Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Az Emberi Jogok Európai Bírósága néhány napja elítélte Magyarországot az ún. transzjogok megsértése miatt. Az EJEB hangsúlyozza, hogy a tagállamoktól elvárt, hogy gyors, átlátható és elérhető eljárásokat biztosítsanak a transznemű személyek jogi elismerésére. Vagyis hogy Magyarország is beillessze a jogrendjébe a genderideológia fura hiedelmeit és dogmáit, amelyeket a nyugati társadalmak többsége az utóbbi években magáévá tett.
A Budapesti Kortárs Keresztény Intézet kezdeményezésére Tapolyai Emőke klinikai pszichológussal beszélgettünk genderről, identitásról, nemi orientációról, bűnről, elfogadásról, gyermekvédelemről. Egy keresztény pszichológus és egy evangéliumi teológus, akik számára mind a személyes sorsok, mind Isten igazsága rendkívül fontos. A témák közéleti súlyához és aktualitásához mérten igyekeztünk nyíltan és őszintén szembenézni összetett és nehéz kérdésekkel is. Szeretettel és igazságban. A felvétel nem rövid, de érdemes végignézni.
Emlékszünk még Fekete-Győr András babahordozós fotójára, és arra, hogy mit írt Rákay Philip az újraposztolt fotó fölé? Emlékszünk, milyen botrány kerekedett belőle? Csak a politikai dimenzió miatt nem szólaltam meg akkor, mert egyébként elképesztően tanulságos mind a kép, mind a reakció. Politikai szempontból tőlem lehetne fordítva is: a jobboldali médiaszemélyiség van babahordozóban és a momentumos politikus írja a kép alá, hogy „szép új világ”. Ez a kérdés messze túlmutat a politikán. Sőt, éppen onnan szeretném most kivinni. De bevallom: a fotót látva bennem is összerándult belül valami. Pedig lehet, hogy Fekete-Győr András csodálatos édesapa. Sőt, példamutató édesapa. Talán még a babahordozóban is. Nem tartom magam példaapának, de én is pelenkáztam időnként a fiaimat. Ezt teljesen okénak tartottam. Nem olyan ösztönös szeretettel csináltam, mint a feleségem, inkább levittem a szemetet, vagy elmentem vásárolni, de ha kellett, én is bevállaltam. Az ölembe is vettem őket, babakocsit is toltam, és amennyire tőlem tellett, igyekeztem gyakori érintéssel is kifejezni a fiaim iránti szeretetemet. Nem kell egy apának hidegnek lennie.
Régóta vissza-visszatérően írok a genderkérdésekről (LMBTQ-ideológia, transzneműség, nemek lebontása, jogrendszer átalakítása, társadalmi érzékenyítés stb.). A téma fókuszba állításakor gyakran elhangzik az ellenvetés, hogy ez valójában keveseket érint, meg egyébként ott van például az alkoholizmus problémája is (na az sokkal többeket érint), vagy a családon belüli erőszak, meg foglalkozhatnánk az afrikai éhezőkkel, a klímavédelemmel vagy a korrupcióval is. Miért pont a gendertémát emelnénk ki? Engem ez az aggályoskodás arra a politikusra emlékeztet, aki annak idején egy szimbolikus beruházás kapcsán kiszámolta, hány lélegeztetőgépet lehetett volna abból venni a kazincbarcikai kórház számára. Ami ahhoz hasonlít, amikor Júdás a drága nárdusolaj kapcsán a szegényekért kezdett aggódni (Mk 14,1-9). Ha egy ügyet kiemelünk, mindig lesznek az ügynek riválisai, amelyek nagyobb statisztikai relevanciája mellett jó érveket lehet felhozni. Csak a világ nem így működik.
A New York-i metrót olyan hirdetések lepték el (nem az ajtón, hanem a hirdetési felületen, körbe az egész kocsiban), amelyek a különböző szexuális szokások helyességét propagálják, meglehetősen explicit módon. A hirdetések mögött az OKCupid nevű weboldal áll, és a panszexuális életmódtól a nem-monogám szexig sokféle pózban és sejtető nyelvezettel mutatják, hogyan szeretheti egymást két vagy több ember. És hogy ez oké. Mondhatnánk, hogy ebben nincs is semmi különös, ez mindennapos, hiszen nyugaton lassan hozzászoktak az emberek ahhoz, hogy mindent, de tényleg mindent eláraszt az LMBTQ-propaganda, és viszi magával a gyermekeiket. Most viszont valami megtörte a mintát.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK