Vaughan Roberts az oxfordi St. Ebbe’s anglikán gyülekezet lelkésze. Vaughan Roberts evangéliumi keresztény. Vaughan Roberts bevallottan a saját neme tagjaihoz vonzódik. Na… állj csak meg, Ádám. Hogy mondtad? Vaughan Roberts evangéliumi keresztény, lelkész és homoszexuális? Nem épp az evangéliumi keresztények ellenzik, hogy homoszexuális lelkészek legyenek az egyházban? De igen. Én is ellenzem. Éppen ezért érdekes Vaughan Roberts példája. Vaughan Roberts a saját neme tagjaihoz vonzódik, de ellenzi a homoszexuális gyakorlatot és magát nem nevezi homoszexuálisnak. Na, most már tényleg nem értelek, Ádám. Ki a holló ez a Vaughan Roberts, és mi a csudát akar?

A most következő három bejegyzésben annak az interjúnak a magyar fordítását fogom közölni, melyet Julian Hardyman, a cambridge-i Eden Baptist Church lelkipásztora készített az oxfordi lelkésszel. Az Eden Baptist Church számára egyáltalán nem érdektelen kérdésről van szó. A gyülekezet egyik korábbi lelkésze botrányos körülmények között, homoszexualitását felvállalva, feleségét és három gyermekét hátrahagyva, egyik napról a másikra távozott a szolgálatból. Vaughan Roberts egyfajta ellenpélda lehet számukra. És mások számára is. De lássuk magát az interjút!

(A fordításért Takács Nóri da Silvának jár köszönet. A lektorálás miatt viszont minden felelősség az enyém.)

***

Julian: Vaughan, idén öt év után újra megjelent Battles Christians Face c. könyved. Az előszót a következő szavakkal bővítetted ki: „Ez a legszemélyesebb az összes könyvem közül, legfőképp azért, mert saját tapasztalatomból merítettem. Mindannyian harcolunk a keresztény életben – néhány ezek közül a harcok közül ismerős a legtöbbünk számára, viszont léteznek olyanok is, melyekben csak kevesen osztoznak. A sok csata közül, melyekről írhattam volna, nyolcat választottam ki, melyeket kisebb vagy nagyobb mértékben én magam harcolok.” Milyen reakció fogadta ezt?

Vaughan: Az a tény, hogy egy lelkész küzd a külső megjelenésével, nemi vággyal, bűntudattal, kétséggel, büszkeséggel és a lelki frissesség megtartásával, nem meglepő senkinek sem, aki ismeri a saját szívét és érti, hogy a keresztény vezetők is gyengék és bűnösök. Hogy alkalmanként ők is a depresszióval küzdenek, szintén nem újdonság. Az viszont, hogy az egyik fejezet a homoszexualitásról szól, bizony okozott némi zavart, ami ahhoz vezetett, hogy többen rákérdeztek: miért is írtam le azokat a szavakat és mi volt velük a célom.

Julian: Az a kijelentésed, hogy az azonos neműekhez való vonzalom számodra személyes csata, azt jelenti, hogy önmagadat homoszexuálisként határozod meg?

Vaughan: Nem, nem jelenti azt. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a könyvemben mind a nyolc érintett témával kapcsolatban elismertem a küzdelmeimet, nem csak ezzel az egyel kapcsolatban. Valamilyen módon mindannyian szenvedünk attól, hogy bukott, összetört világban élünk. Egy nap során különféle harcokat élünk meg, de változó mértékben vagyunk ennek tudatában, és így van ez a különböző életszakaszokban is. Azonban egyik harcunk sem határozza meg azt, akik vagyunk, bármilyen erős is legyen az. Nekünk, keresztényeknek az identitásunk a Krisztussal való kapcsolatunkból fakad.

Mindannyian bűnösök vagyunk, a szexualitás terén is. Ha Krisztushoz megtértünk, új teremtmények vagyunk, megváltattunk az Ő halálával való egyesülés által a bűn szolgaságából, a Lélek által vele együtt feltámasztattunk egy új, szent életre, és most várunk arra, hogy visszatérésekor dicsőséges jövőnk lehessen az ő jelenlétében. Ez a csodálatos valóság az, amely meghatároz és vezet engem afelé az élet felé, amelyet élnem kell. Nem az alapvető identitásomat fedem tehát fel, amikor elismerem, hogy a könyvben érintett mind a nyolc területen harcokat élek meg. Hacsak nem abban az értelemben, hogy – mint minden keresztény – én is kegyelemből megmentett bűnös vagyok, aki arra kapott elhívást, hogy ebben a bukott, összetört világban éljek mindaddig, amíg Krisztus visszajön és minden harcunknak véget vet.

Julian: Az evangéliumi anglikánokról az terjedt el, hogy nem támogatják a homoszexuálisok lelkészi szerepvállalását. Mit jelent ez számodra?

Vaughan: A sajtóhírek sokszor megtévesztőek ezzel a témával kapcsolatban. Az evangéliumiak nem azt ellenzik, hogy homoszexuális beállítottságú emberekből gyülekezeti vezetők váljanak. A vita tárgyát a tanítás és a gyakorlat képezi. Az evangéliumiak azt mondják, hogy a lelkészeknek ragaszkodniuk kell – tanításban is és a gyakorlatban is – a Biblia tanításához, hogy szexuális kapcsolat csak heteroszexuális házasságban megengedett. Én mindkettőt megtartom.

Julian: Amikor bevallottad, hogy a homoszexualitás terén személyesen érintett vagy, talán nem állt szándékodban semmiféle kijelentést tenni az identitásoddal kapcsolatban, de sokan nem így fognak majd érteni, hanem megbélyegeznek. Nem gondolod, hogy jobb lett volna kerülni ezt a témát?

Vaughan: Nagyon hálás vagyok a tanácsadó csoportom (Peter Comont, Jonathan Lamb, Will Stileman és Pete Wilkinson) barátságáért és bölcsességéért. Ők azok, akik felé elszámoltatható vagyok, és akik fontos tanácsokkal látnak el. Ők, valamint közeli családtagjaim és barátaim régóta tudják, hogy saját nememhez vonzódom. Együtt alaposan átbeszéltük ezt a témát. Bár az előszóban meglehetősen visszafogottan fogalmazok, nem akartam könnyelműen írni.

Sőt, amikor hat évvel ezelőtt először megírtam a homoszexualitásról szóló fejezetet, sok személyes példát használtam, de a kiadás előtt ezeket eltávolítottam. Tisztában voltam a szükségtelen megbélyegzés lehetséges veszélyével, és azzal, hogy a szolgálatomat egy meghatározott témához kötik majd – amit nagyon szeretnék elkerülni. Mégis helyesnek éreztem, hogy (az ő egyetértésükkel) új előszót csatoljak a könyvhöz, mert egyre inkább az a meggyőződés válik általánossá, hogy ebben a rohamosan változó világban az evangéliumi keresztényeknek nyíltabban kell beszélniük erről a kérdésről, és mert egyre nagyobb a nyomás azokon a keresztényeken is, akik ezzel a problémával küzdenek.

(Folytatás következik.)

5 hozzászólás a “Így is lehet? (1)” bejegyzéshez

  • Nagy Péter says:

    Kedves Olvasók!

    Én olyan ember vagyok, aki homoszexuálisból heteroszexuális lett.
    Szabadulásomhoz vezető folyamatot a következőkben látom:
    – Hitre jutottam, hogy Jézus Krisztus Isten Fia
    – Befogadtam őt szívembe
    – Hitre jutottam, hogy a Szentírás Isten szava, megkérdőjelezhetetlen, és eszerint a homoszexualitás minden formája bűn.
    – Hitre jutottam, hogy nem csak az a bűn, ha megélem, hanem már a vágy megléte is bűn. Hiszen, ha az bűn, hogy valaki asszonyra tekint kívánsággal, már paráználkodott vele szívében, mennyivel inkább egy másik férfire tekinteni kívánsággal (férfiként)!
    – Hitre jutottam, hogy Jézus azért halt meg, hogy minden bűnömet elvegye. Győzelmet aratott a kereszten, lefegyverezte a Sátánt.
    – Hitre jutottam, hogy Jézus nem csak képes, hanem meg is akar szabadítani ebből a bűnből, ami nem betegség, hanem bűn.
    – Megtagadtam a homoszexualitás bűnét, mint az ördöggel való közösséget, mint olyan dolgot, melynek hátterében démonikus befolyás áll. Világossá vált számomra, hogy ennek háttere bálványimádás és önimádtatás, megszégyenítés és önmegszégyenítés, megalázás és megaláztatás, egymás testének meggyalázása.
    – Kértem Jézust, szabadítson meg a gonosztól. Böjtöltem, lelkésszel közösen imádkoztunk, és bűnvallást követően olajjal megkent, ahogy azt Jakab levelében is olvassuk.
    – Ezután napra pontosan szűnt meg a homoszexuális beállítottságom!
    – Későbbiekben világossá vált számomra, mit jelent Jézus váltsághalála, és az, hogy belekereszteltettem az Ő halálába: így Isten Fia vagyok én is, akit Isten szeret, értékesnek tart. Meghaltam a bűnnek, és annak, aki uralkodott rajtam, a Sátánnak, meghaltam a törvénynek. De élek Krisztus Szent Szelleme által az Istennek, aki újjáteremtett, Krisztusban új teremtés vagyok.
    – Kértem Istent, erősítsen meg a hitben, hogy férfi vagyok, és férfias szellemmel ajándékozzon meg.

    Ma már hiszem, hogy Isten fiaként férfi vagyok, szabad vagyok a homoszexuális kísértésektől, tiszták még az álmaim is. Ha szükséges, tudok önmegtartóztatásban is élni, de Jézus Krisztus ennél is sokkal többet adott: adott feleséget, akivel örömömet lelem a szexuális együttlétben, és még gyermekünk is született!

    Mindezt a folyamatot azért írtam le, mert elengedhetetlenül szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy Jézus Krisztus mindenható, minden bűnre kiterjed váltsághalála. Mindenből képes megszabadítani.

    Nem tartom szerencsésnek összemosni a homoszexuális beállítottságot Nick Vujicic kéz és lábnélküliségével, sem a fél vesével született emberével és arra hivatkozni, hogy ha Isten azt a testi terhet rótta rájuk, hogy ezt hordozzák, akkor a homoszexuálisoknak is hordozniuk kell ezt a terhet: e két utóbbi ugyanis egyértelmű testi fogyatkozás, betegség, míg a homoszexualitás egyértelműen bűn, már a vágy megléte is bűn.

    Hovatovább Krisztus váltsághalála testi nyomorúságainkra is kiterjed, mivel erőtlenségeinket is felvitte a fára. Úgyhogy, bár a testünk tökéletes megváltása és újjáteremtése az eljövendő világban teljesedik ki, sokszor csodálatos testi gyógyulások már e Földön is megtörténnek.

    A homoszexualitás azonban nem betegség és nem helyes az ebből való szabadulást az eljövendő világra tenni: mint bűn, úgy kell rá tekintenünk, Krisztus pedig a bűnt már e Földi életünkben eltörölte, új teremtések vagyunk, szentek és szeretettek! Krisztus nem azért halt meg, hogy vert seregként életünk végéig hordozzuk bűneinket és azok terhét, hanem, hogy higyjük el, hogy Ő ezeket már elhordozta! Minden bűnünket, minden szégyenünket! Ahogy azért jött el, hogy a vakoknak megnyissa a szeme világát, úgy azért is, hogy szabadulást hirdessen a foglyoknak, a megkínzottaknak! Ez pedig a bűn rabságára értendő.

    Nem a homoszexuális kísértés a bűn, (meredek, de Jézus Krisztus minden kísértést elszenvedett, de egyikben sem bukott el), de ennek az állandósulása, az, hogy a vágy gyökeret ver az emberben, az igen. Ha ilyen kísértése van valakinek, ellene kell mondani, “távozz tőlem Sátán, Jézus nevében megparancsolom, mert meg van írva:ne hálj úgy férfival, ahogy asszonnyal szokás, és ne szolgálj mást, csak az Urat, a Te Istenedet. Mivel ez bűn, én ezt megtagadom, és nem szolgállak téged Sátán! Jézus Krisztus győzelmet aratott feletted és démonaid felett a Golgotán, én pedig az ő saját vérén szerzett tulajdona vagyok! Jézus nevében kiutasítalak magamból homoszexualitás démona! Távozz tőlem!”

    Ez tehát a harc egyik fele, a Sátán felé. A másik fele, meg van írva: “Aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül. Hívj segítségül a nyomorúság idején és megszabadítalak!” Ha tehát valaki ilyen kísértést tapasztal az még nem bűn, ez az első másodperc. De hogy mit kezd vele, az a második másodperc: dédelgeti, gyötrődik miatta, de eltűri, vagy szabadulásért kiált? Ilyen helyzetben vagy bűnvallást kell tenni Jézusnak, mivel a démonnak sajnos joga van hozzánk, ha előtőleg elkövettük a bűnt, vagy kiáltani Jézushoz: Uram, Jézus, szabadíts meg a gonosztól! Vagy éppen Atyánkhoz is kiálthatunk szabadulásért.

    Jézust segítségül kell hívni, és ezzel párhuzamosan harcolni kell a Sátán ellen az Ige alapján hitben megállva.

    Több más volt homoszexuálisról tudok, akik szintén nagyon hasonlóan szabadultak meg, és most heteroszexuálisok, és házasságban élnek, férjek, és apák lettek belőlük!

    Van tehát teljes szabadulás a homoszexualitásból, és Jézus Krisztus a szabadító!

  • Barbara says:

    Kedves Péter!
    Ujjongva olvastam szabadulásod történetét!
    Hatalmas az Isten, mindenható, győzedelmes Úr minden bűn felett!
    Soli deo gloria! Soli deo gloria!
    Légy bátor bizonyságtevője sorstársaidnak, hogy minél többen szabadulhassanak!
    Elmondok érted egy hálaadó imadságot.

  • Nagy Péter says:

    Kedves Barbara!
    Köszönöm a hálaadó imát.
    Egyedül Istené a dicsőség!

  • Nagy Péter says:

    egy dolog még eszembe jutott és egy kicsit szembe állítanám az olajjal aló megkenést és a keresztséget, az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat.

    Amikor olajjal megkent a lelkész, valóban megszabadultam EGY IDŐRE. Valószínűleg kiment belőlem a démon. Ez azonban egy korlátozottabb hitbeli megtapasztalás volt. Azt, aki voltam, nem változtatta ez meg, az újjáteremtettségem nem volt ebben megtapasztalható. Csak, mint aki a bűn egy szegmensétől megszabadult. Semmi üdvbizonyosság, öröm Krisztusban. Örültem a szabadításnak. Mint a tíz leprás. (De ne mossuk össze a betegséggel, nem így értettem a párhuzamot).

    Utána azonban visszamentem Krisztushoz. Utána világossá vált számomra, hogy ő mindezt a szabadítást nem csak egyetlen bűnre adta meg, hanem a bűn alapproblémájára nézve, az pedig az volt, aki voltam. Hogy a keresztség ennél sokkal több. Hogy ebben új teremtés vagyok.

    Megtörténhet, hogy valaki más szintén szabadságra jut egy bűnvallás, böjtölés, olajjal való megkenetés után ebből az egy bizonyos bűnből. Ez viszont még nem oldja meg életünk minden problémáját. Sőt, a gonosz vissza akar térni, hetedmagával.

    Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy sokkal jobban tesszük, ha a hit Szerzőjére, Jézusra tekintünk, és arra az áldozatra, amit vérével a Golgotán szerzett. Az olaj is szentség, a kenet is. Istentől rendelt. De alapjában véve teljesebb, mélyebb és minden bűnre kiterjedő szabadítás az, amit Krisztus a kereszten szerzett, és amit a keresztségben kaptunk.

    Azaz, a keresztség az összes bűn eltörlése, míg az olaj Jakab levele szerint a betegségek gyógyulása esetére van rendelve, igaz, szerepel, hogy ha bűnt követett is el, megszabadul, bocsánatot nyer. Egyes bűnök, bűnvallások esetén. Ha valaki így tapasztalja meg a szabadulást, akkor is bátorítom, hogy nyerjen hitében mélyebb elmélyülést abban, amit Krisztus a keresztségben szerzett számára.

  • mustármag says:

    Kedves Nagy Péter !

    Ha látogatja még ezt a blogot ès olvassa esetleg a jelen bejegyzèsem, szeretném megkèrdezni, hogy van-e lehetőség arra, hogy esetleg ezen fórumon kívül is eszmèt cseréljünk. Segítene ezzel…

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum