Az evangéliumok szerzői szemtanúkként írnak a Jézus körüli eseményekről (illetve Márk valószínűleg Péter tanúbizonyságára alapoz, Lukács pedig sok tanú vallomását gyűjtötte egybe). Sokaknak éppen ez a gondja az evangéliumokkal. Nem lehet a könyvek történeti hitelességét komolyan venni – mondják –, hiszen a történeti hitelességhez a szerzőknek megfelelő távolságot kellene tartaniuk az eseményektől. A történész szenvedélymentessége biztosítja az objektivitást. Egy oxfordi történelemkönyvet például az tesz híresen megbízhatóvá, hogy a tudós szerző szinte teljesen eltűnik a tények és adatok mögött. Az evangélisták éppen ellenkezőleg, nagyon is bevonódtak saját beszámolóikba. Vajon hitelt lehet-e adni így ezeknek a könyveknek?

D. A. Carson János evangéliumáról írt kommentárjában vitába száll ezzel a szemlélettel. Carson szerint az evangéliumok szerzőinek szenvedélyessége nem ássa alá a könyvek hitelességét, sőt, bizonyos történelmi események tanúi esetében a szenvedélymentesség éppen a tanúk hitelességét kérdőjelezné meg. Carson szerint elég a haláltáborok szemtanúira gondolni, hogy ennek igazságát belássuk. „Elfogadjuk például, hogy Auschwitz első tanúi szenvedélyesek voltak és egyben igazat is mondtak, még akkor is, ha szenvedélyes beszámolóik miatt bizonyos körökben eleinte csak legyintettek rájuk. Visszatekintve azonban a távolságtartó, közönyös beszámoló szörnyen ízléstelen lett volna. Krisztus személyével, tanításával és munkájával kapcsolatban a szenvtelen tanúskodás a dolog természetéből fakadóan szintén közönséges lenne.” (The Gospel According to John. Eerdmans-Apollos, 1991, 40)

Ha igaz, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, aki testben megjelent az emberek között, hogy betöltse a próféciákat, és erre emberek rájöttek, ha igaz, hogy Jézus súlyos betegeket gyógyított, elképzelhetetlen hatalommal parancsolt a tengernek, feltámasztott halottakat, sőt, maga is feltámadt a halálból, miután római hóhérok kegyetlenül megkínozták és kivégezték, a szemtanúk valóban nem lehettek közönyösek. Éppen szenvedélyes beszámolóik miatt érdemes odafigyelni rájuk.

8 hozzászólás a “Lehet egy szemtanú szenvedélyes?” bejegyzéshez

  • Idealista says:

    Az a furcsa érzésem van, hogy erről már írtál egyszer… Vagy lehet, hogy máshol olvastam hasonló eszmefuttatást? Van egy könyv, amiben egy újságíró “nyomoz” az evangélium hitelessége után, lehet abban olvastam ilyesmit… (a címe most nem jut eszembe).

  • jobbagyp says:

    Lee Strobel: A Jézus dosszié (Harmat)

  • Urvölgyi Tamás says:

    Véleményem szerint a Bibliában a magasrendű tanításokon van a hangsúly (ezért is hívják Szentírásnak) és nem a földrajzi és történelmi hűségen. Ha valaki ezt keresi akkor Flavius könyveit vagy földrajzi tankönyveket kellene olvasnia.

    A haláltáborok szemtanúinak szenvedélyességére hivatkozni pedig szerintem egyszerűen izléstelen, hiszen a túlélők inkább lefelé kerekítették az átélt borzalmakat. Ép elméjű ember amúgy sem képes felfogni az ott történteket. Nem is értem hogyan jut valakinek eszébe az evangéliumok szerzőinek szenvedélyességét az auschwitzi foglyok beszámolóinak szenvedélyességével összevetni.

  • Biró János says:

    Kedves Tamás!

    Első véleményeddel egyetértek, általánosságban. Azt azért kihangsúlyoznám, hogy az evangéliumok szerzőinek hitelessége akkor is megmarad, ha ők maguk csak korlátozott földrajzi- és történelmi ismeretekkel rendelkeztek, a mai lehetőségekkel szemben. Az ő szenvedélyességük pedig valóban megerősíti hitelességüket, mert csakis az eseményekben résztvevőkre jellemző az a fajta szenvedélyesség, ami a beszámolóikból érezhető.

    Azzal is egyetértek, hogy a haláltáborok túlélői általában “lefelé kerekítették” az átélt borzalmak intenzitását, de nyilván azért, mert az szavakkal nehezen kifejezhető, illetve tudattalan önvédelmi mechanizmus is gátolhatta az események pontos kifejtését.
    Ép elméjű ember nem felfogni-, hanem feldolgozni képtelen teljes mértékben, azokat az eseményeket. Az auschwitzi foglyokkal szemben sem történt EGYÉNI szinten gonoszabb, fájdalmasabb, megalázóbb bűntett, mint amit Krisztussal, némely apostolával, vagy más keresztényekkel szemben elkövettek a rómaiak, sőt, még ezeket is felülmúlták az álkeresztény középkori autodafék kínzásai, kivégzései. A haláltáborok legnagyobb borzalma talán az iparszerű tömeggyilkosság megtapasztalása volt, beleértve a fogvatartott személyek önértékelésének tervszerű lerombolását is (annak érzékeltetését, hogy “veletek bármit megtehetünk, nem számíttok embernek!”).

  • Talita says:

    Kedves Ádám! Mivel a gmail a levelének elküldése után hibás címet jelez, bemásolom ide a meghívónkat:
    Szeretettel hívjuk 2014. május 10-én, szombat délután 3 órától a III. Keresztény Újságíró- és Bloggertalálkozóra.

    Helyszín a Párbeszéd Háza (Budapest, VIII. ker. Horánszky u. 18-22.) Muzslay-terem. Egy kis enni-innivaló is lesz.

    A korábbi találkozók résztvevői létrehoztak egy levlistát harminc taggal, amin megosztják egymással új cikkeiket-blogbejegyzéseiket és észrevételeiket. Sokat tanultunk egymástól. Úgy véljük, a blogkultúrának ma komoly szerepe van a kereszténység terjesztésében, ugyanakkor szétforgácsolódva, külön-külön kisebb a hatás, mint ha tudunk egymásról, és valamiféle hálózatot alkotunk.
    Ebben a hálózatépítésben a következő találkozón egy kicsit tovább lépnénk.

    Téma tehát – a már szokásos egyéni beszámolók mellett: a továbblépés lehetőségei az együttműködésben. Vannak-e lehetőségek? Ha igen, melyek azok? Találjuk meg közösen!

    A ráhangoló rövid előadást Lehel László, az Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója tartja, akinek nagy tapasztalata van az ökumenikus együttműködés örömeiről és nehézségeiről, és főleg a szükségességéről.

    Szeretettel várjuk! Jelezze, ha tud jönni!

    Kölnei Lívia és Kóczián Mária
    a talita.hu szerkesztői

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Tamás!

    Ez a cikk nem a Biblia igazságigényének a határairól szólt (arról ebben a cikkben írtam le a véleményemet), hanem arról, hogy lehet-e egy szenvedélyes tanú beszámolója hiteles. A haláltáborok szemtanúi esetében nem az a lényeg, hogy felfelé vagy lefelé kerekítették-e az átélt borzalmakat, hanem az, hogy nem lehet elvárni tőlük, hogy szenvedélymentesen beszéljenek arról, amit átéltek, és hogy a szenvedélyességük nem gyengíti a beszámolójuk hitelességét, hanem inkább alátámasztja azt. Ez pedig analóg azzal, ahogy az evangélisták megírták, amit láttak. Nem látom, mi ebben az ízléstelen. Carson éppen a tisztelet hangján beszél.

  • Urvölgyi Tamás says:

    Kedves Ádám!

    Bocsánat, azt hiszem nem olvastam elég figyelmesen amit írtál. Egyetértek Veled.

  • Szabados Ádám says:

    Semmi gond, köszönöm az alázatodat.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum