A ‘harag’ címkével jelölt bejegyzések

De Jákób ezt mondta Simeonnak és Lévinek: Bajba kevertetek, gyűlöltté tettetek engem ennek az országnak a lakói előtt, a kánaániak és perizziek előtt.” (1Móz 34,30a)

Dinát megbecstelenítette Hámór, aki Sikemnek, egy kánaáni fejedelemnek volt a fia. Dina Lea gyermeke, Rúben, Lévi, Simeon és Júda húga. Barátnőket keresett a kánaáni lányok között, amikor Hámór meglátta, elkapta és megerőszakolta őt. Az elkényeztetett, gazdag herceg ezután úgy gondolta, Dina jó feleség lenne számára, ezért apjától azt kérte, szerezze meg neki a lányt. Sikem támogatja a fia vágyát, és hogy az ügyet nyomatékosítsák, a lányt maguknál is tartják, amíg az egyezség meg nem köttetik. Rendkívül méltánytalan és megalázó a helyzet, érthető, hogy Dina testvérei nagy haragra lobbannak.

Tovább a teljes cikkre »

Nehéz elgondolnunk Istenről, hogy egyszerre képes lenne haragudni és könyörülni. Mivel bennünk ez a két indulat legtöbbször elválik egymástól (ha haragszunk, nem érzünk irgalmat, ha irgalmat érzünk, nem haragszunk), Istenről is azt feltételezzük, hogy vagy haragszik, vagy könyörületes, de a két indulat egyszerre nem lehetséges benne. Vagy a haragvó Isten létezik, vagy az irgalmas Isten; a kettő együtt azonban nem. Pedig de, és ezt Jézus halálára emlékezve különösen fontos megértenünk. Pál apostol az efézusiaknak írt levelében ezt a két indulatot – a haragot és az irgalmat – tulajdonítja Istennek, amikor arról ír, hogy bár a harag fiai voltunk, Isten megkönyörült rajtunk. Bár haragudott, megkönyörült. Az Efézusi levél 2. részének elejéről következik egy idézet:

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum