A ‘Athanasziosz’ címkével jelölt bejegyzések

Hiszem a szentek kortól és tértől független egyetemes közösségét. Veszprémi gyülekezetemben 2001 óta tartok előadásokat olyan emberekről, akiknek az élete és a gondolatai nagy hatással voltak rám. Ezeket összegyűjtöttem és új fül alatt (Előadások) mostantól elérhetővé tettem. Akit érdekel Martyn Lloyd-Jones, John Stott, Charles Spurgeon, George Whitefield, Dietrich Bonhoeffer, Søren Kierkegaard, Francis Schaeffer, Kálvin János, Szent Athanasziosz, C. S. Lewis, Luther Márton, vagy az, hogy én mit gondolok róluk, mit tanultam tőlük, miért tartom őket fontosaknak, mától meghallgathatja mindegyik előadást. A hangminőség sajnos változó, van, amit még magnós diktafonnal vettünk fel, de azért mindegyik jól hallható.

Tovább a teljes cikkre »

Szent Athanasziosz írásai magyarul Boros István, Vanyó László, Baán István, Fodor György és Orosz László fordításaiban jelentek meg az Ókeresztény írók 13. köteteként (Szent István Társulat, 1991). Athanasziosz biblicizmusáról korábban is írtam már, úgyhogy nem lesz meglepő, hogy a katolikus egyház „doktorának” számító egyházatya Szentírással kapcsolatos nézeteinek egyik alapja ugyanaz a meggyőződés volt, melynek általános voltát igyekszem bizonyítani ebben a cikksorozatban. Athanasziosz a Szentírást Isten könyvének tartotta, és leszűrte ebből a megfelelő következtetést: a Biblia nagyobb tekintéllyel rendelkezik, mint a zsinatok (és adott esetben a római püspök) állásfoglalásai.

Tovább a teljes cikkre »

Még egy rövid bejegyzés Athanaszioszról és a „homousziosz” formula iránti elkötelezettségéről. Ariusz presbiter Krisztusról írta Nikomédiai Euszebiosznak: „Keletkezése vagy megteremtése előtt, vagy mielőtt elhatároztatott volna, vagy mielőtt megalapoztatott volna, nem volt ő, mert nem volt keletkezésnélküli… A Fiúnak van kezdete, az Isten viszont kezdetnélküli.” (Szent Athanasziosz művei, 560) Athanasziosz megvizsgálta Ariusz érveit, és számos könyvben válaszolt rájuk. Szerintem figyelemreméltóak és meggyőzőek Athanasziosz ellenérvei, mert alaposabb és körültekintőbb magyarázatot ad a bibliai hivatkozásokra, mint teológiai ellenfelei. Ezek közül most egyet szeretnék megmutatni.

Tovább a teljes cikkre »

Mi volt a Krisztus istenségéért vívott harc tétje Athanasziosz számára? Első látásra úgy tűnhet, hogy a Niceai zsinat tekintélye. Athanasziosznak fontos volt ez a zsinat, szóvá is tette, hogy az ariánusok hogy szólhatnak egy ilyen „tekintélyes” zsinat ellen. A Niceai zsinat tekintélye azonban önmagában nem biztos, hogy foglalkoztatta volna Athanaszioszt, ha a zsinat nem az apostoli tanítást rögzítette volna a „homousziosz” kifejezés használatával. De vajon miért tartotta Athanasziosz ennyire fontos kérdésnek azt, hogy a Fiú öröktől létezett-e, vagy csak az idők előttől, hogy Isten Fia nemzetett-e, vagy csak teremtetett, hogy egylényegű-e az Atyával, vagy csak hasonló hozzá? Athanasziosz számára a Logosz természete és eredete nem pusztán egy Isten lényét érintő filozófiai vita volt, bár a kérdésnek nyilván ezt a vetületét sem tekintette lényegtelennek. Az alexandriai egyházatya szemében a „homousziosz” kifejezésért vívott harc legnagyobb tétje az volt, hogy üdvözülhet-e egyáltalán a bűn és a halál fogságába került ember. Pontosabban: átistenülhet-e.

Tovább a teljes cikkre »

Bár Athanasziosz a „homousziosz” (egylényegű) kifejezés védelmezőjeként vált ismertté, biblikus gondolkodása pedig a reformátorok biblicizmusával is vetekedett, az alexandriai püspök tisztában volt azzal, hogy az evangéliumi, apostoli hit iránti hűség nem pusztán bibliai szavak szajkózásából áll. Egyrészt azért nem, mert teológiai ellenfelei, a Krisztus örök istenségét tagadó ariánusok is használtak bibliai szavakat, csak éppen egészen mást értettek alattuk. Másrészt azért nem, mert bibliai igazságokat ő is csak nem-bibliai kifejezésekkel tudott megvédeni, amikor ellenfelei bibliai kifejezéseket használtak eltérő tartalom megjelölésére. Harmadrészt: Athanasziosz felismerte, hogy más-más terminológia mögött viszont időnként ugyanaz a meggyőződés áll.

Tovább a teljes cikkre »

Athanasziosz könyveit olvasva valószínűleg protestánsok is és katolikusok is meglepődnek az egyházatya biblicizmusán. Protestánsok azért, mert nemigen számítanak ilyesmire a reformáció előtti korban. Katolikusok meg azért, mert Athanasziosz érvelési módszere a reformátorok biblikus észjárására emlékezteti őket. Athanasziosz írásainak legnagyobb része igeversek magyarázata. Elkezdtem megjelölni a könyveiben azokat a mondatokat, amelyekben a „sugalmazott” Szentírásra hivatkozik, de egy idő után abbahagytam, annyira általános ez nála. Vanyó László katolikus teológus is szóvá teszi Athanasziosz biblikusságát, amikor összehasonlítja egy korábbi alexandriai teológussal, Origenésszel: „Ha nem is olyan átgondolt, rendszerező elme, mint Origenész, de igen sokszor mélyebb, hitelesebben biblikus teológus.” (Az ókeresztény egyház és irodalma, 33) Athanasziosz exegetikai fejtegetéseinél gyakran olyan érzésem volt, mintha nem is őt, hanem Kálvint olvasnám.

Tovább a teljes cikkre »

Múlt vasárnap Athanasziosz negyedik századi egyházatyáról tartottam előadást a gyülekezetemben. Minden évben kiválasztok egy személyt az egyház történetéből, aki valami miatt nagy hatással volt rám. Tavaly Kálvinról beszéltem, korábbi években pedig Lloyd-Jones, Stott, Spurgeon, Whitefield, Bonhoeffer, Kierkegaard és Schaeffer voltak a témáim. Azt próbálom ezekben az életrajzi előadásokban elmondani, hogy mit kaptam ezektől az emberektől, konkrétan miért látom követhetőnek a példájukat, és szerintem mit tanulhatunk az életükből és a gondolataikból. Athanasziosz régi nagy kedvencem, most is szívesen beszéltem róla. Nagyjából egy évtizede ő ihlette a Küzdelem a Szentháromságért c. írásomat, azóta is sokszor merítettem bátorítást a személyéből és az ortodox hitért vívott harcából.

Tovább a teljes cikkre »

Athanasziosz írásainak korszerűségére szeretnék egy másik példát is hozni. Az egy igaz Istenben hívő keresztények számára a globalizáció hatására egyre nyilvánvalóbb vallási sokszínűség komoly kihívást jelent. Gyakran emlékeztetnek bennünket az álláspontunk sérülékenységére: „Tényleg azt gondoljátok, hogy a számos vallás közül éppen a tiétek az igazi?” Sok keresztény ilyenkor megszeppen, és belecsúszik a vallásközi párbeszéd cuppogós szinkretista mocsarába. Pedig nincs a pluralizmusban semmilyen új kihívás. Sőt, Athanasziosz írásaiból éppen az derül ki, hogy eredetileg nem a vallási sokszínűség jelentett problémát a kereszténység monoteizmusa számára, hanem a kereszténység monoteizmusa jelentett megoldást a vallási pluralizmus problémájára.

Tovább a teljes cikkre »

Mostanában Athanasziosz írásait olvasgatom, és döbbenetes számomra, hogy mennyire korszerű mindaz, amit ír, például a világ keletkezéséről szóló vitákkal kapcsolatban. N. T. Wright Stephen Hawking egy idei nyilatkozata kapcsán rámutatott, hogy a történelem ismerete megelőzhet néhány arrogáns megállapítást. Wright emlékeztette a tudóst, hogy a modern ateizmus egyik alaptétele, miszerint a világegyetem örökkévalósága az Isten-hipotézis nélkül is megmagyarázza a világegyetem létezését, egyáltalán nem újkeletű. „Azon töröm a fejem, vajon Hawking tudja-e, hogy pusztán a régi epikureus felfogás egy változatát kelti életre… Nyomasztó, hogy Hawking úgy tűnik, nincs tudatában ennek, ezért nem is gondolkodott el azon, hogy az epikureus felfogásnak lehetnek rendkívül szofisztikált ókori és modern kritikái, melyeket meg kellene vizsgálnia. Többek között a keresztény kritikát, amely, ahogy már említettem, Jézusban összpontosul.” (Részlet The Washington Post cikkéből)

Tovább a teljes cikkre »

Érdekes gondolatra bukkantam az Ókeresztény írók 13. kötetét olvasgatva. A kötet Athanasziosz püspök írásait gyűjti egybe, az előszót pedig a sorozat szerkesztője, a patrisztika kiváló szakértője, Vanyó László írta. A katolikus teológus Athanasziosz polemikus írásaival kapcsolatban fogalmaz meg néhány mondatot, amire protestánsként felkaptam a fejemet. Vanyó azt magyarázza, hogy Athanasziosz egyházról való felfogása eltért a császárok egyházképétől, és a döntő különbség az egység principiumának megjelölésében volt. A császárok az egység alapját politikai és adminisztratív eszközökkel kívánták megvalósítani, Athanasziosz azonban egészen másképp gondolkodott. Vanyó így foglalja össze az egyházatya nézetét:

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum