A ‘felelősség’ címkével jelölt bejegyzések

A rendszerváltás idején még friss hívőként jelentkeztem, hogy én is szívesen tartok kapcsolatot a Billy Graham evangélizáción megtért emberekkel. Egy tízéves fiú címét kaptam meg, aki előre ment az evangélizáción és jelezte, hogy befogadta Jézust a szívébe. Első látogatásomkor kiderült, hogy a srácot sokkal jobban érdekli minden más, az édesanyja viszont igencsak érdekelt abban, hogy a fiának legyen idősebb hívő barátja. Buta és nyomasztó helyzetbe kerültem, amit csak az tett még nyomasztóbbá, amikor az édesanya a lelkiismeretem húrjain táncolt, ha hosszabb ideje nem látogattam meg a fiát. Akkoriban egy tanításban azt hallottam, hogy ha Isten beszélni akar velünk valamiről, addig felesleges vele másról beszélni, amíg azt a dolgot nem tisztáztuk vele. Nekem imádság közben mindig az jutott eszembe, hogy régóta nem látogattam meg a patronáltamat. Ezen kis híján gajra ment alig kezdődött imaéletem.

Tovább a teljes cikkre »

Mégiscsak belenyúlok ebbe a darázsfészekbe. A menekültek (migránsok, bevándorlók stb.) kérdése sok érthető (és kevésbé érthető) indulatot vált ki a környezetemben, úgyhogy eddig inkább csak figyeltem és igyekeztem megérteni mind a problémát, mind azt, hogy Jézus követőiként mi lehet számunkra a helyes hozzáállás a szemünk előtt zajló – és olykor ijesztő, máskor szívszorító – népvándorlás jelenségéhez. Nógrádi György biztonságpolitikai elemzéseit és Hamar Dávid barátom facebookon megosztott gondolatait leszámítva kevés gondolatmankót kaptam a témához, ami nem egy az egyben a liberális vagy a konzervatív politikai narratívát követte volna. Bevallom, rengeteg kérdés van bennem, több kérdés, mint válasz. Három elvi szempontot viszont szeretnék megemlíteni, amit szerintem érdemes szem előtt tartanunk, amikor a migráció problémájáról és abban a saját felelősségünkről és lehetőségeinkről gondolkodunk.

Tovább a teljes cikkre »

Ha bűnben születtünk (Zsolt 51,7), és nem tehettünk másként, mint hogy vétkezzünk, miért von bennünket Isten felelősségre? Nem igazságtalan az, hogy Isten Ádám vétkéért bennünket is hibáztat? Elismerem, hogy rendkívül nehéz kérdésről van szó. A probléma nehézségét tovább súlyosbítja, hogy a nyugati világ individualista gondolati alapvetésekkel működik, és az ilyen alapvetéseket éppen azért nehéz nem hogy lebontani, de észrevenni is, mert alapvetések. A bűn tulajdonításának gondolata az egyéni felelősségre építkező világnézet(ek) számára a herezisek herezise. Ahhoz, hogy a megoldás közelébe jussunk, legalább meg kell próbálnunk kilépni egy pillanatra az individualista sémákból, ami tudom, sokunknak szinte lehetetlen vállalkozás. Mégis, tegyünk egy próbát.

Tovább a teljes cikkre »

Általános vélekedés, hogy az ember csak akkor felelős a tetteiért, ha szabad akarata van. Némi igazságot én is látok ebben a gondolatban, de hadd mutassam meg a korlátait is.

Metafizikai értelemben az embernek feltétlenül szabad akarata van, képes döntéseket hozni, nem robot vagy automata. Ha Isten nem adott volna az embernek szabad akaratot, nem vonhatná igazságosan felelősségre a döntéseiért. Isten nem tesz bennünket felelőssé azért, mert nem tudunk a pókokhoz hasonlóan pókhálót szőni, vagy a madarakhoz hasonlóan a levegőben repülni. Ezekre nekünk, embereknek nem adott képességet, ezért nem is kéri számon rajtunk a képtelenségünket. Akarattal viszont felruházott, ezért felelősek vagyunk a döntéseinkért.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum