A ‘Dávid’ címkével jelölt bejegyzések

A figyelmes bibliaolvasó időnként beleszalad olyan bibliai részletekbe, amelyeket nehezen tud összeegyeztetni a Szentírás más részleteivel. Egy ilyen példa Dávid népszámlálása, amelyről két beszámoló is fennmaradt: az egyik a Sámuel második könyvében, a másik a Krónikák első könyvében. Dávid király az Úr (2Sám 24,1) és/vagy a Sátán (1Krón 21,1) indítására megszámlálta az Izráelben és Júdában lakókat. A 2Sám 24,9 alapján a népszámlálás végeredménye: „Izráelben nyolcszázezer kardforgató ember volt, Júdában pedig ötszázezer.” Az 1Krón 21,5 szerint: „egész Izráelben egymillió-százezer kardforgató ember volt, Júdában pedig négyszázhetvenezer kardforgató ember.” Első látásra nyilvánvaló ellentmondás feszül a két adat között. A Krónikákban szereplő adat Izráel esetében háromszázezerrel több, Júda esetében harmincezerrel kevesebb, mint amit a Sámuel könyvében olvasunk. Vajon mi magyarázhatja ezt a különbséget?

Tovább a teljes cikkre »

János apostol azt állítja, hogy az Isten parancsolatai nem nehezek (1Jn 5,3). Valóban? Én sokszor éreztem nehéznek őket. Isten elvárásai gyakran bűntudatot, máskor meg lázadást váltottak ki belőlem. Fiatal keresztényként talán ezért is örültem meg egy mondatnak, amit Dávid király imádságai között találtam. Dávid ezt kéri Istentől: „az engedelmesség lelkével támogass engem” (Zsolt 51,14b). Az új protestáns fordítás szerint: „támogass, hogy lelkem készséges legyen”. Keresztény életem egyik legfelszabadítóbb felismerése volt, hogy ezt én is kérhetem Istentől. Isten nem úgy küldi el a rendelkezéseit, mint ahogy egy bankban vagy egy ügyfélszolgálatnál elvárják a dresszkód betartását. Istent bizalommal kérhetem, hogy csinálja meg velem azt, hogy akarjam tenni, amit kér tőlem. Imádkozhatok valahogy így: „Atyám, változtass meg bennem valamit, hogy meg tudjam tenni a parancsolatodat!” János szerintem azért mondja, hogy Isten parancsolatai nem nehezek, mert Isten teszi azokat könnyűvé, amikor támogat bennünket az engedelmesség lelkével.

Tovább a teljes cikkre »

A Bibliában a gonosz hangja is megszólal. Ott van ez a hang az Édenben, amikor a kígyó megkísérti Évát, ott van Ádám hangjában, amikor az asszonyra hárítja a felelősséget, és ott van az asszony hangjában is, amikor a kígyót hibáztatja. Ott van a történetben később is. A gonosz hangja megszólal bűnös embereken keresztül is, és a Sátán és démonai által is. A Biblia olyan történet, melyben a gonosznak sok arca van, és valamennyi szemben áll a Teremtő Istennel. A Biblia valódi gonosz hangját leplezi le a mindenható és jó Isten világában. Vajon segíthet-e a szerző analógiája abban, hogy közelebb férkőzzünk a gonosz problémájának megoldásához? Segíthet-e abban, hogy jobban értsük, hogyan lehet valódi a gonosz, ha Istennek minden fölött hatalma van, és közben tökéletesen jó is? Az előző bejegyzésben többféle szerzői felfogást mutattam be, melyek Tolsztojhoz és Dosztojevszkijhez köthetők. Melyik felfogás tükrözi inkább a Biblia világképét?

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum