Meggyőződésem, hogy nincs jó blog moderálás nélkül. Ahogy a nyilvános vitákhoz elengedhetetlen a moderátor, a blogok sem tudnak jól működni a hozzászólások valamiféle moderálása nélkül. Sokszor éppen azok miatt van egyébként szükség moderálásra, akik a véleménynyilvánítás korlátozása kapcsán azonnal cenzúrát kiáltanak. Aki tapasztalta már, hogyan teszik tönkre trollok és egyéb összeférhetetlen vagy értelmes párbeszédre képtelen emberek mások értelmes és tartalmas vitáit, tudja, hogy a moderálás alapvető szükséglet. Csak a trollok és az értelmes párbeszédre képtelen emberek nem tudják ezt, pedig ők a probléma okai.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a moderátornak lépten-nyomon közbe kellene avatkoznia. A moderálásnak nem az a célja, hogy elhallgattassa az ellenvéleményeket, hanem az, hogy vigyázzon a párbeszéd szabadságára. A szabadsághoz forma kell, a játékhoz játékszabályok, a vitához vitakultúra, a vitakultúra kialakításához és betartatásához pedig moderátor. A moderátor a hozzászólók szabadságát őrzi, amikor a beszélgetésben résztvevőket figyelmezteti a normális párbeszéd szabályaira, vagy amikor távol tartja tőlük az egészséges vitára képtelen kommentelőket.

Jó érzéssel gondolok arra, hogy az elmúlt három évben alig-alig kellett moderálnom a hozzászólásokat. Ebben talán szerepet játszott az, hogy a kommenteléshez itt email címmel kell bejelentkezni, ami eleve távol tart sok-sok trollt és gyáva internetes kalandort, akik más fórumokat pusztító sáskákként lepnek el. Talán azért sem kellett gyakran moderálnom, mert ti, hozzászólók, jó vitakultúrát alakítottatok ki magatok között, ezért az új belépők is tőletek tanultak. Ha jól emlékszem, összesen három vagy négy embert tiltottam le vagy kértem a kommentelés abbahagyására, és csak néhány másikat nem engedtem be. Egy hozzászólót arra kértem, hogy a hozzászólásából vegyen ki egy mondatot, mert friss gyászában sértett volna meg egy családot. Máskor csak a vitakultúra őrzésére figyelmeztettem, vagy azt kértem, hogy lehetőleg maradjunk az adott cikk témájánál.

Mi az, amit a hozzászólásoktól várok? Elsősorban visszajelzéseket és tartalmas gondolatokat. A visszajelzések sokat jelentenek nekem, tanulok belőlük, elgondolkodtatnak, bátorítanak, időnként visszafognak és figyelmeztetnek. Szeretem a jó beszélgetéseket, a gondolataim továbbgondolását, mások gondolatainak a továbbgondolását, a kérdéseket, az egészséges, tiszteletteljes vitákat. Azokat a kommenteket szeretem legjobban, amelyekből az érdeklődés, a tanulásra való készség és a letisztultság sugárzik. Egy kommentből átjön, hogy a hozzászóló első indulatból írt-e, vagy átgondolta, hogy mit is akar mondani. Érződik egy kommentből az is, hogy a hozzászóló a kompetenciája szintjén szól-e hozzá egy cikkhez, vagy azt jóval túlértékelve. Jobban szeretem a minőséget, mint a mennyiséget, de az sem zavar, ha valaki kevés ismerettel szól hozzá egy témához, ha ezt alázattal tudja megtenni.

Mi az, ami előhívja belőlem a moderátort? Mindenekelőtt a személyeskedés. A Divinity nem a pletykák, rágalmak és vádaskodások helye, ezeknek nem adok teret, illetve ha régi kommentelő tesz ilyet, figyelmeztetem, és ha nem hagyja abba, erősen közelít az ujjam a törlés gombhoz. Nem szeretem az általánosításokat. Nem szeretem azt sem, amikor valaki össze-vissza csapongva ömleszt zagyva gondolatokat a cikkek alá. Nem moderálom azonnal az ilyesmit, csak akkor, ha ezek mennyisége vagy hangvétele kezdi megölni a beszélgetést. Azt figyeltem meg, hogy ahol nem szabnak határt az őrületnek, onnan menekülni kezdenek az értelmes hozzászólók. És végül, nem szeretem, ha valaki a honlapomat figyelemfelkeltésre vagy saját missziójára akarja felhasználni. Az ellenvélemények soha nem zavartak, de amikor nyilvánvaló, hogy egy ember nem párbeszédet akar, hanem csak figyelmet, esetleg viszályt és zavart, azt elküldöm. „Űzd el a csúfolódót” – mondja a Példabeszédek könyve –, „és elmegy vele a perlekedés, megszűnik a peres ügy és a gyalázat.” (22,10) Lehet, hogy az illető utána szétfröcsköli máshol a keserűségét, a többiek viszont fellélegezhetnek, és jobb légkörben folytathatják a beszélgetést.

Köszönöm nektek, kommentelők, hogy időt és energiát fektettek az itt zajló párbeszédekbe. Örülök a hozzászólásoknak. Remélem, Isten is. Nem tudom helyettetek eldönteni, hogy mikor lenne bölcsebb a kommentelésre szánt időt inkább a családotoknak ajándékozni, vagy másoknak, esetleg valami olyat csinálni, ami távol van a világhálótól, mert sajnos én sem hozok ezzel kapcsolatban mindig jó döntéseket. Viszont amíg van ez a blog, biztosítani akarom nektek a szabad teret az egészséges beszélgetésekhez. Ha kell – és időnként kell –, moderálással is vigyázok erre a lehetőségre.

5 hozzászólás a “Miért és hogyan moderálom a kommenteket?” bejegyzéshez

  • Szabados Ádám says:

    Néhány napig nem leszek internet közelében. Tessék jól viselkedni.:)

  • SzaLaci says:

    Engem nem zavar, ha a moderátor végzi a munkáját, és ami nem odavaló, az nem jelenik meg. Még akkor is így van, ha történetesen én írtam azt, ami helyénvalótlannak nyilváníttatott.
    Ha van véleményem, elmondom, illetve leírom, és vállalom a következményeivel együtt (a következményeket a meg-nem jelentetéstől a rendőri pofonig terjedő skálán tessék érteni).
    Másfelől gyakran érzem úgy, hogy mások már elmondták azt is, amit én az adott kérdésben gondolok. Ilyenkor nem tartom fontosnak, hogy a jelenlétem bizonyítására odategyek egy “egyetértek”-et. Minek?

    Indítványozom, hogy ez a bejegyzés kerüljön be a blog etikai kódexébe, mint kezdő kommentelők számára ajánlott olvasmány.

  • József says:

    “Ebben talán szerepet játszott az, hogy a kommenteléshez itt email címmel kell bejelentkezni”
    Igen, de a cím nem muszáj reális legyen. Szerintem ezt sokan tudják, tehát ez nem sokat számít a kommentek minőségét illetően 🙂

  • Szabados Ádám says:

    Naiv voltam…:)

  • Gergely Erzsébet says:

    “…….. Nem tudom helyettetek eldönteni, hogy mikor lenne bölcsebb
    a kommentelésre szánt időt inkább a családotoknak ajándékozni, vagy
    másoknak, esetleg valami olyat csinálni, ami távol van a világhálótól,
    mert sajnos én sem hozok ezzel kapcsolatban mindig jó döntéseket….”

    Remek ez a tapintatos figyelmeztetés. Én is tanulom úgy használni a ne –
    tet, hogy ez a “csoda” áldás maradjon. Hálás vagyok, hogy megélhettem
    sok technikai vívmány használatát, de amiből a legtöbbet profitálhatok,
    az internet. Pedig hosszú ideig idegenkedtem tőle, de ma már hiányozna.

    Sokakhoz hasonlóan, Isten segítségét kérem a “navigálásban”, mert igaz,
    hogy a józan ítélőképesség rendelkezésünkre áll, de vannak itt olyan ve –
    szélyek, amik elkerülésében nem mindig működik jól ez az ítélőképesség.

    Annak külön örülök, hogy nyugdíjasként találkoztam a Divinityvel. Vágy –
    tam olyan blogot találni, mely átfogóan foglalkozik a kereszténység tör -ténelmével, egészen napjainkig. Itt megtaláltam. Ez a blog érdekfeszítő,
    és olyan ismeretekkel találkozom, melyekről eddig nem olvastam, nem hal -lottam. Ez az ismerkedés időigényes, de jelen élethelyzetem ideális erre.
    Most jött el az ideje.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum