Most ért véget a hétközi gyülekezeti alkalmunk, és annyira tele vagyok hálával és örömmel, hogy ezt most le is írom. Semmi különös nem történt ma este, egyszerűen csak az az érzés csordult túl bennem, hogy szeretem a gyülekezetemet. Szeretem ezt a kis veszprémi közösséget. Szeretem az embereket, akik ma este is összegyűltek a nappalinkban. De nem csak őket szeretem, hanem úgy egyáltalán azt a fajta kereszténységet, amit lehet egy lakás nappalijában gyakorolni. Szeretem az evangéliumi egyszerűséget. Szeretem az emberarcú hitet, a sallangmentes természetességet, a Lélek szabadságát, az Ige közös felfedezését, a valódi kapcsolatokban megélt szentek közösségét.

Este hatkor folyamatosan szólt a kapucsengő, és gyűltek az emberek, mint Bilbó vendégei A hobbitban. Csak Bilbóval ellentétben mi vártuk őket. Dóra takarított és énekeket válogatott, én egész délután János evangéliumát bújtam. A kánai menyegző volt a mai téma, arra készültem. Mikor megjöttek az emberek, elkezdtünk enni. (Jézus lelkiségébe egy lagzi is belefért. A közös evés része a koinóniának. Nincs megszervezve, de valaki mindig hoz valami finomságot.) Aztán énekeltünk. Dóra kísérte a dalokat pianinón. Hálát adtunk Istennek, imádkoztunk, elismertük, hogy jelen van. Aztán elővettük a kánai menyegző történetét, és másfél órán át boncolgattuk.

A közösségi alkalom közös felfedezés. Ki mit gondol arról, hogy Jézus elment egy esküvőre? Hát arról, hogy a részeg násznépnek többszáz liter minőségi bort adott? Miért pont borral csinálta az első jelet? És minek volt ez a jele? Mit akart Jézustól Mária? Miért feddte meg Jézus az édesanyját? Bunkón beszélt vele, vagy illedelmes távolságtartással? Hogy értette, hogy nem jött még el az órája? Ki ez a Jézus? Falánk és részeges? Vagy céltudatos szent? Messiás? És miért fontos ez nekünk? A végén nekem kellett lelőnöm a beszélgetést.

Szeretem az olyan kereszténységet, ahol valódi emberek valódi élethelyzetben valódi kérdésekkel keresik a valódi Jézust. Egymással egyszerű közösségben, egyszerű térben, egyszerű hittel. Köszönöm Istenem a gyülekezetemet! Nem érdemlem meg, de nagyon örülök neki.

15 hozzászólás a “Szeretem a gyülekezetemet!” bejegyzéshez

  • i. says:

    http://www.wga.hu/html/l/leonardo/01/2annunc1.html

    Károlyi Amy

    ANNUNCIÁCIÓ

    Ha angyalt látsz vendégül,
    jól vigyázz,
    hol ült és állt és járkált és beszélt.
    A helye megmarad:
    Akár kőben
    a levél-nyomat.
    És minden angyal Gábriel,
    egy üzenettel teherbeejt.
    Ezentúl kettős gondban élsz,
    hogy megszüljed, vagy merre rejtsd.
    Ezentúl többé nem vagy egyedül,
    és ketten léptek, hogyha lépsz:
    a látható és láthatatlan
    terhét hordani irdatlan nehéz.
    Csak egy a nehezebb,
    ha eltűnik.
    Csak egy a nehezebb: a könnyűség.

  • Decek says:

    Halas vagyok, hogy ezt olvashatom, hogy resze lehettem a tegnapi koinonianak es a felszabadult szeretetnek, amibe mindig jo megerkezni es utravalot vinni magammal. koszonom az ilyen “egyszeru” de mely bejegyzeseket is!

  • kéfás says:

    Én meg hálás vagyok, hogy ezen keresztül is láthatom, hogy “nem hiába” imádkoztam értetek pont akkor… (na jó… meg máskor is)! 🙂

  • ludens says:

    És mire jutottatok a fent vázolt kérdésekben? Esetleg erről is lehetne egy poszt…

  • Szabados Ádám says:

    ludens, konkrétan melyik kérdés érdekelne?

  • ludens says:

    Hát, főleg ezek:
    Miért pont borral csinálta az első jelet? És minek volt ez a jele?

    Mit akart Jézustól Mária? Miért feddte meg Jézus az édesanyját? Bunkón beszélt vele, vagy illedelmes távolságtartással?

    Hogy értette, hogy nem jött még el az órája? És miért fontos ez nekünk?

    Köszönöm, ha foglalkozol vele.

  • jobbagyp says:

    Csatlakozom ludenshez, az én érdeklődésemet is felkeltették ezek a kérdések 🙂

  • Szabados Ádám says:

    ludens, kommentben válaszolok inkább, mert nem tudom, mikor lenne belőle normális bejegyzés.

    Miért pont borral csinálta az első jelet? És minek volt ez a jele?

    A jelek kapcsán Jézus gyakran beszél mélyebb lelki igazságokról. A vak szeme megnyitásakor arról beszél, hogy ő a világ világossága. A kenyérszaporításkor azt mondja, hogy ő az élet kenyere. Lázár feltámasztásakor azt hirdeti, hogy ő a feltámadás és az élet. Nem túlságosan elrugaszkodott gondolat tehát az első jel kapcsán sem az, hogy a víz borrá változtatásának messiási jelentősége van. Ószövetségi próféciákkal egybevetve arra jutottunk, hogy a nagy mennyiségű új bor a messiási kor kezdetének jelképe lehetett (pl. Jóel ,19; 4,18; Ámósz 9,13).

    Mit akart Jézustól Mária?

    Hogy csináljon valamit. A megözvegyült Mária a fiára támaszkodott, aki József mesterségét folytatta. Nem szükséges azt feltételezni, hogy Mária csodát várt tőle, életszerűbb, hogy egyszerűen csak valamiféle megoldást sürgetett.

    Miért feddte meg Jézus az édesanyját? Bunkón beszélt vele, vagy illedelmes távolságtartással?

    Az “asszony” megszólítás nem volt bunkó, illedelmes volt, de távolságtartó. Jézus valószínűleg világossá akarta tenni Mária előtt, hogy saját elképzelése van messiási szerepéről, és ebbe nem enged beleszólást még az édesanyjától sem. Ezt édesanyaként Máriának lehetett a legnehezebb elfogadni, bár a következő mondata (“tegyétek, amit mond”) azt mutatja, hogy vette a lapot. A házicsoporton beszéltünk arról is, hogy ez az epizód fontos momentum egy biblikus Mária-kép kialakításában. Mária nem társmegváltó. És nem is közbenjárónk Jézushoz. Jézus a megváltást az Atyának engedelmeskedve, egyedül végezte.

    Hogy értette, hogy nem jött még el az órája? És miért fontos ez nekünk?

    Jánosnál Jézus órája elsősorban a megdicsőülésére vonatkozik. Mindenekelőtt a kereszthalálra. Jézus Máriát arra emlékezteti, hogy földi célja a messiási szerep betöltése, a kereszten való megdicsőülés. Ennek a programnak rendel alá mindent, és ehhez nincs szüksége emberi tanácsra, még édesanyjáéra sem.

  • Ödönbéla says:

    Ezt nagyon jó volt olvasni, a közösségi Biblia-tanulmányozásnál pedig kevés izgalmasabb, építőbb és… egyszerűen királyabb dolgot ismerek :-).

  • ludens says:

    Köszönöm, Ádám!

  • sefatias says:

    Szimpatikus nekem ez a gyülekezeti forma. Egyszer megnézlek benneteket. Lehet, hogy most vasárnap

  • Szabados Ádám says:

    Szeretettel várunk! A vasárnapi istentisztelet valamivel formálisabb, de a légkör ott is családias. A HEMO-ban vagyunk (Zalka M. tér 1.) 10h-tól.

  • sefatias says:

    Szia!
    Írtam egy ímélt ezzel kapcsolatban.

  • Szabados Ádám says:

    Köszi, megkaptam, válaszoltam.

  • Nándi says:

    Bárcsak mindenkinek megadatna egy ilyen közösség!:)

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum