A mai nap ünnep a római katolikus felekezet számára. Felszállt a fehér füst, habemus papam. Megválasztották Itália új primását, Róma püspökét, Isten szolgáinak szolgáját, Vatikánváros Állam uralkodóját, az egyetemes egyház Pontifex Maximusát, a Nyugat pátriárkáját, Jézus Krisztus helytartóját, az Apostolfejedelem utódát. Amikor még szokás volt, hogy megkoronázzák az új pápákat, a fejükre tett tiara jelképezte földi hatalmukat: „Accipe tiaram tribus coronis ornatam, et scias te esse patrem principum et regum, rectorem orbis in terra vicarium Salvatoris nostri Jesu Christi, cui est honor et gloria in saecula saeculorum” („Fogadd e három koronával ékesített tiarát és tudd, hogy te vagy a fejedelmek és királyok atyja, a világ földi uralkodója, a Megváltó Jézus Krisztus helytartója, akié a tisztelet és dicsőség örökkön-örökké”).
Nem akarok ünneprontó lenni, de halkan azért jelezni szeretném, hogy ami ma történt, az a római katolikus felekezet belügye. Az aktív keresztények nagyobbik fele számára az új pápa megválasztásának legfeljebb az érdekesség és a felekezetközi kapcsolatok szintjén van jelentősége. Nem árulok el titkot azzal, hogy a keleti (és ókeleti) ortodox egyházak és a protestáns felekezetek soha nem fogadták el a római püspök egyetemes főpapságát. Ahogy az ortodoxoknak nem fejük az új pápa, úgy mi, evangéliumi protestánsok sem tekintjük Ferencet szentatyánknak. Elutasítjuk a pápaságot, mert egy ősibb, apostoli hagyományhoz tartjuk magunkat, melynek evangéliumi egyszerűségéhez képest a pápaság intézményét kései és tragikus elhajlásnak gondoljuk. A pápaság számunkra akkor sem elfogadható, ha elismerjük: lehet egy pápa rokonszenvesebb, mint a diabolikus természetű III. Szergiusz, VIII. Bonifác vagy VI. Sándor voltak.
Az I. Vatikáni Zsinat szerint „az igaz katolikus hit, melyen kívül senki sem üdvözülhet” magában foglalja a római főpap primátusáról és tévedhetetlen tanítói hivataláról szóló dogmákat. Akik elvetik a zsinat határozatait (mint az ortodoxok és a protestánsok), azok a zsinat szerint ki vannak közösítve, anatémának számítanak, és mivel a katolikus hiten kívül kerültek, nem üdvözülhetnek. A II. Vatikáni Zsinat óta a római katolikus felekezet már nem tartja kárhozatos bűnnek, ha valaki elutasítja a pápaságot. „Elszakadt testvérek” lettünk mi, egymilliárdan. Ez lényegesen megkönnyíti a felekezetközi kapcsolatokat, de nem változtat azon a tényen, hogy mi, a kereszténység másik fele, a pápaság intézményét továbbra is az evangéliumi és apostoli hagyománytól idegen jelenségnek tartjuk. Ferencnek mint egy hatalmas felekezet és egy miniállam vezetőjének minden jót kívánunk. Jó lelkiismerettel főpapunknak azonban nem tudjuk őt elfogadni.
Non habemus papam.
Sok minden jutott eszembe az Ön írásáról,mert nagyon szomorú lettem tőle,de inkább hallgatok.
Hadd mutassak egy fotót,ott készült a Szent Péter téren.
http://href.hu/x/jhzn
Ki NEM üdvözülhet? Haaaj, zsinatok, káték, hitvallások!
Erre a kérdésre számtalan válasz született már, amelyeket pár száz éve minden felekezetben nagy meggyőződéssel volt szokás hirdetni. A Biblia is tartalmaz rá válaszokat. A „ki üdvözülhet” kérdésre egyszerűbb helyesen válaszolni (higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz: tulajdonképpen nincs rá más válasz) de aztán hogy mik azok a dolgok, amiket az Úrban való hittel összeegyeztethetetlennek kell tartani… phű…
Üdvözülhet-e, vagyishogy leledzhet-e itt és most az üdvösség/megigazultság állapotában az, aki hisz Jézusban, de…
elfogadja a pápai primátust, nem fogadja el a pápai primátust, kéri a szentek közbenjárását, bűnnek tartja a szentek közbenjárását kérni,
élettársi kapcsolatban hűségesen él, homoszexuális kapcsolatban hűségesen él, partnereit váltogatja, ezt nem is tartja bűnnek, annak tartja, de nem tudja abbahagyni, nem vállal gyereket, tudatosan csak egyet vállal (az egykézést Joó Sándor sorolta egyszer fel a legsúlyosabb bűnök között), napi egy liter, két liter, három liter bort iszik, nem tartja a Szentírást tévedhetetlennek, így és így értelmezi a kereszthalál üdvözítő erejét, szélsőjobbos, balos, mittoménmis, …
Márpedig ezt a kérdéshalmazt kezelni kell valahogy. (Akkor is, ha a nem hívők röhögnek rajta.) Szerintem manapság igazából arra szokás szorítkozni, hogy: kell arról beszélni, hogy mi bűn és mi nem, de hogy mi zár ki az üdvösségből és mi nem, abban egyre kevésbé vagyunk okosok. Pedig a Biblia is mondja, hogy részegesek nem mehetnek be Isten országába, a szenvedélybetegségek jobb ismeretében azonban ma többnyire ezt is máshogy értjük, mint régen, vagy mint akár Pál talán személy szerint is akkor értette. (Egyesek erősködnek, hogy ha valaki drogfüggő, az bizonyítja hogy nem tért meg. Aligha van így. Ha a már függő ember megtér, arra, pl. a heroin esetében, de az alkoholnál is, iszonyatos küzdelem vár, és lehet, hogy lesz néhány hívőként elkövetett belövése… csodákkal pedig ne kérkedjünk…). Ugyanez vagy hasonló (mutatis mutandis) a helyzet az extra ecclesiam nulla salussal. (Ott a tudva és nem tudva elkövetett bűn közti különbség is bejátszik. Akármely felekezet nézőpontjából.)
Tehát a katolikus egyház ma is kárhozatos bűnnek tartja, ha valaki lázadásból kifolyólag és engedetlen lelkülettel elutasítja a pápaságot, ahogy a reformátusok is annak tartják, ha valaki felismerve a (reformáció szerinti) igazságot az úrvacsoráról, még részt vesz a „kárhozatos miseáldozatban”. A DOGMÁK NEM VÁLTOZTAK. A PROTESTÁNS HITVALLÁSOK SE. De máshogy értjük őket, és bizony sok tekintetben a Bibliát is.
Ami Róma püspökét konkrétan illeti, szerintem (érzésem szerint) evangelikál egyházfogalom alapján azért illetve abban az esetben lehet fontos ő (valamennyire, nem mondom, hogy egetverően, de azért mégiscsak fontos), amennyiben feltételezitek, hogy láthatatlan egyház tagjainak jelentős része őt tekinti Istentől adott elöljárójának. Itt tényleg statisztikai kérdésről van szó: minél több hívő keresztény van a katolikus egyházban, annál inkább komolyan veendő a pápa személye az evangéliumi mozgalom számára.
Ja, és:
tényleg elszomorítóan hangzik a történelmi részletek ismeretében ez a „fejedelmek és királyok atyja”, örülünk, hogy túlvagyunk ezen, de azért, Ádám, ha mondjuk Orbán Viktor, Áder János (továbbá néhány brüsszeli fejes, meg Obama, stb) a veszprémi Evangéliumi Keresztény gyülekezetbe járnának, akkor te is, hát ha nem is neveztetnéd magadat az atyjuknak, de elöljárójuk lennél a hitben. És bizony ha szakmailag nem is tudnál, a munkájukkal kapcsolatos erkölcsi kérdésekbe beleszólhatnál és ez is lenne a dolgod.
Koszi a megírásra fordított időt ..
és kommenteket is élvezettel” olvastam 🙂
legyen szép a napotok !
Kedves Ádám! Nem mondhatom, hogy nincs pápám mert katolikus vagyok de tovább szorongok melyből csak feljebb/tovább tekintve van feloldozás:
Ildikó képét nagyon köszönöm! Marci megint hozta a formáját – bocs – és mennyivel többet 🙂 persze! Még a mindennapi.hu-n tanultam tőle sokat katolikusabbnak lenni … és ez így volt csoda.
Most NEM FOGOM leírni azt amivel hűtlenebbnek tűnnék miközben a HŰSÉG Jézushoz köt és nem a rendszerhez csak amit mindig:
igazából kétségbeejtő, kétségbeejtő! hogy KÉPTELENEK vagyunk olyanná lenni – már szervezetileg – mint amit Jézus mondott: „aki engem lát, látja az Atyát” mert ez volna FELADAT. Aki minket lát, látnia kellene az Urat: „úgy világoskodjék…” nem világoskodik. MI nem tudunk többet tenni mint alá-fölé rendelt viszonyokat sőt államot alkotni, nem tudjuk megcsinálni szervezetileg, „aki első akar lenni köztetek, legyen a másik szolgája” ahogy a lábmosás jelképpé vált egy nagycsütörtöki szertartásban (pedig: „példát adtam nektek”).
Az, hogy lélekben milyen a pápa … magánügye innentől.
Mert VONZANI KELLENE !!
Ha József Attila azt mondta, a mindenséggel mérd magad, akkor mi vajon mihez is tartanánk magunkat, mivel „mérnénk”? „Úgy világoskodjék … ” NEM világoskodik … nem világoskodik a szervezetben.
Ez nem jelenti azt, hogy ami világos, arra azt mondjam, sötét. De ami a legutóbbi aggiornamento-ban történt, a nagyszerű „kezdetet”, megújulást XXIII. Jánossal, annak visszarendeződését láttuk – eddig. Nem én mondom, leírta Henry Boulad is … „sorra látom becsukódni a kapukat, amit a zsinat kinyitott”.
Neves magyar szónok pedig néhány hónapja: megújulás a volt a zsinat, most meg, hogy másképpen, mint ahogy rendelkezett… ez az ÚJ megújulás !!
Én nem tudok ennyire belesimulni de most ünneprontó sem szeretnék lenni.
„Ne akarjatok mindannyian tanítók lenni” – vajon milyen lesz az ítélet annak, akinek sokat, sok HATALMAT adtak? Akik szentté avatják a járdán térdeplőt, de ilyen „körülmények” között, selyemben-bársonyban nyári rezidenciában tudnak-e szentté válni?
‘Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán … – nem, nem „irigylésre méltó” az új pápa sem.
De ez a kérdés el is törpül a másik mellett: Argentínában hatalmas MEGÚJULÁS van, Carlos Anacondia, és a többiek … ezen felül politikailag – nevezzük így a nemzetközi birodalmat – egy szörnyű elnyomás fogságában, ami az átalakított (mező)gazdaságát illeti …
Hogy fogja ÉPPEN EZT a két – ellentétes oldalakon lévő – GLOBÁLIS „kihívást” kezelni az épp argentin pápa ?!
Bizony, térdre-imára, és nem a választás előtt, hanem most, utána.
Kedves Ildikó! A belinkelt képről egy másik szomorú zarándok, egy ágostonrendi szerzetes jutott eszembe. Amikor Rómában járt, éppen épült a Szent Péter bazilika. A pénzt a gigantikus építkezéshez olyan emberek bűntudatából és félelméből szedték össze, amilyen ez a szerzetes is volt. Aztán felragyogott az evangélium világossága. A szerzetes életéről készült filmet itt lehet megnézni:
http://keresztenyfilmek.com/szinkronizalt-filmek/8-luther.html
Ádám, ha mondjuk Orbán Viktor, Áder János (továbbá néhány brüsszeli fejes, meg Obama, stb) a veszprémi Evangéliumi Keresztény gyülekezetbe járnának, akkor te is, hát ha nem is neveztetnéd magadat az atyjuknak, de elöljárójuk lennél a hitben
Ennél azért egy árnyalattal többről szólt a pápaság története…
Én végig szurkoltam – és imádkoztam – a pápaválasztást. Nem vagyok katolikus, és nem fogadom el magam fölött a pápa tekintélyét (ő se fogadja el feltehetőleg az enyémet maga fölött…). De mégiscsak ő a katolikus egyház feje, és reménykedek benne, hogy tud majd jó változásokat generálni. Szimpatikus volt, ahogy a híveket kérte, hogy imádkozzanak érte. Ha pápasága alatt valóban Isten vezetését keresi majd, remélhetőleg ez látható lesz a szavaiban és tetteiben.
Ugyanezzel az imádkozó lelkülettel nézném végig azt is, ha hasonló dolgok történnének a magukat megreformáltnak valló, ám liberalizálódó egyházakban is. Ott is ugyanúgy imádkoznék az istenfélő vezetésért, bár őket se ismerem el magam fölött álló lelki vezetőnek. A cél viszont a re-formáció, a gyökerekhez való visszatérés. Még ha nem is látunk erre a katolikus egyház esetében sok esélyt, a szokásos fundamentalista válasz (antikrisztusozás) csak kárt okozhat.
Köszi Ádám, nagyon tetszett a cikk udvarias, tárgyilagos és józan hangvétele.
A magam részéről nagyon szeretem katolikus testvéreimet, de már nagyon régen nem hiszek egyetlen „igaz felekezetben”, és messzire rohanok, ha bármelyikünk annak akarja kikiáltani magát.
A magas piedesztálra emelt emberi vezetők hihetetlen veszélyének kérdésébe most nem mennék bele.
Köszi és további sok erőt jó munkádhoz!
Infaustus, én is érdeklődéssel figyeltem a pápaválasztást, és a legjobb döntésért imádkoztam, mint az amerikai elnökválasztás előtt. Mindkét esetben nagy befolyással bíró pozíció betöltéséről döntöttek. Valószínűleg nem is írtam volna ezt a bejegyzést, ha 1) Ferenc megválasztásának nem lenne némi köze a vallásomhoz, 2) Ferenc felekezete nem azonosítaná magát az egyetemes egyházzal és nem igényelné vezetője számára az egész kereszténység feletti tekintélyt, mely kereszténységnek én is egy tagja vagyok.
lala, köszi és ámen.
Kedves Ádám, kommentelők és mindeni más!
Az este már olvastam a posztot, bizonyos hozzáfűzni való is megfogalmazódott bennem, aztán túlságosan fáradtnak ítéltem magam a fogalmazáshoz, és lemondtam az első komment birtoklásának lehetőségéről… Az ágyban fekve már azon gondolkodtam, hogy a sokadiknak mit fogok írni, miben befolyásol a többi hozzászóló…
Megpróbálok az eredeti gondolataimhoz hű maradni!
Egyetértek Ádámmal, hogy akik nem vagyunk katolikusok, főpapunknak nem tudjuk és nem is különösebben akarjuk elfogadni. Annál viszont nagyobb hatással van ránt, minthogy pusztán osztozunk katolikus testvéreink örömében. A mindenkori pápának vannak tulajdonságai, amik ha őt nem is feltétlenül határozzák meg (már hogyne lennének azok!), nekünk még akkor is meghatározók lehetnek, ha keresztyének sem volnánk… Ilyen az életkora, a származása-nemzetisége, pápai neve, stb…
Elsőként tehát az életkora: Talán ezzel kell a legkevésbé foglalkoznunk, ha függetlennek tartjuk magunkat tőle, ugyanakkor 76 évesen, bár a mózesi és ábrahámi kort még nem érte el, a mai világban mégiscsak egy vénember (vulgárisan kifejezve), hosszú regnálása nem lesz, ezért nagy dolgokba nem kezd majd bele valószínűleg (azaz nem igen fog közelíteni a többi felekezethez…).
A származás nagyon sokrétű dolog: Először is nem európai! Ez fontos momentum azok számára is, akiknek nem főpapjuk; ráadásul, ha pl. netán magyar lenne az új pápa, attól tartok, az kifejezetten rosszat jelentene az itthoni evangéliumi felekezeteknek, akiktől megvonták az egyházi státuszt… Másrészről fehér-ember (europoid/kaukázusi), vagyis mégis csak európai (ráadásul olasz)… Harmadszor dél-amerikai, itt él a katolikusok hívők 40%-a, tehát a nyájat saját pásztora vezeti. Csakhogy van ennek a földrésznek még egy tulajdonsága, tudomásom szerint exponenciálisan terjed rajta a protestantizmus, különösen Argentínában, ahonnan nem is egy világszerte híres prédikátor származik. Negyedszer pedig jezsuita, ez a rend igen gazdag lelkiséggel rendelkezik, viszont létrejöttekor egy nagyon különleges feladatot is magára vállalt. Nem vizionálok máglyákat a Tűzföldre (azoknak amúgy is más volt a szerepük a maguk idejében)! Pusztán az a gondolat merült föl bennem, hogy ha a dél-amerikai hídfőállás védelme a protestantizmussal szemben esetleg túl nagy súlyt kap, akkor Krisztus ügye a világ többi részén károkat szenvedhet… Itt azt is érdemes megjegyezni, hogy ki-mi az, ami nem a pápa. Nem színes-bőrű, pedig a hívek nagy része nem az europoid rasszhoz tartozik; nem az elnyomott, üldözött keresztyén közösségekből származik, pedig a hívek jelentős része hátrányos megkülönböztetésben részesül.
Végül a név: Itt nincs hiba! Assisi Szent Ferenc bármelyikünk példaképe lehet, nem csak egy pápáé. Rajta kívül még Szalézi Szent Ferencet ismerem, aki valamivel jobban illik egy jezsuitához, és csak kevéssel marad le druszája mögött…
Részemről ezek csak szabadjára engedett gondolat(foszlány)ok, semmiképp se vegye senki a szívére! 😉
Sőt, szerintem a kat. egyház nem is keresztény egyház.
Egy régebben készült animációs kisfilmem jól kifejezi a véleményemet a kat. egyházról:
http://www.youtube.com/watch?v=bmjCBfDAK9w
Továbbá megjegyezném, hogy az újszövetségben nincs papság.
A gyermek korú hívőknek lehet lelkésze vagy ilyesmije, ez az állapot azonban csak átmeneti. Tehát aki azt hiszi hogy egész hívő életében egy pap, pápa, lelkész vagy ilyesmi alá kell tartoznia, az súlyos tévedésben van.
Érdekes, ezzel az alapos érveléssel egyet tudok érteni, még ha kissé szükségtelennek is érzem, igaznak mindenképp igaz.
Viszont mikor a kollégáim, összevissza vagdalkozva estek a katolikus egyháznak a szokásos közhelyekkel – pedofília, képmutatás, hatalom- és pénzéhség, akkor magamon is meglepődtem, hogy milyen indulattal álltam ki amellett az felekezet mellett, amit máskor én is kritizálok.
Aztán eltöprengtem és rájöttem, hogy ez így van rendjén, a tágan értelmezett Egyház, (a Krisztusban megváltott emberek összessége) a családom, és vannak családtagjaim, akikkel meggyűlik a bajom, de ha egy idegen beszól nekik, persze,hogy kiállok mellette. (^_^)
„Tehát aki azt hiszi hogy egész hívő életében egy pap, pápa, lelkész vagy ilyesmi alá kell tartoznia, az súlyos tévedésben van.”
Szerintem itt nincs igazad, endi. Az Újszövetség beszél arról, hogy a gyülekezet tagjai engedelmeskedjenek azoknak a vezetőiknek, akik értük szolgálnak (Zsid 13:7, 17). Ezt a levél szerzője nem csak a fiatal hívőknek mondja, hanem általánosságban a keresztényeknek. Ugyanezt erősíti meg az apostol többszöri rendelkezése is arról, hogy a gyülekezetek élén vének álljanak, akik felelősséggel tartoznak a nyájért. Ez a tény persze nem teszi érvénytelenné, hogy minden egyes hívő része a királyi papságnak (1Pt 2:9).
Az imént olvastam két cikket arról,hogy Bergoglio szoros kapcsolatban állt a
hetvenes-nyolcvanas években az argentin katonai juntaval.Tisztázatlan a
szerepe bizonyos esetekben.Előreláthatólag ebben a nagy eufóriában való-
színűleg gyorsan fátylat borítanak majd életének erre a szakaszára.
Jelzésértékű,hogy jezsuita,ő az első jezsuita akiből pápa lett.Tőle reformot
várni szerintem apszurdum.A névválasztás is érdekes,ha egy ferences vette
volna fel ezt a nevet…végül is az ő joga,hogy milyen nevet vesz fel.
Egyébként protestánsként teljesen hidegen hagy a dolog csak azt furcsállom,
hogy miért lelkesedik be némely protestáns.Róma nem változik!Annál inkább
némely protestáns egyház,előbb-utóbb behódolnak majd Rómának.
Tetszett Ádám posztja és Infaustusé is az ő blogján.Amikor elolvastam a
posztot azt hittem,hogy hevesebb reakciók lesznek…
Nem tudom Ferenc elmegy-e Ratzingerhez,hogy megkérdezze miért is mondott le?
Az meg másik kérdés,hogy tudja-e majd kezelni a vatikáni kúriát…?!
Szerintem semmi történelmi sem történt,egyik pápa ment a másik jött.
Történhetett volna, és mindenképpen történik… Ez az „előbb-utóbb behódolás” amiről írsz Spectator aggodalmam fokozza
mégis vigasztalódom egyenlőre és bocsánatot is kérek egysmásért fenti írásom miatt. Ezt a képet találtam http://hvg.hu/nagyitas/20130314_Foto_Igy_utazott_az_uj_Papa_a_metron#utm_source=hvg_daily&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2013_03_14&type-id=HvgDaily&user-id=AF01ECB6&utm_content=normal
Kedves Ádám, köszönöm!
Kedves endikeee!
Megnéztem az animációdat, hátha lehull végre a hályog a szememről, és megtérek végre. De nem. Szép képeidet értelmezni egyáltalán nem sikerült, csak sejtéseim vannak, mire célozhattál, úgyhogy még mindig katolikus vagyok.
Személy szerint Róma püspökét is kereszténynek tartom.
Viktor, a gyaur
Szabados Ádám szerint: 2013. március 14. csütörtök – 08:48 -hez:
ugyanezen korban, tán épp VI. Sándor idejében járt egy spanyol zsidó is Rómában. Meg akarta nézni, mi is a kereszténység, mert amit odahaza tapasztalt, az nem tetszett neki. Odaérve a feslett római elit életvitelét tapasztalta és sok mást, és még azt is látta, hogy a rengeteg bűn ellenére, vagy épp azért, tömegek mennek a templomokba, hagyják fel bűnös életüket, és virágzik a megtérés és a megújulás. Meggyőzte őt az, hogy ha ennyire kiáradó a bűn, és mégis ezt is túláradó a kegyelem, akkor igaz a keresztény tanitás.Ennek hatására fogadta el Krisztust megváltójának.
Luthernek hiányzott e szentlelkes szemüvege, azért vont le téves következtetést, és lett egy új vallás megalapitója.
Éva,
nem hiszem, hogy visszarendeződés lett volna a második vatikáni zsinat után, legalábbis nem rossz értelemben. Ratzinger volt az, aki már a zsinat előtt, az ötvenes években kijelentette (többek közt a Keresztény testvériesség című 1960-as tanulmányában, amely magyarul is megjelent), hogy az eretnek elnevezés nem éppen illik a reformáció egyházaira.
Az azért csak nem baj, hogy a mai bibliatudomány szélsőségeivel szemben állandóan védte/védi a Szentírás hitelességét (történeti hitelességét is, ha nem is oly mértékben, mint mondjuk az evangelikál teológia)! Vagy hogy szexuáletikai kérdésekben konzervatív, amint I. Ferenc is! A zsinat egyes teológusai (pl. Schillebeeckx) pedig tudomásom szerint igen veszélyesen tolták a dolgot a vallás (és nemcsak felekezet-) közi ökumenizmus irányába, szerintem ebben sem ártott kicsit visszalépni! Párbeszéd rendben, szeretet rendben, ne legyen vallásháború rendben, na de azért a Koránban mégiscsak az áll, hogy Jézus valójában nem halt meg a kereszten!
Ádám,
teljesen igazad van,. többről szólt sajnos. Azt hiszem erre is utaltam. Csak azt mondom, hogy amennyiben az Egyház egy egységes és hierarchikus világszervezet (szerinted nem az, szerintem a Biblia szerint is az amúgy, de most maradjunk abban: a katolikus egygháztan szerint az), abból következik, hogy az egyház fejének van bizonyos elöljárósága az egyházhoz tartozó világi fejedelmek felett. AHOGYAN ezt a katolikus egyház gyakorolta (és ahogyan a protestantizmus is, másképpen de a saját államegyházi rendszerét kialakította) az nem más, mint egy (bocsi, most erős szavak jönnek, de gondoljatok bele, nincs-e igazam), mint egy nagy paráználkodás Babilon és Jeruzsálem között. Ez megtörtént, a legrosszabb értelemben elvesztettük a szüzességünket, mi egyházias keresztények bármely felekezetben. Vétkeztünk, bűnbe estünk. A feladat ma bűnbánatot gyakorolni, és emellett felismerni, hogy NEM a katolicizmus vagy a protestantizmus lényegi tanítása és hite az, amiből ez a szennyes nász fogant. Elcsábítottak minket, elcsábítottak már a császárok, akiknek a palotájában püspökök lakomáztak… nem folytatom, tudjátok, miről beszélek.
Ami a nevet illeti, szerintem telitalálat. Nincs aktuálisabb egy mai pápa számára, mint Assisi Ferenc örökségéhez kapcsolódni.
Spectator,
a katonai junta-ügy gyanítom hasonló, mint xii Pius és Hitler esete. Pius természetesen nem volt náciszimpatizáns, kiadott éles hangú enciklikát Hitler ellen, és tudtommal igen sok üldözöttet, leginkább zsidókat bújtattak a Vatikánban, de persze mai szemmel lehet hogy kicsit gyáva volt? Nem tudom, azt is mondják, hogy féltette a német katolikusokat. Ki tud itt ítélkezni? Nem volt tökéletes, az biztos. A mostani pápának is lehettek politikai vétkei, nem tudom…
Lacibá, jó volt olvasni a kommentet, szerintem abszolút benne van a lényeg. A romlott és szent egyház (mely jelzőket minden felekezet és gyülekezet magáénak vallhat.) De ki volt az illető spanyol zsidó?
Kedves Marci
itt Ádám blogjában akit NAGYON megértek, hogy azt mondja „nekem nem főpapom” én mimimum csak szomorkodom, de ennél több … Viszont azt látom, hogy a FÉLELMET félre kell tenni például a metrós kép miatt …
Tudjátok, kétféle kat.pap van de „mi” nem is tudjuk meglátni azokat, akik anno a békemozgalomban, vagy valamilyen „nem abszolút szolgálatban” élik a megbízatást, aminek szentsége bizony átjön egy-egy aktatáskán és – természetes – metróutazáson.
Meg a többin, amiket hallunk (bocsássa meg nektek az Isten hogy engem választottatok):)!
A visszarendeződést NEM ÉN MONDTAM viszont a mondatot pontosan idéztem. A levelet, amit még a mindennapira is feltettek (akkor még nem voltál ott) szintén ugyanezzel a tartalommal írta Henry Boulad.
Hagyjuk, hagyjuk az ökumenét: egy NYÁJ lesz és egy Pásztor :)Ahogy most is EGY-házban vagyunk Ádámmal csak nem látszik/nem tudják és a többi kereszténnyel: hű, ez a katolikus „tanítás” vagy legalábbis én még így tanultam.
Ez persze nem azt jelenti, hogy Ádám nem jelentheti ki azt, hogy „neki nem” pápája… sőt, megértem! Dehát pszt az sem igaz, hogy „ő mondja meg” hogy az odatartozóknak mit kell tenniük/mihez tartsák magukat …
Az egyetlen járható út, amit másnap reggel papoknak mondott: „legyetek irgalmasak” – hát igeeen!
(…ja, és Éva: te tényleg olvastad-e Boulad atya írásait, vagy csak idézetképpen, amit idéztél? Én olvastam pár rövidebbet, és szerintem ő meg az a tipikus katolikus (mármint egy jellegzetes típus a katolicizmuson belül), aki túlságosan megszédült a Kelet bölcsességétől és titokban félig buddhista. Miután én a buddhista vonzódásBÓL tértem meg a keresztény hitre, meg ha nem így történt volna, akkor is, megértem őt, tényleg óriási koponyák voltak a keleti bölcsek, és bizony néha az az érzésem, hogy Buddha többet tudott az eredendő bűnről mint némely mai keresztény teológus, de azért… szóval azt kell mondjam, amit Boulad visszarendeződésnek nevez, az komoly eséllyel inkább a kereszténység élő Középpontjához való visszatérés-közeledés.)
Lacibá, először is köszöntöm a Divinity-n. Ez a zsidó, akiről ír, jobban járt, mint Shylock A velencei kalmárban. A Shakespeare-dráma filmváltozatát érdemes megnézni, nagyon tanulságos. Egyébként én meg azt gondolom, hogy Lutherről nem hiányzott a szentlelkes szemüveg, és nem alapított új vallást. A Szentlélek segítségével a régit fedezte fel, és ebben segített másoknak is.
Kedves Marci!
Egy idézettel szeretném megerősíteni, amit írtál a romlott és szent egyházról. Sulyok Elemér OSB: Teológia és communio című előadásából (nyitottegyetem.phil-inst.hu/teol/sulyok.htm).
„A bűnök megvallása annak elismerése, hogy az egyház bűnös, hogy az ecclesia semper peccans, hogy vétkes „in capite et in membris”, a fõben és a tagokban, hogy Isten előtt mindnyájan esendők vagyunk. Az egyház szentségének és bűnösségének egyidejű, simul jelenvalósága, sajnálatos módon a középkor végén feledésbe merült. Luther Márton azután ismét emlékezetbe idézte a „simul iustus et peccator” vallomását, amely inkább az imádság kontextusába illeszkedik, mintsem a tanok rendszerébe. Felelevenítette azt az igazságot, amelyet már Pál apostol megfogalmazott a Korintusiaknak írt első levelében: a címzetteket „meghívott szenteknek” titulálja (1,1), majd rögvest a pártoskodás bűnével vádolja őket (1,10-17). Az egyház „casta meretrix”, tiszta és tisztátalan, „szép és fekete” (Én 1,5), miként a későbbi századokban hirdették az atyák. Amikor II. János Pál pápa az egyház és a világ színe előtt bűnvallomást tett, akkor az előbb említett katolikus, azaz egyetemes hagyományt tette szóvá. A 2. vatikáni zsinat betűjét és szellemét követve ( vö. LG 8,2: „ecclesia… sancta simul et semper purificanda”) elismerte, hogy az egyház nem societas perfecta, hanem societas imperfecta, nem tökéletes, hanem tökéletlen közösség. Hogy az egyház ennek ellenére mégis szentnek vallható, arra nem a teljesítménye, etikai szentsége jogosíthatja fel, hanem ontológiai, Istentől függő helyzete, Krisztushoz való tartozása. Az egyház szent, mert Isten szent, és bűnös, mert az ember vétkes.”
Bocsánat, ha megint eltértem a tárgytól.
Viktor
Kedves Marci a mondatot,”sorban becsukódnak a kapuk amelyeket a Zsinat kinyitott” egy riportban mondta személyesen (TV-ben láttam elég rég) egyébként 97 őszén volt Budapesten – azóta is, de már nem keres(t)em – akkor néhány előadást tartott ezeket írták aztán le a könyveiben mert mint mondták, vele csak futólépésben lehetett beszélgetni (Világ Karitász alelnöke – volt? nem tudom).
Ő inkább a teilhard-i teológiát viszi/vitte, amit ifjúságomban nagyon szerettem, éltem ezért is volt ő nekem „nyitott könyv” 🙂
De most már elviselhetetlen számomra az evolúció (a mindent betöltő Jóság felé) melyből a megtérés mindent megfordító élménye, áramütése teljesen hiányzik.
Ezért is értem MA Luthert … de mondták, még a Zsinat idején, tekintélyek (ennyit tudtak?) hogy kommunikáció hiányában nem érhetett Rómába az üzenet (aztán megtudtam, nem így volt).
Persze hogy fájdalmasak a szakadások de … „máma már nem hasad tovább” viszont (be)foltozni LEHETETLEN !
Leginkább Wilkerson lelkiállapotát osztom http://www.youtube.com/watch?v=FWVXnzpkBCs
Mi öröme van valakinek a világ mai állapotának ismeretében protestánsként abban, hogy ír egy cikket, amiben szépen felsorolja, hogy keresztény testvéreinek az öröme számára miért nem kóser? Tovább lehetne lépni ezen a szekértáboros játékon és ki lehetne fejezni ihletett és bátor módon a katolikus testvéreink örömében való osztozást.
Érdemes lenne cikket írni arról, hogy a római egyház közvetlen, újításra és önfeláldozásra kész új vezetőjének életstílusa jó példa lehessen mindenkinek. KÍvánjunk neki áldást, hogy akár még nekünk, protestánsoknak is tudjon újat mutatni hitben és hűségben, kitartásban, igazságszeretetben, Jézus-követésben, és ha véletelenül találkozunk egy katolikussal, el ne felejtsük neki kifejezni valamiképp, hogy együtt reménykedünk ebben vele.
Sulyok Elemér cikke nagyon ideillően nem csak a római egyházról szól, szemléletével viszont szép példát ad arra, hogy hogy kell lényeglátóan és önkritikusan, igényes teológiai gondolatok leírásával nyitni az ugyanilyen igényesen gondolkodó protestáns testvérei felé. Túl a tényeken, közelebb JK szándékához.
Éva, Wilkersonnak ezt a beszédét egyszer végigsírtam. Kőszívű embernek érzem magam mellette.
Kedves BTamás, miért gondolod, hogy örömöm volt a cikk megírásában? Ha valamit, inkább szomorúságot éreztem. A pápaságtól irtózom dicsőségében is és romlásában is, ezért őszintétlen lenne tőlem az is, ha úgy tennék, mintha osztoznék a katolikusok örömében. Ha Ferenc mint ember jó példája lesz a krisztuskövetésnek, akkor tanulni fogok tőle. Ettől még a pozíciót, amit betölt, ellenezhetem. Luther mondta X. Leó pápának: „Tévednek, akik Téged a zsinat és az egész egyház fölé emelnek. Tévednek, akik egyedül Neked tulajdonítják az írás magyarázatának jogát. Mert ezek mind a keresztyénellenes szándékaikat a Te neveddel akarják fedezni, és sajnos, a gonosz lélek sok sikert ért el a Te elődeid alatt. Egy szóval: ne higgy senkinek, aki Téged magasztal, hanem annak, aki megaláz.”
Ádám bizony elmondta jókívánságait. Túl lenni MINDEN tényen nem lehet… és biza Ádám komolyan veszi a szöveget, a tartalmat. Mert Jézus Krisztus EMLÍTVE VOLT ! hát hogyne …
Magam akár katolikusként akár nem, a SZEMÉLYÉNEK nagyon örülök, igen, nagyon, a pápaság viszont ABSZURD ! Képtelen megjeleníteni amit Jézus mondott: aki köztetek első akar lenni … még ha úgy is NEVEZIK mint Isten szolgáinak szolgája.
EZ a rendszer ezt teljességgel nem teszi lehetővé. Ez egy szokásos, emberek által létrehozott hierarchia akkor, amikor Jézus FORDÍTOTT hierarchiát alapított.
Kedves Ádám, nekem fájdalom katolikusnak lenni de vannak bevizsgált jelenségek – szigorúan! – ahol nemcsak mi sírunk és nemcsak könnyeket. Vért.
Tamás, nem érted? Ádámnak FÁJ hogy nem örülhet !
„Luthernek hiányzott a szentlelkes szemüvege,azért vont le téves következ-
tetést,és lett egy új vallás megalapítója.”
Luther nem alapított új vallást és nem hiányzott a „szentlelkes szemüvege”:
nagyon is jól látta és mérte fel a helyzetet és az állapotokat.Nem akart ő új
felekezetet alapítani hanem a meglévőt akarta megreformálni,visszavezetni az
eredeti,bibliai alapokra.Paradox módon Luther „segített”a kat.egyháznak:a
reformáció hatására újradefiniálta magát a tridenti zsinaton amelynek a hat-
ározatai(ezt jóhiszemű protestáns felebarátaimnak mondom)még ma is érvényben
vannak.Persze ma „kozmetikázzák”a dolgokat de a lényeg érintetlen maradt.
Kedves Bujdosó Marci!
XII.Piusról a zsidókat kellene megkérdezni.Ami a junta dolgot illeti,ez a
junta egy igazi dél-amerikai junta volt,módszereiben nem nagyon volt válo-
gatós.És mint minden Latin-Amerikai országban(ahol a katolikus egyház dom-
ináns)az egyház szoros kapcsolatban áll a mindenkori hatalommal,főleg a
jobboldalival.Azt olvastam többek között,hogy azokban a nehéz években két
katolikus pap(!)fellépett a katonai diktatúrával szemben és Bergoglio enyh-
én szólva sem állt ki mellettük.Ezt egy argentín újságíró írta le.
Ha érdekel a dolog akkor olvasd el a Guardian tegnapi cikkét ebben a témá-
ban.Csak úgy zárójelben jelzem,hogy Franco is fanatikus katolikus volt és
az egyház segítette,hogy olyan hosszan fennmaradjon az uralma.A kat.egyház
és a világi hatalom kapcsolata mindig érdekes téma.
Talán még csak ennyit:a jezsuita rend amelyből Ferenc pápa jön éppen a
reformáció hatására alakult és az ellenreformáció élharcosa volt…
Lehet,hogy én is csak téves következtetéseket vontam le és nem jól látom
a dolgokat.Mindenesetre azt olvasom,hogy konzervatív pápáról van szó,szim-
bólikus dolgok lesznek(„metrón utazás”stb.)de nem hiszem,hogy változtatni
fog a fennálló állapoton.Pár hónappal ezelőtt ezen a blogon egy azóta
elhunyt bíboros nyíltan beszélt a katolikus egyházat feszítő kérésekről.
Kikeresem és majd belinkelem.
Üdv.
Megtaláltam az előbb említett linket:
https://divinity.szabadosadam.hu/?p=6955
Javítottam a linket, hogy működjön.
Teljesen más a helyzet, amióta a Szentlélek felgyújtott – igen! – katolikus közösségeket, aminek az idejét is pontosan meg lehet határozni, és protestánsok hozták … 1967-ben, ama nevezetes hétvégi lelkigyakorlaton. Azóta SEMMI hitbéli különbség nincsen a katolikus karizmatikusok (eredetileg, ugye …) és a protestánsok között, ezt a cikket írhatta volna „közületek” bárki http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=vilagitotorony&pid=20526&blog_cim=A%20megt%E9r%E9s%20Bel%E9p%E9s%20Isten%20orsz%E1
Volt egy összejövetel 99-ben szintén a Kat.Megújulásban, ahol egy mexikói püspök meséli el a megtérését már azután hogy teológus, majd pap lett.
És ha már a jezsuitáknál tartunk, ha valaki elolvassa ezt a könyvet http://www.rafaelkiado.hu/antikvar/414-csodak-el-pasoban és a képes változatot meg tudja szerezni: egy jezsuita – Rick Thomas – elképesztő munkát végez a szeméttelepen élő szegények között, élelmiszerbankkal, közös munkával, az őskeresztényekhez hasonló közösségben, NAPI BIBLIAOLVASÁSSAL – és börtönszolgálattal. A szabadulások mindennaposak.
A „metrós kép” nem romantika, igazi. MA eltűnne végre a múlt homályában a Szentlélekben minden megosztottság. De vajon a politika ezt el bírja-e viselni jelesül egy hatalomcentrizmusra törekvő globalizálódó világban? ez a nagyon nagy kérdés.
Volt egy ötlet: a sok nyelv helyett legyen egy egyszerű közös, az eszperantó. Aztán kiderült, az angol konyhanyelvében éppen megfelel, készen előhúzták. EZ az, ami egy „világtekintély” hátha hasonló sorsra jut?! Csak NEM?
De ebben nem lesznek benne a megújulással újjászületett közösségek, az lehetetlen… hacsak nem hal velünk a pápa is, melyre már sok helyről érkeznek „jelentések” (ha ezek ugyanarról szólnak, sőt, biblikusak, akkor minek is nevezzem?)
Köszönöm a javítást! 🙂
Kedves Ádám, protestánsként egyetértek a posztoddal, és értem, hogy az intézménnyel és a felekezettel kapcsoatosak az ellenérzéseid.
Keresztényként mégis nagy érdeklődéssel figyeltem a választást és nagyon örülök, mert nem mindegy ki, milyen rendből és milyen névvel ül abban a székben, akkor sem, ha az Egyetemes Egyházat máshogy definiáljuk mint katolikus testvéreim.
Katolizálni nem fogok, pápámnak én sem tekintem, de érdeklődéssel figyelem I. Ferencet – lelkiségét és a többi – az enyém is! – felekezettel történő párbeszédét, készségét az együttműködére, pont az Egyház jövője miatt.
Juntaügy: bevallom, semmilyen idegen nyelvet, még az angolt se beszélem olyan szinten, hogy érdemben tudjak rajta olvasni. Egymás mellé téve a Népszabadság, Index, jezsuita.hu és egyéb cikkeket, kábé azt látom, hogy nem fog kiderülni a teljes igazság, de nem tűnik valószínűnek, hogy Bergoglio aktívan támogatta volna a juntát. Jálics Ferenc (az egyik elrabolt) hajlandó volt több év után megbeszélni a dolgot Bergoglióval és közösen mutattak be misét. Mindenesetre az egyházak (különböző felekezetek) és a („jobboldali”) hatalom kapcsolata valóban a XX (XXI) században is produkál nehezen emészthető dolgokat. A múlt század nagy sötétségei közül a kommunizmus volt a nyíltan egyházellenes – oké, értem én, de hogy ebből miért következett és következik mind a mai napig jeles egyházi személyek eszméletlen vaksága (és néha részvétele) a „másik-oldali” bűnökkel kapcsolatban, az nem fér a fejembe. Prohászka Ottokár pl. biztos kiváló teológus volt, de antiszemita szövegei és a numerus clausus támogatása miatt egyszerűen nem vagyok hajlandó olvasni őt és foglalkozni vele. Vagy itt van a (sokáig protestáns, majd katolizáló) Chesterton. Minden művében, amit olvasni szerencsém volt, a szikrázó elmeél és humor és a tagadhatatlan keresztény hit mellett iszonyatos adag éjsötét politikai korlátoltság és előítéletesség fortyog. Kevés könyvet dobtam ki kukába, de az egyik Chestertonom ott végezte. Én ezeket a dolgokat egyszerűen nem értem, fáj, abba is hagyom a témát…
…nem, annyit még hozzá kell tennem: 1. még egyszer hangsúlyozom, a probléma (szemben azzal, ahogy Spectator fogalmazott) nemcsak a katolikus egyházat érinti. Lásd a Hegedűs lelkészcsaládot. De ők is csak néhányak a sokból.
2. Piusz pápa és a zsidók: tudtommal, amennyire utána tudtam nézni, igen jellemzően az a helyzet, hogy a markánsan baloldaliak (tulajdonképpen akár zsidók, akár nem) szokták Piusz világháborús szerepét szélsőségesen negatívan beállítani, de ez is inkább néhány évtizeddel ezelőtt volt divat, manapság egyre inkább az árnyalt megítélés a jellemző. Sok zsidó ember és zsidó szervezet pedig kifejezetten máshogy vélekedik. Még abban az időben, a negyvenes években több főrabbi fejezte neki ki köszönetét azért, amit a népükért tett. Állítólag nemsokára újabb adatok fognak nyilvánosságra kerülni a Vatikánból…
Éva, a te kommentedből alig értek valamit, az utolsó bekezdésből kifejezetten egy szót se. Azt meg egyre kevésbé értem, hogy miért rekatolizáltál, ha egyrészt csupa nagybetűvel SEMMI különbség, másrészt a pápaságról mint olyanról az a véleményed, amit még egy kommenttel feljebb írtál.
A belinkelt világítótornyos cikk a megtérésről amúgy nagyon jónak tűnik, bár, beismerem, kissé felületesen olvastam.
Kedves Marci, jó, akkor a mondataid sorban, az utolsó bekezdést majd a végére, a lényeg: miért „rekatolizáltál” … mindigis katolikus voltam csak NEM BÍRTAM templomba bemenni SAJNOS. Akinek szolgálatához „odadobtam a fiatalságom” – nem lehetett másként, mindigis oda akartam adni mindent – az a tekintélyes és sokáig üldözött pap ELKÜLDÖTT a megalkuvó egyházi vezetés külön felszólítására de ugyanő később azt mondta: „nem az egyházat hagytad el csak az egyháziakat”.
A következő állomás Bulányi Gyuri bácsi maroknyi csoportja volt … később ők is állandóan sürgették, „lépjünk ki” de ő nem volt rá képes, csak büntetésbe küldték, mígnem maga Ratzinger, a Hittani Kongregáció mondta ki, hogy „tanai” nem evangélium-ellenesek (és ezt bemondta a TV esti híradója).
Nála KÉPTELEN voltam „a főnök munkáját” csinálni, mint kellett ott mindenkinek ami nem csoda hogy mások meg igen, a Látáshoz szoktak csatlakozni, így lettek ferencesek, bencések, stb bár egyre inkább azt hiszem, mindenki KÜLÖN Szt.Ferenc, Szt.Benedek… mindenki egy külön szenzációs isteni szikra: minek kell „követőknek” lenni, azért, hogy ellaposodjon?
Azt mondják, ha nem intézményesül, akkor megszűnik… úgy is akár, ha intézményesül: hányszor is kell megújítani?
Miért kellett Szent Ferencnek újra megtalálni: MIÉRT VESZIK EL? miért kell Kis Teréznek kis utat találni: nincs meg az ÚT ?!
És persze hozzáteszem: miért kellett Luthernek megújításra „igyekeznie” – a pápával személyesen beszélgetnie/vitatkozni – de aztán, ez így szokás nálunk, embereknél MÉG TOVÁBB MENNIE (mert nem hallgattak meg, viszont amit mondtam, arról tudom, hogy küldetés – így volt igaz) és kiöntenie ahogy mondani szokták „a fürdővízzel együtt a gyereket” ? Mert mindkét oldal – hány ilyen van! – azt mondta ami JÓ csak éppen másra vonatkozott és mindkét „oldal” még jobban beerősített sajnos, ahogy szoktunk, amikor nem értjük meg egymást és az üzenetet.
Aztán jött az Úr, jött a Szentlélek az evangéliumi szolgálatokban, és mindig el kellett hagyni az „anyaegyházat”, kivéve a Katolikus Egyházban ama nevezetes hétvége, Lélek-áradás után 1967-től.
És akkor végre a megújulásnál tartunk. Az evangéliumi csoportok az a MŰ, ami a valós Szentléleké, Akit nyomon tudunk követni a pünkösdi egyházakban (ó, fájdalmas többes szám!) és nem letagadhatóan a II. Vatikáni Zsinat munkájában ám ez, mint MINDEN kezdet …
aztán elkezdtek az ajtók becsukódni – mindigis szemünkre vetette az Úr keményszívűségünket – amint Henry Boulad mondta, vagy akár a zsinati tanácsadók, akiket sorban elküldtek, megfosztottak katedrájuktól is.
Ennek ellenére azt írta Bernard Häring: „eretnek nem bírok lenni” … Luther sem akart eretnek lenni hanem megcsinálták belőle.
Én sem bírok. Főleg akkor nem, amikor egy elképesztő történetben VISSZAHÍVOTT Epifánia ünnepén az Úr Jézus … akkor megtört a „jég” ami sose volt, mint írtam. Csak a „felületen” – ilyen a fizika törvényszerűsége is – és születésnapomnak tartom a napot, onnan számítom, hány éves is vagyok (már benne a korban aszerint is) és egyre jobban értem Jézus mondatát amikor azt mondta Péternek: „ha majd megtérsz…” pedig Péter TUDTA HOGY Ő A MESSIÁS, AZ ISTEN FIA (a hát ti kinek tartotok engem kérdésre). Nem elég tudni: TELJESEN meg kell változni.
Nem az én történetemről van szó, csak kérdezted kedves Marci. Mert IGEN, Jézus Krisztus teljes HAGYATÉKA a Katolikus Egyházban van, egész új Testámentoma.
„Nálam nélkül semmit sem tehettek”… „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Ahogy a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn úgy ti sem ha nem maradtok bennem.”
Mégis, nem mondta/CSELEKEDTE Jézus hogy „jó ez így” vagyis „minden maradjon a régiben” hanem ÚJRA és újra elküldte/elküldi a Szentlelket – alleluja!
Azt mondják a katolikus karizmatikusok, hogy azért, mert a pápa imádkozott a XX.század első napján a Szentlélekben való megújulásért 🙂 mégis, egy protestáns közösségben szállt le a Lélek a maga TELJES VALÓJÁBAN. Innentől – is – számítjuk az Új Pünkösdöt, ami a protestánsoktól lobbant be a Katolikus Egyházba de ugyanaz a Lélek elért üzletembert Argentínában csak úgy, minden átmenet nélkül 😀 –
Carlos Annacondia http://www.youtube.com/watch?v=gaK67UFQ6kI – vagy Björn Bergmannt egy norvég hadihajó motorházában aki később több száz gyülekezet alapításában vett részt de ez nem mond el mindent! Személyesen hallottam tőle: kérdezik hogy tudták megtenni,mi ez a CSODA hogy azok az emberek,akik ha csak elmentek egy bank előtt már megszólaltak a szirénák, most meg bemennek oda és hitelt kapnak a vállalkozásukhoz?
Mert a HIT nem az értelmiség – vagy akár a teológia – magánügye, „úri huncutsága” – mint tartják az egyházat az egyháziakénak – hanem az ÉLETÉ: életkérdés. Ha nem fakad élet, akkor nincs …
Azért nagyon fontos de borotvaélen áll BÁRKI a pápa … mert MIT FOG KEZDENI például az argentin megújulással, ami éppen nem „katolikus” alávetettségben éli világát alleluja! ÉLŐ EGYHÁZKÉNT viszont tanuságot tesz Márk 16.17-18-ról „Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, KEZÜKET BETEGEKRE TESZIK ÉS AZOK MEGGYÓGYULNAK.”
Ugyanez történik a katolikus megújulásban, de mit hoz a JÖVŐ? amikor már annyi kiközösítés, vér folyt?
Mert ezek a gyülekezetek NEM fognak betagozódni (értjük? amikor már most is ott vannak az Egyházban és nem középiskolás fokon?)- de mit fog tenni velük a központosítás/globális hatalom, ami bizony, eléggé „igyekszik” …
Az eszperantó-angol hasonlat azért jutott eszembe, mert eljött az idő, a távolságok lerövidültek, hogy az emberek értsék egymást közös nyelven, és most vö. ezzel, legyen EGYETLEN EGYHÁZ (közben meg van, de az nem látható).
Amikor a globális hatalom – ott a törekvés nem lehet nem észrevenni! fel akar állítani URALMAT, és milyen jó hogy már készen is van (ez az angol nyelv a hasonlatomban ugyanis félredobták az eszperantót a KÉSZ NYELV miatt) – ami ALÁ BE TUDJA TAGOSÍTANI a nemzeteket hiszen nemzetközi, így akkor „rátalálhat” arra a tekintélyre ami már úgyis megvan (nem mindegy neki? – neki mindegy…)
Gyönyörű, hogy már az előbbi választásnál sem AKART pápa lenni a mai Ferenc pápa és az, hogy le is jött a magas trónról (bizony, nem neki találták ki) hogy kezet fogjon a testvérekkel … De mit fog tenni akkor – ezek a kétségeim – amikor az „Istentől jövő hivatal” fog parancsolni neki tehát maga a TRÓN miközben szerte a világban fúj a Szentlélek, térnek meg emberek IGAZÁN ÉS EGYRE NAGYOBB A TÖMEG!
„az egész világon hirdetik az evangéliumot és akkor jön el a vég”… KÖZELEDÜNK! Nemsokára majd bélyeget ütnek, hogy ki a „jó” akit majd le is lehet követni … ahogy most már a kutyákat „… hogy senki ne adhasson-vehessen, ha csak nincs rajta a száma…” Jelenések 14.17. (Ezt részletesebben is ki tudom fejteni, most nem tartozik ide).
És nem azért, mert ‘a pápa az Antikrisztus mint olyan sokan állítják, de fel kell nőnie a konkolynak is az aratásig… hogy micsoda a konkoly és mi a tiszta búza, az majd az angyalok kezében lesz, amikor aratnak. DE:
„Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel és emeljétek fel fejeteket! Megváltástok ideje közel van!”
Kedves Marci tényleg hosszú az az írás, az emmausz közösségből, Katona Istvántól a linkben, de ez a lényeg, kopiztam – bárki nem-katolikus szerintem minden szavával egyetérthet, írhatta volna „ő is” (ezért valósult már meg a Szentlélekben az EGYSÉG):
Akik itt tanúságot tesznek, mind katolikusok. Tanúságtételükkel azt hirdetik, hogy a katolikus egyházban – úgy mint az első időkben – Jézus hitelesíti a tanítást „csodákkal és jelekkel”, a megtért életek jeleivel, külső és belső gyógyulások csodáival.
Nem akarom szélesíteni a témát csak egy-két észrevétel Ági és Bujdosó Marci
hozzászólásaihoz.
Kedves Ági!
Igaza van,nem mindegy,hogy milyen rendből jön.Ő a jezsuiták közül jön akik
jelmondata:”A cél szentesíti az eszközt!”-ebbe minden „belefér”.Ön „katolikus
testvéreimről”beszél.Amikor a katolikus és az evangélikus egyház megkötötte
a megállapodást a megigazulásról a pápa nyomban írt egy külön levelet a
katolikusoknak,hogy a katolikus csak az orthodox-kat nevezheti testvérnek a
protestánsokat nem.Némely itteni bősz protestáns híve az ökuménének „pofára
esett”,egy időre kijózanodtak.Ennek ellenére ön nevezheti őket testvéreknek.
Ami a „lelkiség”-et illeti:nem értem.A pápa és egy protestáns lelkisége egész
más alapon működik.Olyan nagyok a teológiai különbségek(áthidalhatatlanok),
hogy valamilyen közös lelkiségről beszélni nem lehet…
Egy kis kiegészítés:néhány évvel ezelőtt olvastam egy könyvet egy újabb kel-
etű katolikus alakzatról az „Opus Dei”-ről(nem Dan Brown-t!).Szinte „lefagy-
tam”a könyv olvasása közben és után.Ezek mellett még a jezsuiták is ártatlan
hittérítők.Az igen pici,maradék illúzióimat is elvesztettem a kat.egyházzal
szemben.A farkas a szőrét változtatja de a természetét nem.
Kedves Bujdosó Marci!
Egyetértek:hagyjuk a junta dolgot.Csak arra akartam utalni,hogy az ő élete
sem „tabula rasa”.Úgy olvastam,hogy a másik pap idővel elhagyta Argentínát,
Németországba ment és ott kolostorba vonult.Most biztos mélyen elgondolkod-
ott dolgokon.Egyébként Argentínában is vannak akik csodálkoznak…
Amit a Hegedüs lelkész családról írtál:egyetértünk.A reformátusok sem lenyel-
ni sem kiköpni nem képesek ezt a dolgot.Abban is igazad van,hogy minden vall-
ási felekezetben vannak visszás dolgok(politikai,erkölcsi téren)és ebből még
a kisegyházak(amelyből én is jövök)sem mentesek,sőt még saját magamban is
látok sok visszás dolgot.És ezekre rámutatni nagy bátorság szükségeltetik,
főleg ha az ember nem lép ki hanem belülről bírál…az ilyenek aztán gyorsan
„helyre teszik”,ez jellemző minden vallási közösségre.Martini bíboros élete
végén beszélt a saját egyháza állapotáról.Hans Küng-et,az egyik legnagyobb
katolikus teológust is egy év szilenciumra ítélték annak idején.Viszont
valóban rossz,ha egy vallási közösség „kiviszi” a problémáit mert ezzel
csökken a missziói lehetősége…
üdv.
Kedves Spectator, szerintem sokan meg fogunk majd lepődni, melyek az áthidalhatatlan és áthidalható különbségek hívő és hívő között (nem tartom antikrisztusinak a pápaság intézmnyét, de épp a lényegről tereli el a figyelmet, ezért nem mindegy, ki a képviselője) Nem az egyes felekezetek teológiájától-bár tanításuk egyáltalán nem másodrendű az egyén Krisztushoz való viszonya szempontjából – hanem a saját szívünk állapota szerint kerülünk oda, ahova.
Kedves Marci!
Hogy ki volt az illető spanyol zsidó? Jaj, nehezet kérdezel! Mert ezt még anno hallottam hittanórán a 60-as években, és sajnos nem jegyeztem meg, pedig Tarnay Brúnó atya azt is elmondta. De nyomozok utána.
Kedves Ádám!
Jólesik köszöntésed!
„hogy Lutherről nem hiányzott a szentlelkes szemüveg, és nem alapított új vallást. A Szentlélek segítségével a régit fedezte fel, és ebben segített másoknak is.”
Nem érthetünk ebben egyet, hiszen Luther istenképe a büntető és eleve elrendelő Isten, a katolikusoké meg a szerető Atya, aki még a saját fiát is feláldozta, csak hogy szabad utunk lehessen általa Hozzá.
Kedves Éva!
„Persze hogy fájdalmasak a szakadások de … “máma már nem hasad tovább” viszont (be)foltozni LEHETETLEN !”
Istennek minden lehetséges!
Most csak eddig jutottam, vár a templomi szolgálat.
Isten áldjon mindenkit!
„azokban a nehéz években két katolikus pap(!)fellépett a katonai diktatúrával szemben és Bergoglio enyhén szólva sem állt ki mellettük.Ezt egy argentín újságíró írta le.”
Erről az egyik ekként nyilatkozotta vatikán i szóvivő a minap, és az egyik érintett:
A szentszéki szóvivő nyilatkozata a Jorge Mario Bergoglio elleni vádakról http://www.magyarkurir.hu/node/45330
Mit mond a pápa elleni vádakról az egyik érintett, P. Jálics Ferenc SJ? http://www.magyarkurir.hu/node/45331
„Luther mondta X. Leó pápának: „Tévednek, akik Téged a zsinat és az egész egyház fölé emelnek. Tévednek, akik egyedül Neked tulajdonítják az írás magyarázatának jogát. Mert ezek mind a keresztyénellenes szándékaikat a Te neveddel akarják fedezni, és sajnos, a gonosz lélek sok sikert ért el a Te elődeid alatt. Egy szóval: ne higgy senkinek, aki Téged magasztal, hanem annak, aki megaláz.”
Luther itt jószándékában árnyékra vetődik, mert pápa és a többi püspök egyként letéteményese a hitbizománynak, és egyként feladata a szentirás helyes értelmezése és tanitása. A pápa sosem volt több, mint a püspökök egyike, nem űberelheti a zsinatok döntéseit, DE mint a püspöki kollégium feje, azt a világ előtt képviseli, és a hiteles tanitást (annak legfőbb képviselőjéként) kifejteni.
XII. Piusz, aki a német csapatok Rómába való bevonulásakor úgy döntött, hogy ha a németek a Vatikánt is megtámadják, lemond az apostoli székről, mert így nem a pápa, hanem „csupán” ő, Eugenio Pacelli mint magánember esett volna a nácik fogságába.
Így támogatta a Vatikán Amerikát Hitler ellen 2013. 02. 08. 15:01 –
A L’Osservatore Romano január 30-i számában a brit nemzeti levéltárban őrzött dokumentumokról számol be, melyek szerint XII. Piusz jelentős pénzösszegekkel támogatta az USA nácizmus elleni harcát. :
http://www.magyarkurir.hu/node/44509
Szovjet titkosszolgálati program volt XII. Piusz befeketítése?
2012. 08. 23. 14:31 – Ion Mihai Pacepa tábornok, a román titkosszolgálat egykori vezetője, aki 1978-ban dezertált és Amerikába emigrált, könyvet írt a KGB programjáról, melynek célja az volt, hogy XII. Piuszt „Hitler pápájaként” ismerje meg a világ és az utókor. A könyvhöz James Woolsey, a CIA volt igazgatója írt előszót.
http://www.magyarkurir.hu/node/41589
Módosították a XII. Piuszra vonatkozó feliratot az izraeli Holokauszt Múzeumban 2012. 07. 03. 11:00 -A jeruzsálemi Yad Vashem Múzeum vezetősége úgy döntött, hogy július 2-án megváltoztatja annak a feliratnak a szövegét, amelyben kritizálták XII. Piusz pápa működését.
http://www.magyarkurir.hu/node/40831
most ennyit XII.Piuszról.
„Aztán jött az Úr, jött a Szentlélek az evangéliumi szolgálatokban, és mindig el kellett hagyni az “anyaegyházat”, kivéve a Katolikus Egyházban ama nevezetes hétvége, Lélek-áradás után 1967-től.”
A katolikusoknál semelyik megújulás nem alapit új, a az Egyházból kiváló közösséget, csak a protestantizmus.
A protestáns karizmatikus tanitások sokban hasonlóak, vagy épp megegyezőek a Katolikus Karizmatikus Megújulásban található tanitásokkal, DE mindaz, amitől az egyik katolikus, a másik pedig protestáns, NINCS egyezőség.
„akár a zsinati tanácsadók, akiket sorban elküldtek, megfosztottak katedrájuktól is.”
Az egyik tanácsadó neve: Joseph Ratzinger 🙂 volt!
„Akik itt tanúságot tesznek, mind katolikusok. Tanúságtételükkel azt hirdetik, hogy a katolikus egyházban – úgy mint az első időkben – Jézus hitelesíti a tanítást “csodákkal és jelekkel”, a megtért életek jeleivel, külső és belső gyógyulások csodáival.”
Érdemes belenézni ezügyben Damian Stayne közösségébe:
http://www.coretlumenchristi.org/Site_stream/community_origins.htm
Most ennyit!
Isten áldjon mindenkit!
Egy érdekesség 2010-ből:
január 14. 12:08
A római zsidók szerepe a pápák beiktatásában
Kiállítás a római Zsidó Múzeumban XVI. Benedek látogatása alkalmából
Eddig eltűntnek hitt, a közelmúltban a Római Zsidó Közösség Levéltárából előkerült dekorációk és festmények képezik az „Et Ecce Gaudium – És íme az öröm. A római zsidók és a pápai beiktatás ceremóniája” című kiállítás anyagát, melyet XVI. Benedek pápa január 17-én, a római zsinagógába tervezett látogatása alkalmából nyit meg a római Zsidó Múzeumban a pápa és Riccardo di Segni római főrabbi. A kiállítás március 11-ig lesz megtekinthető.
A római zsidó közösség története több mint kétezer éves múltra tekint vissza. Átélték a Római Birodalom megalakulását majd annak bukását is; már a Tevere part közelében éltek a kereszténység elterjedésének idején; és jelen voltak, amikor a pápa kezébe került a város irányítása.
Az 1600-as évekből előkerült dokumentumok szerint a középkori pápaválasztási ceremónia része volt egy ünnepélyes lovas felvonulás is, melynek útvonala a Laterántól egészen a Vatikánig vezetett. A legmagasabb méltóságok, a város nemes polgárai és a különböző közösségek számára nagy kitüntetést jelentett az ünnepi menetben való részvétel lehetősége.
A XVII-XVIII. századból előkerült iratok szerint a zsidó közösség is (Universitas Hebraeorum) szerepet vállalt e nagyszabású eseményen: a Titusz diadalív és a Colosseum közötti útvonal előkészítése – melyek a zsidó történelem emlékei is egyben – a római zsidó közösség feladata volt. Csodálatos kárpitokkal és szövetekkel, gazdagon ékesített hatalmas táblákkal, valamint a pápát dicsőítő héber és latin feliratokkal díszítették fel az útvonal e részét.
A tárlaton 14 festett tábla látható majd, melyek XII. (1730), XIII. (1758) és XIV. Kelemen (1769), valamint VI. Piusz (1775) pápa megválasztására készültek. Leginkább emberi vagy állati figurákkal és különféle tárgyakkal vannak díszítve: feltűnnek sasok, méhek, Minerva alakja, baglyok, szivárványok stb., valamint héberül írt és latinra fordított idézetek a Tórából, a Próféták könyvéből és a Zsoltárokból.
A kiállításon láthatóak lesznek olyan tárgyak és dokumentumok is, melyek a pápa és a zsidó közösség kapcsolatáról tanúskodnak: a zsidó közösség helyzete az 1600-as években az akkori törvényeket tekintve nem volt kedvező, ezt azonban jelentősen javította a pápa beiktatási ceremóniáján való részvétel, amelynek következtében a zsidók társadalomban betöltött szerepe stabilizálódott. A tárlaton látható néhány, az 1700-as évekből származó csodálatos adomány is, melyet az újonnan megválasztott pápának ajándékozott a római zsidó közösség.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
XII. Piuszhoz (2008.10.11-én mentettem)
„A Magyar Nemzet (8.o.) A pápa ismét kiállt XII. Piusz mellett, és a Magyar Hírlap (6.o.) A pápa XII. Piuszért címmel számolnak be arról, hogy „XII. Piusz pápa szenttéavatási procedúrájának folytatásáért szállt síkra” ismét XVI. Benedek pápa az elődje halálának 50. évfordulójára bemutatott szentmisén (Lásd tegnapi, október 9-ei számunkban a Ráhagyatkozni Isten irgalmasságára – Szentmise XII. Piusz halálának évfordulóján című hírünket – a szerk.)
A Magyar Nemzet emlékeztet rá: történészek egybehangzó állítása szerint az Európában maradt, a vészkorszakot túlélő zsidók legnagyobb részét a római katolikus egyház mentette meg, főként hamis keresztlevelek kiadásával, vagy földalatti módszerekkel átsegítve biztonságos területekre. XII. Piusz a háború alatt határozottan elutasította a náci eszméket, s életében ezt senki nem is kérdőjelezte meg, sőt, általános nézet szerint az egyházfő a lehetségesnél is többet tett az életek megmentéséért. XII. Piusz 1958-ban bekövetkezett halálakor a Jewish Post New York-i zsidó lap azt írta: „érthető, hogy XII. Piusz pápa halála miért jelent mély gyászt az amerikai zsidóság összes tagjának. Mondhatjuk, hogy nem volt nemzedékünkben egyetlen vezető sem, aki többet tett volna a zsidókért legszörnyűbb tragédiájuk idején, Európa náci megszállása alatt, mint az elhunyt pápa.” A Magyar Nemzet emlékeztet rá: a hatvanas években viszont elkezdődött XII. Piusz tetteinek bírálata, miközben a Szentszék elkezdte a szenttéavatási eljárást. A folyamat ellen elsősorban a Rágalmazásellenes Liga (ADL) amerikai zsidó csoport tiltakozik, mert szerintük további kutatásokra van szükség, hogy a pápa háború alatti szerepét tökéletesen tisztázni lehessen. „
http://www.depositum.hu/xiipiusz.html
Nem érthetünk ebben egyet, hiszen Luther istenképe a büntető és eleve elrendelő Isten, a katolikusoké meg a szerető Atya, aki még a saját fiát is feláldozta, csak hogy szabad utunk lehessen általa Hozzá.
Lacibá, ezen a mondatán annyira megdöbbentem, mint ahogy ön megdöbbenne, ha azt mondanám: „A katolikusok nem hisznek a pápaságban, mi protestánsok viszont igen.” Olvasott bármit is Luthertől?
Éva, nagyon köszönöm a hosszú és tartalmas választ. Remélem, a „vendéglátónk” (Szabados Ádám) nem veszi rossz néven, hogy magánbeszélgetésbe keveredtünk, szerintem azért eléggé a bejegyzés alaptémája körül mozgunk és a jelen válaszom is ahhoz tér vissza…
Szóval sok mindent jobban értek, és azt is érzem, hogy az enyémnél jóval kiérleltebb és megállapodottabb a gondolkodásod, azonban mégis vannak benne számomra nehezen követhető (talán félreértett?) elemek. Legfőképpen az: hogy fér össze a „Jézus teljes hagyatéka a katolikus Egyházban” és a „pápaság abszurd” állítás egymással. Akkor szerinted miben áll (és miben nem) az a teljes hagyaték? Nem bedobozolt, felcímkézett katalógust várok, csak a fenti (szerintem) ellentmondás valamiféle feloldását…
kitérő, de fontos:
Ne érts félre! Nem azt állítom, amit gyakran állítanak protestánsok, miszerint minden katolikusnak vak kritikátlansággal kellene mindent fogadni, amit Róma aktuálisan kiad mint tanítás. Úgy emlékszem, Ádám állította egyszer, hogy ha katolikus leszek, onnantól kezdve csak a „legutóbbi enciklikát” lesz kötelező komolyan vennem. Tudom, hogy ez nem így van. Sokan és gyakran összekeverik az engedelmesség alapkövetelményét a tévedhetetlenséggel, pedig igen nagy a különbség. Engedelmeskedni egy világi munkahelyen is kell. (Munkahely jellegétől függgő módon és mértékben) Mégpedig általában akkor is, ha nem értünk egyet. Az egyet nem értés azonban nem ugyanaz, mint az az eset, amikor az utasítás élesen ellenkezik a lelkiismeretünkkel illetve valamilyen (isteni vagy állami) törvénnyel. A mai ember hajlamos azt gondolni, hogy mindent, amivel per pillanat nem ért egyet, kikiálthat a lelkiismeretével ellenkezőnek. Ez nem így van. Visszatérve az egyházra: egy katolikus nem kritizálhatja szabadon és önkényesen a pápai enciklikákat, de nem is tartozik vak engedelmességgel. Van lelkiismereti szabadsága. Azonban van a katolikus tanításnak egy olyan része, amivel kapcsolatban nincs. Egy igen behatárolt része. Nem tartoznak bele az enciklikák. Még az egyetemes zsinatok összes kánonja sem, például az egyházfegyelmi rendelkezések (pláne a világi ügyekkel kapcsolatos törvénykezések) nem tartoznak bele. Ezek nem tévedhetetlenek egy katolikus számára. Még a „teológiailag biztos” jelzésű hittételeket is felülbírálhatja, ha alaposan meggondolva egy végleges hittétellel ellenkezőnek látja őket.
DE: ha van olyan, hogy „Jézus teljes hagyatéka a római kat. egyházban”, hát a szentségtan alaptételei bele kell hogy tartozzanak. Az „ordo”, egyházi rend (más szóval: a hívők egyetemes papságán belüli ún. szolgálati papság) feltétlenül. Ennek pedig hierarchikus struktúrája van. Tehát a pápaság éppúgy beletartozik, mint az eukarisztiába a konszekráció. Nem?!
Nézd: nem ÁLLÍTOM, hogy önkényes válogatás alapján beszélsz Jézus hagyatékáról, de őszintén bevallom, ez az érzésem. Nem nagyon, egy kicsit, és ne haragudj érte…
Ami a „SEMMI különbség”-et illeti: értem, és nyilvánvaló, hogy a Szentlélek áttörhet emberek közt hittételkülönbségeket, és ez átélhető. De azért nézzünk szembe vele, hogy ilyenkor a Lélekben egyesült személyek egyike vagy mindegyike azért mégiscsak tényszerűen tévelygésben van, ha nem is tehet róla és a kegyelem állapotában van. Szárazon és keményen hangzik ez? Nézd, egy példa. Egy református és egy adventista együtt imádkozik. Baj, hogy az egyik vasárnap jár gyülibe, a másik szombaton? Nem joggal röhög rajtunk a világ, ha ezen veszünk össze? – Arról van szó, hogy az adventisták elvileg a vasárnap ünneplését a Jelenések-beli „fenevad bélyegével” azonosítják. Szóval a kedves kis imádkozó párosunkból a református vagy 1.a fenevad bélyegét viseli, vagy 2.nem viseli, de az adventista ezt hiszi róla. És persze az adventista egyház is puhít, mondván: majd a legutolsó időkben fog igazából élesen egybeesni a szombatünneplés és a keresztény hit. Most még lehet tudatlanul, „ártatlanul” is viselni a bélyeget. De azért bárhogy mondjuk is, az adventista felekezet (gyengének vélvén szentírási bizonyítékokat) élesen elveti 1800 év kereszténységének a közös ünneplését, és azt egy lényeges vonásban sátáni dolognak tartja. És az összes többi felekezeti szakadék is sajnos (minimum szomorúan, de inkább kétségbeesve mondom) körülbelül ilyen mély. A karizmatikus mozgalom ezekből az objektív szakadékokból semmit, de semmit nem temetett be és nem kisebbített, csak időnként a hit közös pontjai mentén képes ténylegesen összekapcsolni a szakadék túlsó partjain imádkozó EGYÉNEKET. Nem a felekezeteket. Azokat, kedves Éva, sajnos, nem lehet.
Kedves Marci
Ádám nem szólt ránk – köszönjük 🙂 – ezért csak néhány tételt a legutóbbi üzenetedből :
– a karizmatikus mozgalomról és az objektív szakadékokról (1)
– nem a felekezeteket hanem a szakadék túlsó partjain imádkozó egyéneket(2)
– szombat vagy vasárnap megünneplése (3) ezen rajtunk (vagy a különállásokon) való „jogos röhögés” (4)
– a fenevad bélyege, melyet a katolikusok viselnek ? hű (5)
– kritikátlansággal fogadni/utolsó enciklika szerint(6)
– hierarchikus struktúra/egyházi rend, szentségek, hagyaték (7)
A karizmatikus megújulásban az együtt imádkozók vagy igehallgatók között SEMMI különbség nincs. Szakadékból nem érzékelnek nem élnek semmit aminek éppen IDEJE volt, amikor Jézus azért imádkozott hogy „egy legyenek amint mi, Atyám egy vagyunk”. Tökéletesen egyek, ami alatt azt is értem, hogy egy evangélikus lelkész (pl. Svédországból) magyarázta, hogy „a katolikusok nem tudják elképzelni, hogy Jézus jelen lehet az Oltáriszentségben” (állam leesett) – mondta ő.
A MEGÚJULÁS történetét, folyamatát muszáj megismerni, mert ott van: valaki elment valakihez pl. Efraim testvér, a Nyolc boldogság közösség alapítója aki katolizált Kathryn Kuhlmann-hoz, találkoztam azzal a SZEMÉLLYEL aki itt volt Mo-on és kézrátétellel imádkozott katolikus papokért – 70-es évek – akik MA ezt a téveszthetetlen „vonalat” képviselik.
Éppen, nagyon érdekes, hogy bár mindenki „ott kellett hagyja” az anyaegyházát, a 67-es megújulási történet után a katolikusoknak nem kellett (de ott is két SZEMÉLY volt, aki átadta a „Lángot” …) Aki ezt kívülről nézi, csak azt mondhatja, lelkesek, sok az érzelem, pedig, ITT JELEN VAN AZ EGYSÉG A SZENTLÉLEKBEN. „Isten szívén megpihenve” pedig nincsenek „szakadék túlsó oldalán lévő” imádkozók 🙂 – hála Istennek!
Sőt, meggyőződésem, hogy a Hit Gyülekezete sem volna most „külön” és ennyire, ha akkor az egyházügy nem lett volna üldözött, és betérhetett volna hozzánk – például általuk – a friss levegő (amiért annak idején XXIII.János pápa kinyitotta a Vatikán ablakát, jelzésképpen).
Nagyon érdekes, hogy IDŐBEN az én szolgálatom Magyarországon „hogy nézett ki” – hogy 20 centivel jártam a föld fölött – mint éneklik a Csemeték, talán ismered – és amiért imádkoztam … szóval, olyan voltam, mint egy imádságadó automata vö. valaki azt mondta, „mindenért csak egyszer fogok imádkozni”!
És meg lehet nézni a Csodák el Pasoban c.könyvben a JEZSUITA atya szolgálatát a szegények között, ahol napirenden voltak a gyógyulások és az élelemszaporodás, de annyi volt a csoda, hogy azt mondták: ne foglalkozzatok azzal, hogy ezeket leírjátok, dokumentáljátok … vö. hogy egy-egy szentté- boldoggá avatáshoz előírt számú csoda kell:
tehát a MEGÚJULÁSBAN sok minden túlhaladott. A megosztottság meg abszolút.
Különben sem birtokolja és éli mindenki az összes csodáját „hittételét” egyházának: vannak hangsúlyos és hangsúlytalan dolgok.
A szombat vagy a vasárnap megünneplése? amikor „tiértetek adatott a szombat” – mert pihenésre, hálaadásra szükségünk van és ebben az értelemben nagyon korlátolt az aki ebbe a másiknak „beszól”, s nem ezen, hanem általában a megosztottságon sajnos, botrány vagyunk :(((
Fenevad bélyege – készül ugyan 🙂 – de még nincs itt, még SENKIT nem állítottak kérdés elé, hogy „felveszed-e vagy különben” : ott a Jelenések könyvében „azok, akik nem viselték a Fenevad bélyegét, nevét, vagy nevének számát” …
Ha megengeded, magam hallgattam adventista teológust, aki az „egy nyáj lesz és egy pásztor” meggyőződésével nyugodtan kinyitja a Főiskola kapuját bármely meggyőződésű keresztény előtt, és maga mondta, hogy egy összejövetelen épp egy Mária-éneket jelöltek ki az énekeskönyvből és MEGIJEDT, hogy mi lesz most a reformátusokkal, de – mint mondta – „fújták, fújták” 🙂 örült ennek.
Ezek az ügyek, egymás kritizálása, igen alacsony értelmi szinten történik. Szintén ő mondta, hogy nemsokára felhangzik – így gondolom – a felhívás „én népem jöjjetek ki onnét, nehogy részetek legyen bűneiben” és azt mondja, ez MINDEN gyülekezetre igaz lesz …
Kritikátlansággal fogadni, vagy, az utolsó enciklika szerint? Jól néznénk ki, ha mindig arra várnánk és nem hirdetnénk közben, meg élnénk amit Jézus ránk bízott … Azt veszem észre, hogy úgy látják kívülről sokan a katolikusokat, mintha egy kockás papíron, csak a vonal mentén lennének képesek holott elképesztő szabaddá tesz a LÉLEK – persze, a vállalásokra, szerintem. A cselekvésnek, az életnek pedig van köze a gondolkozáshoz, az elmélethez, de lényegesen több annál.
„Gyümölcseiről ismeritek meg”: nézzétek, azokat az elképesztő csodákat, azokat a szenteket, akiknek ÉLETE SOLI DEO GLORIA ! Nézzétek, Maximilian Kolbe, Teréz anya, az Ars-i plébános, és a többiek arcát csak 🙂 – amit Jézus mondott „aki engem lát, látja az Atyát” őbennük valósul, láthatjuk az Úr irgalmát, szeretetét.
Erre pedig a szentségek biztosítanak királyi utat … beleértve, az egyházi rendet (megkülönböztetendő a hiererchia/uralom emberi attitűdjétől)a jó gyónás csodáját ahol átélhető, hogy a bűn el lett TÖRÖLVE ÉS FŐLEG AZ OLTÁRISZENTSÉGET … http://www.youtube.com/watch?v=eRMmDZoS6OA de ahogy a János 6-ban annyian zúgolódtak, „hogy adhatja ez a saját testét eledelül nekünk” és ELHAGYTÁK, ugyanúgy nem bírják elhinni hogy VELÜNK MARADT alleluja!
Miért nincs különbség a karizmatikus megújulásban katolikus ember és protestáns, evangéliumi között? mert mindenki a LÉLEKBEN – Istenben – találkozik nemcsak Ővele, hanem EGYMÁSSAL IS 🙂
A hatalmi rendszer az ún. „konstantini fordulat” nagyon sokak szerint tragédia volt és cipeljük a múlt terhét máig – de, az elején adott kézrátétel és a továbbadott, az Istentől van, nem is lehet másként.
Ezért lehetetlen annak, aki hiszi a teljes hagyatékot, „inkább csináljunk egy újat” és ezzel elfordulni.
Olyan ez, mint amikor azt mondják, mennyi szörnyűség van a világban, és Isten hol van ilyenkor, miért tűri? Ezért „nincs is” ? Nem tudják szétválasztani hogy ezt MI, AZ EMBEREK tesszük, Isten pedig nem tűr örökké csak most úgy tűnik. Bele van keverve az „emberi attitűd” és végletes következtetést vonnak le ebből.
De közben felmerült a „büntető Isten”: hát igen, ezért „haragszom” leginkább erre a közel kétezer évre, milyen istenkép ment át, holott … hogyhogy nem sikerült a SZERETETET megismertetni?
Miért emlegetik mindig jó és rossz harcát, amikor a harc már régen eldőlt. A kereszten.
Azt hiszem, megkövesedett „rendszer” miatt … mert mindig ott voltak a szentek, de nem látszottak 😀
Mert az „egyházat” azonosították a felül lévő „egyháziakkal”. Azt pedig leírja a Parkinson törvénye: valaki megfelel egy beosztásban, előléptetik. Ott is megfelel, előléptetik. Történik ez addig, míg valahol nem felel meg, ezután ott marad nyugdíjazásáig …
Különben is, ez a katonásdi tiszta férfi-dolog. Nem hiszem, hogy nők ilyet kitaláltak volna 😀
„…….
Leginkább Wilkerson lelkiállapotát osztom:”
http://www.youtube.com/watch?v=FWVXnzpkBCs
Köszönöm Éva e föntebbi linket. Meghallgatva, Ádáméhoz hasonló
gondolat fogalmazódott meg bennem is:
„…………………… Kőszívű embernek érzem magam mellette.”
Viszont hálás vagyok mennyei Atyámnak, hogy szívem jelen állapotát
továbbra is a bennem élő Szent Szellem átformáló erejű munkájára
bízhatom, mely élő reménységet ad.
Nekem sincs pápám, ennek ellenére ez egy figyelemreméltó írás Szalma Györgytől a mandineren: http://mandiner.hu/cikk/20180523_szalma_gyorgy_egy_fekete_papa_kellene_egy_hivo_papa_kellene
Ádám is írta korábban, hogy napjainkban Afrika a keresztény egyház szíve.
Kb. húsz évvel ezelőtt egy egyháztörténeti kurzuson azt mondta az előadó professzorunk (James North), hogy szerinte jó esély van arra, hogy a következő pápák egyike egy fekete legyen.
JGABOR: Világszerte sokan szurkolnak, hogy Robert Sarah legyen a következő pápa.
Sarah afrikai, annak idején ki akarta végeztetni egy marxista diktátor, és egy kisebbségi egyház feje volt a muszlim többségű Guineában.
Emellett rendkívül művelt, és iszonyú kritikus a Nyugat jelenlegi tendenciáival szemben. A vele készült interjú kötet :”Isten vagy a semmi ” címmel magyarul is olvasható, és messze nem csak katolikusoknak érdekes olvasmány. Sok mindent egy afrikai protestáns ugyanúgy látna.
Ferenc pápa most nevezett ki megint 14 bíborost, így már 59 bíboros az ő kinevezettje, akik feltételezem, az ő irányát akarják majd folytatni.
Ferenc biztosan törekszik rá. De hogy sikerül e, arra nem innék mérget.
2013-ban a legtöbb „Vatikán szakértő” egyet értett vele, hogy konzervatív pápa lesz, mert II. János Pál, és Ratzinger kiszemeltjei választanak.
Az is nagyon jól bejött, ugye .
Érdemes visszamenőleg olvasni az akkori cikkeket, pl a Mandiner esélyeket elemző akkori posztját. Kiderült : sok minden ám nem olyan, mint amilyennek látszik.
Szóval nem tudom ki lehet Róma következő püspöke, de nem biztos, hogy lefutott mérkőzés.
Nem értem, miért kell következőről gondolkodni ? Nem idős és nem csinált meg MÉG mindent amit akart …