Miniszter úr!

Jogfosztott, de Krisztusban szabad evangéliumi lelkészként írok Önnek, az egyházügyekért is felelős államszolgának, a kisegyházak érdekében. Mint keresztény és mint állampolgár szólítom meg Önt, az Önnek a Biblia szerint járó tisztelettel. Bár úgy hiszem, Krisztusban testvérek, teológusként pedig kollégák vagyunk, útjaink több ízben keresztezték is már egymást, jelen helyzetben a tegeződést illetlen bizalmaskodásnak tartanám. Most nem közös evangéliumi szolgálatban találkozunk, mint amilyen a MEKDSZ vagy egy ideig a mindennapi.hu volt, hanem egy egyházi státuszától megfosztott kisegyház lelkészeként szólítom meg Önt, a minisztert, akinek hatalom adatott a kezébe.

Miniszter úr! Nagy felelősség van az Ön vállán. Egyszerre kell foglalkoznia az egészségüggyel, az oktatással, a kultúrával, a sporttal, az ifjúsággal, a kisebbségekkel, a szociális- és családügyi kérdésekkel, valamint a civil szférával. Ezek közül egy is komoly kihívás. Az ezekért vállalt felelősség azonban eltörpül amellett a felelősség mellett, hogy a pozíciójából adódóan Ön most Krisztus magyarországi népének a sorsát közvetlenül is befolyásolhatja, a hatalmi viszonyokat látva akár évtizedekre.

Protestáns teológusként velem együtt Ön is tudja, vallja, hogy Krisztus népe nem azonos a történelmi struktúrákkal. Az egyház „a híveknek a világból elhívott vagy egybegyűjtött serege, minden szentek egyessége, azoké tudniillik, akik az igaz Istent az Ige és a Szent Lélek által a Megváltó Krisztusban igazán megismerik és helyesen tisztelik, és a Krisztus által ingyen felajánlott minden áldásban hit által részesülnek” (II. Helvét hitvallás, XVII). Azt is tudja, vallja, hogy a „földön hadakozó egyház sok-sok részegyházból áll, ezek azonban valamennyien a közönséges anyaszentegyház egységébe tartoznak” (Uo.).

Miniszter úr! Köztudott, hogy a február óta érvényes új egyházlista a történelmi keresztény nagyegyházak és a Hit Gyülekezete mellett olyan „egyházakból” áll, mint például a Magyarországi Muszlimok Egyháza, a Magyar Iszlám Közösség, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége, az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza (mormonok), a Magyarországi Jehova Tanúi Egyház, három zsidó felekezet, és a Magyarországi Karma-Kagyüpa Buddhista Közösséggel együtt összesen öt buddhista „egyház”. Egy vallásszabadságot garantáló modern jogállamban azzal szerintem nincs is gond, ha az állam objektív feltételek alapján más vallásúaknak is biztosítja ugyanazokat a jogokat, amelyeket a keresztény közösségeknek biztosít. (Más kérdés, hogy helyes-e egyházaknak nevezni ezeket a vallási közösségeket, ha egyszer az egyház a kereszténységhez köthető fogalom.)

A probléma az, hogy objektív feltételek érvényesüléséről sajnos szó sincs, az egyházak listájából pedig hirtelen mozdulattal törölték a protestáns kisegyházak többségét, többek közt azt a korábban egyházi státusszal rendelkező harminchét evangéliumi felekezetet, melyeket a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) egytől-egyig elismert és támogatott. Olyan egyházaktól vették el a más vallásoknak viszont (szelektíven és önkényesen) biztosított jogot, amelyek nyilvánvalóan közelebb állnak a történelmi kereszténységhez (és a II. Helvét hitvallás definíciójához), mint akármelyik előbb felsorolt közösség. Ez nehezen értelmezhető számunkra, akár történeti, akár társadalmi, akár teológiai szempontból közelítünk a törvényhozók döntéséhez. Még nehezebb megértenünk a döntést annak a fényében, hogy az előző államtitkár (Szászfalvi László) és a mostani miniszter (vagyis Ön, aki többször védelmébe vette a törvényt és annak alkalmazását) egyaránt a II. Helvét hitvallás alapján álló református lelkészek.

Pedig a Magyar Evangéliumi Szövetség támogatásával nem akármilyen szervezet állt az evangéliumi kisegyházak mögé. A szövetség 1936-os megalakulásakor tiszteletbeli elnöke volt Dr. Ravasz László református püspök, elnökségi tagjai között találjuk Dannhauser László és Sréter Ferenc evangélikus, Domján János, Victor János, Csia Lajos református, Somogyi Imre baptista, Tessényi János metodista lelkészeket, valamint Kiss Ferenc orvosprofesszort és még sokakat az akkori egyházi világból. A MESZ jelenlegi elnöke dr. Szabó Dániel református lelkész, főtitkára Szuhánszky Gábor metodista lelkész, elnökségi tagjai között van Mészáros Kálmán (a Magyarországi Baptista Egyház előző elnöke), Pataky Albert (a Magyarországi Pünkösdi Egyház elnöke), és Szeverényi János evangélikus lelkész – mind jelenleg egyházi státuszt nyert felekezetek lelkészei. A MESZ támogatása azt jelenti, hogy a szövetség által elismert felekezetek szerves részei a történelmi protestáns hagyománynak, ha úgy tetszik a „földön hadakozó egyház” részegyházaiként, az Apostoli hitvallást elfogadva „a közönséges anyaszentegyház egységébe tartoznak”. Érdemes megjegyezni, hogy a MESZ a World Evangelical Alliance tagja, mely világszerte több mint 600 millió evangéliumi keresztény számára jelent közös platformot, és olyan kezdeményezések mögött áll, mint a Lausanne-i Szövetség, a European Leadership Forum, a Reménység Fesztivál, vagy az Ön minisztériuma által is támogatott Házasság hete.

Mint azt Ön is tudja, a MESZ által „akkreditált” evangéliumi kisegyházak kérvényét a parlamenti bizottság indoklás nélkül utasította el. Egytől-egyig. Az elutasítás rendkívül méltatlan, és az elfogadott „egyházak” listáját olvasva különösen is megalázó és érthetetlen. Ön, akinek az édesapja református lelkészként szoros kapcsolatokat ápolt evangéliumi kisegyházak vezetőivel és szolgálóival, nyilván tisztában van azzal, hogy ezek az egyházak nem „kamuegyházak” és nem „bizniszegyházak”. Azt is tudja, hogy bár számarány tekintetében nem vehetik fel a versenyt a magyarországi „népegyházak” megkeresztelt tagságával, aktivitás és a társadalomra gyakorolt jótékony hatás tekintetében jóval számarányuk felett vállalnak áldozatokat. Különösen érthetetlen és megalázó, hogy bár tucatnyi evangéliumi kisegyház megfelelt a sokkal szigorúbb törvényi feltételeknek is, mégis megfosztották őket egyházi státuszuktól. Indoklás nélkül.

Miniszter úr! Ön politikusi pályája során többször hangsúlyozta a civil kezdeményezések fontosságát, kiemelve az egyházak társadalmi szerepét és hasznosságát. Nem hiszem, hogy Ön előtt ismeretlen lenne az a munka, amit evangéliumi kisegyházak végeznek például a cigányság körében. Ön tudja (és ez nem kis tudás!), hogy a megtérés mélyebb változást képes előidézni egy ember életében és motivációiban, mint akármennyi segély. Miért éppen a mostani kormány idején történik az, hogy olyan mélyszegénységben élők felé szolgáló felekezetek, mint az Agapé Gyülekezet, a Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet, a Golgota Keresztény Gyülekezet, vagy akár saját felekezetem, a Magyar Evangéliumi Egyház elveszítik egyházi státuszukat? Miért a kereszténység társadalommegtartó erejét Alaptörvényben deklaráló országvezetés alatt történik, hogy fizetett munkatársaink energiáját lassan tizennégy hónapja köti le az a jogi bűvészmutatvány, amit az átalakulás megértése és levezénylése jelent? Miközben más vallásúak (pl. buddhisták, krisnások, muszlimok, mormonok) mentesek ez alól.

Nem vagyok biztos abban, hogy Ön látja és érti, hogy az egyházi státusz elvesztése milyen terheket jelent azoknak az evangéliumi kisegyházaknak, akik az evangélium hirdetése által többek között azt a munkát akarják támogatni, amit Ön miniszterként végez a társadalom javáért. Engedje meg, hogy példaként néhány szót mondjak saját felekezetem vesszőfutásáról.  A mi esetünkben kicsiny egyházról van szó (a jogfosztott evangéliumi kisegyházak együtt több tízezer embert képviselnek), de amit csinálunk, szívből csináljuk. Ahogy az Ön édesapja annakidején az iszákosmentő missziót. Kicsinységünk nem jelenti azt, hogy a munka, amit végzünk, értéktelenebb lenne annál, amit mások végeznek (például a még nálunk is kisebb koptok, bolgár ortodoxok, vagy az egyházi státuszt nyert, de lényegében egy-gyülekezetes Erdélyi Gyülekezet egyház). Szeretnénk becsületes és törvénytisztelő állampolgárokként tenni azt, amire Krisztus hívott el bennünket. Az energiánk jelentős részét most mégis az átállás jogi útvesztője emészti fel.

Minden Önök által nyitva hagyott jogi utat végigjárva február végén ott tartottunk, hogy bár a törvényi feltételeknek megfeleltünk, indoklás nélkül visszautasították az egyházi státuszunk megtartásáért benyújtott kérelmünket. Akkor – jobb híján – vallási egyesületté való átalakulásunkat kérvényeztük. Ilyen kategória persze – a kormányzati kommunikációval ellentétben – nincs. Az átalakuláshoz nem álltak rendelkezésre formanyomtatványok sem, egyházi ügyekben régóta jártas jogászok sem tudták, mi a teendő. Ezen több kisegyházhoz hasonlóan mi is kis híján elcsúsztunk. (Azt az apró részletet Miniszter úr is biztos tudja, hogy csak egy hajszál választ el bennünket a vagyonelkobzástól, miközben figyelnünk kell arra, hogy jogfolytonosságunkat se veszítsük el, tehát kétszer is meg kell gondolnunk, mikor mit lépünk ezen a groteszk sakktáblán.) A bíróság – melynek a törvény egy hónap határidőt szab a reagálásra – csak két hónap utáni megkeresésünkre adott először életjelet magáról, és a mai napig nem adta meg az egyesületté váláshoz szükséges engedélyt. A kormányzati ígéretek és fogadkozások ellenére újabb és újabb akadályokat gördítenek elénk, újabb és újabb hiánypótlást kérnek tőlünk.

Hiába ígért változatlan szervezeti kereteket a hivatalos KIM tájékoztató, az alapszabályunkat szándékaink és meggyőződésünk ellenére több ponton át kellett alakítanunk. Véletlenül tudtuk meg, hogy az egyházügyi államtitkárság ígéretével ellentétben a közhasznúság sem automatikus. Egy ideig az Artisjus fenyegetett bennünket (kétéves börtönbüntetést is kilátásba helyezve), hogy istentiszteleti énekeink bejelentés- és jogdíj-kötelesek lettek, majd azzal kellett megküzdenünk, hogy az egyesületi keretek között egyes gyülekezeteink továbbra is önálló jogi személyek maradhassanak. Megtudtuk, hogy az „egyház” szót a nevünkben mégsem használhatjuk, bár a KIM írásban arról tájékoztatott bennünket, hogy az egyesületté váló egyházak továbbra is megtarthatják az „egyház” elnevezést. A tájékoztatás kézhezkapásakor is persze sejtettük, hogy a bíróságok – akármilyen segítőkészek is (nem mindig azok) – nem támaszkodhatnak majd iktatószám és aláírás nélküli dokumentumokra, vagy iktatószámmal és aláírással ugyan ellátott, de törvényi háttérrel nem rendelkező minisztériumi tájékoztatókra.

A törvényi háttér megteremtése pedig vagy egyáltalán nem történt meg, vagy olyan kaotikus módon zajlik, amit jogászaink sem igen tudnak követni. A bizonytalan jogállás lelkiismeretes könyvelőinknek is feladta a leckét. Kis kapacitású adminisztratív szerveink más kisegyházak munkatársaival összefogva is alig-alig képesek értelmezni jogi helyzetünket és lehetőségeinket. Elképesztő mennyiségű időt, energiát (ebből kifolyólag pénzt is) emészt fel az egész procedúra, amit az átállás – amiről még mindig inkább csak halvány elképzeléseink vannak – jelent számunkra. Közben az állami propaganda miatt annak a bélyegét is magunkon hordjuk, hogy a közvélemény szemében egyházi státuszunkat nyilván azért vesztettük el, mert „bizniszegyház” vagy „kamuegyház” vagyunk.

Miniszter úr! Nem panaszkodni akarok. Szolgálatunkat akkor is örömmel folytatjuk, ha jogfosztottak maradunk. A jelenlegi helyzet bizonyos értelemben segít is nekünk abban, hogy letisztultabban gondolkodjunk elhívásunkról, az evangélium szolgálatáról, az államban betöltött szerepünkről és az „egyház” szó bibliai jelentéséről. Dietrich Bonhoeffer – akit tudom, Ön is tisztel – legtisztább gondolatai talán éppen akkor támadtak, amikor a német Hitvalló Egyház lelkészeként államilag el nem ismert lelkészképző intézmény vezetője lett. Az 1934-es Barmeni nyilatkozattal együtt mi is világosan látjuk, hogy az egyház nem lehet az állam szerve, hiszen Istentől kapott küldetésük különböző, az egyház az állam viselkedésétől függetlenül is betöltheti feladatát. Azt is valljuk, hogy Krisztus evangéliumi részegyházai „Krisztust ismerik el az anyaszentegyház egyedüli fejének és fundamentumának és erre a fundamentumra helyezkedve naponta bűnbánatban megújulnak, türelemmel hordozzák a rájuk rakott keresztet, sőt színlelés nélküli szeretet által Krisztus minden tagjával összekapcsolódva bebizonyítják, hogy ők Krisztus tanítványai, megmaradván a békesség és a szent egység kötelékében.” (II. Helvét hitvallás, XVII)

Az államtól nem kérünk kegyet, csupán jogosságot. Önnek azért írok, hogy emlékeztessem: mindenekelőtt Krisztus népének szolgája, és most ezt a feladatát alázattal az állam szolgájaként is gyakorolhatja. Egy nap Jézus Krisztus fogja Öntől megkérdezni, hogy hogyan élt ezzel a felelősséggel. A Küriosz Iészusz véleménye végtelenül fontosabb lesz mind a miniszterelnök, mind a társadalom, mind az egyházi vezetők véleményénél. Két éve keresztény újságírók előtt fejtette ki, hogy Ön is ebben hisz. Ott voltam, szívből örültem tanúságtételének. Azt feltételezem, hogy Önnek ma is Krisztus a Küriosz, az abszolút hatalom, és ma is azt tartja mindenek felett fontosnak, amit Krisztus. Az evangéliumokból tudjuk, hogy Jézus féltékeny szeretettel azonosul megváltott népével. Akkor is – sőt, különösen akkor –, amikor ők „kicsinyek”.

Az ombudsman néhány napja az alkotmánybírósághoz fordult az egyháztörvény ügyében. Krisztus szeretetével kérem, Ön se vesse meg az evangéliumi kisegyházakat! Nem kérünk többet, mint amit buddhistáknak, mormonoknak, muszlimoknak, Jehova Tanúinak már megadtak, tőlünk viszont eddig indoklás nélkül megtagadtak. Jogosságot kérünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a mi küldetésünk végső soron nem ettől függ. Az Ön felelőssége viszont megkerülhetetlen lesz, ha most „néma marad” (Eszter 4,14).

Tisztelettel és testvéri üdvözlettel:

Szabados Ádám, lelkipásztor

Veszprém, 2012. augusztus 20.

143 hozzászólás a “Nyílt levél Balog Zoltán miniszter úrhoz” bejegyzéshez

  • jobbagyp says:

    Maximálisan támogatom.

    Jobbágy Péter
    presbiter
    Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség

  • Juhász Gábor says:

    Kedves Ádám!

    Ha érkezik rá válasz, és az nyilvános, akkor szívesen olvasnám…

  • Juhász Gábor says:

    Kedves Ádám!

    Ha jön rá válasz, szívesen olvasnám!

  • Madarász Lajos says:

    Ádám testvérem, teljes tiszteletem megközelítésedért, hangvételedért és mondandódért.
    Teljességgel támogatom mondanivalódat és kérésedet!

    Madarász Lajos
    egykori MEE presbiter

  • seniorwolf says:

    Szívemből írtál, Ádám.
    Egyetértek, csatlakozom.
    Nagyon kíváncsi vagyok a válaszra!
    Farkas István

  • Kovách Péter says:

    Egyetértek a leírtakkal. remélem, hogy sikerül a törvényt megváltoztatni.

    Kovách Péter
    református lelkipásztor

    Szentes Nagytemplomi Református Egyházközség

  • Gratulálok Kedves Ádám! Melletted és az ügy mellett állok.
    Nászta Katalin

  • Berényi Pál says:

    Sokak nevében írt leveledet kísérje sokak imája!
    Köszönettel:
    Berényi Pál presbiter
    Miskolci Keresztyén Testvérgyülekezet

  • infaustus says:

    Jó gondolatok voltak. Annak pedig külön örülök, hogy beleírtad, az evangéliumi egyházak/gyülekezetek szolgálata soha nem az állami elismerésen múlik. Bármi is legyen a kimenetele ennek az igazságtalan helyzetnek, remélem, hogy a “jogfosztott” gyülekezetek ki tudnak tartani ezen elv mellett! Mondom ezt egy olyan gyülekezet elöljárójaként, ami soha nem kapott semmilyen támogatást az államtól. Idestova mégis 10 éve örömmel végezzük a szolgálatot – amire pedig a szolgálathoz szükségünk volt, azt Isten mindig megadta nekünk.

  • deblacko says:

    Teljesen egyetértek. A nyilt levél jogos, a jelenlegi egyházügyi helyzet nem.

  • Nagyon hálás vagyok ezért az ébresztő és bennünket is kijózanító, felrázó írásért!
    A földi hatalom hamarosan rá fog jönni, hogy Istennel nem lehet packázni. A kabát hajtókára ki tett kereszt és a kegyes pr-szólamok sem mentik meg azokat, akik hatalmukat nem alázattal, a szó szoros értelmében miniszterekként, azaz szolgákként végzik, hanem elvárják, hogy őket szolgálják!
    Nincs olyan földi hatalom, amely földi törvényekbe rekeszthetné, hogy mely egyház az Istennek tetsző, és mely nem. Ezt a szuverén Isten joga eldönteni és a nem a kormányé.
    Akik Isten ellen menetelnek, azok egyszer szembe találják magukat az Ő igazságával és igazságos ítéletével(!), De mi nem akarjuk a bűnös emberek halálát, vesztét, hanem azt szeretnénk, hogy a bűnösök megtérjenek, örök életük legyen, és Istennek élve az ő minisztereik, szolgáik legyenek. Ha nem így lesz, akkor Isten a kövekből támaszt majd fiakat.
    “A kevés is ezerre nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az Úr, rövid idő múlva megvalósítom ezt” (Ézs 60, 22) Ámen!

  • Győri Gábor says:

    Kedves Ádám! Nagyon jó a leveled. Remélem először személyre szólóan és nem níltan küldted el.
    Imádsággal!
    Győri Gábor

  • Bejó László says:

    Nagyon átgondolt és szeretet- és tiszteletteljes levél, jó ilyeneket olvasni a mai korban, amikor szinte már csak a sárdobálás a menő. Jó lenne, ha lenne valami foganatja…

  • Slomo says:

    Nagyon gratulálok az íráshoz és támogatom! Ugyanis olyan kis egyháztól is vontak meg egyház státuszt amely az egyik leg szegényebb réteget támogatja , úgy tanulással mint munka adással! Segíti ez egyik kisebbséget is akiket sajnos manapság egy szélsőséges hullám még jobban üldöz !

  • Szomorú vagyok, hogy ilyen lehetetlen helyzetbe kerültetek. Imádkozom értetek.
    Lados István

  • iii says:

    Miért kell ilyen marha hosszan írni?? Minden oldal megfelezi az olvasók számát.

  • Egyetértek, támogatom!
    Cserna Gábor
    presbiter
    Ráckevei Református Gyülekezet

  • Juhász Gábor says:

    Kedves Ádám!

    Nagyon jó írás, kíváncsian várom a választ!

  • Dőtsch-Tolnai András says:

    Minden részletre kiterjedő frappáns ” nyílt leveled” minden jóérzésű hívő ember nevében íródott. Az értékelés, és a reakció mértéke az országló hatalom felelősségteljes jóérzésétől függ. Remélem, ha már tisztességet hirdettek, úgy is korrigálják, egy talán elsietett döntés eredményét. Valószínűleg a döntéshozók közt kevés volt az e speciális terület minden részletét jól ismerő Istenfélő felelős szakértő. Azért útmutatásul egy Ige: (Mt. 7,17)

  • Szász Gábor says:

    Kedves Ádám!

    Józan objektív,tisztelettudóan szókimondó ez az írás. kívánom hogy tapasztaljátok meg annak a segítségét aki azt mondta:,,Nem erővel és nem hatalommal hanem az én Lelkem által” ,,Elég néktek ha az én orcám veletek megy?”

  • Novák József says:

    Bár Balog Zoltán és Szászfalvi László másképpen, de az állam kegyeiben részesített és most mélyen hallgató egyházak vezetői is beírják nevüket a modernkori egyháztörténelembe.

  • …”s ha úgy is tűnik időnként, mintha nem figyelnél hangomra, ó, Uram, mintha nem figyelnél panaszomra, sóhajomra, s hálámra sem – én mégis addig könyörgök hozzád, míg meghallgatod hálaadásomat azért, mert meghallgattál!” (Kierkegaard)

  • Kovács Zoltán says:

    Kedves Ádám! Kedves kommentírók!
    Két hír az inforadio.hu-ról: http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-473135 és http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-499578. Tavaly decemberben a törvény újratárgyalásakor a református és az evangélikus egyházi vezetők kérték, hogy bővüljön ki az elismert egyházak köre. Próbálkozás volt, az eredményt a fenti levélből sejthetjük. Májusban Bölcskei Gusztáv már eredményesnek és jónak értékelte az egyházügyi törvényt. Arról, hogy mi a helyzet a nem elismert egyházakkal, nem sok szó esett. A hírportál bővebben legalábbis nem idézte. Mi lenne, ha a Magyarországi Református Egyház az egyházként el nem ismert, de evangéliumi közösségekkel közösséget vállalva önként lemondana az egyházi státusszal járó kedvezményekről? Ez sokkal nagyobb visszhangot keltő lépés lenne, mint a püspökök által aláírt levél. De ez azzal is együtt járna, hogy megszűnne az iskolák, kórházak, otthonok állami támogatása, a lelkipásztorok jövedelemadó alóli mentessége, a még állami kézben lévő volt egyházi ingatlanok visszaadása, stb. A legnagyobb különbség az egyházi és nem egyházi státuszú közösségek között ugyanis ebben van. Krisztusban hívő református presbiterként az imádság mellett én csak egy utat látok. Mindent elkövetni annak érdekében, hogy a gyülekezetünk, az egyházunk minél inkább függetlenné váljon a mindenkori államtól, ne szoruljon annak támogatására.
    Ettől függetlenül imádkozom értetek és többi el nem ismert közösségért is. Testvéri szeretettel Kovács Zoltán református presbiter

  • Lipták Sándor says:

    Rendkívül nemes,pontos, és feszes írás!Balog Zoltán csak végrehajtó!Nála első a 200 milliárdos cigány project,és a nyilvánvalóan degeneráltak gyülekezete a HIT…

  • Szücs Balázs says:

    Kedves Ádám,

    úgy írok neked, mint református kollégád és testvéred, valamint egy olyan ellenzéki egyházügyi tanácsadó, aki végignézte, végig hallgatta ezt a csúfos folyamatot a Parlament falai között az elmúlt hónapok során.
    Amikor az államilag elismert egyházak listájának módosításáról volt döntés (ha jól emlékszem február körül)a plenáris ülésen, a szakértői páholyból kijőve egy addig ismeretlen nőt láttam a folyosón. A nagy ólomablakok előtt állt és egy könyvet szorongatott a kezében, visszajőve láttam odapillantva, hogy a Biblia volt az.
    A szavazás után eljöttem és láttam, hogy a nő sírva rohan el.
    Azóta sem tudom, hogy ki volt, de van egy gyanúm, hogy az egyik módosító javaslatunkban szereplő kisegyház tagja. Én is rosszul éreztem magam, mint mindig mikor többhetes/többnapos munkánkat 2 perc alatt szavazza le az Országgyűlés. Nehezen szokom meg.
    És még fel is kellett hívnom az egyik kisegyház vezetőjét, hogy hiába volt minden, leszavaztak minket, szedjétek össze magatokat, próbáljátok meg az egyesületté alakulást…Rég éreztem magam olyan rosszul, mint akkor. És előttem volt annak a síró nőnek a gyors léptei, ahogy lehajtott fejjel elsomfordált…
    Hazafelé indultam, és felszakadtak bennem a tehetetlenség és a düh érzései. És csak annyit tudtam mondani magam elé, hogy remélem az Isten megbüntet benneteket ezért…
    Ott értettem meg ezt az igét: “Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: “Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr. (Róma 12, 19)
    Nem sok így elsőre, tudom.
    Leveleddel teljesen egyetértek, s ha nem is fog válaszolni a Miniszter Úr(csodálkoznék rajta), de remélhetőleg az Alkotmánybíróság elkapálja a törvényt megint.

    Kérlek fogadd baráti együttérzésemet addig is,

    Szücs Balázs

    egyházügyi tanácsadó, LMP

  • Tóth Sára says:

    Ádám!
    Örülök, hogy megírtad, és hogy így. Reformátusként még jobban örülök azonban a református hozzászólásoknak. Köszönöm, reformátusok! Ezek szerint vannak még normális, krisztusi lelkületű reformátusok. Köszönöm Nektek.

  • Tóth Sára says:

    Nagyon jó, Ádám, hogy megírtad, és hogy így. Viszont reformátusként még inkább köszönöm a reformátusok hozzászólásait. Nagyegyházként nekünk kellene kiállnunk a kicsikért. Ezek szerint vannak még normális, krisztusi lelkületű reformátusok.

  • Grész Gábor says:

    Kedves Ádám!

    Szeretetteljes, kedves és egyben világos, határozott leveledet támogatom. Kálváriádban – a MESZ-ben való közösségünk alapján is – osztozunk. Miközben erőnket majdnem meghaladó küzdelmeket folytatunk hozzátok hasonlóan, eközben Isten hatalmas módon diákok százainak szívét nyitotta meg az evangélium előtt csak az elmúlt néhány hónapban. Ezért jó reménységgel vagyunk abban, hogy az Úr ezen a méltatlan és különösen is szomorú helyzeten keresztül az Ő országának előrejutását munkálja. Az evangélium ügye minden körülmények között előre jut! A többit pedig rábízzuk az igazságosan Ítélőre! (1Pt 2:23)

    “Együtt küzdve az evangélium hitéért” (Fil 1:27)

    Grész Gábor
    CCC Magyarország (Timóteus Társaság – FÉK)
    országos vezető

  • Hedvig Baranyai says:

    Jézus az Úr!
    Aki nem vallja, nem mehet át a kapun, ahová vágyakozunk.

  • Novák Attila says:

    Sajnos sok igazságtalansággal kell a mai világban szembesülnünk imádkozó szívvel kell gondolnunk azokra a testvéreinkre akiket ez érint.Egy biztos nem Istennek van szüksége az egyházra, hanem az egyháznak és a keresztényeknek van szüksége Istenre. Az Ígéret szerint ő pedig senkit nem ejt le a tenyeréről.Maximum Próbákat enged meg az életünkbe.
    Mi köze ennek a politikához???

  • Novák József says:

    “Csak” annyi köze van mindennek a politikához, hogy az államhatalom kegyeit most éppen élvezők, politikai döntések következményeit vigyázva hallgatnak, a testvéreiket ért igazságtalanságot is elnézve. A baptista hívők még azt is tudják, hogy ők nem tekinthetők abban az értelemben egyháznak, mint ahogyan a népegyháziak azt értik. Ez az Alapszabályzatukban is benne foglaltatik. Másszóval, anyagi érdekből saját identitásukat is feladták. A Magyarországi Baptista Egyház csak önálló baptista gyülekezetek szövetsége lehet. Következésképpen, e szövetség vezetője is csak mondvacsinált “egyház”-elnök. Megérdemlik a pénzüket?

  • Nádori Gergely says:

    Kedves elismert egyházi barátaim!

    Úgy döntöttem, egyházfenntartói járulékom felét egy olyan egyháznak utalom át, amit a magyar törvényhozás nem ismert el. Úgy vélem, reformátusként ez kötelességem is, hiszen arra kér az apostol: ne legyenek köztünk szakadások. Boldog lennék, ha egyházam is támogatná azokat, akik most szorult helyzetbe kerültek, de a magam részéről ennyit tudok megtenni.

  • Soósné Jeckel Eszter says:

    Nem értem. Református hitoktatóként úgy érzem a mai helyzet olyan, mintha visszamentünk volna az egyháztörténelmi tankönyvekben és a “bevett” egyház nem bevett egyház többé. Szégyenlem magam a jogalkotók helyett is. Tudva, hogy Jézus Krisztus mindezen körülményeknél sokkal nagyobb és kérem az Ő áldását a kirekesztettekre.
    Előttem szóló Nádor Gergely hozzászólásával egyetértek. Lehet, hogy ez pillanatnyilag, ha nem is jogi, de segítség lehetne és kérek egyben minden felelősen gondolkodó – magát hívő keresztyénnek nevező – embert, hogy gondolkozzon el, miben tud segíteni. Lehet hogy “csak” a közgondolkodás alakításában.

  • Nagy Ágoston says:

    Kedves Ádám!

    Habár nem kaptam felhatalmazást, talán mégis sokunk nevében mondhatom, hogy köszönjük munkádat. Nagy szükség van az Ilyen összeszedett, átgondolt megnyilvánulásokra.

    Üdvözlettel:
    Nagy Ágoston
    Keresztyén Testvérgyülekezet
    Miskolc

  • endi says:

    Én egy egyházaktól független, “magányos keresztény” vagyok. Hogy miért vagyok magányos? Főleg miattatok, “átlagos hívők” miatt. Ti közösítetek ki engem és a hozzám hasonlókat magatok közül.

    De az, hogy így szenvedtek amikor az állam nem azt csinálja amit vártok tőle, engem igazol. Jó, hogy kiközösítettetek magatok közül.

  • Bejó László says:

    Érdekes, én nem emlékszem egyetlen endi nevű valakire sem, akit kiközösített volna a gyülekezetünk… “Átlagos hívővel” sem nagyon találkoztam még – az milyen? És pontosan hogy igazol téged az az igazságtalanság, ami a kisegyházakkal történik?

    Nem lehet, hogy egy kicsit a túlzott általánosítások csapdájába esel – mind a fenti hozzászólásod, mind a keresztény egyházak és gyülekezetek megítélése tekintetében?

  • dzsaszper says:

    Kedves endi:

    az állammal nem az a probléma hogy nem azt csinálja, mint amit várnak tőle. Hanem hogy a saját játékszabályait (indokolatlan megkülönböztetés tilalma, hatalmi ágak szétválasztása) rúgja fel.

    Ennél csúnyább azonban hogy mindehhez keresztyén közszolgák is asszisztálnak. Reformátusként ég a pofámról a bőr.

    Amúgy meg én ugyan nem közösítelek ki. Ha ki akarod közösíteni magad, akkor hajrá, de emlékezz:
    “Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást”, illetve:
    “Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”

  • miklos4806 says:

    Minden egyháztól meg kéne vonni az állami támogatás minden formáját, én pl nem akarom fizetni adóm semmilyen %-át nekik, éljenek a hívők pénzéből, talán kicsit egyszerűbben mint eddig…

  • Ödönbéla says:

    Jó írás. Láttok reális esélyt arra, hogy elér a címzetthez?

    Endi: itt [http://divinity.szabadosadam.hu/?p=4729] ezt írod:
    “Ebbe a blogba se írok többet. Viszlát.”
    Nem lehet, hogy a testvéreid a színpadias, túlérzékeny, hazug reakcióid és megnyilvánulásaid miatt kerülnek inkább?

  • Timea says:

    Csodálatos volt ezt az írást olvasni, és folyton azt félem, hogy újra üldözik majd a hívőket. Sokszínű és sokféle embert teremtett az Úr, hát ne várjuk el, hogy mind szíve befér ugyanabba a kalodába. Szükség van a kisegyházakra, hogy mindenki megtalálja magának, a szükséges lelki útmutatást, hisz enélkül elveszne az utolsó reményünk is. Minden ember, aki istent imádja, jó úton jár, legyen az bár református, katolikus vagy bármilyen kisegyházi hívő, ha istenből és a bibliából meritkezik. A baj az, hogy elemészti az országunkat a gyűlölet és az ellenségeskedés, Jézus éltető tanítása a SZERETET helyett. Tán a honatyáinknak is ezt kellene tanulniuk, hogy beléjük égjen. Tán akkor nem csak a saját zsebüket tömnék, hanem elhallatszana a fülükig a sok panasza a népnek. Ha nincs munka, kenyér, becsület, az egy dolog, de a hitét nem szabad elvenni senkinek! Az igazán gyilkos dolog!
    Osztom ezt a fantasztikus levelet, akinek csak lehet, hátha elér oda, ahol meghallják.

  • Bolla László says:

    Kedves Ádám!

    Örülök én is, hogy megfogalmaztad ezt a nyilvánvaló problémakört sokak gondolatát, szavát kimondva, és reménykedjünk, hogy lesz Isten kegyelméből és segítségével jó megoldása ennek hamarosan. A másik oldalt is megértve nyilvánvalóan sürgetően szükséges volt egy törvénymódosítás, a visszaélések elkerülése, és az állam rossz anyagi helyzete miatt is. Ugyanakkor sajnos valóban félresikerült ez az elkapkodott, eléggé át nem gondolt új törvény, és ellehetetlenített sok, egyébként a társadalomban betöltött szerepe szerint pozitív, támogatandó hívő keresztyén csoportot, amely törvényi szabályozást ezért szükségszerű is, ha már így esett, utólag becsületesen korrigálni. Hiszem, hogy ez a jó szándékú törekvés látható lesz az állam/kormány részéről, csak türelmesnek kell lenni és amennyire lehetséges és szükséges a kölcsönös, békés megegyezés útját kell keresni, megtalálni és segíteni egymás felé. Hiszem, hogy nyitott ajtókra találnak ezek a kérések, csak idő kérdése és napi rendre, rendezésre, megválaszolásra kerül minden kérdéses dolog.
    Úgy gondolom én is, hogy a felekezeteknek is szüksége van a társadalomban betöltött szerepük és az államhoz, a világi törvényekhez való viszonyuk alapos átgondolására, a tevőlegesen is megvalósuló, látható megújulásokra, és a szükséges jó irányba való korrigálásokra, változtatásokra, nagyobb nyitásra és szerepvállalásra a társadalom felé szolgáló módon adott esetben, amelyet sokan már elkezdtek és jól gyakorolnak a maguk környezetében.
    Örvendetesnek tartom azt is, hogy vannak felekezetközi szeretetben és krisztusi egységben való összefogások, amelyek jó ismertetői a valódi Krisztus Egyházába tartozóknak, és amelyet a mostani nehéz helyzet is jobban előhoz, mint korábban. Krisztus nem hiszem, hogy végtelenségig szétszakadozó, apróságok miatt egymástól elkülönülő felekezetekben lelné kedvét, akik a társadalom elől is bezárkóznak, destruktív módon elszektásodva, eltérve az alapküldetésünktől is, hanem inkább az egymással kapcsolatot, közösséget ápoló, bizonyos értelemben az autonómiájukat is feladni kész, a krisztusi egységre törekvő közösségeknek örül jobban, amelyek készek világítani ezen a világon, bizonyságot téve Istenről és Jézus Krisztusról hitelesen, egymást is megbecsülve, tisztelve és szeretve. Akaratlanul mindig elém kerül az is, látva a felekezeteken belüli bűnöket, korruptságokat, szakadásokat, szeretetlenségeket, növekvő módon is, mint idők jeleként, hogy az ítélet először Isten Háza népén kezdődik meg…és ez felfoghatjuk úgy is, hogy kegyelem, ha megerősödhet, vagy felébredhet valaki az álomból a megpróbáltatások tűzében, és olajat tölthet még időben a lámpásába a Vőlegényt váró bolond és okos szüzek várakozásának ideje közben a bibliai példázatra gondolva, éberen helyreállva, felkészülve, és megtérve a bűneiből.
    A Krisztussal és egymással való közösséget ajándékba kaptuk, amitől ha Krisztusban maradunk, nem távolíthat el senki és semmi Róma 8,28-39. akár külső, formális módon felekezetben, vagy azon kívül is vagyunk endi előttem való hozzá szólására is gondolva, aki remélem megtalálja valamelyik közösségben a helyét, közösségét, szolgálatát, és az Úrban való vigasztalását az őt ért sérelmekből felépülve. Ügyeljünk egymásra, szól az Ige intése, és jó megtapasztalni ilyen előkerült dolgokban is, hogy lehet az egymás felé való közönyösség helyett kiállni is egymásért, egymás javát, épülését munkálva, hisz Krisztus is azért jött, hogy lerontsa az ördög munkáját és bővölködő életet adjon számunkra. A felsőbbség iránti engedelmesség és tisztelet adás parancsa is szükséges módon jó, hogy újból előkerül, az államtól való anyagi függés kérdése is, újból belső döntés elé állítva mindannyiunkat, a gondolatainkban is letisztítva mi a helyes Isten szerint, hogy utána azt valósíthassuk meg a felekezeteinkben. Az egyházi státusznak/elnevezésnek erkölcsileg nagy értéke van a társadalomban, ha az anyagi támogatást nem is kaphatják meg a szóban forgó kisegyházak, így mindenképp jó lenne, legalább ebben egy kedvező módosítást kapni, hogy legalább erkölcsi elismerét kapjanak azok, akik a társadalom javát munkálják a működésükkel, szolgálataikkal. Hiszem, hogy azoknak, akik Istent szeretik minden a javukra van, és ez a nehéz helyzet is végül, ha most még el is kell szenvedni a hátrányait, jó gyümölcsöket is érlel, ha máshogy nem, az Isten által a kipróbált aranynál becsesebb, kipróbált hitünk formájában.

    Isten áldjon Kedves Testvérem!
    Szeretettel,
    Bolla László

  • Botyánszki Kázmér says:

    Miklósi H. Csaba írásához, kommentjéhez csatlakozom, azzal a XIII. századi ( ? ) Dán állas foglalással kapcsolatosan, mely szerint Dánia szembeszáll az egyházzal, azaz a kettőt külön kívánja kezelni.” Az egyházi vallásgyakorlásból egy dolog hiányzik,ez pedig a HIT.” (Kierkegaard) Nem véletlen, hogy Róma, az egyház és az állam egységének visszaállítására törekedik.Nehéz lenyelni, hogy a reformációval,a kat. egyház is felekezetté vállt. Pozíció féltésből az élő igaz keresztény gyülekezeteket leszektázni nagyon távol áll a Krisztus-i magatartástól. A”történelmi” nagy egyházak vezetői tisztában vannak, hogy ma is vannak M.o.-on egyházak, akik nem várják az állami támogatást,és ragyogóan,önerőből fenntartják magukat. Régen is és ma is a kapzsiság okozta az egyházak válságát,s ha a bomlasztó Sátán-i erő bekerül a gyülekezetekbe,ezeket az eredményeket produkálja.A Krisna hívők vagy Budha imádókhoz mi köze van a kereszténységnek?

  • Bejó László says:

    miklos4806: sok tekintetben meg tudlak érteni – érdekes lenne látni, hogy az egyházak mire jutnának támogatás nélkül. Ugyanakkor azért érdemes meggondolni: az egyházak (nyilván nem általánosan és nem egyforma mértékben) sok olyan dolgot is tesznek, ami nem csak nekik, saját maguknak jó, hanem az egész társadalomnak, az egész országnak, az egész világnak. Ádám sok ilyesmit is említ a posztban. A támogatást az egyházak többnyire erre kapják (ha kapják), és nem a hitéleti tevékenységre. Azt is érdemes tudni, hogy a közhasznú tevékenységet nem kizárólag, és sok esetben még csak nem is nagy részben állami támogatásból végzik, hanem a tagok, a hívek is elég sok áldozatot hoznak – az esetleges támogatások, pályázati pénzek sokszor csak ‘leverage’ szerepet töltenek be.

    A cikk egyébként nem az anyagi támogatás elvesztése fölötti siránkozásról szól, hanem a diszkriminációról – arról, hogy egyes egyházak kiemelt státuszt kapnak, míg másokat téves indokokkal, vagy akár mindenféle indok nélkül leminősítenek – és ennek nem csak anyagi vetületei vannak. A legfontosabb szempontt a társadalmi elismertség, amely egy egyháznak ugyan nem létszülséglete, de éppen a társadalmi szerepvállalás szempontjából nagyon meghatározó.

    Ezzel a társadalmi igazságtalansággal szemben emelte fel Ádám a hangját – méghozzá a mai magyar közbeszédhez viszonyítva elképesztően kultúrált és szeretetteljes hangnemben – ezt talán Te is elismered.

  • Kedves Ádám,

    Minden fórumon felhívtam a Baptista Egyház vezetőinek figyelmét, hogy támogassák a többi evangéliumi felekezet ügyét. Sajnálom, hogy nem vagyunk bátrabbak.
    Sok erőt a harcotokhoz!

    Jóföldi Endre
    Békevár baptista gyülekezet vezetője
    dunántúli ek titkára

  • Oloszka says:

    Az hogy valaki azt meri leírni, hogy nem érzi, hogy keresztényként helye lenne az Egyházban, ez talán sokkal inkább félelemmel és reszketéssel kellene eltöltsön bennünket, mintsem nekiesni, hogy biztos így-úgy ő az oka ennek.
    Az a baj, hogy túl sok ilyen van, és nem akarjuk észrevenni.

    Amúgy meg én is azt gondolom, vagy mindenki kapjon, vagy senki.
    De talán jobb lenne ha senki, mert bizony annak ára van…pl. kirekesztve érzi magát számtalan testvérünk. Teljesen jogosan.

    Kedves Endi! Mi elég “átlagos hívők” vagyunk. Az egyházba nem tudlak meghívni, de ha van kedved eljönni igéről beszélgetni, akkor szívesen látunk.
    Email: 1oloszka@gmail.com
    üdv, oloszka

  • endi says:

    Ödönbéla, tehát ha beírom hogy nem írok ide többet, aztán mégis, azt te hazugnak nevezed? Nem lehet ezer más oka? Persze, az úgy túl bonyolult. Egyszerűbb lehazugozni valakit…

    Jó könnyelműen dobálózól a szavakkal. És a többieknek sincs baja ezzel látom…

  • “Némedi Mária Margareta szociológus március végén az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséghez címzett levelében tájékoztatta Köves Slomó rabbit arról, hogy szociológiaelméleti és filozófiaelméleti kutatásainak eredményeire hivatkozva felvállalta a zsidó nép által várt messiás szerepét. A tudományos eredmények logikai okfejtéseken alapulnak, és a zsidó nép Isteni kiválasztottságát igazolják. A zsidó kiválasztottság ténye a békés világtársadalom megszervezésének lehetőségét garantálja az emberiség számára a messiás érkezésekor. A szociológus az elméleti kutatásainak eredményeire hivatkozva a kereszténység felszámolását sürgeti. Némedi Mária Margareta szociológus egyrészt Köves Slomó rabbi válaszára, másrészt a társadalom érdeklődésére vár.” Részletek: http://www.facebook.com/groups/319444801461110/doc/336809329724657/

  • Ödönbéla says:

    Kedves endi,
    alapvetően ezt úgy értettem, hogy szerintem sokszor hirtelen felindulásból írsz, és később ezt minden további nélkül felülvizsgálod és figyelmen kívül hagyod. Lehet, hogy a hazugság kicsit erős kifejezés erre, de minimum megbízhatatlanságnak nevezném.
    Persze senki sem tökéletes, csak arra akartam rávilágítani, hogy nem (feltétlenül) (csak) a gyülekezetek hibája, hogy magányos vagy.
    Ha túl erősen fogalmaztam, és megbántottalak, azért elnézést kérek, nem állt szándékomban.

  • Eva Pall says:

    Annál is inkább jogosult a levél,mivel az egyházlistára szekták is bekerültek nemcsak egyházak vagy kisegyházak.Azokat államilag támogatni?Ebben Magyarország egyedülálló lesz.

  • Bejó László says:

    Kedves Némedi Mária Margaréta!
    Beleolvastam az anyagaiba – bocsásson meg, de olyan mértékben naív és annyira tele van logikai bukfencekkel, hogy kénytelen vagyok teljesen komolytalannak nevezni…

  • Szabados Ádám says:

    Angolul tudóknak ajánlom David Baer lutheránus professzor friss összefoglalóját a magyarországi kisegyházak helyzetéről. Tele van meglepő információkkal.

  • Csaba says:

    Kedves Endi! (nagy E-vel)
    Neked mintha vmi önazonossági problémád lehet, ha nem tévedek, vmi kisebbrendűségi érzés. Mielőtt leteszed áldozatod az oltár elé, esetleg gondold át, kivel kéne elbeszélgetned. Kizártnak tartom, hogy ne találnád meg a “te” gyülekezetedet az Egyházban, amennyiben a Lélek (Szellem) vezetését kéred.

    Blogpost LIKE 🙂
    Situation DISLIKE 🙁

    Üdv,
    Csaba

  • Hamar Dávid says:

    Köszönöm, hogy felemeled a szavad értünk, és hogy ilyen lelkülettel!

    Baráti szeretettel:
    Hamar Dávid
    Lelkész
    Agóra Keresztény Közösség

  • Kedves Ádám!

    Köszönöm az eddigi fáradozásaidat és ezt a leveledet is.

    Testvéri üdvözlettel

    Madarász Tamás
    Keresztyén Testvérgyülekezet, Miskolc

  • Dávid András says:

    Minden tiszteletem mellett, úgy érzem bármely oldalról, itt nem a hitről, vagy hovatartozásról van szó, hanem pénzről, vagyonról. Olyan vagyonról amit adófizetőktől szednek be, függetlenül vallási hovatartozásuktól. Felháborít, hogy bárki, jövedelme után ilyen-olyan címen adómentessé váljon. Felháborít, hogy bár az egyház és az állam már több mint száz éve különvált, most ismét közösen marakodnak a koncon.
    Segítsék a szegényeket saját erejük szerint. Oktassanak iskolákban, amit maguk tartanak fenn, vagy ha állami pénzen, akkor szerződéses alapon, ės világi módon. Szép dolog a vallás de ez mindenki magánügye és ebben senki senkit nem gátol. Fizessenek a hívők, és persze az államnak is tennie kellene a dolgát, nem lopni, csalni, törvénytelenül, vagy diktatorikus törvényekkel.
    Most nem ez történik.
    Uraim, nem siránkozni kellene, hanem különválni, felnőni, és nem összekeverni a hitet az anyaggal. Uraim, önök -ebbe kivétel nélkül minden egyházat beleértek – több száz évvel vetik vissza az országot, azzal a maszlaggal amit újra és újra az emberekre kényszerítenek, miközben pénzért sorakoznak.
    Gondolkozni, vagy hinni, ehhez nincs szükség vagyonra, ennyi lenne az önök feladata. Nem kioktatás képpen mondom, hanem felháborodásból.

  • Tóthné Kiss Valéria says:

    Bár Önnek bizonyára nem sokat jelent, de én is igen nagyra becsülöm az ilyen határozott, összeszedett fellépest a kormány által alkalmazott diktatórikus módszerek ellen.
    Ettől jobban már csak az bosszant, hogy hol vannak az igazán nagy támogatásban részesülő nagyobb egyházak. Miért nem hallatják ilyenkor és még nagyon sok szükséges helyzetben a hangjukat???

  • piszt-ráng says:

    Gratulálok. A miniszter ezt megelőzően ombudsman volt – aki tevékenységében más állami szervektől független,-KÖZTUDOTT NEM VOLT FÜGGETLEN azért most jutalomból miniszter .Nem hiszem ,hogy most fordulna szembe a “gazgikkal”,ha igen minden elismerésem.Egy Ángyán már van Ő lesz a következő?

  • Bejó László says:

    Kedves Dávid András!

    Önnek természetesen joga van a véleményéhez, és én ezt tiszteletben is tartom – és emiatt megértem a gondolkodását, felháborodását is, anélkül, hogy egyetértenék vele. Továbbra is azt gondolom azonban, hogy nagyfokú cinizmus azt feltételezni, hogy ez csak a pénzről szólna.

    Talán hallott már a Baptista Szeretetszolgálatról, vagy pl. arról a munkáról, amit Böjte Csaba atya végez Erdélyben. Ha úgy gondolja, hogy ezek a tevékenységek sem közhasznúak, hogy ezek sem méltók a támogatásra – vagy éppenséggel úgy gondolja, hogy ezek is “több száz évvel vetik vissza az országot”, akkor tényleg nincs miről beszélnünk. Ha viszont elfogadja, hogy ezek nemes és méltó erőfeszítések, amiket érdemes támogatni, erkölcsileg és, igen, anyagilag is, akkor érdemes tudnia, hogy ezek mellett a hála Istennek jól látható és országos, sőt, a Baptisták esetében mondhatjuk, hogy globális jelentőségű nagy szervezetek mellett vanak mások is, akik kevésbé látványos, kisebb hatókörű de nem kevésbé hasznos tevékenységükkel hozzájárulnak az ország felemelkedéséhez, sok esetben betöltenek olyan űröket, amiket a hivatalos intézmények képtelenek.

    Most ezek a kisebb szervezetek, kisegyházak harcolnak azért, hogy ők is megkapják azt az elismerést (és, továbbra is fenntartom, hogy bár az anyagi szempontok is fontosak, itt elsősorban az erkölcsi elismerésről van szó – ha a cikket elolvassa, látni fogja), ami igazság szerint (és egyes esetekben még jog szerint is) járna nekik. Jó érzésű és jól tájékozott embereknek szerintem ezen akkor sem kellene felháborodniuk, ha egyébként egyáltalán nem hisznek, és nem is óhajtanak hinni abban, amit a keresztények hirdetnek.

  • Viktor says:

    Strasbourgba hat hónap a jogvesztő határidő, ha február vége, akkor egy érintettnek most kell még lépnie. Szóval valakinek segíthetek megírni a beadványt? (nem vagyok felekezeti tag, nem vagyok érintett)

  • dzsaszper says:

    Kedves Dávid András,

    én a következő összefüggésekbe helyezem a blogposztot:

    1. az állam nem tartja magát a saját szabályaihoz: megszegi az indokolatlan hátrányos megkülönböztetés tilalmát. (Furcsa mód indoklás nélkül utasították el a kisegyházak kéréseit! Felvállalt indok tehát nincs.) Ha ezzel az állam anyagi különbséget is tesz, az csak másodlagos. Az elsődleges a méltóságon ejtett csorba. Ha Ön szerint az egész blogposzt csak az anyagiakról szól, akkor várom az érveit, hogy miért nincs szó a kisegyházak és tagjaik méltóságáról, horribile dictu társadalmi elfogadottságáról?
    Ön a másodlagos témakörbe menekül, csak hogy ne kelljen az elsődleges kérdéskörrel foglalkoznia? Remélem, nem így van…

    2. Balog Zoltán hite és személyének integritása. Amennyire értem, Szabados Ádám pontosan erre apellál, hogy Balog Zoltán, aki nem mellesleg református lelkész is, az általa vallott II. helvét hitvallásnak ellentmondó módon vagy arra fittyet hányva gyakorolja azt a közjogi hatalmat, amit kapott. A nyilvánosság előtt nyoma sincs annak, hogy kiállna a hitvallása mellett.

  • Attila says:

    Most már csak halló fülekre, felbuzdult szívre és mozduló végtagokra van szükség!

    Mózes inkább választotta az Isten népével való együttnyomorgást …

  • Szücs Balázs says:

    Kedves Dávid András!

    Bejó László és Dzsaszper véleményével értek egyet és azokat ki is egészíteném.

    Én is teljesen megértem felháborodását, és a lelkem mélyén legszívesebben én is azt mondanám, hogy a hívők tartsák el egyházaikat.
    A történelmi viszonyok sajnos nem engedik ezt meg.
    Az Egyesült Államokban megalakulása óta ezt az elvet képviselik, itthon azonban sok olyan oktatási, szociális és kulturális misszió van, amely a közjót szolgálja (kultúránk, történelmünk része) évszázadok óta ÉS ezek tevékenysége már társadalmi érdek, hogy finanszírozva legyen a közösből (a kettőnek szerintem együtt kell érvényesülnie). Például a református kollégiumokhoz (már amelyik története előttem van) komoly földek, tangazdaságok, állatállomány tartoztak, és fenn tudták tartani magukat, ma erre nincsenek meg a keretek.

    Tudom az öndicséret büdös, mégis engedjétek/engedjék meg, hogy márciusi cikkemre hívjam fel a figyelmet, ahol összefoglaltam az egész egyházügyi törvény visszásságait.
    Evvel kiegészítve fenti hozzászólásomat.

    http://www.nol.hu/lap/gazdasag/20120330-konyekig_egy_kis_kanal_vizben

    Üdvözlettel,

    Szücs Balázs
    LMP

  • Farkasokkal táncoló says:

    Tegnap, Lausanne-ban megálltam egy keresztyén könyvesbolt kirakata előtt. A kirakatban egy világtérkép volt, rajta egy felirattal, szabad fordításban: “ahol a legnagyobb árat fizetik a hitért”. A vallásszabadság szempontjából négy színnel voltak jelölve az országok: zöld, sárga, narancssárga és mélyvörös. Ha jól emlékszem, az európai kontinensen minden ország “zöld” volt, kivéve a “sárga” Fehéroroszországot.

    Kedves Miniszter Úr! Kérem, tegyen meg mindent, hogy az egyébként “keresztény kurzust” felélesztő Magyarország zöld színét ne kelljen sárgára váltani. Avagy az egyházügyi törvényünk is az Európával szembeni “szabadságharcunk” egyik hadszíntere?… Ha az, akkor ne csodálkozzon, ha sokan fognak dezertálni ezen a csatamezőn.

  • Sárkány Mihály says:

    Kedves Ádám Testvérem!
    Az Istentől néked adott ismeret és kegyelem alapján, fentről kapott bölcsességgel írtad meg nyílt leveledben mindazt, ami sok lelki testvérednek fáj felekezeti hovatartozástól függetlenül, és ami emberek hibájából lett elrontva, így emberek által kell azt megjavítani is. Az Istenben bízó embernek jó várni az Úr szabadítására, ugyanakkor tudjuk, hogy ha nem hozza helyre az ember az álta elkövetett hibákat, akkor Isten kénytelen fájdalmasabb eszközöket alkalmazni az ember megjobbítására. Reméljük, hogy országunk vezetői (akik keresztény voltunkat az Alaptörvényben is deklarálták) sem akarják Isten ítélkezését megvárni.
    Testvéred az Úrban Sárkány Mihály, aki az egyháztörvény változása miatt már csak az Őskeresztyén Apostoli Egyház volt tagja

  • Szabados Ádám says:

    Szerintem is a hívők tartsák el egyházaikat. A kérdés nem is ez, hanem az, hogy ezt az állam mennyire hagyja. Az Egyesült Államokban az adakozók írhatják le adományaikat az adóból, nálunk az adományokból élők írhatják le adójukból az adakozók adományait. Mindkét rendszer abból indul ki, hogy az állam a lehető legkevésbé akadályozza a hívek adakozását, sőt, inkább ösztönözze azt. Ebben tett most különbséget az új egyháztörvény.

  • Dávid András says:

    Tisztelt Bejo és Dzsaszper Urak, Köszönöm reflekciójukat, ennek ellenére fenntartom véleményemet. Először is tisztázzuk, részemről tiszteletben tartom mindenki hitét és vallását, szó sincs arról, hogy ezt támadnám, vagy kritizálnám, legalábbis addig, amig ezt nem használják fel másodlagos dolgokra.Távolálljon tőlem az is, hogy lebecsüljem vagy lenézzem a jótékonysági vagy oktatási tevékenységet, vagy ne becsüljem az ezirányú elkötelezettséget.Azonban ebéli tevékenységükben tudtommal a rendszerváltás óta senki nem gátolja Önöket. Bárki gyakorolhatja szerencsére a vallását, egyedül, vagy közösségben egyaránt. De teljesen értetlenül állok az előtt, hogy mindezt állami pénzen, tehát az adófizetők, tehát az én pénzemen teszik, vagy szeretnék tenni. Vonatkozik ez a “nagy és elismert ” vallasokra, akik most benn vannak a pixisben és evidensen politikai küldetést teljesítenek a szószékről, vagy a jelenlegi, esetleg az előző kormányt támogatják bel- és külföldön, csakúgy, mint minden olyan szervezetre, mely a hit regéjével próbál működni, de egyházi rendszerű finanszirozásban és adózásban. Nem mondom, hogy Önök azok, akik nagy egyházzá nőve harácsolnak, mint ahogy némelyik évszázadokon keresztül tette, sem nem akik azért alapitottak kisebb-nagyobb egyházat, hogy kijátszhassák az adózási törvényeket, hogy ilyen-olyan állami pénzekből kapjanak, akár továbbosztják azt, akár saját zsebre teszik, akár a legnemesebb értelemben és célokra kívánják ezt felhasználni. De valamilyen szinzen Önök mégis ilyesmira aspirálnak. Ne tegyék ezt az én pénzemmel. Hadd válasszam meg én, kit, hogyan támogatok.
    Az egyházakat a tagoknak kellene fenntartaniuk. És pontosan önöknek, akiket most nem vettek be a pénzosztogatásba, Önöknek kellene felvállalniuk, és harcba indulni az egyházak tisztaságáért, ami az államtól való teljes egyházi függetlenséget, és vicaversa legyen ez anyagi, vagy szellemi (erkölcsről már rég nincs szó) jelenti.Ez az egyetlen módja annak, hogy ne az államnak kelljen eldöntenie, vajon haladó eszméket ( mik is azok?), oktatást ( a hittan és erkölcs maradjon a templom falai között, azok számára, akik ezt igénylik), jótékonykodást ( nevetséges, ez nem az egyház feladata lenne, hiszen nem képes megoldani a valós problémákat, csak betömködi az lukakat, erre más jellegű szervezetre lenne szükség) avagy akár reakciós, nacionalista kirekesztő hitet, a sötétséget terjesztő egyházakat támogasson.
    Uraim, önök gondolkodók, új utakat kellene keresniük, vagy megelégedniük hitük gyakorlásával. Ehelyett az Üzenetből annyi derül ki, hogy ilyen olyan méltóságra, fontosságra, hajdani együttműködére stb hivatkozva, mindent megtesznek – nagyon kulturáltan – azért, hogy Önöket is odaengedjek a mézesbödön közelébe. Mi másra jó Önöknek az állami elismertség? Nagy a tülekedés, nem vitás. De biztosan erre van szükségük? A 21. Században élünk, ideje lenne felébredni.Köszönöm türelmüket.

  • Szücs Balázs says:

    Kedves Dávid András!

    “Mi másra jó Önöknek az állami elismertség?”- kérdezi kommentjében.
    Szerintem ez a legfontosabb kérdés ebben az eszmecserében.
    Válaszomat két részre bontom.

    1. Ahogy azt cikkemben is leírtam (http://www.nol.hu/lap/gazdasag/20120330-konyekig_egy_kis_kanal_vizben)
    ennek az egész egyházügyi törvénynek éppen ez a legnagyobb hibája, itt van az alapvető elgondolás rákfenéje: hogy az állami elismerést összekötötték az egyházfinanszírozás kérdésével, ami két teljesen különböző dolog. De erről már bőven írtam cikkemben, kérem olvassa el.

    2. Tehát mire kell az állami elismerés? Alapvetően a fenének se kellene. Az egyháztörténet milliószor bizonyította, hogy alapvetően semmi szükség sem lenne erre.
    Csak a helyzet az – és erre Szabados Ádám testvérem csak finoman utalt- a törvénynek “hála” aki nem kapott ilyen állami elismerést, az – többek között- nem végezhet semmilyen pasztorációt közintézményekben (iskolák, börtönök, kórházak, katonaság, stb.), nem folytathat anonim adománygyűjtést (mint egyesület számlaadási kötelezettsége van), jogdíjakat kell szednie az istentiszteleten elhangzott dalok után, nem lehet neki 1%-os adófelajánlást tenni (az a hívő, aki el nem ismert kisegyház tagja hátrányt szenved, mert csak az egyesületi 1%-ot adhatja oda, míg mondjuk egy római katolikus, egyházának és egy általa választott egyesületnek is adhat pénzt), nem kap adókedvezményeket, amelyek nem kis pénzt jelentenek (jó, ezt én is vitatom, de sajnos a mai körülmények között, ezek a kis közösségek sok embernek tudtak munkát adni) és még sorolhatnám.
    Egyszerűen ellehetetlenül az a közösség, ugyanis az egyesületi törvény nem alkalmas egy vallási közösség életét szabályozni.
    Nincs itt semmilyen mézesbödön, semmilyen pixis, hanem a mindennapos munkájuk és szolgálatuk került veszélybe.
    És az a több éves munka, amit belefektettek mondjuk egy iskola vagy egy hajléktalanszálló felépítésébe, működtetésébe.
    Az állami elismerés a fenének se kell.
    De sajnos rá vannak kényszerítve, hogy kuncsorogjanak a kegyuraknak a Parlamentben, ha szolgálni szeretnének hitük szerint.

    Szücs Balázs

    egyházügyi tanácsadó LMP

  • Botyánszki Kázmér says:

    Egy kicsit ha mélyebbre tekintünk, talán sokunk számára tisztábbá válik a “MIÉRT CSAK ŐK ” … kérdésköre. XVI.Benedek pápa ( Rotzinger bíboros ) /2010/ ” Csak a katolikus egyházban lehetséges az üdvösség” 1996 október 24. II.János Pál üzenete a pápa-i kollégiumnak:A R.k.egyház a Darwin-i evolúció tanítását megalapozottnak tekinti. (egykor ezért máglyahalál járt!!!! 2000.Pápai dokumentum “Csak egy egyház van, a többi vallási közösség, de nem egyház. ” Ez az ökumenikus mozgalom megtöréséhez vezetett, de nem sokáig! 2003.május28. Berlinben megszületett a Berlin-i Carta, melyben a protestáns egyházak tulajdonképen behódoltak. (Evangélikus, Református,Baptista,Bolgár Ortodox Patriarcha, stb..) Ha ezeken a tényeken elgondolkozunk, egy más megvilágításban láthatjuk, hogy ma nem az inkvizíció eszközével alakulnak az ellenreformációs események, mert az evangéliumot nem hirdetheti igazán más felekezet, csak a római ” egyház” Mert ugye Isten előtt mindannyian egyenlőek vagyunk, de a földi “helytartónak” jogában áll még az Isten-i parancsolatokat, is megbabrálni. /lsd. Nagy Konstantin megtérésének következménye./

  • Szondi Endre says:

    Hátha rád odafigyelnek. Ha én protestánsként felszólalnék, kiröhögnek. De ha egy érintett lelkész intéz nyílt levelet. Nos az már egészen más szituáció.
    Isten áljda meg a Bibliás embereket, a keresztyéneket.
    Addig is
    SoliDeoGloria

  • Szondi Endre says:

    Hátha rád odafigyelnek. Ha én protestánsként felszólalnék, kiröhögnek, senki nem figyel egy munkanélküli hitoktatóra, aki még történelmet is tanult…

    De ha egy érintett lelkész intéz nyílt levelet. Nos az már egészen más szituáció, nem ragozom, hajrá.
    Isten áljda meg a Bibliás keresztyéneket.
    Addig is

    SoliDeoGloria

  • dzsaszper says:

    Kedves Endi és Szűcs Balázs,

    az állami elismertség talán elsősorban azért kell, mert könnyen szektának nézik azt a kisegyházat, akit az állam nem ismer el. Pedig nem ez az ismérve a szektáknak, főleg nem az, hogy a politikai pártok elismerik-e avagy sem. (szerintem ide csúcsosodik ki a konfliktus — nagyon fekete-fehéren, mellébeszélést nem tűrve — egy pártpolitikus keresztyén ember esetében, hogy mit tart elsődlegesnek: a hitvallását vagy a pártja politikai érdekeit. Ehhez mélg lelkésznek sem kell lenni, de egy lelkész esetében pláne erről van szó.

  • Viktor Barnabás says:

    Kedves Ádám!

    Úgy tűnik, vannak más Viktorok is, úgyhogy nevet változtattam 🙂

    A téma nem vidám. Valóban érthetetlen, hogy miért számítanak egyházabbnak a krisnások, vagy a buddhisták. Teológiai értelemben ezek a csoportosulások nem is egyházak. Persze a szociológiai értelmezés más.

    Számomra nagy csalódás lenne, ha Balog Zoltán nem válaszolna erre a levélre. Addig pedig (bár katolikusként ebben a kontextusban megszólalni nem könnyű) teljes együttérzésemet szeretném kifejezni. Imádkozom értetek. Alábbi soraidat egyetlen Krisztus-követő sem olvashatja együttérzés nélkül:

    “Krisztus szeretetével kérem, Ön se vesse meg az evangéliumi kisegyházakat! Nem kérünk többet, mint amit buddhistáknak, mormonoknak, muszlimoknak, Jehova Tanúinak már megadtak, tőlünk viszont eddig indoklás nélkül megtagadtak. Jogosságot kérünk.”

    Ha erre nem születik valamiféle megnyugtató válasz, politikai értelemben mélységesen csalódni fogok.

    Üdv.

  • kéfás says:

    Miközben ezen a bejegyzésen és a kommenteken gondolkodtam, ez az Ige jött elém:

    “Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalókért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére.” (I. Timóteus 2:1-4)

    Imádkozom értetek!

  • Bolla László says:

    Én megértem azokat a nem vallásos embereket, akik a vallásos csoportok adókedvezményeit és anyagi támogatását nehezményezik, hisz az egyenlőség, jogosság, igazságosság elve alapján elvárhatná, hogy is ugyanúgy kapjon kedvezményeket, és támogatásokat, vagy ahogy ő nem, úgy mások se kapjanak. Az állam pénze és így a tartozásai is, az állam adósság, mindannyiunk birtoka és terhe egyszerre, így jogos, hogy egy nem vallásos ember nem szeretné, ha az ő pénzét vallásos csoportok kapják meg. Most, hogy az államadósság ilyen nagy, logikusabb lenne az államnak az az irányultsága, hogy senki se kapjon adómentességet, állami támogatásokat, a nagy egyházak és civil szervezetek se, hogy az államadósság csökkenhessen, és az ország életszínvonala fellendülhessen.
    A vallásos keresztyén csoportok pont ebben a helyzetben mutathatnák/mutathatják meg azt, hogy ők eltérnek a világi csoportoktól, hogy ők ebben a nehéz helyzetben, nem hogy a tenyerüket mutatva kérnek, növelve az állam terheit, hanem még inkább adnak, hogy az államon és így a világi embereken is segítsenek, amiből látva a keresztyének önzetlenségét, jó cselekedetét, szeretetét, Istent láthatnák meg és Jézus Krisztust, akit a keresztyének képviselnek, követendő jó példát is mutatva a világi, nem vallásos embereknek.
    Szerintem ez lenne a követendő, jó irány a keresztyén vallásos csoportok számára, vagyis legyenek teljesen függetlenek az államtól, legyenek önfenntartók és még segítsék is az államot, ők adjanak jót téve másokkal.
    Tudom, hogy a törvények jogot biztosítottak, vannak akiknek még ma is jogot biztosítanak és lehetőséget az adómentességre, állami támogatásokra, és ezért nem volt, és ma sem bűn ezt a jogos lehetőséget kihasználni, és azt is megértem, hogy akiknek most ez a lehetősége hirtelen megszűnt, komoly és kellemetlen kényszerű átszervezési helyzetben találta magát, mégis hosszú távon nézve ezt a kérdéskört, kiváltképpen való út lenne, ha a vallási csoportok anyagilag függetlenné válnának az államtól és inkább még ők támogatnák a társadalmat, az államot, az embereket, a nem vallásos, nem keresztyén embereket is jó példát mutatva számukra, ezáltal is önfeláldozó szeretetet, amely hiteles és követésre méltó.
    Egy jó kezdeményezés lenne, ha keresztyén csoportok összefognának és megtisztítanának egy-egy alkalommal közterületeket a szeméttől ingyen, ami hasznos lenne a környezetünkben és a nem vallásos embereknek is példát mutatna, bár vannak nem vallásos emberek is, akik követésre méltó, jó dolgokat tesznek másokért. A szeméttől való közterületek szervezett megtisztítása csak egy példa a sok közül, ami nem kerülne pénzbe, csak segítőkészségre, önfeláldozó, jóra törekvő szeretetre, és hasznos lenne a környezetünkben.
    Remélem sikerül minden hirtelenül szokatlan, és rosszabb helyzetbe került kisegyházi keresztyén szervezetnek alkalmazkodnia és átszerveződnie, tovább élnie, az államtól való anyagi függetlenedés próbáját is kiállva. Az erkölcsi jogfosztottság már nehezebb kérdés, én ezt tartom sokkal fontosabbnak, ugyanakkor a destruktívabb csoportok elleni szűrő is fontos lehet, jól megfogalmazott szabályozások ebben is segíthetnek, de most mégis a ló túloldalára kerültek ezek a dolgok is a mostani törvényi változások által sok jónak mondható csoportot is erkölcsileg kirekesztett az elismert egyházi státuszból.
    A nem keresztyén egyházakat viszont helyesebb lenne egy keresztyén államban-kultúrában kiemelni az egyéb vallásokhoz képest, amelyeket nem helyes egyházaknak nevezni, és ezt a különbségtételt fel kellene vállalni, vagy ki kell mondani azt, hogy az egyház szó jelentése megváltozott, több jelentésűvé vált ebben a tekintetben, hogy a nem keresztyén egyházba tartozó vallási felekezetekre is alkalmazható, mint új jelentés.
    Az egyházi törvény erkölcsi részének rendbe tételét egy keresztyén államban jogosan elvárhatja minden keresztyén kisegyház, hogy egyháznak nevezhesse magát, ugyanakkor a legideálisabb az lenne, ha csak egy egyház lenne, és minden keresztyén az alá tartozna, nyilván ilyesmi irányba is próbálta terelni a jövőre vonatkozóan az egyházi törvény a keresztyén szervezeteket is, vagyis ne legyen egy egyház, pl.a Baptista vagy Református Egyház minden taggyülekezete, és azok utód, vagy missziós gyülekezetei önálló egyházakká áttekinthetetlenné és kezelhetetlenné téve az egész rendszert. Valójában az egy egyház felé kellene lépéseket tenni, ha őszinték akarunk lenni, bár ez nem látszik megvalósulónak. A széttöredezett keresztyénség kiábrándító hatású és ellentmondásossá teszik a szeretetben egységben levés parancsát az ismétlődő szakadások, pártoskodások és széthúzások is, amelyek mögött legalább az egyik oldalon bűnök húzódnak meg. Ebben a kérdésben is szükséges lenne az összefogás, az isteni bölcsesség és vezettetés, és talán törvényi szabályozások is ebben segíthetnek, igaz nem kívánatosnak fogják sokan érezni, ha ilyen történik, ahogy a mostani törvényi változások is kellemetlenek és nehezek sokaknak, mégis hosszú távon, majd évek múlva visszatekintve lehet jó kihatásokat is látunk majd, amiket most még tisztán nem.
    Imádkozzunk a felsőbbségekért és legyünk az országunk, társadalmunk, környezetünk javára, hadd lássák, hogy mi önzetlenül szeretetből adni szeretnénk, nem elvenni tőlük valamit.

    Szeretettel és áldás kívánással,
    Bolla László

  • Bolla László says:

    Elnézést az egy-két hibámért, amit a gyors megfogalmazás és gépelés közben ejtettem: pl.: javítva:
    A keresztyén egyházakat viszont helyesebb lenne egy keresztyén államban-kultúrában kiemelni az egyéb vallásokhoz képest, amelyeket viszont nem helyes egyházaknak nevezni, és ezt a különbségtételt fel kellene vállalni.

  • Szabados Ádám says:

    Laci, egyet is értek, meg nem is. Én más logikával közelítek a dologhoz. A kérdés szerintem nem az, hogy mennyivel támogatja az állam az egyházakat, hanem az, hogy mennyi adóval terheli őket. Az iskolák, kórházak, stb. finanszírozásának kérdésébe most nem szeretnék belemenni, kizárólag a gyülekezetek hitéleti tevékenységére szorítkozom. Ennek a finanszírozása szerintem is a hívek dolga. Nálunk ez nincs is másképp. Normális állampolgárok, akik dönthetnének úgy, hogy a megtakarított pénzüket cipőre, ruhára, nyaralásra, finomabb élelmiszerekre költik, ezt a pénzt gyülekezeti célokra ajánlják fel. Hadd hangsúlyozzam: nem állami pénzekről van szó, hanem leadózott jövedelmekről! Olyan ez, mint kalákában házat építeni. Az állam dönthet úgy, hogy megadóztatja a segítő rokonok és barátok munkáját, meg dönthet úgy is, hogy engedi a nagylelkű civil összefogások kibontakozását. Modern államok – Amerikától Németországig – általában az utóbbi mellett döntenek. Szerintem helyesen. Magyarország parlamentje most megengedő bizonyos vallási közösségekkel kapcsolatban, és akadályozó másokkal szemben. Ez utóbbi a probléma, különösen az átláthatatlan kritériumok miatt.

  • Dávid András says:

    Bolla Urnak
    Először is sajnálom, hogy előző üzenetem félkész állapotban röppent el a honlapra, ugyanis a végén én is hasonló dolgot fogalmaztam volna meg, no nem azt, hogy az egyház adjon pénzt az államnak, ilyet sose tett, miért változna ennyire? Azonban elkezdődhetne a belső gondolati küzdelem a valódi függetlenség kivívására, kivétel nélkül minden egyház számára. Igen, harcolják ki, hogy egyik egyház se kapjon az állami mannából, elégedjenek meg az istenivel. Nem gúnyból mondom, komolyan gondolom.
    Bolla úr meglátása a keresztyén vagy keresztényi államról, nem tudom eldönteni, gúny-e vagy provokáció. Magyarország tudtommal nem keresztyény állam. Ha pedig a múltba nézünk, akkor meg beszéljünk inkább judeo-keresztény gyökerekről, bár egyesek szeretnék akár a sámánokat is behozni a hatalomba. A magyar állam pedig maradjon világi és felvilágosult. Ne lehessen a Mindenhatóra tolni mindazt a disznóságot, amit politikusai az ő nevében elkövetnek.
    Ráadásul tudtommal a vallásszabadság nem tesz különbséget abban, hogy ki milyen módon hisz, jelenítse meg a maga istenképét Jahve, Jézus, vagy Buddha képében.
    De elnézést ez a vita már nem az enyém,ez más téma, és attól tartok nem leszünk képesek egymás gondolatainak befogadására

  • Bolla László says:

    Kedves Dávid András!

    Nyilván a keresztyén állam alatt (sajnos) csak néveleges keresztyénséget érthetek, kulturális és történelmi múltat tekintve, ahogy mondhatjuk azt is, hogy a keresztyén Európában élünk, mégis ez is csak névelegesen értendő, amely kultúráját, múltját tekintve közvetetten kihat az ebben a kultúrkörnyezetben élő minden nem keresztyén emberre is.
    A más vallásoknak is teret hagyó vallásszabadság megtartása mellett, jogosnak tartom a keresztyén vallás hangsúlyos kiemelését egy keresztyén európai és keresztyén magyar környezetben, más, ettől eltérő vallásokhoz képest.
    Azt nem látom ezek mellett indokoltnak, hogy ha a többség valamilyen szinten, akár névleges szinten is, de keresztyénnek tartja magát, és az ország is hagyományosan a keresztyén vallást vallotta magáénak István király államalapítása óta, hogy a kisebbségben levő ateista, szekuláris, ilyen értelemben felvilágosult, és humanista, erkölcsében is más ideológiának kellene teret biztosítani, a keresztyénséggel szemben. Úgy gondolom, hogy a többségi demokráciát figyelembe véve, jogos lenne a keresztyénségnek nagyobb teret biztosítani, az ateista vallást gyakorlókkal szemben, ami idővel, az arányok változásával, az ön által gondolt felvilágosodás növekedésével, és a szekularizációval lehet megváltozik. Jelenleg, hiszem erősödik a keresztyénség Magyarországon, nem csökken, a jelenlegi kormány is, a mostani egyházügyi törvény hatásait leszámítva hiszem ezt szolgálja, ha ezt sokan nem is látják. pl. erre a sok keresztyént felháborító, előző kormány által elfogadott gender törvény eltörlése is a hatalomra jutásuk után. Remélem még sok keresztyénséget erősítő, a szekularizációt gyengítő intézkedést hoznak a kormányzásuk alatt, mert Magyarországnak ez válik a javára, rövid, közép és hosszú távon is. Persze ezt csak egy keresztyén látja így, egy ateista nem.

    Üdvözlettel,
    Bolla László

  • Dávid András says:

    Tisztelt Bolla Úr,
    bár nem vagyok ateista, de ettől még írása elrémíszt.

  • Bolla László says:

    Kedves Ádám!
    Az adó megfizetésének kérdése már Jézus korában is fontos kérdése volt az embereknek Mk12,14. “Fizessünk, vagy ne fizessünk?”, Jézus megfizette és megfizettette az adót, alkalmazkodott a világi és vallási törvényekben meghatározottakhoz, amikor az nem ütközött Isten akaratával, Ő valóban betöltötte a törvényt, a “császárnak”, ma az államnak és Istennek is adjuk meg amivel tartozunk, adott esetben az adót, amit persze mindenki sajnál kiadni, ha nem hittel és engedelmesen, alázattal áll hozzá a kérdéshez.
    Róma 13,7. “Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet.”
    Ha mások adóznak, akkor a keresztyéneknek is ugyanabban a társadalomban illik és igazságos adózniuk a véleményem szerint, és az adókedvezmény, adómentesség, az állami adománynak tekinthető. Azt viszont jogosnak tartom, hogy ne adóztassa meg az állam az adományokat, mint egyházi bevételt, ha az adózott jövedelmből származik, de a kiadásokat igen, mint a forgalmi adót, stb-t -hisz ezek miatt hőzöngenek a nem keresztyén állampolgárok, hogy a keresztyének kivételezettek hozzájuk képest és ő tőlük, a nem keresztyénektől vonják el azokat az értékeket, amelyeket az állam rájuk (a keresztyénekre) fordított, akár adómentesség, adókedvezmények formájában való kivételezés által. Az egyszerűbb és igazságosabb lenne, ha mindenki adózna, az adományokat, mint bevételeket viszont nem adóztatnák meg, hisz azok adózott jövedelemből származnak. Megjegyzendő, hogy a vallási szervezeteknek is van sok esetben önálló gazdálkodást, pl. kereskedelmet folytató része, amely miatt a non-profit jelleg sem valósul meg minden esetben, bár ez legtöbb esetben az önfenntartást szolgáló tevékenység szokott lenni.
    Szeretettel,
    Bolla László

  • Szabados Ádám says:

    Én pont az adományokról beszéltem, melyek után nekünk – szemben a mormonokkal, buddhistákkal, muszlimokkal, koptokkal, katolikusokkal – magasabb adót kell fizetnünk. Természetesen megfizetem a magasabb adót, ebben az egész történetben ez zavar legkevésbé. A levélben sem erről írtam. Az evangéliumi kisegyházakkal szembeni megkülönböztetést érzem igazságtalannak, megbélyegzőnek.

  • Gábor says:

    Kedves Ádám!

    Református keresztyénként köszönöm neked, hogy felvállaltad e levélnek a megírását és közzétételét.
    Én csupán ezzel az evangéliumi énekkel reagálok.

    Református Énekeskönyv
    392. Az egyháznak a Jézus a fundámentoma
    Wesley S.S., 1810-1876

    1. Az egyháznak a Jézus a fundámentoma, A szent Igére épült fel lelki temploma. Leszállt a mennyből hívni és eljegyezni őt, Megváltva drága vérén a váltságban hivőt.
    2. Kihívott minden népből egy lelki népet itt, Kit egy Úr, egy keresztség és egy hit egyesít. Csak egy nevet magasztal, csak egy cél vonja őt, És egy terített asztal ád néki új erőt.
    3. A világ fejedelme feltámad ellene, Vagy hamis tudománytól gyaláztatik neve, S míg egykor felderül majd az Úrnak hajnala, Csak virrasztói kérdik: Meddig az éjszaka?
    4. Sok bajban, küzdelemben meghajszolt, megvetett, De szent megújulásért És békéért eped, Míg látomása egykor dicsőn teljesül S a győzelmes egyház Urával egyesül.
    5. A három-egy Istennel már itt a földön egy S az üdvözült sereggel egy nép és egy sereg. Ó, mily áldott reménység: ha itt időnk lejár, Te boldog szenteiddel fenn Nálad béke vár!
    Stone J. Samuel, 1839-1900
    F.: Vargha Gyuláné

  • Szabados Ádám says:

    Köszönök minden nemes és testvéri megszólalást a “nagyobb testvérek” részéről. Krisztus egyháza egy.

  • Pauler Péter says:

    Köszönet a gondolatokért, a tény feltárásért.
    Az Úr Jézus áldja meg továbbra is az Ő érte végzett lélek mentő munkátokat/munkánkat.
    Ezek a mennyei kincsek elvehetetlenek, Jézus Krisztus vigyáz rájuk.

    Két kritikát hadd fogalmazzak meg, túl azon,hogy alapvetően egyet értek az írással: (az Írással is 🙂 )
    – első körben a személyes megkeresést gondoltam volna, ezzel nagyobb lett volna az esély a pozitív válaszra B.Z.-tól
    – a kisegyházaknál (mondjuk a HIT felekezetnél is) azt tapasztaltam, hogy küldetésük egyik feladatának azt tekintik, hogy a történelmi felekezeteket lejárassák, “kihívják” onnan az embereket, innen kezdve valódi alázatra lenne szükség mondjuk a katolikus testvérektől, hogy hatalommal rendelkezve támogassák ezen közösségek munkáját

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Péter!

    1. Több csatornán keresztül természetesen megpróbáltam eljuttatni a levelet BZ-hoz.
    2. Van információd arról, hogy az egyháztörvény mögött katolikus testvérek állnak?

  • Ödönbéla says:

    ” 1. Több csatornán keresztül természetesen megpróbáltam eljuttatni a levelet BZ-hoz. ” – És sikerült?

  • Szabados Ádám says:

    Remélem, igen.

  • Spectator says:

    Katolikus testvérek?

  • dzsaszper says:

    Kedves Pauler Péter,

    erős kétségeim vannak, hogy lehet-e ilyen általánosságban nyilatkozni a kisegyházakról. Van néhány olyan, amire illik a leírásod, de szerintem elenyésző kisebbség. Ha szerinted nem elenyésző kisebbség akarja lejáratni a nagy felekezeteket, akkor légy szíves ne csak egy államilag is elismert egyházat említs!

  • Szabolcs says:

    A leveledben nagyon jó szempontokat jelöltél meg, remélem, hogy célba ér és formálni fogja a kormány döntését!

    A Kormány célja világos: kevesebb egyház kisebb költséggel jár.
    A szempontjaik azonban sem nem jogi szempontok, sem nem hitbeliek, nem vallásiak, sem nem szakmaiak. Jóindulattal mondva: erősen szubjektív szempontok.
    Ha az álegyházakat akarják kiszűrni, akkor miért nem teszik azt? Miért kell levágni az egész kart egy sérült ujj miatt?

  • Kedves Szabados Ádám pásztor,
    Nem “nagyobb testvér” vagyok,csupán a volt Magyarországi Biblia Szól Egyház ill. Gyülekezet egyik misszionáriusa.
    Teljes mértékben egyetértek levelével.
    Igazán üdvös lenne tisztázni és világosan látni:
    MIT IS JELENT A “GYÜLEKEZET” szó GÖRÖG EREDETIJE: EKKLÉSIA ?
    Az ÚSZ-ben jelenti a
    1.Különböző helyeken lakó (Istenfélő)hívők csoportjait:
    (Csel 5,11;8,1;Rom 16,1; 1Kor 1,2; Tesz 1,1.)
    2.Krisztus Gyülekezete(Jn 17,21),Jézus Krisztusnak Gyülekezete,
    (Mt 16,18),vagy az élő Istennek Gyülekezete(1Tim 3,15)
    3.Isten gyermekeinek közössége, Jézus Krisztus Teste (Róm12,5; 1Kor 12,12; Ef 4,4.12.16.)
    szeretettel: Jausz zsuzsanna

  • Dóczi Ákos says:

    Kedves Ádám!

    Higgadt, tényekre építő, reális, felhívó véleményével egyetértek.
    Kívánom, hogy akinek van füle a hallásra, az meg is hallja…

    Dóczi ákos
    Baptista L.p.
    Kerületi Elnök.

  • MB says:

    Az Újszövetségben SEHOL nem olvasunk felhatalmazást, utalást arra a lehetőségre, hogy darabokra szakítsuk az Egyházat. Az Egyház Krisztus teste, az egyetlen Krisztusé, tehát ő maga is egyetlen és egyetemes, katolikus. Felelőtlenség és bűn az, ahogy a jelenkorban gátlások nélkül, rutinosan újabb és újabb egyházakat, felekezeteket hoznak létre. Sokaknak még a nevük is elképesztő: egy-egy település nevére utalnak. Mi lenne, ha Magyarország minden településén lenne két-három-négy keresztény felekezet? Legyen már vége ennek az őrültségnek és bűnös felelőtlenségnek! Sokszor már nem is teológiai különbségek az alapjai a továbbszakadásoknak. Tökéletesen ugyanolyan teológiát követő hívők alakítanak újabb és újabb egyházat – pusztán személyi okok miatt. Egymással összevesző „vezetők”, „dicsőítők” alapítanak újabb meg újabb „független” felekezetet, gyülekezetet, csak hogy kiéljék hatalmi aspirációikat, ambícióikat, hiúságukat – miközben pontosan ugyanaz a teológiai meglátásuk. De annyira nagy bennük a túláradó szeretet, annyira közel vannak lelkükben Isten Országának vitathatatlan egységéhez, hogy már nem tudnak együtt közös levegőt szívni. Ez önmagában is katasztrófa. Példának okáért Ön, kedves Szabados Ádám, hogyha teológiailag ugyanazt vallja, mint egy történelminek számító protestáns felekezet, akkor miért érzi szükségét annak, hogy függetlenkedjen? A függetlenség és a helyi gyülekezet összeegyeztethetetlenek. Nincs is rájuk újszövetségi példa, engedmény. Meggyőződésem, hogy főben járó bűn így, rutinosan darabokra szabdalni Krisztus testét, az Egyetemes, tehát Katolikus Egyházat. A keresztények majd csak akkor fogják tanusítani a felkészültségüket Krisztus visszavárására, Isten Országának kiteljesedésére, amikor az áldatlan egyháztörténeti folyamatokat megfordítva nem a szakadás, hanem az az egységesülés úját járják, és mindannyian visszatérnek az Egyetemes Egyház kebelére.

  • Szabados Ádám says:

    “Sokaknak még a nevük is elképesztő: egy-egy település nevére utalnak.”

    Rómára tetszik gondolni?

  • MB says:

    – BUDAPESTI Autonóm Gyülekezet [Mióta vált egy felekezet legfőbb lényegi jellemzőjévé az, hogy „budapesti” és hogy “autonómi”?],
    – Evangéliumi SZOLNOKI Gyülekezet Egyház,
    – Élet Gyülekezete – KAZINCBARCIKA,
    – Jászsági Gyülekezet – JÁSZBERÉNY,
    – Keresztény Egyházak Szövetsége [Ennek a megnevezésnek a komolytalanságát nem kell bizonyítani.],
    – MEZŐKÖVESDI Teljesevangéliumi Keresztény Gyülekezet,
    – Olajfák Gyülekezet – MISKOLC,
    – Őskeresztyén Apostoli Egyház SÁTORALJÚJHELY Gyülekezete,
    – Őskeresztyén Egyház KISGYŐRI Gyülekezet,
    – Újszövetségi Gyülekezet – ESZTERGOMI Teljes Evangéliumi Közösség.
    =======================
    – A fentiek mind amiatt panaszkodnak, hogy nem ismerik el ezentúl őket különálló felekezetként, egyházként…
    – Úgy gondolom, hogy kommentemben felvetett szempontok és kérdések többet érdemelnek, mint az a megtévesztő és ironikus célozgatás a „római” katolikus egyházra. A katolikus egyház mindenek előtt egyetemes, katolikus, és csak azután adott az esetleges történelmi tény, hogy a székhelye épp Rómában van, vagyis annak az egykori birodalomnak a fővárosában, amelyben a kersztény egház kialakult és elterjedt.

  • Szabados Ádám says:

    Konstantinápolyi ortodox egyház
    Alexandriai ortodox egyház
    Antiochiai ortodox egyház
    Jeruzsálemi ortodox egyház
    Orosz ortodox egyház
    Grúz ortodox egyház
    Szerb ortodox egyház
    Román ortodox egyház
    Bolgár ortodox egyház
    Ciprusi ortodox egyház
    Görög ortodox egyház
    Albán ortodox egyház
    Lengyel ortodox egyház
    Cseh–szlovák ortodox egyház
    Amerikai ortodox egyház

    Ők például mind azt gondolják, hogy Róma szakadt el tőlük. Talán nem teljesen alaptalanul.

    Arról, hogy én miért nem vagyok római katolikus, itt írtam. Arról, hogy mit gondolok az egyházi struktúrákról, itt. Hogy főbenjáró bűnt követek-e el ezzel, azt meg majd az Úristen eldönti.

  • Szabados Ádám says:

    Még csak annyit hadd tegyek hozzá, hogy az Ön által felsorolt egyházak többsége (talán mind) az egy, egyetemes, apostoli egyház részének tekintik magukat, a város a nevükben erre is utalhat. Azt nem mondanák, a római egyházzal ellentétben, hogy ők az egy, szent, egyetemes egyház. Ez nem szektás, hanem éppen egyetemes keresztény gondolkodásmód. Szemben Rómáéval.

  • Szabados Ádám says:

    És még egy: nagyon úgy tűnik, hogy az előző egyháztörvény idején külön egyházként szerepelt az egyházak listáján a Magyar Katolikus Egyház, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága (!), a Magyar Kurír Szerkesztősége, és számos katolikus intézmény és rend. David Baer lutheránus professzor szerint a háromszáz-valahány egyházból álló lista számottevő része ilyen “egyházakból” tevődött össze. Ezen is érdemes elgondolkodni.

  • MB says:

    Köszönöm a linkeket a további írásaihoz. Olvasom őket. Itt most rengeteg pontban végeérhetetlen vitát kezdeményezhetnék – például az ortodox egyházak listája kapcsán (amelyek azért jelentősen különböznek attól az ötlettől, hogy alapítsunk külön kazincbarcikai felekezetet), vagy azzal kapcsolatosan, hogy „barokkosnak” nevezi a katolikus egyházat a hivatkozott írásában (a katolikus egyház sokkal változatosabb, sokarcúbb, mint a protestáns felekezetek többsége; a katolikus egyházban minden keresztény fellelheti magának a megfelelő közösséget és lelkiségi hagyományt; a kirekesztő, homogenizáló, purista hozzáállás, a másokat kizáró „nagytanácsok” ítélőszékei épphogy a protestáns kisegyházak jellemzői). Egyelőre csak annyit kívánok hozzáfűzni a korábban leírtakhoz (és ezt nem Szabados Ádámnak címezem, hanem esetleges más olvasóknak), hogy kerüljük el azt a tévedést, mely szerint a „demokrácia” hivatkozási alap, mérce lehet Isten Országában és az Egyházban. Szó nincs itt „nép” és „csőcselék” uralmáról. Emlékezzünk csak, hogyan szerepel a „nép” a Szentírásban. A „nép” általában véve negatív alany. A „nép” uralma szinte mindig eltérés Isten útjától: aranyborjú-készítés, bálványimádó tánc, erkölcstelenség, orgia, Baál és Moloch tisztelete, utálatosság. Senkinek nincs joga valamiféle demokratikus nyöszörgésre hivatkozva az eleve meglévő, őt megelőző Egyháztól föggetlenedni, és könnyedén valamiféle kazincbarcikai egyházat alapítani. Az Újszövetség egyetlen egyházról beszél – a jelenben és a jövőben is (Jézus jövőbe mutató szavai és a Jelenések könyve is). Jézus mondta: «Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is» (Máté 16:18-19). Jézus egyetlen egyházról, egyetlen alapról beszél. A látható és a “láthatatlan” egyház közötti megkülönböztetés idegen az Újszövetségtől. Szó nincs felekezetekre való tagolódásról. Ugyancsak az Újszövetségben olvasunk jeruzsálemi zsinatról, ahol együttesen fogadtak el általánosan érvényes alapelveket. A hierarchia, az egyházi szervezet, struktúra és hatalom fontos és átléphetetlen. Enélkül a felelőtlenség, az akarnokság, a büszkeség, a tévelygés veszélye fenyeget. Kik fogalmazták meg a nagy tévedéseket, az abortusz liberalizálását, a homoszexualizmus egyházi elismerését, a vállások liberalizálását, a házasság meggyalázását, és így tovább? A kiszakadtak.

  • Szabados Ádám says:

    “Enélkül a felelőtlenség, az akarnokság, a büszkeség, a tévelygés veszélye fenyeget.”

    Sajnos ezzel együtt is. Olvasson el három tetszőleges oldalt Peter de Rosa Krisztus helytartói c. könyvéből, utána valamivel megértőbb lesz irántunk. Az irodalmi színezőelemek miatt a pápák rémtetteit és eretnekségeit nyugodtan ossza el kettővel (vagy akár hárommal is), úgy is marad elég. Egyébként egyetértek: szerintem se kezdjünk bele végeérhetetlen vitákba.

  • Maris says:

    Kedves MB!

    Sajnálatosan az Ön demokrácia fogalma nem a Biblia, hanem a sötét középkor hozzáállását tükrözi.

    Az „egy egyház” biblikus értelmezésében nem látom, hogy ez csak egyféle egyházszerkezetre, vezetőségi struktúrára, stb. vonatkoznak (pl. a Katolikus Egyházban sem alkalmazzák az újszövetségi levelek által meghatározott egyházstruktúrát). Ha olvassa az Apostolok Cselekedeteit, láthatja, hogy a Szentlélek hogyan vezette az apostolakat különböző gyülekezetek alapítására, egyházfegyelmezésre, zsidó és nem zsidó hívők különbözőségének elfogadására stb és ALAPELVEKRE!

    Én is sajnálom, h. sok a Bibliára ugyan hivatkozó, de annak alapelveit nem alkalmazó gyülekezet (szekta) van, pl. ahol homoszexuális lelkészt szentelnek stb..
    Viszont ebből általánosítani, hogy minden ami nem katolikus, az bűnös, szerintem nagyon téves.

    Én úgy látom, hogy Ön a másik végletbe esett, mely szerint ha a szabadságban veszélyek rejlenek, skatulyázzunk be mindenkit EGYFÉLÉBE. Én nem azt látom, hogy a Szentlélek így munkálkodna.
    Sajnos a kívülről ránk erőltetett dolgok vezethetnek olyanokhoz, mint pl. a papi pedofília a Katolikus Egyházban. Ezt persze nem ÁLTALÁNOS jelenségnek gondolom a római egyházban, nem szeretnék általánosítani, mint Ön tette.

    Annak örülök, hogy az Ön véleménye nem általános a Katolikus Egyházban, legalábbis katolikus barátaimtól nem hallottam ilyeneket mint Öntől.

    Üdvözlettel,
    Botlik-Molnár Mariann
    (Önnel ellentétben nevemet vállalva)

  • Ejnye, ejnye MB…, nem olvassa a Jelenések könyvét? Ott hét gyülekezetet ismer el a magáénak maga az Úr Jézus, és név szerint is megkülönbözteti őket. Ahogyan minket is név szerint ismer. (És arról nem is beszélve, hogy a János apostollal azt íratta le, hogy “És az a kenet, a melyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem a mint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és a miként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne.” 1 János 2:27.) Ha tehát maga az Úr azt mondja, hogy mindenkit elvezet az Ő Lelke által az igazságra, és azt is, hogy más alapot ne állítsunk magunknak, RAJTA kívül, akkor nem az a feladata minden egyes embernek, hogy megismerje az Urat? Személyesen? S ha már megismerte, akkor TELE LESZ SZERETETTEL a többiek iránt.

  • dzsaszper says:

    Kedves MB,

    nem értem, hogy ha az _Egyház_ egysége a fő kérdés, amit itt alighanem mindannyian előre szeretnénk mozdítani, akkor a _felekezetek_ száma miért is annyira fontos?
    Remélem ismeri a láthatatlan egyház fogalmát.
    Remélem abban is egyetértünk, hogy az Egyház tagjának lenni illetve szerepelni valamelyik felekezet nyilvántartásában nem ugyanaz a dolog…
    Ha már úgyis van legalább tucatnyi elismert keresztény felekezet, és szóba sem kerül hogy csak egy legyen, akkor mit számít érdemben a felekezetek száma? Az Egyház tagjainak a felekezeteken átívelő együttműkődése számít sokkal inkább! Ebből a szempontól az is teljesen irreleváns, hogyha van egy felekezet egy darab városi gyülekezettel.

  • Spectator says:

    Kedves MB,
    a “szakadás”szót azért óvatosabban kellene használni.
    Az első nagy egyházszakadás 1054-ben volt amikor a
    protestánsok még a látóhatáron sem voltak.És hát eléggé
    csúnyára sikeredett.Később is történtek “szakadások” és
    mindegyiknek meg voltak a kiváltó okai.A “szakadárok”
    pedig megkapták a magukét(anatéma).Nekem semmi problémám
    a hívők sokszínűségével.Mindegyik hoz egy színt a palettára.
    A hozzászólásaiban több minden sértő,de leginkább a kioktató,
    lekezelő hangneme.Több helyen csúsztat is.Ajánlom olvasson
    többet a saját egyháza történelméről független szerzőktől és
    akkor majd lehiggad.Mindenesetre legalább őszinte:amit itt
    kifejtett az az általános katolikus felfogás amit én semmi-
    képpen sem osztok.A katolikus és a protestáns(evangéliumi)
    felfogás ebben és másban is olyan messze van egymástól mint
    Makó Jeruzsálemtől.Ezért nem is lehet érdemi vitát folytatni.
    Erről is ír többek között Dave Hunt “A fenevadon ülő asszony”
    című könyvében.Áthidalhatatlanok a különbségek.
    Ami az egyházügyi törvényt illeti:a nagy és kisebb protestáns
    egyházak szervilitása is sokban hozzájárult ahhoz,hogy ilyen
    lett.

  • Viktor Barnabás says:

    Kedves MB!

    Hogy az általad “kiszakadtaknak” nevezett jelentős létszámú csoport visszatérjen az “egyetemes egyház kebelére”, azt senki se várja. Maximum néhány lefebvre-ista. Az ökumenizmus nem erről szól. Olyan fogalmat, hogy “kiszakadt” nem ismer a katolikus teológia. Szóval felül kéne vizsgálnod a nézeteidet, mert azok nem katolikus nézetek.

    Egyértelmű, hogy egy nem katolikusnak született vagy újjászületett kereszténytől senki se várhatja el, hogy csakúgy, lart pour lart katolizáljon, saját múltját, hagyományait, családját, történetét, Krisztus-kapcsolatát megtagadva. Egy olyan katolikustól se várható, hogy visszatérjen, akit épp saját egyházának (finoman szólva) furcsaságai távolítottak el Krisztustól, és máshol meg rátalált.

    Szóval katolikusként mondom neked barátom, hogy előbb önvizsgálat, és csak aztán térjünk át mások vélt bűneire.

    Ádámmal egyébként ennél jóval barátságosabb hangvételben is lehet beszélgetni bármiről.

    Üdv.

  • Viktor Barnabás says:

    Kedves Spectator!: “amit itt kifejtett az az általános katolikus felfogás”

    Nyomatékosítom: ez nem katolikus felfogás, maximum a II. Vatikáni Zsinat előtti hozzáállás torz maradványa. A katolikus egyház nem várja a különböző felekezetek szervezeti egyesülését. Történelmi okokból lehetetlen lenne. Mindazonáltal valóban önmagát tartja az egyetlen egyháznak, de erről Ádámmal korábban bőven beszélgettünk. Ld. ott.

    Dave Hunt könyveinek sincs sok köze a valósághoz egyébként.

  • Pauler Péter says:

    Kedves Ádám!

    “1. Több csatornán keresztül természetesen megpróbáltam eljuttatni a levelet BZ-hoz.”

    Köszönet érte! Igazából arra gondoltam, hogy ha kevesen tudnak róla első körben, akkor szabadabb az ember az igaz döntésben. Ezért kéri az Úr, hogy először négyszemközt ints. (nekem sem megy, csak az Úrban!)

    “2. Van információd arról, hogy az egyháztörvény mögött katolikus testvérek állnak?”

    Ha jól tudom, akkor váltás volt az államtitkárság élén.
    Dr Semjén Zsolt katolikus
    Itt se olvastam plébánost, aki támogatná a kibővítést, viszont olvastam ezt:

    “Spectator szerint:
    2012. augusztus 26. vasárnap – 20:50
    Katolikus testvérek?”

    “erős kétségeim vannak, hogy lehet-e ilyen általánosságban nyilatkozni a kisegyházakról. Van néhány olyan, amire illik a leírásod, de szerintem elenyésző kisebbség. Ha szerinted nem elenyésző kisebbség akarja lejáratni a nagy felekezeteket, akkor légy szíves ne csak egy államilag is elismert egyházat említs!”

    Nem általános, lásd fenn! Azt a sok szolgálatot pedig nem kétlem, sőt ismerem, amit a Lélek mentésben végeznek ezek a kis Egyházak, mint Krisztus testének tagjai!

    Ezért én magam is azt támogatom, hogy járjon nekik is az az adókedvezmény, ami minden más Jézust hirdető és követő közösségnek!

    Kegyelem és békesség Istentő a mi Atyánktól!

  • Szabados Ádám says:

    “Igazából arra gondoltam, hogy ha kevesen tudnak róla első körben, akkor szabadabb az ember az igaz döntésben. Ezért kéri az Úr, hogy először négyszemközt ints.”

    Egy gigaminisztérium miniszterét négyszemközt meginteni azért nem olyan egyszerű. Próbáltad már? Triviális akadály például az, hogy nem tudsz vele kontaktust létesíteni. Úgyhogy elsősorban nem is BZ-t akartam meginteni, hanem az egyházi közvélemény figyelmét szerettem volna felhívni egy tarthatatlan helyzetre. A nyílt levélnek ez a lényege. A személyes figyelemfelkeltés idején már amúgy is túl vagyunk. Balog Zoltánt annakidején meghívtuk az evangéliumi egyházak tanácskozásaira, hogy elé tárjuk a helyzetünket. Kimentette magát. Más formában is próbáltuk megkeresni. Nálam fontosabb, hozzá közelebb álló egyházi emberek sem tudták őt jobban bevonni az ügybe. Nyilvános megszólalásaiból meg sajnos nem az látszott, hogy miniszterként érdemi módosításokon dolgozna. Maradt a közvélemény és a nyílt levél. Amit egyébként a poszt feltételével egyidőben elküldtem a minisztérium sajtóosztályának is.

  • Beau Lois says:

    Kedves Testvérek!

    MB írásában egy dolog viszont megfogott, amit valamennyire igaznak találok:
    “Sokszor már nem is teológiai különbségek az alapjai a továbbszakadásoknak. Tökéletesen ugyanolyan teológiát követő hívők alakítanak újabb és újabb egyházat – pusztán személyi okok miatt. Egymással összevesző „vezetők”, „dicsőítők” alapítanak újabb meg újabb „független” felekezetet, gyülekezetet, csak hogy kiéljék hatalmi aspirációikat, ambícióikat, hiúságukat – miközben pontosan ugyanaz a teológiai meglátásuk. De annyira nagy bennük a túláradó szeretet, annyira közel vannak lelkükben Isten Országának vitathatatlan egységéhez, hogy már nem tudnak együtt közös levegőt szívni. Ez önmagában is katasztrófa.”

    Nem mondhatjuk, hogy mivel a protestánsok ezt gyakrabban teszik, ezért rosszabbak, mint a katolikusok. Mind a kettő homo sapiens sapiens. Valóban a szabad keresztényeknek nagyobb a mozgástere, hogy új gyülekezeteket alapítsanak, azért szabadok és élnek is vele. Sajnos néha rosszul.
    Történelmi egyházakhoz tartozók viszont ha nem értenek egyet a vezetőséggel vagy bárki mással, fogják magukat és elmennek a város másik katolikus vagy református stb. gyülekezetébe. Mondhatnánk, hogy ők is “kiszakadtak” Krisztus testéből, mert károsították az adott közösséget. Csak ez akkor érvényesül, ha az illető az adott közösség “építőköve” volt, különben a kutyát se érdekli, hogy fél évig ott volt és már nem jár többé.
    Sokaknak nincs is igénye, hogy aktív formálói legyenek egy közösségnek, mert nem akarnak, hanem csupán egyfajta referenciapontot keresnek az életben, ahol elcsendesedhetnek, ahol nem kell beszélniük senkivel és a pap, a struktúra, a templomépület, az időtállóság, az állandóság, kiszámíthatóság adja meg a “feeling-et”. Emberileg ezt megértem, valahová jó és kell is tartozni, csak ez nem az “épüljetek fel lelki házzá” kategória.
    A Biblia olvasata szerint a láthatatlan egyház a Földön szétszórtan működő helyi, független gyülekezeteket alkotó elhívott keresztényekben található meg. Ezen gyülekezetek persze laza szövetséget alkothatnak egymással.(Ha egy sejt elhal, nem viszi magával a többit. Ha viszont erős felülről jövő központi irányítás van, akkor pedig az elhalt sejt fertőzi a többit, ha nincs meg az akarat arra, hogy lecsapkodja az általa rossznak ítélt folyamatokat, pedig megtehetné, mert aki az élen áll az is csak homo sapiens ab ovo bűnös).

    Ennek ellenére nem tartom és se kívánatosnak, hogy szabad keresztények, mivel nagyobb a szabadsági fokuk, egy másik gyülekezet alapításához folyamodnak MB szerint felsorolt okok miatt. Ennek hátterében persze állhatnak gyülekezet-fegyelmezési problémák, mert az adott testvér nem “idomítható” és az adott gyülekezet nem tehet arról, hogy a “kiszakadt” testvére durciból másik gyülekezetet alapít. “Majd én megmutatom nekik, én is tudok ilyet, sőt…” Ez mutatja ezen emberek hitbeli kiskorúságát és a bölcsesség hiányát.

    Valóban a vezetőkön sok múlik, hiszen amit ők képviselnek, az “megy át” a többiekre is, rajtuk keresztül meg a világba és a sok csodálatos hitvallás kárba vész, hiába fektették le idejekorán és vitatták meg atyáink.
    Krisztus fogja megítélni, hogy egy adott gyülekezet, közösség egy nagyobb hálón (történelmi egyházak) belül vagy kívül mit tett a ráruházott ajándékokkal és felelősséggel.

  • Zoltan Zsolt says:

    Adam,
    (elnezest a hianyzo ekezetek miatt, kis agytorna 🙂

    Gratulalok, a level nagyon jo. A valaszokbol jo latni, hogy sokan olvassak a blogot es valamennyi kiderul az altalanos kozfelfogasrol is a temaval kapcsolatban.

    A megoldast csakis az allam es egyhaz teljes elkuloniteseben latom, amint erre nyugaton szamos jol mukodo pelda van.
    Ez Magyarorszagon nem hiszem, hogy valaha is meg fog tortenni, tobb okbol is:
    1) a magyar gondolkodastol teljesen idegen allaspont (ez a hozzaszolasokbol is latszik)
    2) a (nep)egyhazak es a politika egymast mindig is kiszolgaltak valamilyen formaban, ezt a kapcsolatot nem lehet csak ugy megszuntetni, senkinek nem eri meg(kulonosen a mostani uralkodoknak)
    3) ha szuletne is ilyen torveny, semmi sem garantalja, hogy par ev mulva masok jonnek, akik eltorlik vagy modositjak

    A fajdalmas az, hogy olyan oldalrol jott a pofon, ahonnan nem vartuk.
    De hat Isten gyermekeit sokszor uldoztek mar a Jezus neveben a tortenelem soran… (a mostani allapot azert elmarad az uldozestol)

    Romaniaban is ehhez hasonlo torvenyt hoztak a 90-es evek elejen, ahol lezartak az egyhazak listajat. A pontos szamot nem tudom, de 20 alatt volt. (20 ev utan utolertuk oket 🙂
    Ott az uj egyhazak a mar meglevokon keresztul tudtak magukat legalizalni.

    Zsolt

  • MB says:

    • Kedves dzsaszper, a „láthatatlan egyház” – egyébként nem is annyira bibliai, mint inkább utólagosan kidolgozott, mintegy kispekulált – fogalmáról hallottam, de úgy értettem meg, hogy annak nem az a jelentése, hogy az Egyház látható része, működése feldarabolt lehet, mivelhogy úgyis van egy másik, láthatatlan egyház, amely egységet teremt. Az Egyház Krisztus természetfölötti élettel bíró Teste. Természetfölötti életéből sok minden nem látható, nem kézzelfogható. De ez nem jelenti azt, hogy a látható test szétszakadhat. Fej, nyak, láb, kéz nem mehet a „maga” útjára, hisz organikus egységük megbontása a halálhoz vezet.
    • Kedves Viktor Barnabás, úgy tudom, hogy a katolikus egyházjog ismeri a „skizma” terminusát, és annak a római katolikus egyház egységéből való kiválás, kiszakadás az értelme.
    • Kedves Nászta Katalin, igen, olvastam a Jelenések könyvét. Az akárhány számú helyi gyülekezet létezése és külön elbírálása nem cáfolata az Egyház (látható működése) egységének. Az a tény, hogy Krisztus Urunk ugyanazon János apostol látható, kézzelfogható levele által mindannyiukhoz szólt, épphogy bizonyítja az Egyház látható működésének egységét: mindegyik helyi gyülekezet el kellett fogadja János apostol tekintélyét. Másfelől pedig azzal is számolnunk kell, hogy a keresztényüldözések idején valóban nehéz volt fenntartani a Római Birodalom területén az Egyház szervezeti és tanítói egységét. Ennek negatív következményei lettek: konfliktusokhoz vezető elkülönböződések a szétszórt, többé-kevésbé elszigetelődött részek között. Nem hinném, hogy ezt az állapotot kellene idealizálni és mintaként követni.
    • Kedves Szabados Ádám, becsülöm a katolikus egyházban, hogy a történelem folyamán a tévedéseit valahogy mindig korrigálja. A folyamatosan továbbszakadó (neo)protestánsok számos közössége azonban a szabadosság riasztó tévelygéseibe torkolt.
    • Kedves Beau Lois, örülök annak, hogy azt a gondolatot észrevette. Fontosnak tartom tisztázni, hogy NEM Szabados Ádámot tartom visszásan viselkedőnek. Egyáltalán nem. De nem kerülgetem a forró kását: egyenesen kimondom, kinek tűnt egyértelműen visszásnak a magatartása. A Budapesti Autonóm Gyülekezet szóvivőjének, lelkészének (nem tudom pontosan, mi a helyes megnevezés). Ő késlekedés nélkül, egyből, szó szerint a keresztényeket gyilkoló Heródeshez hasonlították a kormányt, az elismert egyházakat pedig Heródes barátainak. Milyen érdekes, hogy amíg ők is államilag elismert egyháznak számítottak, addig ők sem voltak Heródes barátai, sőt, Heródes sem létezett…

  • jobbagyp says:

    Kedves MB!

    A katolikus egyház tévedéseit, hibáit nem korrigálja, csak szemet huny fölöttük, és nem beszél róluk. Ez azért nagy különbség!
    Igazad van abban, hogy rossz dolog a szakadás, de pl. Luthert a pápa átkozta ki, amikor felvetette az egyház helyreállításának szükségességét, és nem ő akart kiszakadni. A katolikus egyház magába zömít mindent, ami útjába kerül, ám ez a “sokszínűség” nem előnyére vált, hanem azzá a lelki síkon impotens óriássá tette, ami. Dogmái tagadják Krisztus megváltó halálának elégséges voltát, intézményesítik a bálványimádást és még sorolhatnám. Ne csodálkozz tehát, hogy sok-sok hívő nem ebben a konglomerátumban képzeli el hívő életét, mert lelkiismerete tiltakozik az elfajzások ellen. A protestáns felekezetek nagyobb “szakadási hajlandósága” tehát korántsem szolgáltat elegendő alapot arra, hogy visszatérjünk Róma fojtó karjaiba. A probléma valós, az általad javasolt megoldás igencsak megkérdőjelezhető.

    Üdv
    Péter

  • Fülemen Zsolt says:

    Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!(Jeremiás.17,5)
    Golgota Keresztény Gyülekezet Szolgálója vagyok, de a magam nevében is írok.

    Nagyon hálás vagyok a nyílt levélért. Véleményem szerint az írás nem bántó hanem lényegre törő. Ha végig nézzük a világtörténelmet, azok a népek vagy vezetők akik Jézus (Isten) népe ellen fordultak vagy elvesztek, vagy meghasonultak magukkal. Egy biztos, Isten vigyáz és megoltalmazza az Ő népét mindazokkal szemben akik ellene vannak. Mert Ilyen helyzetekben nem csupán Isten népe van támadva, megítélve, vagy szankcionálva, hanem maga Isten is bírálatot kap. Erre viszont embernek joga nincs. Megteheti, mert szabadsága van rá, de viselni is kell annak a következményét az előtt az igaz bíró előtt, aki nem fogja véka alá helyezni az ítéletét, hanem meghozza. Az ítélet alapos, igazságos, és személyválogatás nélküli lesz. Isten ezt megtette az idők kezdetén, annak folyamatában, melyről mindenki teljes terjedelmében informálódhat az Ó szövetség írásaiban, és megteszi most is, mert Isten akkor is és most is ugyan az az Isten. Őt nem kell megvédeni, Ő megvédi magát és az Ő egyházát, akár egyháznak hívják, akár egyesületnek. Itt én a Krisztusi egyházakról beszélek, ahol Krisztus Jézust Isten fiának nevezik és Ismerik el, azokkal a vallási közösségekkel szemben, akik Jézust prófétának, vagy egy valaha élt történelmi személyiségnek titulálják. Magam részéről annyit kívánok hozzá fűzni, hogy nekem emberként és Krisztus testeként is szabadságom van ott szolgálni istent, ahol engem az Ő szolgálatára elhívott, illetve ahol én szabad akaratomnál fogva akarom őt szolgálni. Ebbe nem szólhat bele senki embernek fia. Sőt senki nem határozhatja meg azt, hogy én ezt milyen felekezeti formában teszem meg. Úgy döntöttek az egyház kérdésben, hogy pont azokat a személyeket nem nyilatkoztatták ez ügyben, akik érintettek benne. Ebben az esetben engem sem kérdeztek meg, aki egy egyház gyülekezet tagja vagyok. Én ehhez a történethez nem járultam hozzá. A fejem fölött döntöttek olyan dologban amelyhez a hozzájárulásomat és az engedélyemet nem adtam hozzá. Ez a mai napig nem történt meg. Ezért a részemről a nevezett változtatást nem is ismerem el(Saját személyem béli nyilatkozatom), ugyan is döntésemben vallásszabadságomban korlátoztak, úgy hogy azt mondták hogy ez törvényes. Mivel, hogy a Magyar Alkotmány alapjaiban biztosítja az egyénnek az alanyi vallás szabadság gyakorlásához való jogát, s mivel az egyén egyenlő az állammal, ezért, mint az állam egyéni tagja, részemről nem engedélyezem azt, hogy a saját elhatározásomból eredő jogomban, jelen esetben a vallásom gyakorolásának jogában, illetve a gyakorolásának formai jogában bárki is változtasson, az én engedélyem nélkül. Ugyanakkor azt elismerem, hogy határt kell szabni azon vallásosság látszatát keltő csoportosulásoknak, melyek a vallásosság látszatát keltve, pénzügyi machinációkat folytatnak a háttérben. Ezzel maximálisan egyetértek. De, és esetemben a de szócska nagyon erős. Olyan egyházzal szankcionáltak esetemben, mely Golgota Keresztény Egyház szinte a világ összes országában jelen lévő egyház,több millió taggal. Magyarországon is közel 26 gyülekezeti formával, és több tucat házi csoporttal. Egyházunk hajléktalan ellátással, idősek gondozásával, lelki támogatásokkal, missziós szolgálatokkal, kórházi szolgálatokkal, árvaházi és börtönmissziókkal szolgálja az élő Istent. Golgota Gospel Kórusunk világhírű. Nem csak istennek szereznek dicsőséget, hanem a Magyar Államnak is. Úgy gondolom itt az ideje annak, hogy a felelős vezetők észrevéve az esetleges hiányosságokat, változtassanak döntésükön, és az egyházkérdésben egy alapos, megfontolt Isten elvárásainak is megfelelő döntéseket alkossanak meg. Mivel, hogy az Új szövetség gyermekei vagyunk, életünk része a megbocsátás, úgy gondolom, Magyarországon, aki Jézust Isten Fiának nevezi nem harag van a szívünkben, hanem a segítő szándék és a kegyelem. Kívánok felelős vezetőinknek boldog áldott Istenfélő, és Isten értékrendjét követő életet.

  • Katolikusoknak
    2012.08.31. 07:25
    Jelenések 18:2-24. Kiemelve a 13-as, 22-24-es igéket.
    Fussatok ki belőle, én népem, mondja az Úr.
    És: 2 Korinthus 6:16-17
    És: Ésaiás 48:20; 52:11
    És: Jelenések: 17:1-18 Ebből is kiemelve az 1,3,5-6,14-15,18-as igéket.
    Az én juhaim hallják az én szómat és követnek engem, mondja az Úr Jézus
    Ma reggel ez a dal csengett a fülembe: (És tegnap is)
    “A szeretet nem fogy el sosem,
    a szeretet átvisz az életen,
    mindent elhisz és remél,
    a szeretet mindennél többet ér.”
    De a szeretetnek nem csak szíve van, hanem szeme és esze is.
    Ézsaiás 50:4-7 “Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én nékem, hogy tudjam erősítni a megfáradtat beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.
    Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam.
    Hátamat odaadám a verőknek, és orczámat a szaggatóknak, képemet nem födöztem be a gyalázás és köpdösés előtt.
    És az Úr Isten megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, ezért olyanná tettem képemet, mint a kova, és tudtam, hogy szégyent nem vallok.”

    És még: Jeremiás 51:24;44-47;51-57
    Tessék elolvasni.

  • dzsaszper says:

    Kedves MB,

    mit ért az Egyház látható testén?

    1. ha az Egyház látható megjelenési formáit, mindenekelőtt keresztény közösségeket és Krisztust követő embereket — magam részéről elsődlegesen ezt értem alatta — : ez természetes módon szakad városokra és azon belüli helyi közösségekre. A felekezetek ezen belül legfeljebb tovább tagolják egy-egy település közösségeit. De ez megtörténik egy egy nagy felekezeten belül is különböző kegyességi irányzatok mentén is, a felekezetek érdemben nem szakítják tovább a látható testet.

    2. ha a felekezeteket és azok szervezeti felépítését érti az Egyház látható teste alatt elsődlegesen:
    2/a. ezt a megfeleltetést én nem fogadom el. Ez szerintem leginkább azon báránybőrbe bújt farkasok érdeke, akik Krisztus testének építése helyett politikai és gazdasági hatalmat szeretnének szerezni itt a nap alatt.
    2/b feltéve de nem elfogadva ezt az értelmezést: a látható test már szétszakadt. nincs értelme arról beszélni, hogy most szakadna szét. Mint arra már Péter testvérünk rámutatott, a szakadások olykor kiátkozás keretében történtek, amelyet a lutheránus egyház esetében ma a friss egyezmény fényében kicsit máshogy látunk…
    Ha pedig a “látható test” nagyobb darabja úgy forszírozza az újraegyesülést, hogy a többieket maga alá akarja olvasztani, akkor az alighanem megint a nap alatti politikai, gazdasági hatalomról szól elsősorban, nem pedig Krisztus testének építéséről.

  • Szabolcs says:

    “a „láthatatlan egyház” – egyébként nem is annyira bibliai, mint inkább utólagosan kidolgozott, mintegy kispekulált – fogalmáról hallottam” – írja MB.
    Gondolom ezt olyan dolgokkal állítja szembe, mint a Mária-tisztelet, vagy a szentekhez való fohászkodás, illetve a katolikus liturgia, amely mind biblikus. A “katolikus” szó is elég gyakran szerepel a Bibliában. 🙂

    Furcsa egy katolikustól ilyen dolgot hallani, miközben a katolikus egyház dogmái és folyamatosan bővülő tanításai ugyanolyan tekintélynek örvendenek a katolikus egyházban, mint maga a Biblia.

    Ha keresztények ilyen nehezen látják, hogy hol van ahatár testvér és áltestvér között, akkor ne csodálkozzunk, hogy politikusok is nehezen találják el hol van a határ.

  • Viktor Barnabás says:

    Kedves MB!

    “úgy tudom, hogy a katolikus egyházjog ismeri a „skizma” terminusát, és annak a római katolikus egyház egységéből való kiválás, kiszakadás az értelme”

    Ne haragudj, de skizmát nem követhet el az, aki korábban nem volt meggyőződéses katolikus. Sokadik generációs protestánsok semmiképp, olyanok se, akik egy protestáns egyházban tértek meg (hitetlenségből). De szerintem még azok se esnek a skizma fogalmi körébe, akik katolikusnak lettek megkeresztelve, de nem gyakorolták a vallásukat, gőzük sincs az egészről, és teszem föl megtérnek egy protestáns prédikáció hatására. Utána teljes joguk protestánsnak maradni, ugyanis a táplálékhoz és az életben maradáshoz mindenkinek joga van.

    Skizmát csak az követhet el, aki meggyőződéses katolikus volt, értette és élte a hitét, de mégis elpártol. Ilyen azért elég kevés van szerintem. Szóval még mindig azt gondolom, hogy rosszul használod a fogalmat. Protestánsokra ezt mondani, akik soha nem voltak katolikusok, az meg egyenesen észbontó.

    Én továbbra is katolikus vagyok, az is maradok, a bíráló megjegyzések igazságtartalmának dacára.

    Üdv.

  • MB says:

    Látom, hogy Mária témája is előjött. Ismét meg kell szólalnom.
    • Nincs semmi gond az egyházi hagyomány jelentőségével. Mária tiszteletével sem. A protestánsok általában véve mélységesen félreértik Mária vagy a szentek tiszteletét. Azt hiszik, hogy a katolikusok „imádják” őket. Erről szó nincs. Isten az Isten. Nékem személy szerint nem okoz gondot a Mária irtánti tisztelet, de visszatatszító az a tapintatlan, tiszteletlen, mondhatnám kegyetlen falánkság, amivel egyes protestánsok a katolikusok iránti megvetésük kifejezéseként valósággal rávetik magukat Mária személyére, és minden elképzelhető módon deszakralizálják. Nincs semmi gond az egyházi hagyomány jelentőségével. Összhangban áll a Biblia szöveggyűjteményével:

    „Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni. Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek.” (Jn 16:13-14).

    Namármost itt az a kérdés, hogy KI az a „titeket”. Ez nyilván nem valamilyen kazincbarcikai individualista megvilágosult, nem egy nárcisztikus, „független” guru, nem egy ekkléziogén neurózisban szenvedő csoportocska főmuftija, aki tegnapelőtt felfedezte a hisztérikus röhög(tet)és „szellemi ajándékát”, hanem az Egyház, még pontosabban az Egyház vezetése, amit maga Jézus urunk alapított:

    „És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.” (Mt 16:18-19).

    Emez utóbbi idézet utolsó mondata a megkötésekről ugyancsak az egyházi hagyomány tekintélyét és erejét jelzi, akárcsak az első idézet a maga egészében.

    A (neo)protestánsok előszeretettel dicsekszenek azzal, hogy „bibliás emberek” (némi iróniával azt is mondhatnánk, hogy papíros-pápájuk van, mintha legalábbis Jézus maga is írt volna, és mintha író-olvasó-szövegértelmező modernkori emberek népesítették volna be a Földet a teremtéstől kezdve), miközben megvetik az egyházi hagyományt. De szemet hunynak a tények felett, hogy maga a bibliai kánon megállapítása („megköttetése”) is az Egyház hagyományának egy része, egy zsinat munkája, mely jócskán a bibliai idők után történt. Arról nem is beszélve, hogy tanításuk számos olyan elemet tartalmaz, amely ugyancsak a bibliai szövegek után született, a katolikus egyházi hagyomány hozzájárulásaként.

    Semmi, az égvilágon semmi alapja nincs annak a téveszmének, hogy az Egyház látható része, élete darabokra szakadhat, önmagával meghasonulhat. Ez egy olyan történelmi fejlemény, amely minden kereszténynek AZ EGYIK LEGNAGYOBB FÁJDALMA kellene legyen. Ehelyett református, metodista, baptista, pükösdi, és más, még frissebb, két napos, kazincbarcikai „identitásokat” bálványoznak, a számos lelkiségi vonalat elismerő és éltető egyetemes Egyház 2000 éves létének elismerése helyett.

    Azt látjuk, hogy önmagukat kereszténynek tekintő emberek valami elképesztő könnyedséggel, felelőtlenséggel, komolytalansággal és tudatlansággal alapítgatnak új keresztény egyházakat, felekezeteket. Ez mintha ma egyféle rutinmunka lenne. Nem tudják elviselni, hogy más emberekre hallgassanak, hogy tekintélyeket elfogadjanak. Azzal vágják ki magukat, hogy áh, mit nekik a mindenkori Egyház tekintélye, hisz velük Isten direkt módon „kommunikál”.

    Ennek a szomorú tébolynak egyik fontos része az a hallatlanul pimasz és ostoba mantra, hogy „nékem Jézusom van, nem vallásom”. Bizonyára sok kedves olvasó/fórumozó látta azt a buta amerikai filemcskét, amely mély tudatlansággal és arroganciával gyalázza a vallást, úgy vélvén, hogy Dzsízez direkt módon kommunikál a vallási közösség környezetén kívüli emberkékkel. Hová vezet ez a mese a rilésensip-ről? Individualizmushoz, atomizáltsághoz, tekintély-iszonyhoz, szabadossághoz, konzum-jelleghez, felszínességhez, szentség-vesztéshez.

    Individualista barátocskáink ott sétálgatnak a Gangesz síkságán, és nem hajlandóak észrevenni a mellettük emelkedő gigantikus Himaláját, az Egyház hagyományát. Jn 16:13-14 passzusában a „titeket” nem ezeket az individualistákat jelöli, hanem az Egyház KONTINUITÁSÁT, a zsinatok munkáját.

    Egyértelmű, hogy Jézus nem sokféle egyházacskára gondolt, amikor a korábbi idézet soraiban Simont Péternek nevezte. És nemcsak akkor, hanem egész földi pályafutása alatt. Egy Krisztus, egy Mester, egy Lélek, egy Egyház, egy Kőszikla (egy Péter, és az utódai). Meglep, hogy olyan sokan vakok erre az evidenciára.

    Morbidan, iszonyúan hangzik, de hallottunk már olyat izraeli zsidóktól, hogy Hitler nélkül ma nem lenne zsidó állam. Nem zárom ki azt a lehetőséget, hogy ilyen-olyan kedvezőtlen konjunktúrák (pl. Európa iszlámosítása) miatt egyre nagyobb tömegekben tudatosuljon a keresztény egység ügye, és az valamilyen formában megvalósuljon.

  • MB says:

    Kedves Viktor Barnabás. Lényegtelen, szofista szőrszálhasogatásnak tűnik a skizma alanyának kilétét boncolgatni. Ha valaki rájön arra, hogy egy skizma történelmi alanyának vagy eredményének a részese, akkor számot vethet az igazsággal és a lehetőségekkel.

  • Viktor Barnabás says:

    Ne haragudj MB, de az alanyt (vagyis az emberi személyt, személyes múltjával, üdvtörténetével) lényegtelennek tartani teljesen ellentétes Krisztus gondolkodásmódjával.

    Egyébként még te is azt mondtad, hogy “ha valaki rájön”. De mi van, ha nem jön rá? Például azért, mert stílus, mellyel rá akarnak kényszeríteni egy vélt, vagy akár valós az igazságot, taszító!?

    Egyébként miért akarunk a Szentlélek helyébe lépni? Ő vezet el minden Krisztus-követőt az igazságra, és nem mi.

    Egy szó mint száz: a VÉLT skizma alanyának kilétét boncolgatni éppenséggel a leglényegesebb kérdés. Semmi szofizmus nincs benne, csak számol az emberi lelkiismerettel.

  • dzsaszper says:

    A magam részéről református létemre
    – nem zavar a szentek tisztelete, amíg az valóban tisztelet (hasonló ahhoz, amit magyar emberként mondjuk Kossuth vagy Széchenyi kapcsán magam is gyakorlok). Természetesen addíg amíg ez a tisztelet nem megy át babonaságba vagy onnan még tovább. Több olyan római katolikus barátom van, akiknél a szentek tiszteletével semmi gondom.

    – a Biblia és/vagy hagyomány kérdésében valahol a szokásos református és a szokásos katolikus álláspont között vagyok. Az írásmagyarázatban a hagyományra — arra, amire Isten Lelke az elődeinket vezette — mérhetetlenül nagy szükség van. Elutasítom azonban az intézményesített hagyományt, bármiféle ember bármilyen helyzetven való tévedhetetlenségét: a hagyománynak folyamatosan felülvizsgálhatónak kell maradnia. (az én olvasatomban a II. Vatikáni Zsinat is pl. sok korábbi hagyományt felülvizsgált, nagyon helyesen).

    – nagyon rossz vicc volt a kisegyházi identitások bálványozásával előjönni. Ha kisegyház tagja volnék és nem református lennék, könnyen lehet hogy személyes sértésnek venném. Remélem a kisegyházi testvérek béketűrése nagyobb az enyémnél. Valljuk be, ezt a szúrkálást, a szentek tiszteletével való össyekötésen kívül (egy adok kapok kedvéért) az égvilágon semmi nem indokolta.

    Amit a skizmával kapcsolatban ír az meg számomra abból én leginkább az ön gőgjére tudok csak asszociálni. Azokról nem is beszélve, akik elődjeit indokolatlanul átkozták ki.

  • Maris says:

    Kedves MB!

    Sajnos az ilyen és ehhez hasonló szövegek egyáltalán nem szeretetteljesek.
    Ha te kereszténynek tartod magad, kérlek hogy ne írjál ilyen stílusban, mert ez nagyon nem épít és csak lejáratod magadat és a dolgokat amiket képviselsz 🙁

    “Ez nyilván nem valamilyen kazincbarcikai individualista megvilágosult, nem egy nárcisztikus, „független” guru, nem egy ekkléziogén neurózisban szenvedő csoportocska főmuftija, aki tegnapelőtt felfedezte a hisztérikus röhög(tet)és „szellemi ajándékát””

  • Szabados Ádám says:

    Bár MB nagyon magas labdákat dob fel, arra kérem protestáns testvéreimet, hogy ezeket ne csapjuk le. Ez a téma most ne váljon katolikus-protestáns polémiává. Viktor Barnabás: köszönöm a hozzászólásaidat és a lelkületedet.

  • MB says:

    • Kedves fórumozók. Nyilván a legegyszerűbb kimondani valakire, hogy „nincs benne szeretet”, és onnantól kezdve keresztény körökben őt el is intéztük egyféle gyors huszárvágással. A Szentírás is tele van ilyen „szeretetlen”(?) stílusú szövegekkel, még ennél sokkal keményebbekkel is. Engem a kereszténység iránti féltő szeretet vezet arra, hogy így írjak. Igen, kedves Maris, a szélhámosokat nevükön kell vezetni. Minden szavamat vállalom, amit ilyen-olyan „autonóm” nyájak röhögtető, padlón fetrengtető vezetőiről írtam. Képmutatás és felelőtlenség lenne valamiféle gyanús, kényszeredett testvéri mosollyal veregetnem a vállukat.
    • Visszatérve a „labdáktól” a témaindító levélhez:
    Úgy gondolom, érdemes elgondolkodni azon, hogy nem lenne-e jobb az EGYSÉGRE koncentrálni, a könnyedén vett folyamatos széttagolódás „szabadságának” védelmezése helyett. Ha nem is úgy, hogy holnaptól mindenki katolizál (lehet, hogy erre az Egyház sincs felkészülve), de kisebb körökben mindenképpen lehetséges lenne az egység tanítói-egyházigazgatási munkálása, megteremtése. A sok, (kvázi-)egyke gyülekezet, amelyek ráadásul teológiailag is azonos alapokon állnak, bizony összefoghatnának. Személyi különbségeken vagy nézeteltéréseken kívül ugyan mi választja el egymástól például a Hit Gyülekezetét a Budapesti Autonóm Gyülekezettől? És miért kell Magyarországon két metodista egyház létezzen? (Tán azért, mert Iványi Gábor MET-vezető túl sokat politizál, sokkal többet, mint a katolikus vagy a református egyház vezetői?) Én magam is örvendetes fejleményként üdvözölném, ha a sok kis felekezet vagy „független gyülekezet” hatékony tanítói-egyházigazgatási egységbe szerveződne. Ez nemcsak egy esetleges állami „elismerés” tekintetében bizonyulna hasznosnak, hanem önmagában véve is jó lenne.

  • Szabados Ádám says:

    Jó, legyen egy egyház, és mindenki tartozzon ahhoz. Legyen ez mondjuk a Konstantinápolyi Ortodox Egyház. Kezdje győzködni a római püspököt, és tájékoztasson bennünket is az eredményekről. Az átmeneti időszakra pedig a kormányt kérnénk, hogy dolgozza ki a működésünk objektív jogi feltételeit.

  • Szabados Ádám says:

    Hogy érdemben is válaszoljak: a Fórum az Evangéliumi Egyházakért azzal a céllal alakult, hogy megmutassa az evangéliumi egyházak alapvető hitbeli egységét. Harminchét evangéliumi kisegyház együtt adta be kérvényét az egyházi státusz megtartásáért, demonstrálva Krisztusban való egységüket. Szabó Dani bácsi református lelkész (a Magyar Evangéliumi Szövetség elnöke) személyesen vitte be a minisztériumba az összegyűjtött kérvényeket. A strukturális autonómia viszont ugyanúgy fontos nekünk, mint a különböző ortodox formációknak. Szerintünk ez közelebb áll az apostoli kereszténység szervezeti szabadságához.

  • tónibácsi says:

    Kedves Szabados Ádám Testvérem az Úrban!
    Egy vagyok a sok megkülönböztetett Kisegyházat tagjai közül.
    Nagy hálaadással olvastam leveledet, és jócskán beleolvastam, a hozzá szólásokba is.
    Köszönjük testvéri köszönettel mind azok, akik jelenleg kiszorítva vagyunk eredeti helyzetünkből, /Egyházi státuszunkból /
    Köszönjük mind azon testvéreknek, akik ehhez a le vélhet szóltak, szólnak hozzá, / de nem szükséges teológiai vitát folyatni egy ilyen helyezett, levél kapcsán/
    Az illetékesek / bár ki is, bár kik is/ akik nek nem tetszik a Kisegyházak létezése, attól még azok vannak, léteznek és Isten elképzelése, vezetése áldása alatt működtek évekig, és működnek ezután is .
    Vannak közöttük olyanok is, akiket a kommunizmus ellőtt üldöztek éppen „ezek” akik most kifogást emelnek ismét ellenük.
    Szinte mid,/tudomásom szerint saját pénzünkön, egyháztagok szeretett teljes adakozásuk által, jutottak oda ahol most vannak.
    Sokan különböző olyan tevékenységet végeznek mi eredetileg
    talán épen az Állam feladata lenne, és ezzel a teher mentesítésével, leveszik a gondjának egy részét / nem kicsi gondjának /
    A sok különböző teológiai vita nem illik bele ebben a elvél támogatásába, egyetértésébe,elismerésébe.
    Tisztelettel kedves válaszolók,!!
    Ha szeretnétek Testvérként támogatni a kizárt kisegyházakat, és ha testvéri, igei együttérzésetek van lelkiismeret szerint, akkor a Krisztus Jézus szeretete indíttatására más kép kell fogalmazni, és vitát nem kezdeni, provokálni egymás ellen.
    A Krisztusi szeretetbe nem fér bele ez a hanglejtés, vita.
    .
    Bocsánat a levélért, a válaszért,
    Bocsánat hogy szólni mertem,
    Már elég idős vagyok / 80-éves, csupán mert naptárilag ez az igaz/ 64-éve az Urat szolgálom, / éppen egy ilyen kis egyház tagja ként /.
    Mertem, venni a bátorságot, hogy írjak egy pár szót.
    Nagy szeretettel, imádkozva minden emberét, ahogy biztat az Igében az apostol. Kivált képen a hitünk cselédeiért!!
    Tisztelettel és nagyra becsülve, hogy ilyen sokan méltónak tartják a megszólalást, és a véleménynyilvánítást ebben az ügy ben

    Bízhatva minden keresztyén, / keresztény / Testvéremet a Krisztusban.
    Hűek legyetek mind halálig!!!

  • Csaba says:

    Bocsánat, de a magam részéről teljesen esélytelennek tartom az egységre való törekvést a Szenthagyomány irányából megközelíteni, mert az egy akkora nagy vízválasztó, hogy átjutni rajta protestánsnak szinte lehetetlen!
    Én valahogy egy hitéleti bábeli zűrzavart érzek a világban, mert sehogy sem akar senki teljesen egyetérteni a másikkal keresztényéknél (mondjuk vegyük észre, hogy a választott nép körében sincs ez másképp, szinte egy kanál vízben meg tudnák folytani egymást, legalábbis hazánkban biztosan).

    Egyébként a rom.kat egyháznál nincs intenzívebben politizáló felekezet (ld. Vatikáni Szerződés és a templomi szószékek erejét választások előtt), de a Kormányban sem volt még talán soha ilyen magas az egy kormánytagra jutó református lelkész száma! Ehhez képest a Hit Gyüli vélelmezhető kiegyezése a politikával az egyházként való alapértelmezésért cserébe (miután tudhatóan a segitségükkel együtt átjutott az 5%-os küszöbön az MDF jelöltje az EU parl. képv. választásokon) már csak hab a tortán…

    No de Ádám szelíd intésével egyetértve, pláne Isten igéjével, míg az embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges 🙂

  • Szűcs László says:

    Kedves Ádám!
    Együttérzek veled s minden jogfosztott evangéliumi keresztyénnel, és egyetértek levelednek mind tartalmával, mind lelkületével. Jó látni a hozzászólásokból, hogy milyen sok református keresztyén (is) támogatja ügyeteket. Kívánom, hogy mindenható Istenünk hozzon ki jót ebből a kaotikus helyzetből.

    Szűcs László
    református lelkész
    Szentkirályszabadja

  • Csaba says:

    Szászfalvi László: teljesen vállalható az egyházügyi törvény

    http://www.sonline.hu/somogy/kozelet/szaszfalvi-laszlo-teljesen-vallalhato-az-egyhazugyi-torveny-459016

    ő is református lelkész, csak másképp gondolkodó…

  • Bejó László says:

    Szászfalvi László vastagbőrű magabiztossága lenyűgöz… Hogy valaki erre a hadnemondjammire még büszke is… Gratulálok.

  • Szabolcs says:

    “…az úgynevezett bizniszegyházakat kiszűrtük a rendszerből…” – írja Szászfalvi László. A gond csak az, hogy ez a szűrés kicsit túl sűrű szitával történt: keresztény testvérek egzisztenciája is semmivé lett az új törvény miatt.

  • Jonas says:

    Csaba linkjéhez:
    “Az egyházi területen elfogadta az Országgyűlés az általunk előkészített és az egyházakkal leegyeztetett új, sarkalatos, az új alaptörvényen alapuló egyházi törvényt” nyilatkozza Szászfalvi, sőt büszke erre!
    Engem nagyon kíváncsivá tett, hogy mely egyházakkal egyeztetett, és ott is kikkel! Korrektebb lett volna a büszke nyilatkozata, ha azt mondja, hogy néhány egyházi vezetővel egyeztetett. Erős a gyanúm, hogy ez a néhány egyházi vezető is csak utólag tudta meg a fejleményeket? Ha valaki tud ilyen valós, netán szélesebbkörű egyeztetésről, örömmel veszem, ha megcáfol. Ráadásul megtudjuk, kiknek köszönhetjük a számos evangéliumi kisegyházak jogfosztottságát, és a több ezer, vagy talán több tízezer ember tanulási vagy életfeltétel biztosításának megszüntetését. Mert ezek a kisegyházak bizony nagyon sokaknak ezt biztosították, olyanoknak is, akiknek még nincs lehetőségük egy számítógépen megfogalmazni ezeket a fájdalmaikat. Kívánom, hogy e megfosztottak Isten könyörülő szeretetét tapasztalják meg.

  • Csaba says:

    Még egy érdekességre leltem (bár nagyon el nem mélyültem benne), miközben Gamáliel után kutakodtam a neten. Van keresztény közösség, amely egy piarista rendben pappá szentelt ember látása mentén szerveződött anno. Bulányi Györgyöt a II.vh után be is börtönözte a hatalom és sokáig üldözte. Ebbe egyháza is bekapcsolódott, mert kifogásolták (egy biz. Ratzinger püspök), és levélben szólították fel, hogy vonja vissza „téves, veszedelmes és kétértelmű” tanításait.
    Bulányi szerint Ratzinger intése arra
    vonatkozott, ami a püspökkari ítéletet
    magára vonó 1980-as, Egyházrend című
    írásának alapgondolata: „úgy vélem, hogy
    az egyháznak a jövőben más, a maitól
    eltérő struktúrája is lehet, mégpedig a
    bázisközösségek alapján”.

    Látható, hogy a Rom.Kat egyház-szerveződés szigorú szabályait még ennyire sem engedik másképp értelmezni, sőt eretnekségért kiálltott a későbbi (jelenlegi) pápa. Pedig Bulányi tiszteletes nem akarta megdönteni a katolikus egyházat, sőt:
    “Bulányi atya a kommunista diktatúra által
    elsorvasztani akart katolikus hit és gyakorlat
    megtartásának szándékával hívta életre a
    Bokor-mozgalmat…”

    Érdemes ezeket itt átfutni, s kíváncsi volnék, ki mit gondol (tud) erről…

    hu.wikipedia.org/wiki/Bulányi_György
    http://www.bokorportal.hu/alapito.php

  • Csaba says:

    nol.hu/archivum/archiv-476656?web

    ez az interjú még “színesebbé” teszi Bulányi életútját, tekintettel vallott nézetei politikai vonatkozásaira (ami itt bennünket kevésbé érdekel), s így vélhetően bőven kiérdemelte volna a “meg nem értett ember” címet

  • svgy says:

    Kedves Csaba!

    Katolikusként írok most. Tiszteletet érzek Bulányi György iránt, gondolok itt a kiállására, meg nem alkuvására, amit az előző rendszer idején tanúsított. Valóban az itteni blog bejegyzés témájához köthetőek azok az – általa úgy gondolom hitelesen képviselt – nézetei, amelyek az állam(hatalom) és az egyház különválasztásáról szólnak.
    Mindezeken túl is, kisközösségeket plántáló fáradhatatlan munkája, elhivatottsága azt hiszem nem kevésbé becsülendő.

    Mégsem, mindezek ellenére sem tartom olyan lelki vezetőnek, akit jó lelkiismerettel tudnék követni. Élete végére oda jutott el, ahová Markion a 2.század elején, ahogyan ezt egyébként ő maga is megerősítette abban a bizonyos vele készült interjúban. Az Ószövetség Istenéről vallott nézetei miatt éppen ezért én őt eretneknek gondolom (nem mintha szívesen és könnyen címkéznék valakit annak és nem is igen érzem magamat hivatottnak ilyen súlyú kijelentéseket tenni. Főleg nem egy nálam sokkal többet látott és tapasztalt – és ami ennél lényegesebb: sokkal több magot vetetett – ember esetében!).

    Ha azonban így áll a dolog és valóban tévtanítóvá lett, akkor viszont Joseph Ratzingernek alighanem igaza volt Bulány György személyével kapcsolatban. Nem tudom pontosan, hogy miért marasztalta őt el annak idején, azaz miért ítélte úgy, hogy vállalhatatlan a katolikus egyház számára ez az ember (pontosabban: ez idő szerint csak Bulányi György interpretációjában tudok bármit is erről az ügyről, ami nem feltétlenül az objektív igazság), viszont az idő – most azt gondolom – inkább a jelenlegi pápát igazolta ebben a kérdésben.
    Könnyen lehet, hogy elsősorban egyházfegyelmi kérdés volt egykor Bulányi György ügye, nem pedig tanításbeli összeférhetetlenségről volt szó, de ha netán így is volt, akkor is – a későbbi történések ismeretében – arra a következtetésre jutottam, hogy a két dolog (egyházfegyelem elvetése ill. tanbeli tévedés) nem volt független egymástól, vagy pedig idővel nem váltak függetlenné egymástól.

  • Csaba says:

    Kedves svgy!
    Az interjúra azután találtam rá, hogy kommenteltem és valóban igen erős a “gyilkos Isten” hasonlat, mert olybá tűnhet, hogy B.Gy-nek nincs meg (elvesztette?) a kapcsolat(ot) az ÓSZ és sz ÚSZ között. Ez probléma. A másik meg az, hogy vélelmezem, nem járt alaposan utána Marx életútjának, “lelkiségének”, saját (zsidó) származásával való meghasonulásának, aki élete végére lényegében elmeháborodott lett.
    Amire én felfigyeltem, az az alulról fölfelé építkező (bázis?) egyházszervezet hirdetése, de mélyebben nem kerestem rá. Köszönöm a kiegészítésedet.
    Üdv,

  • Szabados Ádám says:

    http://index.hu/belfold/2012/10/10/nemzetkozi_birosagra_kerult_az_egyhazi_statusz_elvetele/

    Tud valaki arról, hogy mely egyházak fordultak a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz?

  • Szabados Ádám says:

    Elhárult az akadály az elől, hogy az Alkotmánybíróság foglalkozzon a törvénnyel, de a döntést meghatározhatja, hogy mikor és milyen összetételben veszi napirendre.

    http://index.hu/belfold/2013/01/10/dont-e_az_ab_a_legkinosabb_torvenyekrol/

  • Jonas says:

    Nem jövök rá, hogy mit rövidít a belinkelt cikkben az Ár.

  • Szabados Ádám says:

    Átmeneti rendelkezések. Az a törvénycsomag, amit utólag az Alaptörvény részévé próbáltak tenni, de az Alkotmánybíróság most megsemmisített.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum