Hellen Keller kétéves kora előtt megsüketült és megvakult. Nem tudta, mi a nyelv. Szavak nélkül élt, jelentés nélküli sötétségben. Fogadott nevelője eltökélte, hogy megtanítja az emberi kommunikációra. De hogy mondja el egy süket és vak embernek, hogy mi a szó, ha a szó nem lehet a közlés eszköze? Hogyan lehet betörni egy zárt világba, melyben a nyelv kategóriái ismeretlenek? A nevelő betűket rajzolt Helen kezeire. A kislány utánozta a mozdulatokat, de nem értette azok jelentőségét. Egy nap mégis csoda történt. Az áttörést az hozta el, amikor a nevelő a w-a-t-e-r betűket rajzolta a lány...

tovább