Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik azzal rontják el az ünnepeket, hogy mindent lefényképeznek vagy videóra vesznek. Ezek az ismerőseink képtelenek elfogadni, hogy a pillanat nyomtalanul elmúljék vagy, hogy egyáltalán elmúljék. A jelent a maradandóság reményében a jövő emlékezetével helyettesítik, és így a pillanat számukra örökké elkárhozik. Soha nem képesek átélni az eseményeket, mert azonnal újra akarják élni azokat. Így a jelen is olyan az életükben, mintha már múlt lenne, és a pillanatban való részvételük folytonos fényképnézegetés.

De ne becsüljük le ezeket az embereket, mert ők Erosz prófétái. Másokkal ellentétben ők felismerték, hogy az idő ellenük dolgozik, és az élet homokszemcsékként pereg ki a markukból. Kétségbeesett igyekezettel próbálják megállítani az időt, hogy fényképalbumba rendezgethessék. Az élet megváltását úgy képzelik el, mint egy szobát, melynek két szemközti falát tükör borítja, s így az egyébként kisméretű szoba megnyúlik a végtelenbe. A fényképezéssel előrefutnak a jövőbe, és onnan próbálják elővételezni a jelent, amely így örökösen újratermelődő múlt lesz. Romantikus elképzelés, hasonlít a tündék pillanatba dermedt létéhez.

Az emberiség ősi kísérlete, hogy az idő megállításával, a pillanat megörökítése által „üdvözüljön”. Az öregség és a halál fenyegető közeledését egy hirtelen kiugrási kísérlettel próbálják megakadályozni. A szerelem hatására tett beválthatatlan ígéretek és az öngyilkosság ugyanúgy az idő múlása elleni lázadás, mint a születésnapi fényképezgetés. A szerelmes, az öngyilkos és a fényképező családtag ugyanazt a taktikát alkalmazza az „üdvözüléshez”. Nem a folyamatokban és a táncban, hanem a megállított pillanatban hisznek. Nem reménykednek abban, hogy a világ egyszer megszabadulhat a romlandóság szolgasága alól (ahogy Yeshua egyik tanítványa interpretálta a rabbi szavait), ők maguk akarják kétségbeesetten megváltani az időt azáltal, hogy kiiktatják azt.

Fényképezgető rokonaink Erosz örökös törekvését testesítik meg, aki – Szókratész szerint – „fut az öregség elől”. Az önmegváltás szimbólumai, s ugyanakkor próféták is. Látványos kudarcuk ugyanis értékes tapasztalattal gazdagít bennünket. A kezükben elkárhozó pillanat láttán késztetést érzünk arra, hogy inkább mentsük azt. Őket szemlélve reménységünket önkéntelenül is a végtelenített jelen helyett az eszkatológikus táncba, az idők végére ígért megváltásba helyezzük. Yeshua szerint ehhez tekintetünket türelmesen és alázattal az égre kell emelnünk, s így az eszkatológikus pillanat fényében minden egyes itteni pillanat megmenekül a kárhozattól. A rabbi egyik huszadik századi tanítványától hallottam: „Életem során megtanultam, hogy a hívő ember számára az idő nem múlik, hanem telik.”

***

A bejegyzés az Erosz nyomában c. esszékötetem egyik fejezete. A könyv a Harmat Kiadónál vagy könyvterjesztőknél megvásárolható. Ár: 1200 Ft.

5 hozzászólás a “A megörökített pillanat elkárhozása” bejegyzéshez

  • Ági says:

    Jó újra olvasni, Ádám! 🙂

    Gyakran eszembe jut ez a fejezet, hasonlóan gondoltam én is – illetve saját szemszögből máig így gondolkodom az “időkapszulákról”, fényképekről- de a másik oldalt is kapizsgálom :).
    http://lathatospektrum.blogspot.hu/2011/10/idokapszulak-ii-en-konyv.html A férjem fotós és enyhén érintett az autizmusban – ezt azért merem itt leírni, mert engedélyezte és felvállalja. Ők képekben gondolkodnak. A folyamatok is képsorok, ábrák számukra. Napról napra eltűnődöm azon – hogy a te kifejezéseddel éljek – hogyan mentsem meg nekik a pillanatokat, amit rögzítenek, de valójában nem élnek meg és hogyan lehet számukra nyilvánvalóvá tenni az evangélium valóságát a pillanatokban és a mindennapokban?

    Köszönöm, hogy felelevenítetted a könyved! 🙂

  • seniorwolf says:

    Távolról hasonlít ez a kvantummechanika egyik kihívására: amikor egy részecske tulajdonságait egy adott pillanatban meg akarják “figyelni”, akkor a megfigyeléssel megváltoztatják a viselkedését.
    Sokszor kell mérlegelnie egy fotósnak, hogy részese legyen a pillanatnak, vagy megörökítse, mert a kettő együtt legtöbbször nem megy. Nem arról beszélek, amikor megrendelésre fotózom. Ha megörökítem, létrehozok ugyan valamit, megfogok egy pillanatot, de ez gyakran nem ér, ad annyit, mintha hagytam volna elmúlni, de átélem. Az átélés sokszor többet ér, mert olyankor nemcsak én élek át valamit, hanem azokkal együtt, akiket szeretek, akik fontosak nekem, részem lehet egy olyan sokdimenziós történésben, amit csak belülről lehet igazán érzékelni, megélni. Így részei leszünk egymásnak, egymás pillanatainak, életének. Csak így tudom azt adni ilyenkor a környezetemnek, amire valóban szükségük van belőlem, és csak így tudom megragadni, vagy inkább megérinteni azt, aminek csak két dimenzióját lehet konzerválni a megszámlálhatatlanból. Mennyit lehetne még erről beszélgetni…
    Fotósként sokszor elhibáztam már ezt. De tanulom. Ezért néha – felülkerekedve a zsigerin – tudatosan otthon, vagy a kocsiban hagyom a szettet, vagy a gépet a táskában, a vállamon. Azt már tudom, hogy a jó döntéshez szív kell és bölcsesség. Azt olvastam Valahol, hogy a jó szívet és a bölcsességet csak Isten adhatja. Mint a világosságot. Kérlek add URAM!
    Jó fényeket!

  • Szabados Ádám says:

    Kedves seniorwolf! Jó volt ezeket a gondolatokat egy fotóstól olvasni!:)

  • Gergely Erzsébet says:

    “Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik ……………….
    mindent lefényképeznek vagy videóra vesznek. ……………..

    De ne becsüljük le ezeket az embereket, …………………”

    Én sem becsülöm le őket, de saját álláspontomhoz következetesen
    ragaszkodom. Ez pedig a következő:

    Az Úr Krisztust az Ő Atyja az “idő teljességében” küldte el,
    “De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, …..”
    (Galata 4:4)
    amikor még nem volt meg a technika, ami megörökíthette volna
    Jézus Krisztus személyét, munkásságát. Írásos dokumentumok áll –
    nak rendelkezésünkre. Néha rácsodálkozom:
    Idők teljessége fényképezőgép, okos telefon, net, stb. nélkül?!

    És ilyenkor arra a következtetésre jutok, ha Istennek megfelelt
    a világtörténelem legfontosabb személyét ilyen körülmények közé
    küldeni, akkor én is igyekszem életem józan keretek között (pl.
    rólam is készült fotó, használok telefont, netet) ehhez szabni.

  • Gergely Erzsébet says:

    “…………………….. Írásos dokumentumok áll –
    nak rendelkezésünkre. …………….:”

    Fontos gondolattal egészítem ki e föntebb idézett mondatom:

    Írásos dokumentumok állnak rendelkezésünkre, és az elküldött
    Szent Szellem, aki el akarja vezetni Isten gyermekeit minden
    igazságra.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum