A ‘India’ címkével jelölt bejegyzések

Indiai tapasztalataim azt a hitemet igazolták, hogy a kereszténység valódi ereje nem az egyházi struktúrákban, hanem az evangéliumban van. Az indiai lelkipásztorok, akiket megismertem, szinte semmit nem tudnak a nyugati kereszténység történetéről, harcairól, megosztottságáról, Jézus Krisztust viszont élő Úrként ismerték meg, akiben békességet, örömet, reményt találtak. Életüket Isten igéje alapján akarják élni, a Szentlélek segítségével. Hittel imádkoznak, olvassák a Bibliát, megvallják a hitüket. Szégyenkezve láttam, mennyi igeverset tudnak fejből idézni; tolmácsom gyakran ki se kereste az igéket, nem volt rá szükség. Az evangélium ereje ragadta meg őket, kereszténységük felszabadítóan egyszerű. Erről az evangéliumi egyszerűségről akaratlanul is C. H. Spurgeon egyik derűsen polemikus anekdotája jutott eszembe. Az evangéliumi prédikátor a Sandwich-szigetek lakóiról mondta egyik igehirdetésében a következőket:

Tovább a teljes cikkre »

Lenyeltem a csípős-fűszeres kecskepörkölt utolsó falatját, majd odafordultam indiai vendéglátómhoz, aki maszatos kezével egy marék szaftos currys rizst emelt a szájához. Próbáltam én is a kezemmel enni, de néhány szerencsétlen kísérlet után visszatértem a késhez és villához, amit – az idegen iránti könyörületből – előre a tányérom széléhez igazítottak. A palacsintához hasonlító roti kenyérrel ügyesebben bántam, annak ugye nálunk is van némi hagyománya, hogy a kenyérhéjjal kanalazzunk („eb, aki a kanalát meg nem eszi”), de kezdetleges technikámmal mindenki rég megebédelt volna, mire én is befejezem az evést, ezért inkább újra nyugati eszközökhöz nyúltam (kés, villa, kanál). Az ebéd végéhez közeledve az engem érdeklő irányba tereltem a beszélgetést. Szerettem volna többet megtudni arról az evangéliumi mozgalomról, melynek meghívására Indiába csöppentem.

Tovább a teljes cikkre »

Fúúú… nem is tudom, hol kezdjem. Napok óta gyűjtöm magamban az erőt, hogy végre írjak valamit az indiai utamról. Iszonyú intenzív tíz nap volt, borzasztóan elfáradtam, ráadásul betegen értem haza, a müncheni repülőtéren már a szememet is alig tudtam kinyitni, úgy fojtogatott a száraz köhögés. A köhögést valószínűleg az váltotta ki, hogy naponta három órát prédikáltam (a tanításaimat angolról hindire fordították), és minden nap legalább egy órát Ahmedabad elképesztően szmogos utcáin kocsikáztam a szálláshelyünk és a konferencia központ között. Ámulatba ejtett a semmihez nem hasonlítható színes forgatag és a másodpercenként átélt csodás szabadulás a menetrendszerűen közeledő halálos karamboloktól, közben viszont majd’ megfulladtam a méhrajként tolongó autóriksák és motorok benzin- és kerozinfüstjében. Aztán a tüdőmben rekedt salak hazatérésem óta mintha Isten csodáit is belém akarná fojtani. Vasárnap a gyülekezetemben úgy mondtam el az élménybeszámolómat, mintha ott se lettem volna, szinte gépiesen, pedig nagyon mélyen érint mindaz, amit Indiában megtapasztalhattam.

Tovább a teljes cikkre »

Amióta Isten kegyelme megragadott és Krisztus követőjévé tett, szinte mindig intenzíven foglalkoztatott a világmisszió kérdése. Fiatal hívőként faltam az életrajzokat, amelyek nagy kockázatokat vállaló misszionáriusokról szóltak (mint Charles Studd, Hudson Taylor, Isobel Khun vagy az indiai sadhu Sundar Singh), és egy időben én magam is arra készültem, hogy misszionárius leszek egy távoli országban. Ennek érdekében konkrét lépéseket is tettem, a kilencvenes években részt vettem például egy nagy missziói konferencián, majd egy egész nyarat a bolíviai dzsungelben töltöttem, ahol Dórámmal együtt egy kis indián gyülekezet imaházának építésében segédkeztünk a Latin Link misszionáriusaiként. Azt hiszem, ott értettem meg, hogy ez nem romantikus kaland, hanem valódi áldozatokkal járó kihívás, melyhez különleges elhívásra van szükség. Talán nem véletlen, hogy végül lelkipásztor lett belőlem Veszprémben, nem úttörő misszionárius egy egzotikus országban.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum