A ‘Assisi Szent Ferenc’ címkével jelölt bejegyzések

A szavakba belefáradt nyugati kereszténység szereti az olyan jól hangzó aforizmákat, mint a következő: „Hirdesd az evangéliumot, és ha szükséges, használj szavakat is!” Unásig ismételt, frappáns mondat, állítólag Assisi Szent Ferenctól származik. A valódi evangélizáció ezek szerint cselekvés, és csak néha szó. Nem beszélni kell, hanem tenni, és csak ha tényleg szükség van rá, akkor beszélni. Austin és Searle (a beszédaktus-elmélet kidolgozói) végső soron tévednek: nem a beszéd cselekszik, hanem a tett beszél. A jó evangélizáció is ilyen. Legalábbis Szent Ferenc aforizmája szerint. De bölcs gondolat ez? Nos, az biztos, hogy felszabadító azoknak, akik szorongva, szégyenkezve gondolnak az evangélizáció feladatára.

Tovább a teljes cikkre »

Assisi Szent Ferencnek igaza volt, amikor a teremtett világ eredendő jóságáról írt himnuszt. Amíg a dicsőség és gazdagság elvakították a szemeit, nem volt benne sem hála, sem öröm, mert talán nem is szemlélte Isten világának barátságos dicsőségét és simogató gazdagságát. Mindenesetre nem a jólét nyitotta fel a szemeit, hanem a gyermeki hit. Francesco d’Assisi a világi pompáról való lemondás egyszerűségében tudta meglátni, élvezni és csodálni Isten világát: a napot, a holdat, a szelet, az esőt, a fákat, a leveleket, a madarakat, sőt, az umbriai farkast is. Mielőtt valaki félreért, Francesco szemléletében nem a lemondást tartom fontosnak, hanem a teremtés igenlését (bár a kettő között mintha lenne valami titkos kapocs). Azért volt Ferencnek igaza, mert a Biblia úgy beszél a természetről, mint ami bár átok alatt van, mégis eredendően jó. Néhány utalással hadd igazoljam ezt az állítást.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum