A ‘Henri Blocher’ címkével jelölt bejegyzések

A bibliai teremtéstörténet rengeteg dolgot tanít a világ eredetéről, viszont legalább ennyi kérdésre (ilyen szerintem a világ teremtésének tudományos mechanizmusa is) nem akar választ adni, mert a kérdéseket eleve fel sem teszi. Úgyhogy van létjogosultsága a különböző véleményeknek, még ha természetesen nem is lehet mindegyik igaz. Ebben a bejegyzésben most nem a saját dilemmáimról akarok írni, hanem egy érdekes vitára szeretném felhívni a figyelmet, amely a 2013-as ELF-en zajlott Ard Louis és Stephen C. Meyer között. Mindketten elismert tudósok és elkötelezett evangéliumi keresztények, akik számára a Biblia a legfőbb tekintély. Ard Louis teista evolucionista, a BioLogos Foundation egyik ismert arca, Stephen C. Meyer az ID-mozgalom ikonikus alakja, a Signature in the Cell és a Darwin’s Doubt c. könyvek szerzője. A beszélgetésük jó példa arra, hogyan lehet érveket testvéri módon ütköztetni egymással.

Tovább a teljes cikkre »

Konkordista értelmezésnek szokták nevezni a Genezisnek azt a magyarázatát, amelyik a tudományos konszenzus és a bibliai beszámoló közötti harmóniára törekszik. Tévedés lenne azt gondolni, hogy kizárólag a konkordista értelmezés próbál hidat verni a Biblia és a tudomány között, hiszen a „fiatal” világegyetemet feltételező kreacionista magyarázatok is igyekeznek a maguk oldalára állítani a tudományt, csak az ő esetükben mintha inkább egy törpe kisebbség vívna reménytelen harcot a tudományos közvéleménnyel. A tudomány és a Genezis összehangolása régóta izgatja a hívőket. Van, ahol mindig az éppen aktuális tudományos konszenzushoz próbálják igazítani a Biblia értelmezését, más keresztény körökben inkább a bibliai szöveg egy bizonyos értelmezéséhez keresik a tudományos igazolásokat. És vannak olyanok is, akik mind a bibliaértelmezésre, mind a világ eredetét kutató tudományra önálló disciplinákként tekintenek, és nem próbálják mindenáron feloldani a feszültséget a kettő között. Vajon nekik van igazuk, vagy azoknak, akik már most felvázolnak modelleket, amelyek egyszerre tesznek eleget a tudomány követelményeinek és a Biblia igazságigényének?

Tovább a teljes cikkre »

„Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta (תֹ֙הוּ֙ וָבֹ֔הוּ) volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.” Ezekkel a szavakkal kezdődik a Biblia. Erőteljes, súlyos, kontúros szavak. A szerző gondosan megválogatta, pontosan megmérte őket, mielőtt beépítette esztétikailag kifogástalan művébe. (A mózesi teremtéstörténet esztétikai minőségéről írtam már a zsidó exegéta, Umberto Cassuto kommentárjával összefüggésben.) Ebben a bejegyzésben most csak a második mondattal szeretnék foglalkozni, azon belül is azzal, hogy mit jelent kezdetben a föld kietlensége és pusztasága, a tohuvavohu (תֹ֙הוּ֙ וָבֹ֔הוּ).

Tovább a teljes cikkre »

Ritkán olvasok el többször is egy könyvet, Henri Blocher Kezdetben (Harmat Kiadó, 1998) c. kötetét azonban már háromszor végigolvastam, és szívesen elolvasnám negyedszer is, annyira jó. Henri Blocher francia protestáns rendszeres teológus, a néhai Paul Ricoeur tanítványa. Akkor lopta magát először a szívembe, amikor egy nemzetközi keresztény diákkonferencián (IFES) tartott előadásában a nyugati világ szellemtörténetének a térképét rajzolta meg. Ha jól emlékszem, beszélt a neotomizmusról, az egzisztencializmusról, a neokantianizmusról, a fenomenalizmusról, a pozitivizmusról és más szellemi irányzatokról, mindegyiket valami hegységként, dombságként, folyóként, tóként, völgyként vagy hasonló földrajzi tájként ábrázolva, hogy az egymással való kapcsolatukat is kiemelje. Valaki az előadás utáni beszélgetésben megkérdezte: „Blocher úr, az evangéliumi kereszténységet hol helyezné el a térképen?” Blocher meglepődött a kérdésen, majd kapásból ezt válaszolta: „Ó, hát az evangéliumi kereszténység nincsen a térképen, mert az kinyilatkoztatáson alapul!” Az előadását is nagyon élveztem, de ezen a ponton azt is tudtam, hogy ezután minden érdekel, amit Blocher bárhol, bárkinek, bármiről mondott.

Tovább a teljes cikkre »

Az előző bejegyzésemhez kapcsolódva egy ismert zsidó bibliakutató segítségével szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni a mózesi teremtéstörténet esztétikájáról. Isten irodalmi formát használt arra, hogy a világ eredetének igaz történetét elmondja nekünk. Ez a történet mindenekelőtt az ókori mítoszokkal száll vitába, azokhoz képest fogalmaz meg radikálisan új üzenetet. Az irodalmi forma tökéletes összhangban van az eredeti befogadó közeg képességeivel és elvárásaival. Az isteni akkomodáció (ahogy Kálvin Isten felénk lehajló kommunikációját nevezte) ott és akkor megfelelt a célnak, és a hermeneutika és exegézis tanító feladata az, hogy ezt ma is releváns üzenetként közvetítse felénk.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum