A ‘Barnevernet’ címkével jelölt bejegyzések

Ahogy már utaltam rá, május végén kerekasztal-beszélgetésen vettem részt, melynek témája az állam és a család, konkrétabban a norvég gyermekvédelmi szolgálat (Barnevernet) és a Bodnariu család ügye volt. A beszélgetést a European Leadership Forum szervezte a lengyelországi Wisłában. Résztvevők: Einar C. Salvesen norvég pszichológus, akit szakértőként vontak be számos Barnevernet-ügybe, Paul Susman, az Európai Bizottság jogásza és a Bodnariu szülők ügyvédje, Tarjei Gilje norvég újságíró, valamint én, teológusként. A moderátor Peter Saunders, a Christian Medical Fellowship igazgatója volt. A beszélgetésre még a Bodnariu gyerekek ügyében hozott kedvező ítélet előtt került sor, de a hasonló esetek sokasága miatt időszerűségét sajnos nem vesztette el.

Tovább a teljes cikkre »

A Bodnariu család és a Barnevernet családpolitikája ügyében a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) még márciusban levelet küldött a budapesti norvég nagykövetségnek. Tudtommal válasz nem érkezett. A mai világméretű demonstráció sajnos még mindig annak az árnyékában kezdődik, hogy a Bodnariu család négy gyermekét nem adták vissza, sőt, azóta újabb megdöbbentő és felháborító esetek kerültek a sajtó látókörébe, legutóbb a BBC is korrekt cikkben hívta fel a figyelmet a norvég gyermekvédelmi szolgálat döbbenetes családellenességére. Az Aliansz kétnyelvű levelét (melynek fogalmazásában én is részt vettem) bemásolom ide. A mai budapesti demonstrációt több lelkész barátommal együtt a jelenlétemmel támogatom.

Tovább a teljes cikkre »

A Norvégiában zajló családellenes „gyermekvédelem” szerte a világon felháborodást kelt emberekben, akik hallanak róla. Kultúráktól függetlenül, Indiától Ausztrálián, Litvánián, Románián és az Egyesült Államokon át Magyarországig sokunkban valami nagyon mély és zsigeri fájdalmat okoz, amikor arról olvasunk, hogy ideológiai alapon, állami erőszakkal, rendszerszinten és tömegesen gyermekeket választanak el szüleiktől, ráadásul olyan indokokkal, melyek sehol, semmilyen körülmények között nem szabadna, hogy okai legyenek a legalapvetőbb szeretetkötelékek elszakításának. Ami ilyenkor bennünk van, az a rosszal szembeni viszolygás, mert ösztönösen érezzük: a teremtés egyik legelemibb szövete sérül meg, olyan szövet, melyet mi is tapasztalatból ismerünk és az értékét felbecsülni sem tudjuk. Ebben a bejegyzésben Christopher Wright segítségével szeretném megmutatni, hogy milyen szerepet töltött be a család intézménye az Ószövetség szocio-ökonómiai világában, és milyen tanulságai vannak ennek számunkra ma.

Tovább a teljes cikkre »

A norvég gyermekjóléti szolgálat (Barnevernet) az elmúlt években több mint hatvanezer (!) gyermeket szakított el biológiai szüleiktől, sokszor olyan mondvacsinált indokokkal, mint például az, hogy az anyának fáj a háta, ezért nem tud még egy gyermeket felnevelni; a gyerek egy kilóval kevesebbet nyom, mint kellene; a gyerek elfordítja a fejét, amikor az apa le akarja törölni róla a morzsát; a gyerek az iskolában azt mondta, hogy a homoszexualitás bűn; a nagymama ölelése a pszichológus gyanúja szerint arra mutat, hogy túlságosan kötődik az unokához; nincs katonás rend a ruhásszekrényben; stb. A gyermekek elvételéről és nevelőszülőknél való elhelyezéséről, örökbefogadásáról (akár homoszexuális pároknál is) a Barnevernet megfelelő jogi eljárások és garanciák nélkül dönthet, és mivel a fellebbezést is ők bírálják el, az ítéletek megfordításának szinte nulla az esélye.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum