A ‘határok’ címkével jelölt bejegyzések

Amikor a társadalom morális tartópillérei omladoznak, és sokan tudatosan is dolgoznak azon, hogy a korábban jó okkal elhelyezett támfalakat lebontsák, keresztényként abba a pozícióba kényszerülünk, hogy az igazság, a bölcsesség, a korlátok, a korábbi morális megfontolások védelmében lépjünk fel. Mint Chesterton szerzetese, aki mielőtt leütötték, azt próbálta elmondani, hogy a lámpaoszlop okkal van ott, ahova tették. Kényelmetlen és népszerűtlen ez a szerep, mert a Jeremiásokat és Savonarolákat soha nem szerették, mégis elkerülhetetlen, hogy valaki kimondja: „Emberek, tényleg nem kellene elmozdítani azt onnan!” Ezt a bejegyzést most mégsem azért írom, hogy a határok és morális korlátok helyessége mellett érveljek. Azért írok, hogy önmagunkat figyelmeztessem: az evangélium nem a határokról, hanem az irgalomról szól.

Tovább a teljes cikkre »

A keresztények egységét definiálhatjuk úgy is, hogy határt húzunk az igazak köré, és úgy is, hogy megnevezzük a középpontot, mely összeköti mindazokat, akik ahhoz a középponthoz igazodnak. A két módszerrel különböző hatást érünk el. A tizennyolcadik századi evangéliumi ébredések idején mindkét módszert kipróbálták. Az előbbire példa a presbiteriánus Erskine testvérek körül kialakult mozgalom szemlélete, az utóbbira az anglikán-metodista George Whitefield evangélizációs gyakorlata. Az Erskine testvérek és Whitefield egyaránt kálvinisták voltak, de az evangéliumi egységről gyökeresen eltérő elképzeléseik voltak. Ez a gyakorlatban is megmutatkozott.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum