A ‘információ’ címkével jelölt bejegyzések

Másnak is feltűnt ezen a világbajnokságon a felesleges statisztikai adatok burjánzása? Y. N. Harari Homo Deus c. könyvében beszél a dataizmusról, amely „azt hirdeti, hogy az univerzum adatfolyamokból áll, és minden jelenség vagy entitás értékét az határozza meg, mennyiben járul hozzá az adatok feldolgozásához” (316). Nos úgy tűnik, a foci vébé kiváló lehetőség a dataizmusnak a világuralom megszerzésére, hiszen a szerencsétlen közvetítők elé (ők meg elénk) páratlan mennyiségben tolják számítógépes algoritmusok a feldolgozott adatokat. Például olyanokat, mint az, hogy az aktuálisan játszó csapatok edzőinek életkora meghaladja az 1934-ben ugyanekkor játszó csapatok edzőinek életkorát, hogy XY játékos a harmincezredik európai csatár, akit piros mezben cserélnek le, vagy hogy ezen a világbajnokságon már ötven (!) játékos dobott be pontosan a tizenhatossal egyvonalban, C. Ronaldo vagy Messi pedig megdöntötte a szögletzászlótól való legkisebb távolságból gólrúgás csúcsát is. Jó, ezeket éppen nem, de szakmányban hallok ugyanilyen felesleges időkitöltő stupiditásokat minden mérkőzésen.

Tovább a teljes cikkre »

Korunk egyik nagy ellentmondása, hogy miközben a kultúra számos területén materialista előfeltevések dominálnak, a tudomány ezeket az előfeltevéseket már régen meghaladta. Nem csak arra gondolok, hogy például a kvantumelmélet atyjaként számon tartott Max Planck szerint egyáltalán nincs is anyag. (A sokat idézett mondatok: „Az anyag mint olyan nem létezik. Minden anyag csak mint erőhatás érték létezik és abban gyökeredzik, ez eredményezi az atomi részecskék rezgését és tartja össze ezt a legkisebb atomi naprendszert. E mögött az erő mögött egy tudatos és intelligens elme létezését kell feltételeznünk. Ez az elme minden anyag mátrixa.”) Planck következtetéseire önmagáért is érdemes odafigyelni, de rajta kívül számos kortárs elméleti fizikus fogalmazza meg a meggyőződést, hogy a materialista világkép tudományosan is meghaladott, nem az anyag és az energia a világmindenség legalapvetőbb szintje, hanem a mögöttük meghúzódó információ.

Tovább a teljes cikkre »

„Kezdetben volt az Ige” – mondja János az evangéliuma első mondatában. „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött” – folytatja pár mondattal később. „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága” – teszi hozzá, jelezve, hogy az élő az élőtől származik, és az élet világosságot teremt, és az embereknek szükségük van erre a világosságra. A további versekből kiderül, hogy az élet, amely létrehozta a világot, képes megosztani az emberekkel az örökkévaló életet is, amely átvisz a halál sötétségéből az élet világosságába. János azonosítja az Igét: ő a Názáretből való Jézus Krisztus, az Isten egyszülött Fia, aki testté – vagyis emberré – lett. Ő az Ige, ő általa teremtetett a világ, mert ő Isten szavaként kezdettől Istennél volt és egyenlő Istennel.

Tovább a teljes cikkre »

Mivel a természettudomány a jelenségek világára (természet) koncentrál, keresztény tudósok számára is magától értetődő, hogy a természettudománynak nem feladata, hogy magát Istent vizsgálja. Pontosabban: nem a természettudomány feladata ez. A természettudományt régen természeti filozófiának hívták, megkülönböztetve a metafizikától, amely a természeten túlira is figyel. A természettudomány nem azért nem vizsgálja Istent, mert Isten ne lenne létező és megismerhető valóság, hanem azért, mert Isten nem része a természetnek, amire a természettudomány figyelme irányul. Azt csak a pozitivista tudományfelfogás gondolja, hogy az ismeret egyetlen hiteles forrása a tudomány, meg hogy csak a természet létezik és azt egyedül a tudomány képes megbízható módon vizsgálni. A pozitivizmus azonban – ahogy sokan rámutattak – az észszerűség alapján önmagát rombolja le, hiszen pont az az alapvetése, hogy az empirikus tudomány képes csak megbízható ismeretet adni a valóságról, nem empirikus megfigyelésből származik, hanem előzetes filozófiai megállapítás.

Tovább a teljes cikkre »

Könyvesboltok kirakatai mindig sokat elárulnak egy társadalmi közösség érdeklődéséről, értékeiről és megjósolható változásairól. Fokozottan igaz ez egy egyetemi könyvesbolt esetében, ahol a közvélekedést meghatározó gondolatok születnek, és egészen sokatmondó, ha a tudomány valamelyik fellegvárában vetünk egy pillantást a kínálatra. A minap elsétáltam a Cambridge központjában – rögtön a patinás King’s College mellett lévő – könyvesbolthoz, és úgy néztem végig a Cambridge University Press kirakatát, mintha a Marsról csöppentem volna éppen a Földre, hogy megértsem az emberek gondolkodását. Az ablak mögötti könyveket pásztázva néhány dolog szemet szúrt. Hármat hadd emeljek ki ezek közül.

Tovább a teljes cikkre »

Rendkívül érdekes gondolattal találkoztam a minap. Dr. David Snoke, a Pittsburgh-i Egyetem fizika és asztronómia professzora az entrópiáról és az információról tartott előadásában (itt meghallgatható) kitért az információ egyik különös tulajdonságára: arra, hogy az információ eltünteti saját történetét. Ez az első hallásra meglepő, de teljesen logikus és ésszerű gondolat nekem nem önmagában érdekes, hanem azért, mert hatással van arra, ahogyan az információdús rendszerek eredetéről (például az élet rendszereiről és a biodiverzitásról), és magának az információnak az eredetéről gondolkodunk. Ha Snoke-nak igaza van, az információ eredetének determinisztikus materialista magyarázatai nem csak problémásak, de eleve és szükségszerűen kudarcra vannak ítélve. Hadd mutassam meg, miért.

Tovább a teljes cikkre »

Az Intelligent Design mozgalom irodalmában gyakran találkozunk a „komplex, funkcionálisan specifikus információ” fogalmával. A fogalmat (pláne a jelenséget) azonban nem az ID mozgalom találta ki. A specifikus komplexitás fogalmát Leslie Eleazer Orgel, a Cambridge-i Egyetem kémia professzora írta le először The Origins of Life c. könyvében, hogy általa megkülönböztesse az élő organizmusokat az élettelen anyagoktól (pl. kristályoktól). Később a szintén világhírű Paul Davies fizikus használta ugyanilyen célból: „Az élő szervezetek nem a komplexitásuk miatt titokzatosak, hanem a szigorúan specifikus komplexitásuk miatt.” (The Fifth Miracle, 112) Az ID részéről elsősorban William Dembski és Stephen C. Meyer használták a fogalmat a sejtben található információ különlegességének megvilágítására. Bár darwinisták időnként megkérdőjelezik Dembski matematikai érveinek egyes vonatkozásait (melyeket egyébként a Cambridge University Press publikált), John Lennox, az Oxfordi Egyetem matematika professzora egyetért Dembski főbb megállapításaival. A jelenség azonban a matematikai vonatkozások mélyebb megértése nélkül is létezik. Miről is van szó?

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum