A ‘Ige’ címkével jelölt bejegyzések

„Kezdetben volt az Ige” – mondja János az evangéliuma első mondatában. „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött” – folytatja pár mondattal később. „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága” – teszi hozzá, jelezve, hogy az élő az élőtől származik, és az élet világosságot teremt, és az embereknek szükségük van erre a világosságra. A további versekből kiderül, hogy az élet, amely létrehozta a világot, képes megosztani az emberekkel az örökkévaló életet is, amely átvisz a halál sötétségéből az élet világosságába. János azonosítja az Igét: ő a Názáretből való Jézus Krisztus, az Isten egyszülött Fia, aki testté – vagyis emberré – lett. Ő az Ige, ő általa teremtetett a világ, mert ő Isten szavaként kezdettől Istennél volt és egyenlő Istennel.

Tovább a teljes cikkre »

Hellen Keller kétéves kora előtt megsüketült és megvakult. Nem tudta, mi a nyelv. Szavak nélkül élt, jelentés nélküli sötétségben. Fogadott nevelője eltökélte, hogy megtanítja az emberi kommunikációra. De hogy mondja el egy süket és vak embernek, hogy mi a szó, ha a szó nem lehet a közlés eszköze? Hogyan lehet betörni egy zárt világba, melyben a nyelv kategóriái ismeretlenek? A nevelő betűket rajzolt Helen kezeire. A kislány utánozta a mozdulatokat, de nem értette azok jelentőségét. Egy nap mégis csoda történt. Az áttörést az hozta el, amikor a nevelő a w-a-t-e-r betűket rajzolta a lány egyik kezére, miközben vizet csurgatott a másikra. Helen összekapcsolta a jelet és a jelentést, és megvilágosodott.

Tovább a teljes cikkre »

A megszentelődésben Isten igéjének kiemelt szerepe van. Joggal nevezhetjük kegyelmi eszköznek, akár elsőszámú kegyelmi eszköznek is, mint az ApCsel 2,42 felsorolásában. Isten úgy döntött, hogy szó által teremti meg a világot (1Móz 1,3), szó által szül bennünket új életre (2Kor 4,6; 1Pt 1,23), és szó által végzi el bennünk azt a változást is, melyet általában megszentelődésnek nevezünk. A kereszténység Isten döntése miatt logocentrikus (szó-központú). Isten megtiltotta, hogy elkészítsük a képmását, de arra buzdított, hogy hallgassuk figyelmesen a hangját. Nem Isten képe, hanem Isten hangja a változást előidéző eszköz.

Tovább a teljes cikkre »

Október 30-án A kereszténység és a művészetek címmel tartottam két előadást, és a szünetben az egyik hallgató váratlan kérdéssel lepett meg: „Akkor Jézus is egy metafora?”A kérdés előzménye az volt, hogy az első előadásomban a művészet lényegét a mimézisben és a metaforában foglaltam össze. A művészet az, amikor az ember Isten képmásaként utánzás és névadás által felfedezi a világot. Hangsúlyoztam, hogy amikor a művészet nevet ad a világnak, mindig a valóság egy másik darabját használja eszközként, tehát a mimézis minden esetben metaforikus. Valamit valami mással mond el. Azt is állítottam, hogy maga a nyelv is metaforikus, hiszen szimbolikus megjelenítője a valóságnak, melyet kimondott vagy leírt jelek segítségével megkettőz. Metafora a vásznon a színek és foltok mimézise is, és metafora az élettelen szobor is, sőt, a táncművész mozgása is. Ehhez a gondolatmenethez kapcsolódott a hallgató kérdése, hogy akkor szerintem Jézus is egy metafora-e. Meglepett és egyben lenyűgözött a felvetés, mert egyrészt mély értésről tanúskodott, másrészt olyan irányba vitte tovább a mondandómat, amire én magam sem gondoltam. Pillanatnyi habozás után annyit válaszoltam csak: „Igen.”

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum