A ‘evolúció’ címkével jelölt bejegyzések

Az Intelligent Design tudományos mozgalmát harcos darwinisták régóta próbálják (rendkívül sikeresen egyébként) felmelegített kreacionizmusként, tudománytalan, vallásos kóklerségként pozicionálni. Shala Barczewska doktori értekezése (Conceptualizing Evolution Education: A Corpus-Based Analysis of US Press Discourse. Cambridge Scholars Publishing, 2017) nemrég megvizsgálta ezt a jelentésépítő folyamatot, amelyben a média és a tudományos közösség konformizmusa olyanokat is véleménynyilvánításra késztet, akik láthatóan soha nem olvastak el egyetlen ID-hez kapcsolódó publikációt sem. Néha azonban meglepő helyekről kap támogatást az ID paradigmája. Ismert tudósok (pl. Philip S. Skell, Scott Turner vagy George Church), sőt, ateista (!) gondolkodók (pl. Thomas Nagel) állnak ki az ID tudományossága mellett és hangsúlyozzák a párbeszéd szükségességét. Az ateista tudományfilozófus Bradley Monton egy egész könyvet írt az ID tudományosságának védelmében Seeking God in Science: An Atheist Defends Intelligent Design (Broadview Press, 2009) címmel. Most pedig Brian Josephson Nobel-díjas velszi fizikus lepte meg egy nyilatkozattal a harcos darwinistákat.

Tovább a teljes cikkre »

Az elmúlt években a darwinizmus elhúzódó és egyre élesedő kritikája váratlan irányokból is jelentkezett. Nem az Intelligent Design mozgalomra gondolok most, nem is a fiatal világegyetemben hívő kreacionizmusra, de még csak nem is az elmélet hagyományos matematikai és paleontológiai kritikáira, vagy a molekuláris biológiában zajló anti-darwinista pezsgésre. Ezek is mind jelzik a darwinizmussal szembeni elégedetlenséget, de amire most gondolok, az a darwini paradigma humán területről érkező bírálata. Korábban is voltak meglepő „coming outok” (mint az író és lepkész Vladimir Nabokové, aki szerint a természetes szelekció képtelen megmagyarázni a lepkék színesztétikáját, vagy mint amikor a Beatles-vezér John Lennon gunyorosan megjegyezte, hogy Darwin elmélete ugyanolyan irracionális hülyeség, mint a fundamentalisták hite a négyezer éves univerzumról), de mostanában mintha megszaporodtak volna az ilyen bírálatok. Összeszedtem néhányat azok közül a humán irányból érkező kritikák közül, amelyekre a tudományos közösség is felkapta a fejét.

Tovább a teljes cikkre »

A matematika szinte kezdettől a neo-darwinizmus egyik legfőbb mumusa. (A paleontológia a másik.) Neumann János, Kurt Gödel, Fred Hoyle, Marcel-Paul Schützenberger, Gian-Carlo Rota, William Dembski, John Lennox, David Berlinski: csak néhány név azok közül az ismert matematikusok közül, akik erős kételyeiknek adtak hangot. A neo-darwinista evolúcióelmélet matematikai valószínűségével foglalkozó 1966-os Wistar konferencia szintén óriási kérdőjelet tett a hipotézis plauzibilitása mellé. Ez valamelyest magyarázza, miért húzódoznak neo-darwinista biológusok attól, hogy elvégezzék az elméletnek azt a fajta matematikai ellenőrzését, amely a fizikában például, amely eszközként használja a matematikát, magától értetődő. (Az ismert darwinista E. O. Wilson a biológia esetében egyenesen szükségtelennek nevezte a matematikai ellenőrzést, ami szerintem elképesztő.) Egy emberi evolúcióval foglalkozó friss tanulmány azonban ismét demonstrálja, hogy a tagadás ellenére milyen komoly problémáról van szó.

Tovább a teljes cikkre »

Aki követte az elmúlt évek vitáit a neo-darwinista evolúcióelmélettel kapcsolatban, annak nem ismeretlen a „hulladék” (junk) DNS-ből levezetett érv, vagyis az a gondolatmenet, hogy az emberi genomban található nem-fehérjekódoló gének az emberi evolúció bizonyítékai. Az érv egyik képviselője az egyébként evangéliumi keresztény Francis Collins volt, aki a Human Genome Project volt vezetőjeként az egyik legismertebb ma élő genetikus. Collins 2006-os The Language of God c. könyvében az emberi evolúció legfontosabb bizonyítékaként beszélt a „hulladék” DNS-ről, és ezt az érvet azóta sokan átvették és terjesztették. Bár az ENCODE Project 2012-es eredményei darabokra törték ezt az evolúciós ikont, az érvet népszerűsítők részéről mostanáig váratott magára a beismerés. Most viszont megtörtént: Collins tíz évvel a The Language of God megírása után odaállt a kamerák elé, és elismerte: a „hulladék” DNS-ből levezetett érv nem működik többé.

Tovább a teljes cikkre »

Az etológus Dawkins szerint „teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy aki nem hisz az evolúcióban, az tudatlan, ostoba vagy bolond (vagy gonosz, de ezt a lehetőséget inkább hagyjuk)”. Valóban így van? Biológiai Nobel-díj nem létezik, úgyhogy aki a biológia (különösen a sejtbiológia, a molekuláris biológia és a biokémia) területén ér el átütő eredményeket, az jó esetben a fiziológiai és orvostudományi vagy a kémiai Nobel-díjat kaphatja meg. Aki ilyen Nobel-díjat kap, az valószínűleg nem tudatlan, ostoba vagy őrült a biológia kérdéseit illetően. Ezért mindenképpen érdekes annak a két tudósnak a véleménye, akiktől most fogok idézni. Ernst Chain és Richard Smalley nem csak Istenben hittek, de a darwini evolúcióelmélettel szemben is erős kételyeiknek adtak hangot. Chain (Fleminggel közösen) 1945-ben kapott Nobel-díjat a penicillin gyógyító hatásának felfedezésért, rangos egyetemi professzori állásai (Cambridge, Oxford, Róma, London) mellett egy időben a WHO elnöke is volt. Smalley – akit a nanotechnológia „atyjaként” emlegetnek, és aki fizikát és asztronómiát is tanított Houstonban – 1995-ben kapott megosztott kémiai Nobel-díjat a fullerének felfedezéséért.

Tovább a teljes cikkre »

Miközben a közös leszármazás elmélete a modern biológia egyik legdogmatikusabban kezelt előfeltevése, és a mai napig szakmányban jelennek meg írások, melyek bizonyított tényként kezelik (mint az a dawkinsi közhelyeket puffogtató cikk, amely pár napja az Origo címlapján jelent meg), az elméletet makacs és napról napra növekvő szkepszis övezi, a legmagasabb akadémiai körökben is. Egyik barátom a St. Louis-i Washington University mikrobiológia professzora, szerinte a tudós társadalomban a Darwin elméletével szembeni kétely sokkal erősebb és elterjedtebb, mint ami a felszínen látszik, csak a legtöbb szkeptikus kutató és professzor félti az állását és kutatásai finanszírozását, ezért kerüli a konfrontációt a hivatalos dogmával. Ezt alátámasztja, hogy Gross és Simmons (a Harvard Egyetem kutatói) 2006-os tanulmánya csak az USA-ban százezernél is többre (!) becsüli a Darwin elméletével szemben szkeptikus tudósok és akadémikusok számát. Én nem tudom az arányokat innen megítélni, de a biztosan létező kétely okainak megértéséhez érdekes adalék lehet Dr. Paul A. Nelson What Happened to the Tree of Life c. előadása, melyben a tudományfilozófus az evolúciós törzsfával kapcsolatos friss tudományos eredményeket mutatja be, különös tekintettel a genomkutatások meglepő új felfedezéseire.

Tovább a teljes cikkre »

Andrew Fellows az angliai L’Abri Fellowship vezetője, régi jó barátom. Az elmúlt tíz évben szinte évente összefutottunk valahol, hogy egy-két órában megbeszéljük az életünket, a szolgálatainkat és a gondolkodásunk éppen aktuális kérdéseit és irányait. Idén is egymásba botlottunk egy konferencián, de mindketten rohantunk egy programra, úgyhogy csak pár percünk volt beszélgetni, azt is egy lépcsőn felfelé caplatva. Hogy vagy? És te? Min gondolkodsz mostanában? Miket olvastál? Változott valamivel kapcsolatban a véleményed? Van új felfedezésed? Hát neked? Maradsz a mostani szolgálatban? Jól van a lányod? És a te fiaid? Kálvin vagy Kierkegaard? Dooyeweerdet olvasod még? Hat perc alatt kitárgyaltuk mindezt, ajánlottunk egymásnak néhány olvasmányt, majd továbbrohantunk. Jövőre folytatjuk. Addig is ez és ez. Minden jót. Ja, és átküldöm majd L’Abri állásfoglalását az evolúció/teremtés témakörben. Köszi, a régi email címem még mindig él.  Rendben, küldöm. Jó volt újra látni! Téged is, kár, hogy most csak ennyi volt!

Szóval valahogy így került hozzám a lenti állásfoglalás, melyben az egykor Francis Schaeffer által elindított L’Abri Fellowship újból tisztázza a teremtés/evolúció vitában elfoglalt nézőpontját. Az állásfoglalás rövid, tömör, de szerintem benne van a lényeg, érdemes elolvasni.

Tovább a teljes cikkre »

Korábbi sorozatokhoz hasonlóan most is összegyűjtöttem egy helyre a darwinizmusról szóló cikkeket, hogy egyszerre is hozzá lehessen férni az egész sorozathoz. Ha valaki nem követte a Darwin-országba tett utazásomat, akár most is társulhat mellém és elkezdheti velem a szellemi barangolást. Továbbra is azt remélem, hogy a cikkek végül nem a zavart növelték a hívő fejekben és szívekben, hanem a tisztánlátást, de ahogy kezdettől hangsúlyozom, nem lezárt, hanem továbbgondolandó gondolatokról van szó. Azt mesélem el, hogy teológusként én hova jutottam ezzel a témával, miután átrágtam magam a darwinizmus körüli vitákon. Nem azt mondom el, hogy mi a végső igazság, mert azt csak Isten tudja. Tévedhetek és a tudomány is változni fog. Amire jelenleg eljutottam, azzal kapcsolatban viszont békességem van.

Tovább a teljes cikkre »

11. Kulcsfontosságúnak látom az élet különböző formáinak létrejöttében az információ keletkezésének a kérdését. Sokkal-sokkal többet tudunk erről, amióta Watson és Crick felfedezték a DNS kettős hélix szerkezetét, és ami még fontosabb, hogy digitális kód található a nukleotid bázisok sorozatában. Még többet tudtunk meg erről az elmúlt években, ahogy kezdjük érteni a sejtben történő rendszerszintű folyamatokat is. Az A, G, C, T molekulák tetszőleges sorrendje nagy mennyiségű komplex, funkcionálisan specifikus információt kódol, melyek egy része a fehérjeszintézisben vesz részt, másik része egyéb biokémiai és biológiai feladatokat lát el. Az epigenetikai (és genomikai) forradalom, ami a szemünk előtt zajlik, azt is elénk tárja, amiről korábbi generációknak fogalmuk sem volt (!), hogy a sejtben több szinten, hierarchikusan, rendszerszerűen (egy számítógép operációs rendszerénél is bonyolultabb módon) tárolt információ irányítja az élet legalapvetőbb folyamatait. Ez mindenféle csak „bottom-up” (alulról felfelé) megközelítést elképzelhetetlenül valószerűtlenné – gyakorlatilag lehetetlenné – tesz, és arra irányítja a figyelmet, hogy az élet létrejöttéhez és az élőlények megépüléséhez hihetetlen mértékű komplex, funkcionálisan specifikus információ keletkezésére volt szükség. Olyan típusú és mennyiségű információra, melyet irányítatlan anyagi folyamatok soha, semmilyen körülmények között nem tudnak létrehozni, intelligencia viszont igen. Logikus és ésszerű tehát az a feltételezés, hogy a sokszínű és különböző komplexitású élővilág létrejöttének történetében újabb és újabb szinguláris eseményekként jelentős új információ (genetikai és epigenetikai kód) bevitele zajlott le. Mintha valaki újból és újból azt mondta volna, hogy „Legyen!” A természet rendszerében lévő nagy mennyiségű funkcionális információ láttán számomra teljesen egyértelmű, hogy Logosz, nem pedig káosz áll a sokszínűség mögött.

Tovább a teljes cikkre »

Pontokba szedtem a konklúzióimat, melyeket a darwinizmus mellett és ellen szóló argumentumok vizsgálata után szűrtem le a magam számára. A cikksorozat jellege és terjedelme miatt nem fogok részletesen érvelni a következtetéseim mellett, inkább csak felsorolom őket. Emlékeztetőül: elsősorban az a kérdés izgatott (teológusként), hogy tegyek-e kísérletet a darwinizmus és a bibliai teológiáról alkotott képem összeegyeztetésére, vagy egy ilyen szintézis elhamarkodott és felesleges – esetleg eleve elhibázott – lenne. (Hogy lehetséges és jó projekt-e egyáltalán a tudomány és a Genezis összeegyeztetése, arról itt írtam.) Eddig „fényképeket” mutogattam, most kicsit összeszedettebben elmondom, mire jutottam. Biztos vagyok abban, hogy a következtetéseim némelyeket fel fognak zaklatni, másoknak csalódást fognak okozni, és lesz olyan is, aki egy-egy ponttal egyet fog érteni, míg másokkal nem. Ez már csak így megy: minden kimondott vélemény megosztó. Még az is lehet, hogy egyszer én magam sem fogok egyetérteni néhány pontommal. Nem biztos, hogy mindenben helyesek a következtetéseim. Mégis azt remélem, hogy lesznek olyanok is, akiknek segít az, amit leírok, és nem a homályt, hanem a tisztánlátást fogja növelni a fejükben és a szívükben. Ezeket a pontokat most nem vitaindítónak szánom, inkább a magam számára egy vita lezárásának. Egy időre mindenképpen. Íme a konklúzióim:

Tovább a teljes cikkre »

Az Intelligent Design mozgalomhoz kapcsolódó tudósok közül a legtöbb tudományos publikáció Henry F. Schaefer III amerikai és brit akadémikus nevéhez köthető, akit többször is kémiai Nobel-díjra esélyesként emlegettek, ha jól tudom, öt alkalommal jelöltek is. Schaefer a kvantumkémia területén az egyik legtöbbet idézett tudósnak számít, számos rangos díjjal, kb. 1500 tudományos publikációjával pedig 628 ezer kémikus közül sokáig a hatodik (!) legtöbbet publikáló tudósként tartották számon. Schaefer a University of Georgia és a neves University of California at Berkeley professzora, emellett a Discovery Institute munkatársa és az ID egyik ismert arca. Ez a bejegyzés nem róla fog szólni, hanem Stephen C. Meyer tudományfilozófus két könyvéről, Schaefer kvalitásait inkább háttérinformációként jegyzem meg azok számára, akik szerint az ID tudósok nem tudják, mi a valódi tudomány, illetve azoknak, akik Larry Moran és más harcos neo-darwinisták példáját követve viccesnek találják, ha az ID tudósait nemes egyszerűséggel IDiótáknak nevezik. Tényleg azok lennének?

Tovább a teljes cikkre »

Egy biokémikus és egy molekuláris biológus egy-egy könyvével folytatom a darwinizmussal kapcsolatos élménybeszámolómat. Az egyik könyv Michael J. Behe The Edge of Evolution c. 2007-es kötete, a másik Jonathan Wells-től a The Myth of Junk DNA, mely 2011-ben jelent meg a nem-fehérjekódoló DNS-ekkel kapcsolatos legújabb genetikai és epigenetikai kutatások összegzéseként. Michael J. Behe meggyőződéses darwinistából lett a darwinizmus kritikusává, és a Darwin fekete doboza c. könyvével vált ismertté a 90-es évek közepén (a könyvet a National Review és a World a huszadik század száz legfontosabb könyve közé sorolja). Jonathan Wells a Berkeley-n szerezte egyik doktori fokozatát molekuláris- és sejtbiológiából, majd ugyanott kutatóként is dolgozott. The Icons of Evolution c. darwinizmus-kritikája keltette fel először a tudósok és a média figyelmét. Az elmúlt években mindketten az ID-mozgalom arcaivá váltak. Két újabb könyvük tartalmi jelentősége szerintem legalább olyan nagy, mint az első kettőé volt.

Tovább a teljes cikkre »

Két olyan könyvvel folytatom a szubjektív élménybeszámolót, melyek a darwinizmust világképpé formálva jelenítették meg számomra. Az első Géczy Barnabás magyar paleontológus Lamarck és Darwin c. könyve, mely 1982-ben a Magvető gondozásában (a „gyorsuló idő” sorozatban, aki még emlékszik rá) jelent meg. A könyvet akkori áron viszonylag „drágán”, 12 forint 50 fillérért (!) lehetett megvenni (voltak otthon három-négy forintos könyveink is). A másik Richard Dawkinstól Az önző gén, a bestseller, mely pillanatok alatt híres emberré tette a ma már ikonnak számító ateista etológust. A két könyv más-más okból volt érdekes számomra, de közös bennük, hogy szándékuk ellenére megerősítettek keresztény identitásomban. Talán éppen azért, mert világnézeti értelemben mindkettő túl sokat akart markolni, de csak nagyon keveset fogott. Bár a két könyv közül furcsa mód még mindig a marxista Géczy könyve volt a visszafogottabb.

Tovább a teljes cikkre »

Mielőtt összefoglalom, milyen konklúziók születtek meg bennem a darwinizmussal kapcsolatban, több bejegyzésben néhány olvasmányélményemről szeretném elmondani a szubjektív benyomásaimat. A cikkek nem recenziók vagy könyvismertetők lesznek, nem is célom, hogy magukat a könyveket vagy azok érvelését ismertessem, inkább úti beszámolók ezek a „Darwin-országban” tett kalandozásaimról. Ha tetszik, fényképek, melyeket azokról a dolgokról készítettem, melyek valamiért megragadták a figyelmemet. Csak néhány képet mutatok meg, hogy ne legyen túl hosszú az élménybeszámoló. Választottam darwinista és a darwinizmussal szemben kritikus könyveket egyaránt. Elsősorban azt mondom el, hogy milyen gondolatok és érzések születtek bennem a könyvek kapcsán. A szubjektív jelleg némi hátrányt jelent azoknak, akik nem olvasták a könyveket, de mivel az elsődleges célom most nem az ismeretterjesztés vagy a vitatkozás, hanem az, hogy beszámoljak a téma körüljárása során szerzett benyomásaimról, a könyvek ismerete nélkül is lehet hozzám kapcsolódni. A beszámolót egy régi és egy új darwinista könyvvel kezdem.

Tovább a teljes cikkre »

A mondás szerint „a szív nem tudja ünnepelni azt, amit az elme elutasít”. Ezt félelmetesen igaznak találom mind a magam, mind mások tapasztalatában. Hadd hegyezzem ki ezt a mondást most az evolúció kérdésére. Vajon tudja-e ünnepelni a Biblia igazságát az, akinek az elméje Darwin mellett kötelezte el magát? Vagy fordítva, el tudja-e fogadni a szív Darwin elméletét, ha az elme Jézus Krisztus mellett áll? Vajon Darwin hipotézise aláássa a Biblia igazságát? Vagy van olyan értelmezési keret, melyben mind a keresztény hit, mind a darwini eredetelmélet helyet talál? De talán a legfontosabb kérdés mégiscsak az, hogy igaz-e egyáltalán Darwin elmélete a fajok eredetéről. Ez soha nem volt teljesen eldöntött kérdés, ma sem az. Vajon mennyi a darwinizmust övező kételyekben a vallási előítélet és mennyi a tudományos érv? Sok érdekes élményben volt részem azóta, hogy rászántam magam a darwinizmus körüli viták megértésére. Aki követi ezt a blogot, tudja, hogy több cikket is írtam már a témában (pl. itt, itt, itt, itt és itt). Most néhány összegző bejegyzésben fogok beszámolni a „Darwin-országban” tett „kalandozásaimról”. Ami számomra persze ugyanúgy nem szimpla kalandozás volt, mint annak idején Darwin útja a Galapagos szigetekre. A megismerés vágya hajtott.

Tovább a teljes cikkre »

Nem az első és nem is az utolsó alkalom, hogy a FOCL honlap (a European Leadership Forum előadásait közzétevő portál) anyagaira hívom fel a figyelmet. Most a tudomány területét érintő előadások közül fogok szemezgetni. Friss tudományos felfedezésekkel kapcsolatban a világi sajtó is időnként leszűr bizonyos metafizikai, filozófiai és teológiai következtetéseket, nincs semmi különös abban, hogy keresztény tudósok is megfogalmazzák ezekkel a felfedezésekkel kapcsolatban a maguk válaszait. Az ELF az egyik közeg, ahol ezek a válaszok közérthető módon elhangoznak. Nem biztos, hogy minden válasz megállja a helyét, de a lényeg az elgondolkodtatás és annak megmutatása, hogy fontos tudományos felfedezések esetében a keresztény reakció manapság kifejezetten korszerű és gyors is tud lenni.

Tovább a teljes cikkre »

A történeti tudományok máshogy bizonyítanak, mint a kísérleti tudományok. Történeti tudományok alatt most elsősorban nem a történettudományt értem, hanem a természettudományok közül azokat a tudományágakat, amelyek a múlt jelenségeivel foglalkoznak, mint például a kozmológia, az archeológia, a geológia, a paleontológia és az evolúcióbiológia. (A csillagászatot azért nem sorolom ide, mert bár a fény hosszú útja miatt az is a „régmúltat” vizsgálja, de a múlt gyakorlatilag a szemünk előtt zajlik.) Az előbb említett tudományok módszertana szükségszerűen különbözik a kísérleti tudományok módszertanától. Ennek ugye az az oka, hogy a történeti tudományok nem a természetben megfigyelhető regularitásokat igyekeznek megismerni és megmutatni, hanem múltbeli jelenségeket és azok okait próbálják magyarázni.

Tovább a teljes cikkre »

Teológusként szeretnék felvetni egy kérdést az emberiség eredetének evolucionista magyarázatával kapcsolatban. A kérdésfelvetésem a következő. Mivel hiszek abban, hogy Isten „az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette” (ezt ugye Pál apostol mondta az athéni filozófusoknak), elítélem a rasszizmust. Ezt teszi az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is: „az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon”. De vajon van-e elégséges alapja a rasszizmus (és más értékalapú diszkrimináció) elleni harcnak poligenezis esetén? Pál szavai mögött az a meggyőződés áll, hogy az egész emberiség egyetlen emberpártól származik: Ádámtól és Évától. Az evolúcióelmélet ezt ha jól értem, tagadja. Sok keresztény megörült ugyan a genomkutatás Mitokondriális Éváról és Y-kromoszómájú Ádámról szóló kezdeti híreinek, de a kutatás nem valódi monogenezist feltételez. Nem tudom, hogy ezek a genetikai projekciók más tekintetben megfeleltethetők-e a bibliai ősszülőknek. Azt az ellenérvet, hogy Mitokondriális Évának volt anyja meg nagyanyja, irrelevánsnak tartom, hiszen teremthette őt Isten közvetlenül is. Viszont a másik ellenvetés, hogy Mitokondriális Éva állítólag nem az egyetlen „Éva” volt, felerősíti a bennem mocorgó kérdést: beszélhetünk poligenezis esetén egyetlen egységes emberi nemről?

Tovább a teljes cikkre »

A bibliai teremtéstörténet rengeteg dolgot tanít a világ eredetéről, viszont legalább ennyi kérdésre (ilyen szerintem a világ teremtésének tudományos mechanizmusa is) nem akar választ adni, mert a kérdéseket eleve fel sem teszi. Úgyhogy van létjogosultsága a különböző véleményeknek, még ha természetesen nem is lehet mindegyik igaz. Ebben a bejegyzésben most nem a saját dilemmáimról akarok írni, hanem egy érdekes vitára szeretném felhívni a figyelmet, amely a 2013-as ELF-en zajlott Ard Louis és Stephen C. Meyer között. Mindketten elismert tudósok és elkötelezett evangéliumi keresztények, akik számára a Biblia a legfőbb tekintély. Ard Louis teista evolucionista, a BioLogos Foundation egyik ismert arca, Stephen C. Meyer az ID-mozgalom ikonikus alakja, a Signature in the Cell és a Darwin’s Doubt c. könyvek szerzője. A beszélgetésük jó példa arra, hogyan lehet érveket testvéri módon ütköztetni egymással.

Tovább a teljes cikkre »

Aki a Prometheus magyarországi premierje idején az Alienről ír cikket, az nem kerülheti meg, hogy ne írjon utána valamit a Prometheusról is. Úgyhogy kicsit kelletlenül, de elmentem a moziba, és megnéztem Ridley Scott Alien-Genezisét. Azért kelletlenül, mert bevallom, tartottam attól, hogy megint egy feleslegesen elnyújtott sorozat ötlettelen, azonos sémára felépített darabjával ütöm agyon a drága időmet. A félelmem csak részben igazolódott, a Prometheus látvány tekintetében egészen kiváló film volt, tulajdonképpen érdekesnek mondható gondolatokkal, még ha ezek azért elég egyértelműek és egyszerűek voltak is. Viszont pont az egyszerűen megfogalmazott kérdések miatt a film egyre inkább felkeltette az érdeklődésemet.

Tovább a teljes cikkre »

Utolsó hozzászólások
Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum