A ‘homousziosz’ címkével jelölt bejegyzések

Gondolatban repüljünk vissza a Kr. u. 4. századi Milánóba, mondjuk 385-be. Éppen most érkezett a városba Auxentius püspök, akit Alsó-Moesia egyik Duna-parti városából, Durostorumból helyeztek át Milánóba. Auxentius az anyacsászárné támogatását élvezi, aki azt kéri Ambrus püspöktől, hogy engedje át neki a basilica Portianá-t, a keresztények egyik fontos gyülekezőhelyét, hogy ő is szolgálatba állhasson. A dolog azért sürgős, mert húsvét ünnepe közeledik, amikor a kereszteléseket végzik, és a szokásosnál is nagyobb tömegek hallgatják az igehirdetéseket. A kéréssel csak egy probléma van: Auxentius a „homoiosz” (hasonló) formulát vallja Krisztussal kapcsolatban, a 381-es konstantinápolyi zsinat azonban a „homousziosz” (egylényegű) formulát fogadta el. Ambrus – ismerve az új püspök ariánus hitét – Justina császárné kérésére sem engedi át neki a bazilikát, sőt, miután a városban komoly konfliktus alakul ki emiatt, és a bazilikát megostromolják, Ambrus bezárkózik híveivel a Portianá-ba, zsoltárokat és himnuszokat énekel velük és egész éjszaka szentbeszédekkel buzdítja őket. A tét Ambrus számára maga a keresztény hit. Az ellenállást látva másnap, nagypénteken véget ér az ostrom, Auxentius kénytelen visszahúzódni, az ariánus hit nem tud Milánóban gyökeret verni.

Tovább a teljes cikkre »

Még egy rövid bejegyzés Athanaszioszról és a „homousziosz” formula iránti elkötelezettségéről. Ariusz presbiter Krisztusról írta Nikomédiai Euszebiosznak: „Keletkezése vagy megteremtése előtt, vagy mielőtt elhatároztatott volna, vagy mielőtt megalapoztatott volna, nem volt ő, mert nem volt keletkezésnélküli… A Fiúnak van kezdete, az Isten viszont kezdetnélküli.” (Szent Athanasziosz művei, 560) Athanasziosz megvizsgálta Ariusz érveit, és számos könyvben válaszolt rájuk. Szerintem figyelemreméltóak és meggyőzőek Athanasziosz ellenérvei, mert alaposabb és körültekintőbb magyarázatot ad a bibliai hivatkozásokra, mint teológiai ellenfelei. Ezek közül most egyet szeretnék megmutatni.

Tovább a teljes cikkre »

Mi volt a Krisztus istenségéért vívott harc tétje Athanasziosz számára? Első látásra úgy tűnhet, hogy a Niceai zsinat tekintélye. Athanasziosznak fontos volt ez a zsinat, szóvá is tette, hogy az ariánusok hogy szólhatnak egy ilyen „tekintélyes” zsinat ellen. A Niceai zsinat tekintélye azonban önmagában nem biztos, hogy foglalkoztatta volna Athanaszioszt, ha a zsinat nem az apostoli tanítást rögzítette volna a „homousziosz” kifejezés használatával. De vajon miért tartotta Athanasziosz ennyire fontos kérdésnek azt, hogy a Fiú öröktől létezett-e, vagy csak az idők előttől, hogy Isten Fia nemzetett-e, vagy csak teremtetett, hogy egylényegű-e az Atyával, vagy csak hasonló hozzá? Athanasziosz számára a Logosz természete és eredete nem pusztán egy Isten lényét érintő filozófiai vita volt, bár a kérdésnek nyilván ezt a vetületét sem tekintette lényegtelennek. Az alexandriai egyházatya szemében a „homousziosz” kifejezésért vívott harc legnagyobb tétje az volt, hogy üdvözülhet-e egyáltalán a bűn és a halál fogságába került ember. Pontosabban: átistenülhet-e.

Tovább a teljes cikkre »

Bár Athanasziosz a „homousziosz” (egylényegű) kifejezés védelmezőjeként vált ismertté, biblikus gondolkodása pedig a reformátorok biblicizmusával is vetekedett, az alexandriai püspök tisztában volt azzal, hogy az evangéliumi, apostoli hit iránti hűség nem pusztán bibliai szavak szajkózásából áll. Egyrészt azért nem, mert teológiai ellenfelei, a Krisztus örök istenségét tagadó ariánusok is használtak bibliai szavakat, csak éppen egészen mást értettek alattuk. Másrészt azért nem, mert bibliai igazságokat ő is csak nem-bibliai kifejezésekkel tudott megvédeni, amikor ellenfelei bibliai kifejezéseket használtak eltérő tartalom megjelölésére. Harmadrészt: Athanasziosz felismerte, hogy más-más terminológia mögött viszont időnként ugyanaz a meggyőződés áll.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum