A ‘értelmes tervezettség’ címkével jelölt bejegyzések

Ahogy követtem az Intelligent Design (Értelmes Tervezettség) körüli vitákat, újból és újból belefutottam abba az ellenérvbe, hogy ha az élet folyamatai valóban tervezettek, akkor miért észlelünk olyan dolgokat a természetben, amelyek azt mutatják, hogy a „terv” messze nem optimális. Példának elő szokott kerülni az ember fogazata, csípője, gerince, szemretinája, vakbele, farokcsontja, DNS-ében felhalmozott „hulladék” gének, vagy az, ahogy egyes növények hasznosítják a napfényt, és más jelenségek, amelyek (az érvelők szerint) lehetnének jobbak is, ha valóban egy tökéletes Isten tervezte őket. Kicsit meghökkent ez az érvelés, mert a nem teljesen optimális tervezés a tervezést egyáltalán nem cáfolja, legfeljebb azt a lehetőséget veti fel, hogy a tervező vagy nem volt tökéletes, vagy nem volt jóságos. A „nem optimális” tervből levezetett cáfolat alapvetően teológiai, nem pedig tudományos érv, teológiai érvként pedig szerintem kifejezetten gyenge. Összeszedtem néhány gondolatomat, amelyek segítséget nyújthatnak azoknak, akiket őszintén izgat ez a kérdés.

Tovább a teljes cikkre »

Néha azt gondoljuk – teljesen tévesen –, hogy csak nekünk, keresztényeknek vannak hitbeli válságaink. Ez azonban nem így van. Amikor nehéz elhinnünk a Szentírás egy-egy állítását vagy egyházunk egy-egy hitcikkelyét, gondoljunk arra, hogy micsoda hitbeli válságokat kell a materialistának leküzdenie ahhoz, hogy megmaradhasson anyagelvű világszemléletében! A materialista ideje nagyobbik részében talán megnyugtatónak (vagy legalább igaznak) találja sivár világképét, melyben végső soron minden anyag, energia és véletlen, de vannak pillanatai, amikor kétségek gyötrik, és ezek a kétségek talán nagyobb erővel is törnek rá, mint a keresztényekre saját kételyeik. C. S. Lewis írta a hittel kapcsolatban: „Most, hogy keresztény vagyok, vannak olyan hangulataim, amikor minden rendkívül valószínűtlennek tűnik; de amikor ateista voltam, olyan hangulataim voltak, amikor a kereszténység tűnt rendkívül valószínűnek.” Vajon milyen kétségekkel néz szembe a materialista?

Tovább a teljes cikkre »

Az Intelligent Design mozgalomról fogok írni, de kicsit távolabbról indítok, mégpedig a gyanakvás lélektanától. Olyan rendszerben nőttem föl, ahol az 1956-os forradalmat ellenforradalomnak kellett hazudni, Magyarország szovjet megszállását felszabadulásnak, a Szovjetuniót barátunknak, a vallást a nép ópiumának, a jugoszláv mogyorókrémet nutellának, a kubai narancsot pedig finomnak. Életem első tizenhét évében megtanultam gyanakodni és a sorok között olvasni. Aztán nagyot változott a világ, én is változtam, és szép lassan a gyanakvásomban is gyanakodni kezdtem. Ráéreztem annak a kellemes ízére, milyen bizalommal figyelni a világot, és nem kételkedni a percepcióimban. Ezzel párhuzamosan észrevettem az összeesküvés-elméletek mögött a félelmet, a kisebbségi komplexusokat és sok-sok butaságot. Felszabadító volt kívülről látni a gyanakvást. Aztán rájöttem, hogy egy totálisan mediatizált világban ez is naivitás. Széleslátókörűbb, mint a radikális gyanakvás, de naivitás. Viszont mit tegyen az ember, ha az összeesküvés-elméletek kuckós, bennfentes odújába már nem tud visszabújni, a percepcióira teljesen mégsem bízhatja magát? Legyen relativista? Nos, én inkább kritikai realista lettem.

Tovább a teljes cikkre »

A bibliai teremtéstörténet rengeteg dolgot tanít a világ eredetéről, viszont legalább ennyi kérdésre (ilyen szerintem a világ teremtésének tudományos mechanizmusa is) nem akar választ adni, mert a kérdéseket eleve fel sem teszi. Úgyhogy van létjogosultsága a különböző véleményeknek, még ha természetesen nem is lehet mindegyik igaz. Ebben a bejegyzésben most nem a saját dilemmáimról akarok írni, hanem egy érdekes vitára szeretném felhívni a figyelmet, amely a 2013-as ELF-en zajlott Ard Louis és Stephen C. Meyer között. Mindketten elismert tudósok és elkötelezett evangéliumi keresztények, akik számára a Biblia a legfőbb tekintély. Ard Louis teista evolucionista, a BioLogos Foundation egyik ismert arca, Stephen C. Meyer az ID-mozgalom ikonikus alakja, a Signature in the Cell és a Darwin’s Doubt c. könyvek szerzője. A beszélgetésük jó példa arra, hogyan lehet érveket testvéri módon ütköztetni egymással.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum