A ‘George Eldon Ladd’ címkével jelölt bejegyzések

N. T. Wright Jesus and the Victory of God c. könyvének egyik legfontosabb célkitűzése, hogy megmutassa a kivezető utat a Schweitzerstrasséról, anélkül, hogy átterelne bennünket a vele párhuzamosan haladó Wredebahnra. A Schweitzerstrasse a keresztény hit számára azért jelent zsákutcát, mert arra a schweitzeri tézisre épül, hogy Jézus küldetése tragikus kudarcban végződött, hiszen az Emberfia nem jött el ahhoz a generációhoz, amelynek megígérte, hogy meglátja közeli eljövetelét. A Schweitzerstrassén lényegében mindenki abból a feltételezésből indul ki – és sokan járnak ezen a teológiai ösvényen! –, hogy Jézus saját generációjának ígérte a parúziát, az mégsem következett be, csalódást okozva a követőknek. Wright a harmadik történeti Jézus-kutatások fényében ebből a zsákutcából ígér kiutat, mégpedig a zsidó apokaliptikus váradalmak mélyebb megértése által.

Tovább a teljes cikkre »

Van egy másik (kisebb) kupac írásom, mely Az Apolló-templom árnyékában elmélkedéseihez hasonlóan eddig talán rejtve maradt az olvasók előtt. Öt rövid igemagyarázat található itt az Isten országa titkairól, mindegyik a Máté evangéliuma 13. részében összegyűjtött példázatokra támaszkodik. A cikkeimre nagy hatással volt az a megközelítés, melyet George Eldon Ladd (a Fuller Seminary újszövetséges professzora) képviselt, többek között a The Gospel of the Kingdom (Eerdmans, 1959), The Presence of the Future (Eerdmans, 1996) és A Theology of the New Testament (Eerdmans, 1974) c. könyveiben. Ladd magyarázatait olvasva tapasztaltam először azt, hogy Jézus példázatait valaki hittel, de az eredeti történeti kontextus fényében értelmezi, és az értelmezését meggyőzőnek és lényeglátónak találom. Rengetegszer elmélkedtem azóta Máté evangéliuma 13. részén, és még mindig úgy érzem, hogy Ladd megközelítése alapvetően megállja a helyét. A következtetéseimért viszont természetesen enyém a felelősség.

Több magyarázat is lehetséges arra a kérdésre, hogy miért mondja Jézus a szárdiszi hívőknek, hogy ha győznek, nem törli ki a nevüket az élet könyvéből. Az élet a szárdiszi gyülekezet esetében fontos kérdés volt, Jézus azt mondja ugyanis nekik a 3,1-ben: „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy”. Sokan legalábbis „halófélben” voltak közöttük (3,2). Ennek a fényében különös jelentősége van a buzdításnak, hogy aki győz, annak a neve benne lesz az élők könyvében, és Jézus vallást fog róla tenni az Atya előtt. A most következő magyarázatok a kanonikus és a kulturális kontextus figyelembe vételével értelmezik Jézus szavait.

Tovább a teljes cikkre »

Milyen szempontok alapján gondolják az előző bejegyzésben említett exegéták, hogy nem helytálló Witherington és mások értelmezése, miszerint kitörölhetik egyesek nevét az élet könyvéből? Nem egyértelmű Jézus szava? „Aki győz… annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből…” Lehet tehát olyan eset, hogy egy embernek ott van a neve a könyvben a világ teremtése előtt óta, mégis kitörlik onnan, mert nem jut el a célba. Vagy mégsem erről van szó? Beale, Ladd, Beasley-Murray, Hendriksen és további szerzők a következő szempontokra mutatnak rá:

Tovább a teljes cikkre »

A Jelenések könyve megcáfolja a predesztinációt? A 3,5-ben Jézus azt mondja a szárdiszi gyülekezetnek: „Aki győz… annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.” (3,5) Ezeket a szavakat időnként kálvinisták mellének szegezik, valami ilyesmi magyarázattal: „Maga a Biblia tanítja, hogy ki lehet törölni egyes hívők nevét az élet könyvéből. Ha pedig ez így van, akkor nyilván nem igaz az a tanítás, hogy a választottak biztosan öröklik az üdvösséget, vagyis hogy nem lehet kitörölni a nevüket az élet könyvéből. Ez a vers tehát cáfolja a predesztináció-tan egyik legfontosabb alapvetését.”

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum