Észrevettem, hogy a kultúra változásaival együtt szép lassan az én olvasási szokásaim is megváltoztak. Nem olvasok kevesebbet, mint régen, az elolvasott könyveim száma viszont éves szinten nagyjából felére csökkent a tíz évvel ezelőttihez képest. Ennek egyetlen magyarázata van: az internet. A nyomtatott könyveket ma is kiemelten kezelem, szeretem a szagukat, szeretem, hogy lapozhatok bennük, tisztelem a mögöttük álló sok-sok munkát, de anélkül, hogy erről tudatosan döntöttem volna, az olvasmányaim komoly százalékát ma már az online cikkek és blogbejegyzések teszik ki. Korábbi évekhez hasonlóan most is összeszedtem azokat a könyveket, amelyek a teológia, a spiritualitás és a kultúra területén fontosak voltak számomra.

Teológia

1. The Fire That Consumes (Edward W. Fudge). Folytattam az utolsó ítélet kérdésének körbejárását, amivel még tavaly kezdtem foglalkozni, és megint Fudge-nál kötöttem ki. Ez a könyve ismét exegetikai alapossággal és precíz, kikezdhetetlen érveléssel lepett meg. Egyelőre nem találtam a témában olyan tanulmányt, ami Fudge érveire érdemben választ adott volna. A The Fire That Consumes igényes, alapos érvelés négyszáz oldalon keresztül. Nem véletlen, hogy John Wenham és F. F. Bruce után ehhez a harmadik kiadáshoz már Richard Bauckham írta az előszót.

2. A másik terület, amit intenzíven kutattam, az apostoli tekintély kérdése volt. Számos könyvön átrágtam magam, ezek közül John H. Schütz Paul and the Anatomy of Apostolic Authority c. tanulmánya volt a legérdekesebb. Schütz könyvének legfontosabb gondolata az, hogy az apostolok tekintélye valójában az evangélium tekintélye, melynek ők megtestesítői voltak. Nem mindenben adok igazat a szerzőnek, de a könyv kifejezetten inspirált a téma továbbgondolására.

3. Az év egyik legjobb könyve számomra a Canon Revisited (Michael J. Kruger) volt. Krugert korábban is izgalmas szerzőnek tartottam (négy előadását itt foglaltam össze, a kánonnal kapcsolatos cikkeit pedig itt), ez a könyve sem okozott csalódást. Kruger az újszövetségi kánon kérdéséhez egyszerre nyúl teológusként és történészként, ami furcsa – de az egyház szolgálatában időnként rendkívül hasznos – megközelítés. Kruger azt mutatja meg, miért ésszerű az a feltételezés, hogy a kezünkben lévő Újszövetség a Szentlélek akarata szerint állt össze. A Canon Revisited remek könyv.

Spiritualitás

1. Másodszor olvastam végig Tim Keller Counterfeit Gods c. könyvét. Örvendetes, hogy Kellertől idén már a második könyv jelent meg magyarul (első: Hit és kételkedés; második: A tékozló Isten), remélem, nemsokára ezt is kézben tarthatja a magyar olvasó. A Counterfeit Gods a hamis isteneinkről – más szóval: bálványainkról – szól, kliséktől mentesen. Különösen fontos az, amit Keller a pénz, a siker és a párkapcsolatok csábításáról ír.

2. Egy repülőúton olvastam a The Divine Conquest (A. W. Tozer) c. könyvecskét. A mellettem ülő amerikai utas látva a borítót hozzám fordult, és megkérdezte: „Te is keresztény vagy?” Kiderült, ő is olvasta ezt a könyvet és nagyon szerette. Nekem is sokat adott. Tozer mindig Istenhez visz közelebb. Ez az írása arról szól, hogy Isten hogyan lép be egy ember lelkébe, hogy ott természetfeletti változásokat indítson el, melyek végül mindent megváltoztatnak és más perspektívába helyeznek.

3. Here I Stand (Roland H. Bainton). Mivel év elején Lutherről fogok előadást tartani, több Lutherrel kapcsolatos (meg általa írt) könyvet olvastam, ezek közül Baintoné volt a legérdekesebb. Az immár klasszikusnak számító életrajz a 16. század egyházi, politikai és társadalmi kontextusában mutatja be a német reformátor életét és gondolkodását, miközben figyel Luther belső rezdüléseire és az általa generált folyamatokra is.

Kultúra

1. Kicsit szégyenkezve látom, mennyire kevés szépirodalmat olvastam idén. Nem akarom az internetet felelőssé tenni ezért, de kétségkívül ebben is volt szerepe, no meg annak is, hogy határidős feladatok foglalták le az agyi kapacitásaimat szinte egész évben. A folyamatos szellemi munka mellett felfrissülést jelentett C. S. Lewis A rettentő erő című sci-fije, amiről áprilisban egy cikket is írtam.

2. Szintén repülőútjaimon olvastam végig Stefan Zweig Csillagórák c. miniatűrjeit. Zweig olyan meghatározó történelmi pillanatokat próbál megragadni, mint Bizánc elfoglalása, a waterlooi csata, az első transzatlanti távíró működésbe lépése, a Déli-sark meghódítása, vagy éppen Lenin Oroszországba érkezése. Az összes miniatűr közül a Händel megtéréséről szóló fogott meg legjobban. A többi könnyed olvasmány volt, ez viszont sikeresen írja le egy szenvedélyes, indulatos ember csodálatos belső változását. Kár, hogy Zweig nem tudott úgy békét találni, mint a Messiás megkomponálója.

2 hozzászólás a “Legjobb olvasmányaim 2013-ban” bejegyzéshez

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum