A ‘ateista’ címkével jelölt bejegyzések

Ateisták gyakran úgy gondolják, hogy az Isten létével kapcsolatos bizonyítás terhe a teisták vállát nyomja. Antony Flew 1976-ban „The Presumption of Atheism” (Az ateizmus vélelme) c. nagy hatású esszéjében adott például hangot annak a meggyőződésének, hogy az ateizmus az alapállapot, ezért csak erős ellenérvek alapján hihet valaki Isten létében. Flew szerint az ateizmus a biztos talaj, Isten létében hinni viszont kockázatos intellektuális pozíció. Biztonságos abban hinni, hogy vannak a világban emberek, kutyák, macskák, oroszlánok, tigrisek, fák és virágok. Abban is biztonságos hinni, hogy vannak elektronok, protonok és apróbb részecskék. Ahhoz azonban, hogy nem megfigyelhető lényekben higgyünk, mint a jeti vagy a Loch Ness-i szörny, több bizonyítékra van szükségünk, mint ami rendelkezésre áll. Mivel ateisták Istent is olyan lénynek gondolják a világegyetemben, amit nem tudunk megfigyelni, teistáktól várják a bizonyítékokat rá, és amíg ezeket a bizonyítékokat nem látják, biztonságosabbnak vélik, hogy ne higgyenek Isten létében. Ha van Isten, azt szerintük a teistáknak kell bebizonyítaniuk.

Tovább a teljes cikkre »

Az Origo külön cikkben számolt be arról, hogy elindult Budapesten is a Sunday Assembly mozgalom első gyülekezete. Ez egy ateista-humanista kezdeményezés, melyben állítólag a közösségen van a hangsúly. A cikk Szabó Sebestyén „prédikációjából” idéz: „A világnak minden bizonnyal több közösségi életre van szüksége, a Sunday Assembly ezért az életet ünneplő és befogadó szellemiségű közösségeket hoz létre. Itthon is növekszik a társadalmi elszigeteltség és a magány: a legutóbbi, 2011-es népszámlálás adatai szerint ma Magyarországon 30 százalékkal többen élnek egyedül, mint 10 évvel korábban, számuk elérte az 1,3 milliót. A tartós egyedüllét káros hatással van mind az egyénre, mind a társadalomra, egészségügyi következményei pedig hasonlóak lehetnek a dohányzáséhoz: gyengíti az immunrendszert, fokozhatja a gyulladásos tüneteket, és akár komoly betegségekhez is vezethet.” A vallástalanok gyülekezete erre kínál megoldást.

Tovább a teljes cikkre »

Mostanában Athanasziosz írásait olvasgatom, és döbbenetes számomra, hogy mennyire korszerű mindaz, amit ír, például a világ keletkezéséről szóló vitákkal kapcsolatban. N. T. Wright Stephen Hawking egy idei nyilatkozata kapcsán rámutatott, hogy a történelem ismerete megelőzhet néhány arrogáns megállapítást. Wright emlékeztette a tudóst, hogy a modern ateizmus egyik alaptétele, miszerint a világegyetem örökkévalósága az Isten-hipotézis nélkül is megmagyarázza a világegyetem létezését, egyáltalán nem újkeletű. „Azon töröm a fejem, vajon Hawking tudja-e, hogy pusztán a régi epikureus felfogás egy változatát kelti életre… Nyomasztó, hogy Hawking úgy tűnik, nincs tudatában ennek, ezért nem is gondolkodott el azon, hogy az epikureus felfogásnak lehetnek rendkívül szofisztikált ókori és modern kritikái, melyeket meg kellene vizsgálnia. Többek között a keresztény kritikát, amely, ahogy már említettem, Jézusban összpontosul.” (Részlet The Washington Post cikkéből)

Tovább a teljes cikkre »

Néhány hete A. N. Wilson megtéréséről írtam egy bejegyzést. Most egy másik ateista pálfordulásáról szeretnék beszámolni. Az érintett személye miatt ez a fordulat még Wilson megtérésénél is nagyobb felhorkanást okozott, pedig a megtérés nem vezetett egyenesen a keresztény hitig, csak egyfajta deizmusig (mint Madách drámájában: „A gép forog, az alkotó pihen.”). Nem kisebb személyiségről van ugyanis szó, mint Antony Flew brit filozófusról.

A filozófiában járatos olvasóknak nem szükséges Antony Flew-t bemutatnom. Azoknak a kedvéért, akik nem foglalkoztak filozófiával elmondom: Flew a modern bölcseletben olyan, mint Elvis Presley a zene világában, Franco Zeffirelli a filmrendezők között, vagy Karl Rahner a katolikus egyházban. Megkerülhetetlen gondolkodóról van szó. Flew az analitikus evidencialista iskolához tartozott, fő kutatási területe a vallásfilozófia volt. Azt a meggyőződését írta meg számos könyvében, hogy Isten léte mellett szóló empirikus bizonyítékok hiányában az ateizmus a helyes alapállás. Bár a huszadik századi ateista gondolkodásnak sok ismert alakja volt (pl. Jean-Paul Sartre, Albert Camus, Martin Heidegger A. J. Ayer és Bertrand Russell), ha valaki az ateizmus mellett igazán igényes érveket akart olvasni, elsőként Antony Flew könyveihez nyúlt.

Tovább a teljes cikkre »

Számomra meglepő, mennyire sokszor beszélnek Isten létében nem hívő (vagy a kérdést irrelevánsnak gondoló) emberek erkölcsi parancsokról. Az ateista-darwinista Richard Dawkins felelőssé teszi a vallást a háborúk létéért, vagyis elítéli a háborút mint emberi magatartást. A FIFA – miközben megtiltaná a pályákon a keresztvetést és imádkozást – rendszeresen a rasszizmus ellen tornáztatja a labdarúgókat. A szexuális orientáció szabad választása mellett érvelők erkölcstelennek minősítik a homofóbiát. Posztmodern relativisták a nők jogai mellett tüntetnek. Ateista marxisták a kizsákmányolás ellen harcolnak. És sorolhatnám. Vajon miért hisznek etikai parancsokban azok, akik nem hisznek a Legfőbb Jóban mint abszolút viszonyítási pontban?

Tovább a teljes cikkre »

Nem sokan járják be mindkét irányban – oda és vissza is – azt a bizonyos damaszkuszi utat, ezért különösen érdekes a ma hatvanadik születésnapját ünneplő brit író, életrajzíró és publicista, A. N. Wilson kétszeres pálfordulása. Wilson negyvenéves korára meggyőződéses ateista, hatvan évesen hitvalló keresztény lett.

A brit író akkor vált istentagadóvá, amikor Magyarországon az akadémiai helyesírás éppen újra elismerte, hogy Isten neve nagy kezdőbetűvel írható. Írásaiban gyakran azt a hitet veszi célba, melynek a nyolcvanas évek végén tudatosan és örömmel fordított hátat. „A hittől való elszakadásom olyan volt, mint egy megtérés a damaszkuszi úton” – írja a New Statesman hasábjain 2009 tavaszán, annak apropóján, hogy az utat immár visszafelé is megtette. „Miért hiszek újra” című cikkében Wilson bevallja, hogy míg ateistává válását egyfajta megtérésként élte meg, visszatérése „lassú, habozó és kételyekkel teli volt”. Vajon mi vezette az írót arra, hogy kétszer is végigjárja a damaszkuszi utat? Wilson egy évvel ezelőtt több cikkben és interjúban részletesen beszámolt mindkét fordulatról, és az azok során átélt katarzisról.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum