Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

igazság

A szeretet és az igazság tánca

Szükséges emlékeztetnünk magunkat arra, hogy az igazság szeretet nélkül haszontalan, mert ha „minden bölcsességnek birtokában vagyok (…) szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok” (1Kor 13,2). De tegyük mellé mindig azt is, hogy a szeretet pedig „[n]em örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal” (1Kor 13,6). A szeretet igazság nélkül alaktalan érzelgősség, folyton változó indulat, amelyhez jogtalanul vesszük kölcsön ezt a régi szót. A szeretet és az igazság egymást feltételező kapcsolatáról legtöbbet talán Jánostól tanulhatunk, akit az egyházi emlékezet úgy tart számon, mint a „szeretet apostolát”, aki Istent is úgy definiálja, hogy „szeretet (ἀγάπη)” (1Jn 4,16). A második leveleként ismert rövid írásában, amelyre most a figyelmet szeretném irányítani, a szeretet és az igazság egymást feltételező voltára mutat rá.

tovább

Bonhoeffer: hová lett az eretnekség fogalma?

Dietrich Bonhoeffer a nemzetiszocialista nézeteket integráló „német keresztények” (Deutsche Christen) és az ökumenikus mozgalom közömbös viselkedése kapcsán tette fel annak idején a kérdést: „vajon hová tűnt a kereszténységből az eretnekség fogalma?” Ez a kérdés szorosan kapcsolódott a Hitvalló Egyház (Bekennende Kirche) létrejöttéhez. Az 1934-es barmeni szinódus elfogadta az eredetileg Karl Barth által fogalmazott Barmeni Deklarációt (vagy Barmeni Hitvallást), amely „hamis tanításnak” nevezte a „német keresztények” etikai álláspontját. A szakadás elkerülhetetlen volt. A hitvalló keresztények deklarálták, hogy az egyházat nem lehet a Führer és a nemzetiszocialista ideológia kiszolgálójává tenni, mert Jézus Krisztus az egyház ura és vezetője. Bonhoeffer is a Hitvalló Egyházzal tartott, és elvállalta a finkenwaldei lelkészképzés irányítását.

tovább

A valódi coming out

Jézustól származik a sokat idézett mondás: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (Jn 8,32). Huszonegyedik századi kultúránk ilyenkor valamiféle belső igazságra gondol. Olyasmire, hogy ha megismerjük igazi belső valónkat és felvállaljuk azt, szabadok leszünk. A coming out történetek pontosan erről szólnak. Egy embertársunk előjön azzal, amit belső igazságának tart, és azonosul azzal. Hány és hány ilyen vallomást hallottunk már: „Egy ideig megpróbáltam az lenni, aki nem vagyok, annak látszani, ami nem vagyok, míg egy nap rájöttem, hogy ez engem csak gúzsba köt. Eldöntöttem, hogy nem fogok többé hazugságban élni. Felvállaltam valódi énemet, nem hazudtam többé magamnak és másoknak. Azóta szabad vagyok.” Történetekkel nemigen lehet vitatkozni, de akkor különösen nem, ha elfogadjuk a tézist, hogy az igazság az, ami belül van.

tovább

Ha az igazság csak hatalom, akkor csak a hatalomnak lesz igazsága

Kis túlzással az egész felnőtt életem azzal telt, hogy körülöttem mindenhol azt harsogták, hogy „nincs abszolút igazság”. A „kis túlzás”-t nem arra értem, hogy nem pont ezt harsogták volna, hanem arra, hogy hála Istennek nem ezzel telt az egész felnőtt életem, és nem mindenhol harsogták ezt. Ettől még gyakori és meghatározó élményem volt, ráadásul az abszurditásig fokozódó apologetikai feladatot jelentett a vele való viaskodás. Látszólag egyszerű volt megválaszolni („ha nincs abszolút igazság, akkor az sem lehet abszolút igaz, hogy nincs abszolút igazság”), de valahogy a kerti taracknál is szívósabban tapadt a földbe ez a meggyőződés, és még keresztény körökben is makacs gondolati indaként hatolt be mindenhova.

tovább

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (7) – Megkeményítem a fáraó szívét

„Én azonban megkeményítem a fáraó szívét….” (2Móz 7,3)

A fáraó szívének megkeményítése nehéz kérdés, különösen akkor, ha Isten igazságosságát ahhoz a modern előfeltevéshez kötjük, hogy mindenben egyforma esélyeket kell adnia az embereknek, és elképzelni sem tudunk olyan forgatókönyvet, hogy Isten bárkit arra rendeljen, hogy a kárhozat edénye legyen. Ez utóbbi mondjuk már nem is csak modern érzékenységet sért.

tovább
Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK