A ‘homoszexuális’ címkével jelölt bejegyzések

Néhány éve a belarusz ortodox egyházfő mondott kijózanító beszédet egy protestáns egyházi zsinaton, most hasonló ismétlődött meg az anglikán egyház püspökeinek szinódusán. Ezúttal azonban nem kívülről érkezett a prófétai figyelmeztetés, hanem a felekezeten belülről. A téma ugyanaz: helyes-e megváltoztatni a házassággal és a szexualitással kapcsolatos kétezer éves keresztény tanítást a kultúra új erkölcsi víziójának hatására. Ahogy az amerikai presbiteriánus egyház (PCUSA) hajlott a kompromisszumra, úgy a Church of England is nemrég elindult ebbe az irányba. A kritika ezúttal viszont olyan embertől érkezett, aki nem csak hogy lelkésze ennek a felekezetnek, hanem érintett a homoszexualitás kérdésében is. Sam Allberry (az Is God Anti-Gay c. könyv szerzője) ugyanis férfi létére férfiakhoz vonzódik, de Jézus követőjeként nem azonosítja magát ezekkel a vágyaival, hanem tartja magát a keresztségben vállalt fogadalomhoz, hogy a bűnnek meghalva szentül fog élni.

Tovább a teljes cikkre »

Cambridge-i tartózkodásom anglikán élményei pont olyan vegyesek lettek, amilyen az anglikán egyház jelenlegi állapota. Konkrétan a Church of England helyzetére gondolok, amely valahogy beszorult az észak-amerikai progresszívek és az afrikai evangéliumiak prése közé. Az anglikán közösség súlypontja egy ideje már nem az amerikai és brit régió, amit az amerikai episzkopálisok tagságának tavalyi felfüggesztése is jelez, de még mindig elképzelhetetlen lenne az anglikánok világméretű közössége a Church of England meg a Canterbury érsek nélkül. A szexuális forradalom és az azt egyre lelkiismeretesebben követő progresszív teológia mégis olyan változásokat indukál, amelyek jelenleg ennek a világméretű egyházi formációnak a szétesésével fenyegetnek. Persze sokan gondolják, hogy ez most már talán nem is volna olyan nagy baj.

Tovább a teljes cikkre »

A Keresztények a melegekért csoport a Pride-on tett hitvallást arról, hogy Jézus szereti a „melegeket”. A felvonuláson részt vett a szombathelyi Golgota gyülekezet lelkipásztora is (feltételezem, hogy nem felekezete támogatásával), aki blogjában beszámolt erről, megfeddve bennünket, akikből ez a lépés erős ellenérzéseket vált ki. Gondolom, az egyetnemértésünk is része annak a „vérgáz” hozzáállásnak, amit az egyház a „melegek” felé mutat („egyszerűen nem szeretik a melegeket”). A csoport törekvése lehetne akár egészen jó és biblikus is, hiszen Jézus valóban együtt evett megvetett vámszedőkkel és prostituáltakkal, és akik megbotránkoztak ezen, azok éppen a farizeusok voltak, akiket Jézus a legtöbbet korholt. Vajon hogyan máshogy lehetne legegyértelműbben kimutatni a „melegek” iránti szeretetet, ha nem úgy, hogy elmegyünk közéjük? (Felvet persze néhány kérdést, hogy ún. progresszív keresztényeknek miért mindig ez a missziós cél jut mostanában eszébe, de ezt most tegyük zárójelbe.)

Tovább a teljes cikkre »

Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy férfit, akit homoszexuális tevékenységen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: „Mester, ezt a férfit homoszexuális aktus közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?” Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” És lehajolva tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg a férfi maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott a férfin kívül, így szólt hozzá: „Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” Ő így felelt: „Senki, Uram.” Jézus pedig ezt mondta neki: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és folytasd azt, amit eddig, hiszen nem vétkeztél!”

Tovább a teljes cikkre »

A livingout.org honlap készítői nyíltan elismerik jelenlegi vagy múltbeli homoszexuális vágyaikat, de azokhoz evangéliumi módon akarnak viszonyulni, és ebben szeretnének másoknak is segíteni. Honlapjukon a „Mit hiszünk?” fül alatt közzé teszik a brit Evangelical Alliance Biblical and pastoral responses to homosexuality (Bibliai és pásztori válaszok a homoszexualitásra) c. állásfoglalását, melyet saját álláspontjukként fogadnak el. Lefordítottam a nyilatkozatot, szerintem érdemes elolvasni, mert összefoglalja azokat a sarokpontokat, amelyek az evangéliumi hozzáállást meghatározzák. Ezek fényében talán kevesebb lesz a félreértés. Ha valaki nem is ért egyet a nyilatkozatban megfogalmazott evangéliumi hozzáállással, jó, ha legalább tudja, hogy mi az, amire reagál.

Tovább a teljes cikkre »

Gyakran hallom a kérdést barátaimtól is, kritikusaimtól is: miért kell ennyit beszélni a homoszexualitásról? Az előző cikkem miatt megint felvonhatták némelyek a szemöldöküket. Jogos a kérdés, vajon nem aránytalanul sok szó esik-e a valóságnak erről a viszonylag keveseket érintő szeletéről, miközben más területeken őrült nagy bajok vannak az egyházzal és a világgal. Ez valami evangélikál monománia, hogy most mindenki kötelezően a homoszexualitásról beszél? Miért kell egyáltalán magát a szexualitást ennyire középpontba állítani, de ha már ez a helyzet, miért pont a homoszexualitás kerül állandóan pellengérre? Miért nem születnek tömegével cikkek a házasságon belüli erőszakról, a szex-kereskedelemről, vagy mondjuk a szegénység okozta prostitúcióról? De lehetne az irigységet, a kapzsiságot, a képmutatást vagy a tekintéllyel való visszaélést is említeni. Miért van kipécézve a homoszexualitás? Hadd világítsam meg az okot, és közben hadd emeljem egy kicsit a tétet is.

Tovább a teljes cikkre »

Egy közlemény pár napja homofóbnak minősítette azokat, akik támogatják a házasság hetéről szóló rendezvénysorozatot. Most nem a házasság hetéről akarok írni, nem is a házasságról, hanem egy sokkal kevésbé fontos dologról, magáról a homofóbia szóról, amire felkaptam a fejem. A valóság leírására nem nagyon lehetett volna semmitmondóbb, alkalmatlanabb és idétlenebb kifejezést találni ennél. Kutatok az emlékeim között, de azt hiszem, még életemben nem találkoztam homofób emberrel. Olyat sokat ismerek, aki viszolyog a férfiak (vagy nők) közötti szerelemtől, a homoszexuális életmódtól, attól, hogy egy férfi szájon csókoljon egy másik férfit, és a többi homoszexuális viselkedésformától, amit most nem részleteznék. Sajnos olyanokat is ismerek, akik megvetik, sőt, akár gyűlölik is azokat, akik ilyeneket csinálnak. Olyan embert még többet ismerek (erre nem mondom, hogy sajnos), mint a házasság hete szervezői, akik egyszerűen csak megkülönböztetett és védendő értéknek tartják a férfi és nő közötti életreszóló házasságot. De kik azok a homofóbok?

Tovább a teljes cikkre »

Az elmúlt években többen elmondtátok itt ezen a honlapon, hogy a homoszexuális vágy személyes kálváriátok, mégis Krisztust akarjátok követni engedelmességben, tisztaságban. Most hozzátok szeretnék fordulni egy C. S. Lewistól vett gondolat erejéig. A homoszexualitás témájában posztolt előző két írásom (ez és ez) elsősorban azoknak szólt, akik az egyházakon belül véleményformálók, döntéshozók vagy egyszerűen csak befolyásuk van, illetve azoknak, akik szeretnék kialakítani saját véleményüket ebben a borzasztó sok indulatot kavaró témában. Ez a poszt viszont kifejezetten nektek szól, akiket homoszexuálisoknak neveznek. Én nem szeretem ezt a szót, mert a szexuális orientáció mentén beskatulyáz benneteket, és szerintem ez helytelen, de a könnyebb kommunikáció kedvéért most nem térek el a szóhasználattól.

Tovább a teljes cikkre »

A homoszexualitás körüli diskurzus időnként azért nyomasztóan zavaros, mert vannak az érvek mögött ki nem mondott előfeltevések, melyeket a vitában résztvevő felek magától értetődőnek vesznek, pedig a másik számára egyáltalán nem azok. Hadd mondjam el, melyek azok az előfeltevések, melyeket vitapartnereim érvei mögött gyakran felfedeztem, amikor a homoszexualitásról ütköztettük az álláspontjainkat. Olyan előfeltevésekre gondolok, melyek nem csak kimondatlanok, de szerintem tévesek is. Egy részük a keresztény kinyilatkoztatás fényében téves, másik részük tudományos kutatásokkal is cáfolható. Mivel ezek az előfeltevések egyszerre kimondatlanok és tévesek, legfőbb ideje, hogy világosságra hozzuk őket. Elsősorban öt téves premisszát látok a homoszexualitás elfogadása mellett szóló érvek mögött.

Tovább a teljes cikkre »

A homoszexualitás kérdése soha nem látott kihívás a huszonegyedik századi egyház számára. Meggyőződésem, hogy ez a téma nemsokára nem csak ketté fogja osztani a hanyatló nyugati kereszténységet (ez a folyamat már elkezdődött), de a Krisztushoz való ragaszkodás és a valódi felebaráti szeretet egyik fontos jelzője is lesz. Ezt annak ellenére így gondolom, hogy az elmúlt egy-két évben sokan éppen Krisztus nevében változtattak álláspontjukon és álltak a félelmetes gyorsasággal formálódó új társadalmi konszenzus mellé, mely a homoszexuális életmód helyett annak bírálatát tekinti bűnnek. Istent azonban nem lehet sem becsapni, sem megcsúfolni. Aki úgy tanítja az embereket, hogy akár csak egyet elvesz Isten parancsolataiból, az a legkisebb lesz az Isten országában. Ezt Jézus mondta, akit sokszor próbáltak már az aktuális kultúra képére formálni. Az ő nevében nem most először igazolnak társadalmi folyamatokat (gondoljunk a kulturprotestantizmusra, a pápai fényűzés bibliai alátámasztására, vagy a szocializmus idején született magyar teológiai kuriózumra, a „szolgáló egyház teológiájára”).

Tovább a teljes cikkre »

Kerényi Imre két héttel ezelőtti „buzizós” mondata jó nagy port kavart a magyar közéletben, és ennek elsősorban azok örülhetnek, akik az LMBT kultúrkampf ügyét szeretnék végre előrébb tolni ezen a visszasztyeppésedő magyar ugaron. Kerényi valószínűleg nem érzékelte, hogy az euroatlanti hullámok ma már azonnal partra vetik az olyan megnyilvánulásokat, mint az övé, és otromba mondatával éppen azoknak tesz szívességet, akiktől el akar határolódni. Nekik pontosan az olyan mondatok kellenek, amilyen a színigazgatóé volt. Kerényi – mintha Jean Valjean groteszk reinkarnációja lenne – önként odaállt az LMBT szekere alá, és bárgyún megemelte. Most új lendülettel tolhatják tovább, az ismert koreográfia szerint. Furcsa, hogy ezt a dinamikát éppen egy színházi rendező nem érzékeli.

Tovább a teljes cikkre »

(A bejegyés a Vaughan Roberts oxfordi lelkésszel készített interjú harmadik része.)

Julian: Ez eléggé más nézőpont, mint az, hogy „vágj jó pofát és maradj tiszta”. Hogyan működik ez a gyakorlati életben?

Vaughan: Rájöttem, hogy azoktól a hívőktől tanultam a legtöbbet, akik úgy jutottak előre a keresztény érettségben, hogy kitartottak a legnagyobb nehézségekben is. Önmagában nem jó a vakság élménye, a depresszió, az alkohol-függőség, a nehéz házasság, vagy akármilyen más nehézség, Isten mégis munkálkodik ezekben a helyzetekben. Az arany is az ő munkája, amit bennük éget ki, és az áldások is, melyeket rajtuk keresztül ad másoknak. Ugyanezt a folyamatot láttam olyan istenfélő emberek életében, akik látszólag ellenállhatatlan vonzódást éreztek a saját nemük iránt. Megtanulták sok nehéz helyzeten át, hogy az egyetlen valódi megelégedést az adja, ha Isten elé mennek a kapcsolat iránti vágyukkal. Ezek az emberek mély és örömteli kapcsolatot építettek fel Vele. Saját nehézségeik megtapasztalása érzékenyebbé tette őket mások iránt, és képessé tette őket arra, hogy segítsenek másoknak az ő harcaikban. Azok, akik nem házasodtak meg, elfogadták a Biblia pozitív tanítását az egyedülállóságról mint ajándékról (1 Korintus 7:32-35), függetlenül attól, hogy ezt választották-e vagy sem. A magány és a szexuális beteljesületlenség ellenére csodálatos lehetőségeket kaptak arra, hogy Istent és másokat szolgáljanak. Tudom, hogy nem lett volna időm könyveket írni vagy konferenciákon előadást tartani, ha házas lennék. Több időm van barátságokra is, ami hatalmas áldást jelent számomra, és bízom benne, hogy mások számára is.

Tovább a teljes cikkre »

(Az előző bejegyzésben megkezdett interjú második részlete következik.)

Julian: Biztosan vannak olyanok, akik bizalommal megosztották veled mint lelki vezetőjükkel, hogy saját nemükhöz vonzódnak. Hozzájárult ez ahhoz, hogy úgy döntöttél, nyíltan beszélsz magadról?

Vaughan: Természetesen. Minden hétfőn imádkozom ezekért az emberekért. Van egy listám, melyet két részre osztottam: azokra, akik továbbra is próbálnak hűségesek lenni a Biblia tanításához, miszerint a szexuális kapcsolat egyedüli elfogadható tere a férfi és nő közötti házasság, valamint azokra, akik elfordultak ettől a nézettől. Sajnálatos módon a második csoport egyre növekszik.

Tovább a teljes cikkre »

Vaughan Roberts az oxfordi St. Ebbe’s anglikán gyülekezet lelkésze. Vaughan Roberts evangéliumi keresztény. Vaughan Roberts bevallottan a saját neme tagjaihoz vonzódik. Na… állj csak meg, Ádám. Hogy mondtad? Vaughan Roberts evangéliumi keresztény, lelkész és homoszexuális? Nem épp az evangéliumi keresztények ellenzik, hogy homoszexuális lelkészek legyenek az egyházban? De igen. Én is ellenzem. Éppen ezért érdekes Vaughan Roberts példája. Vaughan Roberts a saját neme tagjaihoz vonzódik, de ellenzi a homoszexuális gyakorlatot és magát nem nevezi homoszexuálisnak. Na, most már tényleg nem értelek, Ádám. Ki a holló ez a Vaughan Roberts, és mi a csudát akar?

Tovább a teljes cikkre »

Hazatértem a családi nyaralásból, és most éppen próbálom egymáshoz illeszteni a Kal blogtárs által időközben rólam megrajzolt fura kép kockáit. Kezdem megszokni, sőt, már kimondottan viccesnek találom, hogy akárhányszor megszólalok homoszexualitás témában, azonnal kapok egy gyomrost. Kal sem kímélt. Milyen is vagyok szerinte? Először is homofób, tehát gondolom félek a homoszexualitástól, vagy a homoszexuális hajlamú emberektől (nem tudom, melyikre gondolt). Másodszor megélhetési homofób vagyok, mert állítólag pénzt akarok csinálni a félelmemből, például reklámozom az eroszról szóló könyvemet. Harmadszor gyáva vagyok, hiszen elfutok a viták elől. És végül, valószínűleg magam is rejtett homoszexuális vágyakkal küszködök, homofóbiám minden bizonnyal a belső árnyaimmal vívott küzdelem, amit a másságról szóló cikkemmel most jól lelepleztem.

Tovább a teljes cikkre »

Erosz a különbözőség szeretete: a világban lévő másság és „hierarchia” teszi rendkívül erőteljessé. Erosz akkor van igazán elemében, ha legalább kettő közül választhat, és választását a másik értéke motiválja. Erosz szívesen mondja, hogy szeretetének egyik tárgya szebb, jobb vagy igazabb, mint a másik. A választás hiánya viszont Eroszt egy idő után közönyössé, szárnyaszegetté teszi. Erosz számára a férfi és nő kapcsolata a legizgalmasabb, hiszen mindkét nem számára az ellenkező nem mássága jelenti a megkülönböztető értéket. Erosz esetében tehát a másság elsősorban a heteroszexuális vonzalom.

Tovább a teljes cikkre »

Az előző bejegyzések folytatásaként – és a szombati Budapest Pride okán – logikus volna, hogy írjak egy cikket a homoszexualitás üzenetéről is. Balavány Gyuri hvg-s posztját olvasva komoly kísértést éreztem, hogy ráforduljak erre a témára, de némi mérlegelés után ezt a kanyart ezúttal mégis kihagyom. Olcsó poén, hogy túl meleg van egy ilyen vitához, de ez áll legközelebb az igazsághoz; ebben a dögletes hőségben normális embernek nincs kedve vitatkozni, akinek van, annak meg nem tanácsos. Hideg fejjel józanabbul tudok írni, mint úgy, hogy egy légkondicionálás nélküli szobában az agyvizem éppen a forrásponthoz közelít. Ráadásul ez olyan téma, melyben rengeteg szempontot kell mérlegelni, és ezek közül csak az egyik az, hogy ki kire jelent veszélyt. Negyven fokban már nem józan gondolatokat párologtatunk.

Tovább a teljes cikkre »

Tavaly érdekes epizód játszódott le az egyik amerikai presbiteriánus felekezet általános zsinati tanácskozásán. A The Presbyterian Church (U.S.A.) hagyományosan a legnagyobb amerikai presbiteriánus felekezet, melyből azonban hatalmas csoportok váltak le az elmúlt évtizedekben. A leválást a PCUSA fokozatos liberális irányba sodródása váltotta ki. A tendencia folytatódásaként a 2010-es zsinat egyik témája az a régóta szorgalmazott felvetés volt, hogy a lelkészek felszentelését ne kössék semmilyen szexuális orientációhoz. A zsinat döntésének eredményeképpen idén számos presbitériumban utat nyitottak gyakorló homoszexuális férfiak és nők előtt a lelkészi pálya felé.

Tovább a teljes cikkre »

John Piper segített nekem megérteni, hogy mi a legnagyobb baj a homoszexualitással. Mielőtt azonban leírom, hogy szerintem mi az, hadd mondjam el: nem tartom nagyobb bűnnek, mint a házasságtörést, és nem gondolom, hogy egy heteroszexuális kapcsolatban vétkező embernek kisebb kegyelemre lenne szüksége, mint egy homoszexuális kapcsolattal vétkező bűnösnek. Azt is hadd szögezzem le, hogy természetesen különbség van homoszexuális vágy és homoszexuális gyakorlat között, ahogy más esetekben is különbség van szexuális vágy és szexuális aktus között, még ha Jézus szerint az előbbi is a csírája az utóbbinak. Szentebb hívő az, aki becsületesen harcol homoszexuális vágyai ellen, mint a pornográf oldalakon csüngő keresztény, aki már nem küzd heteroszexuális szenvedélye ellen. A saját neme iránt vonzódó, de megtört szívű és önmegtartóztatásban élő kereszténynek Krisztus azt fogja egy nap mondani: „Jól van, jó és hű szolgám, menj be a te Atyád örömébe!” A vágyai kielégítésének élő ember – irányuljanak ezek a vágyak a saját neme, vagy a másik nem felé – viszont lehet, hogy azt hallja majd Jézustól: „Nem ismerlek téged!”

Tovább a teljes cikkre »

J. K. Rowling nem is idegeníthette volna el jobban magától amúgy is kritikus keresztény hallgatóságát, mint mikor 2007-ben egy kérdésre válaszolva kikotyogta: „Dumbledore meleg volt.” A hír természetesen azonnal betöltötte az újságokat, a homoszexuális jogokért küzdő csoportok örömmel és lelkesen fogadták soraik közé a bölcs öreg varázslót. Megmondom őszintén, engem is meglepett az írónő válasza, mert semmilyen jelét nem láttam a Harry Potter mesékben Albus Dumbledore szexuális orientációjának. Hadd mondjam el, hogy ennek ellenére alapvetően miért nincs bajom azzal, ha Dumbledore professzor Rowling fejében tényleg homoszexuális volt.

Tovább a teljes cikkre »

Utolsó hozzászólások
Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum