Érdekes füzetecskét olvastam nemrég Martyn Lloyd-Jones velszi lelkésztől, aki az elmúlt század ötvenes éveiben London egyik legnépszerűbb igehirdetőjének számított (Emil Brunner svájci teológus kora legnagyszerűbb prédikátorának nevezte). Lloyd-Jones a szélesebb publikum előtt annakidején egyrészt markáns evangéliumi nézeteivel, másrészt az ökumenikus mozgalommal szembeni erős kételyeivel tűnt fel. Az említett füzetecske (Luther and His Message for Today, Evangelical Press, 1968) Lloyd-Jones Luther Mártonról szóló 1967-es előadásának írott változata, melyben a német reformátor méltatása mellett kitér az ökumenikus mozgalom egységtörekvéseivel kapcsolatos ellenérzéseire is.

A többezer (különböző felekezetű) evangéliumi vezető előtt példátlan informális tekintéllyel beszélő velszi lelkipásztor az előadásban felhívta a figyelmet arra a problémára, amit az akkoriban nagy reményekkel kecsegtető ökumenikus mozgalom legfőbb problémájának látott: a mozgalom rossz sorrendben teszi fel a megválaszolandó kérdéseket. Az ökumenikus mozgalom első, mindent megelőző kérdése az, hogy hogyan tudunk egységben lenni egymással. Lloyd-Jones szerint ez soha nem lehet az első kérdés. Ha az egység az első kérdésünk, abból csak olyan formális deklarációk születnek, melyeket aztán mindenki a maga szája íze szerint értelmez. Egységet demonstrálunk, miközben semmiféle egység nincs a deklarációk mögött, csak nyelvi bűvészkedés és politikai korrektség.

A mindent megelőző kérdés Lloyd-Jones szerint csakis az lehet, amit Luther is próbált annakidején megválaszolni: mitől keresztény egy keresztény? A keresztények egysége nem a szervezeti identitással, hanem az egyén Isten előtti helyzetével kezdődik. Valódi keresztény egység csak valódi keresztények között lehetséges, kereszténnyé pedig Isten előtt válik az ember, saját hite által. Ha ez individualizmus, akkor Jézus is individualista volt. A szoros kapu szoros kapu, „amaz egyes ember” mehet csak át rajta, akiről Jézus és Luther nyomán Kierkegaard is beszélt. Lloyd-Jones szerint tudnunk kell, hogy ki számít kereszténynek, mielőtt a keresztények egységéről beszélünk. Ki a keresztény ember? – kérdezi. Az, akit megkereszteltek? Aki egyháztag? Aki egyházi adót fizet? Aki megtért? Aki bemerítkezett? Aki hisz? Amíg ezt a kérdést nem válaszoljuk meg világosan és egyértelműen, Lloyd-Jones szerint semmi értelme az egységre való törekvésnek.

A második kérdés, amit Lloyd-Jones feltenne, ugyanilyen sürgető volt Luthernek: hogyan válik valaki kereszténnyé? Hogyan békél meg egy ember Istennel? Hogyan nyer bűnbocsánatot, és hogyan kerül Isten családjába? Lloyd-Jones szerint erre a kérdésre is előbb kell válaszolnunk, mint az egység kérdésére. Felesleges egymással való egységről beszélnünk, ha az örökkévalóságot a végén mégis külön kell eltöltenünk. Ha tudjuk, hogy ki számít kereszténynek, azt is meg kell tudnunk, hogy hogyan válhat valaki kereszténnyé. Luther számára ez egzisztenciális kérdés volt, és amíg a számunkra nem az, értelmetlen az egyház egységén munkálkodnunk, hiszen ökumenikus szándékaink ellenére a valódi, lényegi egységben talán éppen mi magunk nem is részesülünk.

Lloyd-Jones az előadásában hangsúlyozza, hogy egy harmadik kérdés is megelőzi az egység kérdését, ami pedig így hangzik: mitől egyház az egyház? „Szervezet, intézmény, vagy azok gyülekezete, akik átélték a megváltást, a bűnbocsánatot, akik ismerik Istent, akik újjászülettek, és akikben a Lélek bizonyságot tesz?” (26) A kérdés Lloyd-Jones számára költői, hiszen a válasz egyértelmű. Az egyház a valódi hívők közössége. Figyelmeztetésül azt azonban hozzáteszi: „ha ezekkel a kérdésekkel indítunk, pontosan ugyanazon az ösvényen találjuk magunkat, mint amit Luther Márton bejárt. Ez elkerülhetetlen.” (26) Amennyiben Lloyd-Jones helyesen látta a dolgok sorrendjét, a valódi keresztény egység nem ökumenikus, hanem evangéliumi egység. Ennek minden következményével együtt.

26 hozzászólás a “Az egység nem az első kérdés!” bejegyzéshez

  • Viktor says:

    Kedves Ádám!

    Jn 17,21: Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

    Ef 4,2-6: Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet. EGY A TEST ÉS EGY A LÉLEK, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben benne van.

    Kol 3,12-16: Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, EGY TESTBEN. Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást.

    Szóval ha nem az első, akkor a nulladik kérdés. Hogy úgy mondjam, parancs. Egyébként teljesen igazad van. Ez nem szervezeti egység, hanem a Lélekben való egység. De a Lloyd-Jones által fölvetett kérdések éppen nem a spirituális egység felé mutatnak. Csak az ismeri föl azt, aki Lélektől született, aki maga is Lélektől született. Ezt nem lehet anyakönyvekből, vagy más emberi kritériumok alapján megtudni. Isten tudja. Legalábbis a spirituális egyházfelfogás szerint.

    Az ökumenizmus tétje egyébként tényleg nem a szervezeti egyesítés, hanem az evangélium hiteles képviselete. Ilyen értelemben szerintem mesterséges szembeállítás ökumenikus ill. evangéliumi egységről beszélni. Persze lehet, hogy valakinek elege lett az ökumenikus mozgalom hülyeségeiből, ahogy a karizmatikus vagy az evangéliumi mozgalmak hülyeségeiből is lett már sokaknak elege. Ettől függetlenül a szeretet kötelékét (ökumenizmus), a Lélekben való életet (karizmatikus megújulás), vagy az Evangéliumhoz való visszatérést soha nem lehet rangsorolni. Együtt járnak.

    Jn 13,34-35: Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.

    Szóval a tét az, hogy hitelesen hangzik-e el a szánkból az Evangélium. Ez pedig nem kis tét.

  • Szabados Ádám says:

    Viktor, az egység hihetetlen fontos kérdés, ebben egyetértünk. Tőlem nevezhetjük nulladik kérdésnek is. De kiknek az egységéről beszélünk? Szervezetek egységéről? Felekezetek egységéről? Nem. Nézd meg az általad bemásolt igék megszólítottjait. “Isten szent és kedves választottai” egységéről van szó (Kol 3,12). Azok egységéről, akiket Isten a maga számára kiválasztott (Ef 1,4). Kik ők? Azok, akik hallva az igazság igéjét, az üdvösség evangéliumát, hívőkké lettek, és megkapták a Szentlelket (Ef 1,11-13). Azok, akiket Isten a vétkeikből életre keltett (Ef 2,1) és Krisztus Jézusban jó cselekedetekre újjáteremtett (Ef 2,10). Kegyelemből, hit által (Ef 2,8-9). Jézus is a tanítványai egységéről beszélt.

  • Sytka says:

    “Egységet demonstrálunk, miközben semmiféle egység nincs a deklarációk mögött, csak nyelvi bűvészkedés és politikai korrektség.”

    Hozzátenném még a listához azt is, hogy az “egység” hívószó, akár az “ébredés”, a “Jézus jön” vagy sok más hasonló kifejezés. Az egység nekem elsősorban marketing kifejezéssé züllött az utóbbi években. Nem tagadom, hogy az én hozzáállásomban is lehet hiba, de egyre inkább azt hiszem, nem lesz egység a kereszténységben soha. Kétezer év alatt egyszer sem sikerült elérni ezt az állapotot, inkább egyre több és több felekezetre, mozgalomra, irányzatra szakadt az egyház. Szerintem az egység nem felekezetek, hanem keresztény emberek között épülhet ki, ehhez azonban hosszútávú bizalmi kapcsolatra van szükség.
    Sajnos manapság már azt is egységnek nevezik, amikor 5-6 óra hosszára sok keresztény besétál egy stadionba, hogy megnézzen pár keresztény zenekart… Ezt semmivel sem tartom naivabb elképzelésnek, mint az ökumenikusság próbálkozásait.

  • Szabados Ádám says:

    Sytka, nekem ennél sokkal kedvezőbbek a tapasztalataim. Itt, Magyarországon is, és külföldön is. Abban viszont egyetértünk, hogy valódi egység keresztény emberek között épülhet ki, és hogy csak ennek van értelme.

  • Martonious says:

    Különös volt nekem épp most olvasni ezt a cikket…
    Alapvetően egyetértek, de mégis … az ökumenikus kezdeményezéseken olykor nagyon is érezni a Szentlélek munkálkodását minden hiányosság, gyarlóság, stb… ellenére.
    Itt egy videó egy ilyen próbálkozásról – nem tudom, mi jön át belőle…

    Közös Pont a Hegyen – TVSS from ifigodollo.hu – TVShoeShine on Vimeo.

  • Viktor says:

    Kedves Ádám!

    “Jézus is a tanítványai egységéről beszélt.”

    Akkor ebben kiegyezhetünk, mert én is így gondolom.

    Üdv.

  • F. János says:

    Kedves Ádám,

    Az írásod nagyon fontosnak érzem.
    A három fő mondatod:
    1: Mitől keresztény egy keresztény?
    2: Loyd-Jones szerint tudnunk kell, hogy ki számít kereszténynek, mielőtt a keresztények egységéről beszélünk.
    3: Hogyan válik valaki kereszténnyé?

    „Amennyiben Lloyd-Jones helyesen látta a dolgok sorrendjét, a valódi keresztény egység nem ökumenikus, hanem evangéliumi egység.”

    Szerinted helyesen látta Martin Loyd-Jones?
    Nem lehetünk bizonyosak abban, hogy a fent említett 3 kérdést kell valóban először megválaszolnunk (és egyetértenünk a válaszban), és csak utána lehet beszélni bármilyen egységről?

    Részt veszel ökomenikus alkalmakon? Szerinted részt szabad venni ökomenikus alkalmon, ahol nem csak evangéliumi keresztény gyülekezetek képviselik magukat, hanem a RKE is?
    János

  • Cypriánus says:

    Tisztelt János!
    Megjegyzés : az Ön által RKE-nek nevezett világszerte jelen lévő “nem evangéliumi ” felekezet nem nevezi magát összességében “Római Katolikus Egyháznak”. Ez a latin rítust tartó katolikusok neve, de ott van a 13 féle keleti rítus is.

  • dzsaszper says:

    Kedves F. János,

    szerintem a kommented végén a kérdésfeltevés kicsit hibás: ha evangéliumi kereszyén gzülekezetek vesznek részt, akkor maga az RKE nem tud részt venni, legfeljebb római katolikus gyülekezet.

    Akkor viszont meg kell nézni azt a gyülekezetet közelebbről is, hogy az adott gyülekezet esetében lehessen válaszolni a kérdésre…

    Ehhez kapcsolódóan visszakérdeznék: bizonyosak lehetünk, hogy az RKE-hez tartozó gyülekezetek közül egy sem evangéliumi keresztyéb gyülekezet?
    (Én ebben nem lennék biztos a magam részéről).

  • Szabados Ádám says:

    Kedves János,

    ML-J fent bemutatott gondolataival egyetértek. A gyülekezetünk a szentkirályszabadjai református gyülekezettel szokott közös istentiszteleteket tartani minden évben. Régebben az ökumenikus imahét, mostanában az Aliansz imahét keretein belül. Részt veszek egy lelkészkörben, ahol többségében református lelkészek vannak, valamint egy karizmatikus lelkésztestvérem és én. Szeretjük, tiszteljük, segítjük egymást. A Veszprémi Keresztény Közösség (VEKKER) lelkésze is barátom, szoktunk találkozni, együtt imádkozunk, prédikált már a gyülekezetünkben, én is náluk. Nagyon fontosak nekem a felekezetközi kapcsolatok (a keresztény életemben ez kezdettől meghatározó élmény), de csak az evangélium alapján. Vannak újjászületett katolikus ismerőseim is. A Római Katolikus Egyház (mint felekezet) és a mi gyülekezetünk esetében viszont kölcsönösen hiányzik az egymás iránti érdeklődés.:)

  • F. János says:

    Kedves Ádám,

    Köszönöm válaszod!
    Én is megtapasztaltam, és fontosnak tartom a gyülekezetek közötti kapcsolatot. Jó volt látnom, mikor külföldön éltem, hogy a reformált baptista, reformált presbiteriánus, Congregational, stb. gyülekezetek tudták egymást látogatni, összejönni, együtt konferenciát tartani stb.

    Szomorú volt számomra, mikor 2014-es Aliansz imahét megnyitó alkalmán ott voltam az Ó utcai gyülekezetben, és nemcsak evangéliumi egyházak, gyülekezetek képviseltették magukat imában, hanem a RKE is.
    Erre fel elkezdtem kutakodni, és meglepődve vettem észre, hogy az Új Jeruzsálem Közösség (teljes nevén Új Jeruzsálem Katolikus Közösség) is támogató egyháza az Aliansznak (Aliansz honlapján megtalálható a támogató egyházak lista alatt), akik a honlapjukon ezt írják magukról: „Az Új Jeruzsálem katolikus közösség: a katolikus Egyház hitét hisszük, fegyelme és pásztori tekintélye alatt élünk, szolgálatunkat az Egyház egyetemes küldetésébe ágyazva képzeljük el.”

    A RKE küldetése, és felfogása az egységre vonatkozóan a II. Vatikáni Zsinatból egyértelmű:

    Különvált testvéreink mindazonáltal sem egyénenként, sem közösségenként vagy egyházanként nem élvezik azt az egységet, mellyel Jézus Krisztus akarta megajándékozni mindazokat, akiket új életre támasztott és egy testben éltet, s melyet a Szentírás és az Egyház tiszteletreméltó hagyománya vall. Az üdvösség eszközeit hiánytalanul ugyanis csak Krisztus katolikus Egyházában, az üdvösség egyetemes eszközében érhetjük el. Hitünk szerint ugyanis a Péter vezetése alatt álló egyetlen apostoli kollégiumra bízta az Úr az új szövetség összes javait, hogy létre hozza Krisztus egy Testét a földön; melybe teljesen be kell épülnie mindazoknak, akik valamilyen módon már Isten népéhez tartoznak. Ez a nép földi vándorlása idején, noha egyes tagjaiban még ki van téve a bűnnek, Krisztusban növekszik, és Isten a maga titokzatos tervei szerint szelíden vezérli, míg boldogan el nem érkezik az örök dicsőség teljességére, a mennyei Jeruzsálembe. … Mindezek, ha a katolikus Egyház hívei lelkipásztoraik vezetése mellett okosan és türelmesen teszik, hozzá fognak járulni a méltányossághoz és igazságossághoz, az egyetértéshez és együttműködéshez, a testvéri lelkülethez és az egységhez; hogy ily módon fokozatosan legyőzve a tökéletes egyházi közösség akadályait, a keresztények összegyűljenek az egy Eucharisztia ünneplésében, s az egy és egyetlen Egyház egységébe, mellyel Krisztus kezdettől fogva megajándékozta Egyházát, s hisszük, hogy a katolikus Egyházban elveszíthetetlenül megvan, és reméljük, hogy gyarapodni fog napról napra a világ végezetéig.
    Meglepő, hogy a RKE az ökomenikus törekvéseinek célját nem rejti el, hanem kiteregeti kártyáit: „teljesen be kell épülnie mindazoknak (a RKE-ba), akik valamilyen módon már Isten népéhez tartoznak”, „keresztények összegyűljenek az egy Eucharisztia ünneplésében, s az egy és egyetlen Egyház egységébe”.

    Ennek ellenére az Aliansz elnöke, Szeverényi János nyíltan részt vesz tevékenyen az ökomenikus alkalmakon is gyülekezetével együtt, ugyanúgy, Szuhánszky Gábor lelkész, az Aliansz tavalyi főtitkára.
    És sajnos a Szentkirályszabadjai Református gyülekezet is részt vesz az ökomenikus imahéten.
    Ezt nagyon komoly lelki hanyatlásnak látom.

    Ezért lenne fontos feltenni a kérdést a gyülekezeteknek:
    1: Mitől keresztény egy keresztény?
    2: Ki számít kereszténynek?
    3: Hogyan válik valaki kereszténnyé?
    , és csak akkor együttműködni egymással, ha megegyezik a válasz a fenti alapvető kérdésekre.

    @dzsaszper: „Ehhez kapcsolódóan visszakérdeznék: bizonyosak lehetünk, hogy az RKE-hez tartozó gyülekezetek közül egy sem evangéliumi keresztyén gyülekezet? (Én ebben nem lennék biztos a magam részéről).”
    Válaszom: a kettőt, evangéliumi és katolikus egymással ki nem egyeztethető fogalmak szerintem. A RKE nem engedi a híveinek, hogy szabadon értelmezzék az Igét, hanem kötelesek követni a tanítóhivatal értelmezését. Tehát ha egy katolikus helyi gyülekezet mégis evangéliumi lenne hitében, akkor megszűnt a RKE tanítását hinni, pl. pont ezekben a kérdésekben: 1: Mitől keresztény egy keresztény?, 2: Ki számít kereszténynek?, 3: Hogyan válik valaki kereszténnyé?. Ha pedig megszűnik egy gyülekezet hinni a hivatalos RKE tanítását ilyen fontos kérdésekben, akkor mennyiben őszinte / valósághű, ha magát katolikusnak nevezi?
    A RKE hivatalos tanítása semmiképpen nem evangéliumi üzenet.

    Érdekes volt olvasni ezt a könyvet: Far From Rome Near To God, Testimonies of Fifty Converted Catholic Priests. Visszatérő a bizonyság, hogy mikor megtért egy katolikus pap, akkor ideig-óráig bent próbált maradni sokuk az egyházban, de rövidebb hosszabb idő alatt kitaszította magából az RKE azokat, akik az átélt evangéliumi hitet, evangéliumot elkezdték hirdetni.

    „Ismerjük a tant, melyen „az Egyház áll vagy bukik?” bogbejegyzésben feltett kérdésedre írt válaszomra fogsz reagálni?
    Szeretettel,
    János

  • dzsaszper says:

    Kedves F. János,

    Szerinted ki nem egyeztethető az evangéliumi és katolikus. Én meg szerintem már találkoztam evangéliumi katolikusokkal, jóllehet, ők lehet hogy kicsit máshogy hivatkoztak volna magukra…

    Az RKE hivatalos tanítása kapcsán
    1. először is le kellene fejteni azt a töménytelen mennyiségű félreértést, amit az elmúlt évszázadok és az eltérő kánaáni nyelvjárások miatt is kialakultak. Mára sok mindenben nem egy nyelvet beszélünk és nem ártana a tolmácsolás, mielőtt totálisan félreértjük egymást.
    2. itt most az a kérdés, hogy belefér-e a hivatalos tanításba az evangéliumi keresztyénség, nem az, hogy maga az RKE hivatalos tanítása evangéliumi üzenet-e. Az előbbi jóval megengedőbb.

    Volt szerencsém olvasni az általad hivatkozott könyvet. Meglehetősen példálózó, az esetek zömében leginkább annyi derült ki, hogy Amerikában igen gyarkan előfordul a párbeszédképtelenség még akár felekezeten belül is… Jópár bizonyságtételt olvasva csak fogtam a fejem…
    Egy-egy bizonyságtétel volt adott esetben elgondolkoztató (pl. a jezsuiták beavatási szertartása kapcsán) ott viszont túl kevés volt a konkrétum, hogy a nagy általánosságban megfogalmazott gyanú alaposságát meg lehessen vizsgálni…

    Rákeresek a blogposztra, alighanem pár napon túl érkezett a válaszod, majd néhány másik poszt forgalma miatt a legrégebbi kommentekben sem láttam…

  • Cypriánus says:

    Tisztelt F. János!

    Mivel elég jól érthető a mondanivalója, fölteszem az álnaiv kérdést : Ön szerint a katolikusok nem keresztények? És mi volt abban a kb 1000 évben, amikor csak katolikus / orthodox egyház volt, meg persze a miafizita orientális egyházak (kopt, örmény, szír jakobita, malabár) , és a “nesztoriánus ” Asszír Egyház?
    Egyik sem vallja a Sola formulákat, mindben mise van, (és nem valamelyik protestáns úrvacsoratan a 3-4 eltérő közül) , van püspök, és áldozatot bemutató papság….ott mindenki elkárhozik illetve Luther előtt elkárhozott?

    Továbbá a katolikusok nem is tagjai az Egyházak Világtanácsának, szóval el kellene dönteni, az a baj a pápistákkal, hogy öntelt de nyílt lapokkal játszó szektások, vagy hogy ravasz módon az ökumenikus mozgalomban fondorkodnak.

    Amúgy az ön katolikusból protestáns konvertáns történetei…nos, a neten rengeteg protestánsból lett katolikus (beleértve az Evangelical Theological Society korábbi elnökét, Francis J. Beckwith – et) akiknek írása is fönt van, ezekből vett idézeteket én pl nem szoktam érvként bedobni, mert nem sok értelme lenne, szerintem.
    Kit építenék vele? 🙁

  • Cypriánus says:

    Amúgy megvallom, nekem Lloyd-Jones megközelítése nem föltétlenül tetszik.
    Mert addig OK, mondhatnám teológiai közhely Cyprianus és Ágoston óta , hogy csak az igazi hivők az Egyház és ez szemnek láthatatlan. ( A két pöüspök azóta is bizonyítja, hogy “puns not dead ” …:-))

    De mi következik ebből itt a Földön ?Hiszen a láthatatlan egyház mégis csak láthatatlan.

    Ha pedig a láthatalan egyházról való magasröptű kijelentés után -némileg önmegtagadó módon-mégiscsak elkezdünk földi kategóriákat meghúzni, honnan tudjuk, hogy ezek a kategóriáink jók?

    Magam már többször elmondtam, az óegyházi hitvallásoknál sokkal több teológiai mércét nem nagyon érdemes bevetni, mert akkor a kereszténység egyik irányzatát nevezzük majd csak kereszténynek (és nem meglepően általában azt, amelyikben magunk is vagyunk. John Henry Newman-on kívül nem tudok senkiről, aki egy ilyen kategorizálás fölállítása után a homlokára csapott, és kijelentette volna magáról, hogy “de hiszen én eretnek vagyok ! ” Azért jellegzetesen egyet szoktunk érteni saját magunkkal. )

  • Cypriánus says:

    Mondjuk az ilyen szövegekkel Dr. Lloyd-Jones még kevésbé szimpi nekem:

    “This system (Catholicism) is altogether more dangerous than is Communism itself, because this is a counterfeit, this does it in the “name” of Christ. This is the “scarlet woman”, this is the most horrible, foul deception of all, because it uses His name.
    The other is open and obviously atheistical godlessness. ”

    Ejnye, bejnye Dr. Jones !
    https://www.youtube.com/watch?v=-1jPUB7gRyg

  • Szabados Ádám says:

    Cypriánus,

    pedig ML-J megközelítés szerintem azonos az apostoli és óegyházi megközelítéssel. Az egyház önmagával való azonosságát az első századokban keresztelési hitvallásokkal biztosították, és nem akartak mindenáron való egységet, hanem csak azokkal, akik hitvallók, és akiknek a hitvallása megegyezik az apostoli tanítással. Ezek a hitvallások az alapokról szóltak, ahogy az evangéliumi hitvallások ma is. A megvalósítás hogyanja nem mindig egyszerű, de ennek feladása katasztrofális következményekkel jár a kereszténységre nézve. Az evangéliumi protestánsok szétszabdaltsága ugyanúgy nem jelenti a lényegesben való egység hiányát, mint a különbségek a viszonylag lazán szerveződő korai egyházban, és nem nagyobbak ezek a különbségek, mint amelyekkel magán a Római Katolikus Egyházon belül találkozhat az ember. Sőt, megkockáztatom, hogy kisebbek.

  • Cypriánus says:

    az már hab a tortán, hogy az előbb olvastam több angol nyelvű katolikus fórumban M.Lloyd-Jones-ról, és meglepően kiegyensúlyozott és több ponton kedves a megítélése -az előző szövegek ismeretében is. Hangsúlyozzák hithűségétr, és hogy sokaknak adott nagy fogódzót biblikus prédikációival. Egy konzervatív katolikus blogger is szinte csak a jót emelte ki róla.

    Erre a fajta árnyalt megközelítésre mintha az érintett kevésbé lett volna képes, a fordított irányban.

  • Szabados Ádám says:

    Cypriánus,

    az előbb az első kommentedre reagáltam. A ML-J idézettel így ebben a formában nekem is problémám van. ML-J retorikai túlzásai mondjuk ismertek, az is, hogy a puritánok egyházképe közel állt hozzá. Nekem is sok bajom van a r. katolikus egyházzal, de azért nem használnék olyan szavakat, mint ML-J. Szóval egyetértek, időnként nem volt árnyalt, máskor meg nagyon nem volt az.:) De azért olyan is volt, amikor abszolút fején találta a szeget, és nem ütött egy milliméterrel sem mellé.

  • Cypriánus says:

    Ádám, sokszor úgy tűnik nekem, a fiatalabb evangéliumi protestáns keresztények egysége inkább a kulturális faktorokon, (pl. a közös “dicsi ” zenéken alapul, ami egyfajta gagyi (bocsánat) közös liturgiává vált )meg azon, hogy jórészt lusták teológiai kérdésekkel foglalkozni.
    Igazságtalan? Nos, Te is tudod, hogy azért van benne valami.

    Most idézzem be amúgy a saját posztodat a Strange Fire konferenciáról ? 🙂

    Az, hogy meglepően kevés port vert fel egy ennyire megosztó üzenet, szerintem inkább a teológiai közönyt , mint az evangéliumi mély és megélt egységet mutatja. Lehet hogy tévedek, de meglehet, eljön a tesztje a hipotézisemnek : a változásokkal lehet hogy új evangéliumi protestáns nemzedék jön, harcosan teológizáló. Akkor kiéleződnek majd a karizmatikusok miatti feszültségek , vagy a kálvinista -arminiánus törésvonalak.

    Így lesz? Ki tudja.

    Amúgy a személyes hitvallások szükségességével egyetértek, akinek nincs hite, az nem keresztény.
    (De megjegyezném: egy katolikus vagy orthodox minden misén elmondja a nicea-konstantinápolyi hitvallást, amiről sok evangéliumi protestáns azt sem tudja, hogy az meg micsoda. Voltam már kisegyháziakkal misén, úgy lestek az “Isten az Istentől, született de nem teremtmény” szavakra, hogy nem tűnt úgy, valaha is hallották volna. )

    Nem tagadom, kicsit bennem van a személyes csalódás is. .. bár soha nem voltam protestáns, de az elmúlt években ért néhány olyan élmény, ami biztos kellett a lelki érésemhez és növekedésemhez, de attól még fájdalmasnak mondanám. 🙁 …2013-ban minden illúziómat elvesztettem a katolikus egyházzal kapcsolatban, ha még lett volna (amúgy nem sok volt), de másfél év alatt az evangéliumi protestánsokba vetett naiv bizalmamat is.

    Az illúziók elvesztése után a kettőből egyértelműen a katolikus “győzött”, bár teológiailag soha nem voltam protestáns, inkább az evangéliumi mozgalom kegyessége vonzott. Nem mondom, hogy most sem vonz, de nem gondolom, hogy egy MEKDSZ konferencián valami idétlen zenéjű , erőltetetten és rosszul magyarra fordított amcsi dalt éneklő naiv 19 éves baptista vagy golgota gyülekezetes egyetemista jobb hívő, mint egy rózsafüzérét morzsoló falusi katolikus özvegyasszony. Azt sem állítom, hogy rosszabb. Isten mindkettőre rátalálhat, talán rá is talál.

  • Cypriánus says:

    Elnézést, ha bántó lettem volna :-(..lelkipásztori rutinból azt hiszem vágod, ez inkább volt személyes élmények miatti fájdalmas panaszkodás, mint igazi vita.

    (ja, és nem a néhai cymry lelkész retorikai túlzásai miatt, bizonyára sok áldás volt a szolgálatán, az Örök Hazában biztosan ott van szerintem . )

  • Szabados Ádám says:

    Cypriánus,

    nem akarok ideális képet festeni az evangéliumi mozgalmakról, elhiszem neked a csalódásaidat is, és abban is biztos van igazság, amit a közös “dicsi ” zenéken alapuló kulturális egységről mondasz. Azt azonban ne felejtsd el, hogy ezek az alkalmak mégis megvalósulnak, sok felekezetből vesznek részt ezeken, és ezek a felekezetek mégiscsak rendelkeznek hitvallással. A hitvallással rendelkező MEKDSZ (és más közös hitvalláson alapuló evangéliumi kezdeményezések) valamiért mégiscsak egy helyre hoznak sok különböző felekezetű hívőt. Akkor is, ha a résztvevők ezt nem mindig tudnák teológiai keretbe helyezni. Nekem az egész keresztény életemet meghatározza a felekezetközi kapcsolatok élménye. Ezek jelentős része teológiailag tudatos, és messze túlmutat a közös amerikai zenén. Az evangéliumi egység nem korlátozódik konferenciákra és dicsőítő alkalmakra. Több ezer közös misszióban is testet öltenek (pl. Wycliffe, YWAM, OM, IFES, World Vision, TEAR Fund, JV, Latin Link, New Frontiers, New Tribes Mission) melyek időnként nagyon komoly áldozatokkal is járnak a résztvevők részéről.

  • Szabados Ádám says:

    Sajnálom a rossz tapasztalataidat.:(

  • Cypriánus says:

    Azért a jó sokkal több volt ! Legyek tárgyilagos ! 🙂

  • dzsaszper says:

    @Cypriánus,

    nekem az érdemi, nem papok és lelkészek közötti, olykor mégis teológiai katolikus-protestáns párbeszédhez kötődő élményeim elsősorban a MEKDSz konferenciákhoz kötődtek.

    Kezdve ott, hogy jó rég, az első táboromban még elsőéves egyetemistaként és jó BSZ-es háttérrel rendelkező reformátusként kiscsoportban spontán összebarátkoztam valakivel, akiről utólag kiderült, hogy katolikus, ráadásul karizmatikus katolikus. Valahogy egyik BSZ-es skatulyába sem fért bele 🙂 Valahol itt kezdődött elég sok minden bennem…

    Később jártam már egy katolikus karizmatikus találkozón MEKDSz-es pünkösdi testvér meghívására és társaságában, ezzel a felállással csöppet meglepve egy-két házigazdát 🙂

    Pár évvel ezelőtt a téli konferencián pedig volt egy megható kimenetelű intermezzo egy csoport katolikus és a vasárnapi úrvacsora körül, amiről az tud, aki jelen volt…

  • Cypriánus says:

    Nem bántani akartam a MEKDSZ -t, nagyon sokra tartom, most is el szoktam járni a rendezvényekre ! 🙂

  • Cypriánus says:

    Amúgy Dzsaszper, fordítva ugyanezt éltem át, nagyon hamar rájöttem, hogy az ismeretlen kisegyházakból jött “hülye szektások ” gyakran közelebb állnak hozzám, mint a legtöbb katolikus. Az egyik legjobb barátom pedig egy hardcore konfesszionális kálvinista 🙂

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum