A ‘intelligent design’ címkével jelölt bejegyzések

Ahogy követtem az Intelligent Design (Értelmes Tervezettség) körüli vitákat, újból és újból belefutottam abba az ellenérvbe, hogy ha az élet folyamatai valóban tervezettek, akkor miért észlelünk olyan dolgokat a természetben, amelyek azt mutatják, hogy a „terv” messze nem optimális. Példának elő szokott kerülni az ember fogazata, csípője, gerince, szemretinája, vakbele, farokcsontja, DNS-ében felhalmozott „hulladék” gének, vagy az, ahogy egyes növények hasznosítják a napfényt, és más jelenségek, amelyek (az érvelők szerint) lehetnének jobbak is, ha valóban egy tökéletes Isten tervezte őket. Kicsit meghökkent ez az érvelés, mert a nem teljesen optimális tervezés a tervezést egyáltalán nem cáfolja, legfeljebb azt a lehetőséget veti fel, hogy a tervező vagy nem volt tökéletes, vagy nem volt jóságos. A „nem optimális” tervből levezetett cáfolat alapvetően teológiai, nem pedig tudományos érv, teológiai érvként pedig szerintem kifejezetten gyenge. Összeszedtem néhány gondolatomat, amelyek segítséget nyújthatnak azoknak, akiket őszintén izgat ez a kérdés.

Tovább a teljes cikkre »

Korábbi sorozatokhoz hasonlóan most is összegyűjtöttem egy helyre a darwinizmusról szóló cikkeket, hogy egyszerre is hozzá lehessen férni az egész sorozathoz. Ha valaki nem követte a Darwin-országba tett utazásomat, akár most is társulhat mellém és elkezdheti velem a szellemi barangolást. Továbbra is azt remélem, hogy a cikkek végül nem a zavart növelték a hívő fejekben és szívekben, hanem a tisztánlátást, de ahogy kezdettől hangsúlyozom, nem lezárt, hanem továbbgondolandó gondolatokról van szó. Azt mesélem el, hogy teológusként én hova jutottam ezzel a témával, miután átrágtam magam a darwinizmus körüli vitákon. Nem azt mondom el, hogy mi a végső igazság, mert azt csak Isten tudja. Tévedhetek és a tudomány is változni fog. Amire jelenleg eljutottam, azzal kapcsolatban viszont békességem van.

Tovább a teljes cikkre »

11. Kulcsfontosságúnak látom az élet különböző formáinak létrejöttében az információ keletkezésének a kérdését. Sokkal-sokkal többet tudunk erről, amióta Watson és Crick felfedezték a DNS kettős hélix szerkezetét, és ami még fontosabb, hogy digitális kód található a nukleotid bázisok sorozatában. Még többet tudtunk meg erről az elmúlt években, ahogy kezdjük érteni a sejtben történő rendszerszintű folyamatokat is. Az A, G, C, T molekulák tetszőleges sorrendje nagy mennyiségű komplex, funkcionálisan specifikus információt kódol, melyek egy része a fehérjeszintézisben vesz részt, másik része egyéb biokémiai és biológiai feladatokat lát el. Az epigenetikai (és genomikai) forradalom, ami a szemünk előtt zajlik, azt is elénk tárja, amiről korábbi generációknak fogalmuk sem volt (!), hogy a sejtben több szinten, hierarchikusan, rendszerszerűen (egy számítógép operációs rendszerénél is bonyolultabb módon) tárolt információ irányítja az élet legalapvetőbb folyamatait. Ez mindenféle csak „bottom-up” (alulról felfelé) megközelítést elképzelhetetlenül valószerűtlenné – gyakorlatilag lehetetlenné – tesz, és arra irányítja a figyelmet, hogy az élet létrejöttéhez és az élőlények megépüléséhez hihetetlen mértékű komplex, funkcionálisan specifikus információ keletkezésére volt szükség. Olyan típusú és mennyiségű információra, melyet irányítatlan anyagi folyamatok soha, semmilyen körülmények között nem tudnak létrehozni, intelligencia viszont igen. Logikus és ésszerű tehát az a feltételezés, hogy a sokszínű és különböző komplexitású élővilág létrejöttének történetében újabb és újabb szinguláris eseményekként jelentős új információ (genetikai és epigenetikai kód) bevitele zajlott le. Mintha valaki újból és újból azt mondta volna, hogy „Legyen!” A természet rendszerében lévő nagy mennyiségű funkcionális információ láttán számomra teljesen egyértelmű, hogy Logosz, nem pedig káosz áll a sokszínűség mögött.

Tovább a teljes cikkre »

Az Intelligent Design mozgalomhoz kapcsolódó tudósok közül a legtöbb tudományos publikáció Henry F. Schaefer III amerikai és brit akadémikus nevéhez köthető, akit többször is kémiai Nobel-díjra esélyesként emlegettek, ha jól tudom, öt alkalommal jelöltek is. Schaefer a kvantumkémia területén az egyik legtöbbet idézett tudósnak számít, számos rangos díjjal, kb. 1500 tudományos publikációjával pedig 628 ezer kémikus közül sokáig a hatodik (!) legtöbbet publikáló tudósként tartották számon. Schaefer a University of Georgia és a neves University of California at Berkeley professzora, emellett a Discovery Institute munkatársa és az ID egyik ismert arca. Ez a bejegyzés nem róla fog szólni, hanem Stephen C. Meyer tudományfilozófus két könyvéről, Schaefer kvalitásait inkább háttérinformációként jegyzem meg azok számára, akik szerint az ID tudósok nem tudják, mi a valódi tudomány, illetve azoknak, akik Larry Moran és más harcos neo-darwinisták példáját követve viccesnek találják, ha az ID tudósait nemes egyszerűséggel IDiótáknak nevezik. Tényleg azok lennének?

Tovább a teljes cikkre »

Tizenkét napja foglalkoztatja a világot, hogy mi történhetett a Malaysian Airlines MH370-es járatával. Ahogy telnek a napok, egyik hipotézis váltja a másikat, hol terroristákra gyanakszanak, hol váratlan tűzre, hol a pilóták szándékos (bár egyelőre érthetetlen) manőverezéseire. A repülő keresésében legalább 25 ország vesz részt, és olyan hatalmas területeket próbálnak átfésülni, hogy még a legoptimistábbak sem biztosak a sikerben (legalább a fekete doboz megtalálásában). Lehet, hogy nemsokára megtudjuk a tragédia részleteit, de most az is elképzelhető, hogy örökre homályban maradnak a repülőgép eltűnésének valódi okai. Nem azért írok erről, mert bármilyen új részlettel szolgálhatnék, hanem azért, mert a maláj gép utáni nyomozásnak van egy tanulságos vetülete, ami szorosan kapcsolódik az elmúlt hónapokban itt a Divinity-n tárgyalt témákhoz.

Tovább a teljes cikkre »

Az Intelligent Design mozgalomról fogok írni, de kicsit távolabbról indítok, mégpedig a gyanakvás lélektanától. Olyan rendszerben nőttem föl, ahol az 1956-os forradalmat ellenforradalomnak kellett hazudni, Magyarország szovjet megszállását felszabadulásnak, a Szovjetuniót barátunknak, a vallást a nép ópiumának, a jugoszláv mogyorókrémet nutellának, a kubai narancsot pedig finomnak. Életem első tizenhét évében megtanultam gyanakodni és a sorok között olvasni. Aztán nagyot változott a világ, én is változtam, és szép lassan a gyanakvásomban is gyanakodni kezdtem. Ráéreztem annak a kellemes ízére, milyen bizalommal figyelni a világot, és nem kételkedni a percepcióimban. Ezzel párhuzamosan észrevettem az összeesküvés-elméletek mögött a félelmet, a kisebbségi komplexusokat és sok-sok butaságot. Felszabadító volt kívülről látni a gyanakvást. Aztán rájöttem, hogy egy totálisan mediatizált világban ez is naivitás. Széleslátókörűbb, mint a radikális gyanakvás, de naivitás. Viszont mit tegyen az ember, ha az összeesküvés-elméletek kuckós, bennfentes odújába már nem tud visszabújni, a percepcióira teljesen mégsem bízhatja magát? Legyen relativista? Nos, én inkább kritikai realista lettem.

Tovább a teljes cikkre »

A bibliai teremtéstörténet rengeteg dolgot tanít a világ eredetéről, viszont legalább ennyi kérdésre (ilyen szerintem a világ teremtésének tudományos mechanizmusa is) nem akar választ adni, mert a kérdéseket eleve fel sem teszi. Úgyhogy van létjogosultsága a különböző véleményeknek, még ha természetesen nem is lehet mindegyik igaz. Ebben a bejegyzésben most nem a saját dilemmáimról akarok írni, hanem egy érdekes vitára szeretném felhívni a figyelmet, amely a 2013-as ELF-en zajlott Ard Louis és Stephen C. Meyer között. Mindketten elismert tudósok és elkötelezett evangéliumi keresztények, akik számára a Biblia a legfőbb tekintély. Ard Louis teista evolucionista, a BioLogos Foundation egyik ismert arca, Stephen C. Meyer az ID-mozgalom ikonikus alakja, a Signature in the Cell és a Darwin’s Doubt c. könyvek szerzője. A beszélgetésük jó példa arra, hogyan lehet érveket testvéri módon ütköztetni egymással.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum