A ‘Európa’ címkével jelölt bejegyzések

Huszonöt éve ott álltam a Hősök terén, amikor egy fiatalember a sunyi csendet megtörve kimondta, amit akkor még nem volt szokás kimondani: az orosz csapatok megszállók, az 1956-os forradalmat eltipró kommunisták pedig gyilkosok. Tizenhat éves fejjel lelkesített ez az egyenes beszéd, és a szívembe zártam a fiatalembert, aki ilyen bátran, nyíltan, szívből néven nevezte a néven nevezendőket. Tőle hallottam először az „ázsiai zsákutca” kifejezést is. „A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítenek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni.” Áramütésként hatottak rám ott a téren ezek a szavak.

Tovább a teljes cikkre »

A szakállas nő krisztusi alakja gigantikus selfie az életünk kellős közepén. Európa úgy érett meg a győzelmére, mint pattanás kamasz fiú halántékán. A szakállas nő nárcisztikus nyugati kultúránk válságának kijózanító ikonja. Ő mi vagyunk. Kérdés, hogy kijózanodunk-e tőle, vagy groteszk látványától még jobban megmámorosodunk. Úgy érkeztünk egy határkőhöz, hogy azt részeg sofőrként gyakorlatilag lassítás nélkül át is léptük. A fejünket azért egy pillanatra felkaptuk, átfutott az agyunkon valami kételyhez hasonló rossz érzés. Meglegyintett bennünket egy furcsa lehetőség: a duzzanat most végleg részévé válhat Európa arcának, kráteressé, ijesztővé, idősen is ragyássá csúfítva azt, de akár ki is fakadhat, ha a tükörben látott kép elég riasztó ahhoz, hogy ne akarjunk együtt élni vele. A természet kapott egy esélyt: bebizonyíthatja, hogy mégiscsak vannak korlátaink. A józanságát önként feladó Európa azonban azt lát a visszapillantó tükörben, amit akar. Dönthet úgy is, hogy tetszik neki a látvány.

Tovább a teljes cikkre »

Az amerikai és az európai gondolkodás közötti legnagyobb különbség szerintem a valósághoz való viszony. A valóság az európai ember számára elsősorban adottság, melynek mély gyökerei vannak a múltban. A valóság az amerikai számára elsősorban lehetőség, megvalósítandó feladat a jelen és a jövő számára. Az európai – különösen a kelet- és közép-európai – ember falként ütközik a valóságba, és vagy szitkozódva meghúzódik az árnyékában, vagy házat épít a fal mellé. Az amerikai se nem szitkozódik, se nem alkalmazkodik, hanem lebontja a falat és újat épít helyette. (Európának időnként persze vannak olyan zugai is, ahol Valóság nagybátyánk elutazik tőlünk, és csak levélben jelentkezik. Olyankor természetesen adódhatnak bajok… De most nem erről akarok beszélni.)

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum