Wheaton barátságos „evangelical” sziget Amerika egyik legszekulárisabb metropolisza tövében. Az itt élők számára védőburok, mely kicsiny burok globális hatása ugyanakkor megkérdőjelezhetetlen. Chicago – az amerikai Midwest New Yorkkal versengő központja – igazi multikulturális világváros, tele európai és ázsiai bevándorlókkal, akik részben beleolvadtak már az amerikai olvasztótégelybe, részben éppen maguk olvasztják még azt a bizonyos tégelyt új, sokféle kulturális tradíciót megjelenítő formává. Wheaton sajátos szín ebben a kavalkádban. Természetesen itt sem mindenki evangéliumi keresztény, de a túlnyomó többség az. Egymás hegyén-hátán templomok és imaházak láthatók, a kisváros szellemi központja pedig nem más, mint az 1860-ban alapított Wheaton College. (Az egyetem tőszomszédságában lévő evangéliumi gyülekezetnek kb. 2500 aktív tagja van.) Wheaton jómódú, rokonszenves, evangéliumi „suburb”, annak minden vonzerejével és illúziójával együtt.

Egy héttel ezelőtt a július 4-i függetlenség-napi parádén a kisváros elképzelhető összes csoportja és szerveződése – a tűzoltóktól politikusokon és egyházakon keresztül számos szociális kezdményezésig és helyi kisvállalkozásig – felvonult és megmutatta magát. Európaiként és magyarként egészen szürreális volt számomra az a bizalom és szeretet, mely az integető politikusokat és a közösség többi tagját láthatóan összekapcsolta. Ennél is szürreálisabb volt látni, amint a Wheaton College platós teherautóján integető diákok után közvetlenül (hogy ezt ki szervezte így, nem tudom) a meleg házasságokért küzdő felvonulók csoportja masírozott. Mindkét csoport törekvése kioltja a másikét, de a parádén megfértek egymás mögött. Senki nem dobált senkit, mindenki udvariasan mosolygott. Wheaton konzervatív karakterét mutatja ugyanakkor, hogy a felvonuláson résztvevő mini „Wheaton Pride” mindössze néhány menetelőből állt, és azok is valamiféle Universalist Church nevében masíroztak, mintha az ügyüket ezen a tájékon még ők is csak egyházi csomagba bújtatva tudnák eladni. A demokrata küldöttség is töredéke volt a republikánus felvonulókénak (Wheaton nagyjából 85 százaléka republikánus szavazó).

A Wheaton College egyike azon elit magánegyetemeknek, melyek az elmúlt két évszázadban sikeresen megőrizték evangéliumi keresztény hitvallásukat. A Wheaton College konzervatív hitvallását ma is minden professzornak évente alá kell írnia, hogy a világnézeti folytonosság biztosítva legyen. Az egyetem hatalmas kőfalakon látható mottója: „For Christ and His Kingdom” (Krisztusért és az ő Országáért). A College része a közösség életének, épületei a kisváros közepén helyezkednek el, kevesebb, mint öt perc séta a történelmi belvárostól. (Történelmi belváros alatt egy western film városkájának főutcáját képzeljük magunk elé, az egyik sarkon ír kocsmával, a másikon Starbucks kávézóval.) Aki autóval halad keresztül a városon (itt kivételesen vonattal is lehet!), a Wheaton College épületei közül először a Billy Graham Center impozáns tornyát veszi észre, az út másik oldalán pedig a régi Blanchard Hallt, mely az egyetem (amerikai mércével) történelmi múltját hivatott tanúsítani. Ezeket az épületeket semmilyen kerítés nem választja el a többi épülettől (a kerítés európai jelensége egyébként is teljesen hiányzik az országból, eddig kizárólag Chicago legrosszabb negyedeiben láttam kerítést, ahol a bűnözés aránya igen magas). Az átjárhatóság szimbolikus: az egyetem és a város összetartoznak.

A Wheaton College bölcsészettudományi képzése bachelor szinten Amerika egyik legsikeresebb programja, a College különböző minősítések alapján időnként az első húszban is benne van (a rosszabb helyezések az egyetem viszonylag sovány tőkéjének tudhatók be, ami pedig a hasonló egyetemekéhez képest alacsony tandíjnak). Étterme háromszor egymás után a legjobb étterem minősítést nyerte el az amerikai egyetemi menzák közt (és tényleg, magyar ízléssel is kiválónak találom itt az ételt). A College két ékköve a Wade Center és a Billy Graham Center, de vannak egyéb különlegességei is. Feltűnően nagy hangsúlyt fektetnek például a rekreációs lehetőségekre. Az egyetemnek van külön sport- és szabadidő központja, benne konditerem, uszoda, kosárlabdapálya, röplabdapálya, birkózás, pingpongasztal, futósávok, sőt, jakuzzi is. Az egyetem mellett pedig baseball-pálya, focipálya, amerikai foci pálya és teniszpálya (le lehet még máshogy is szabályosan írni a –pálya összetételt?). A különböző sportágakban természetesen nyilvántartják a Wheaton College diákjai által felállított rekordokat. Műveltnek és fittnek lenni itt kettős erény – ha már ugye hisszük, hogy a test a Lélek temploma.

Sok híresség tanult ezen az egyetemen, a legismertebb kétségkívül Billy Graham, akiről az evangélizációs központ a nevét kapta. Billy Graham meghatározó személyisége annak a széles evangéliumi egységnek, melyet a Wheaton College is megtestesít. Ez az egység rendkívül törékeny, néha talán indokolatlan is, de még mindig létezik. Billy Graham mellett más hírességeket is találunk a Wheaton College alumnusai között. A diákközpontot például Amerika közelmúltjának egyik hőséről, a szintén a Wheaton College-ban végzett Todd Beamerről nevezték el. Ő volt az egyik utas, aki megakadályozta, hogy 2001. szeptember 11-én a terroristák a Fehér Házba vezessék a negyedik repülőgépet. A Blanchard Hall padjaiban tanult Jim és Elisabeth Elliot is. A diákközpont falán nagy betűkkel olvasható Jim Elliot szállóigévé vált mondata: „Nem bolond, aki odaadja, amit nem tarthat meg, azért, amit nem veszíthet el.” Jim Elliotot 1956-ban auka indiánok öltek meg, mikor öt társával az evangélium üzenetét próbálta elvinni a világtól elzárt equadori törzsnek.

A Wheaton College kezdettől az evangéliumi misszió egyik motorja volt. Az alapító Jonathan Blanchard elkötelezett abolicionistaként (a rabszolgaság eltörléséért küzdő aktivistaként) összekötötte az evangélizáció és a szociális reform kérdését. A Billy Graham Centert is azzal a céllal hozták létre, hogy az evangélium hirdetésének ügyét támogassa. A BGC biztosít helyet a Wheaton College posztgraduális képzéseinek, de számos rendezvény, konferencia és kezdeményezés, mely valahogyan a misszióval kapcsolatos, szintén itt talál otthonra. A BGC-hez kötődik az a közép- és kelet-európaiaknak alapított ösztöndíj is, melynek keretében jelenleg a kutatóprojektemet végezhetem. A BGC épületének földszintjén egy érdekes múzeum is várja a látogatókat. A múzeum az evangélizáció történetét mutatja be Amerikában, kiemelt helyen kezelve Billy Graham szolgálatát. (A múzeumról nemsokára külön cikkben fogok írni.)

Wheaton természetesen nem Amerika, és Amerika nem Wheaton. Wheaton egy evangéliumi buborék Amerikában. Mégis elképzelhetetlen számomra Amerika Wheaton nélkül és Wheaton is Amerika nélkül. Ezt a jelenséget pedig valahogy ezerszer izgalmasabbnak tartom Manhattennél és Hollywoodnál.

2 hozzászólás a “A Wheaton College világméretű kisvárosa” bejegyzéshez

  • Jonas says:

    Ádám, miközben hasznos kutatást kívánok, közzé tehető, hogy mi a fent írt kutatóprojekted címe és célja?

  • Gergely Erzsébet says:

    Egy előző posztban olvastam az alábbit:

    “He is no fool who gives what he cannot keep to gain that which he cannot lose.”

    Gyenge angol tudásom miatt segítségem a Google fordító volt.
    Örülök, hogy Jim Elliot szállóigévé vált mondatának hiteles
    fordítást megismerhettem. Még nem olvastam, nem hallottam.

    “„Nem bolond, aki odaadja, amit nem tarthat meg, azért, amit nem veszíthet el.”

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum