A ‘Jákób’ címkével jelölt bejegyzések

Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” (1Móz 32,29)

Amikor Jákób az idegennel küzdött a Jabbók révénél, és közeledett a hajnal, az idegen új nevet adott neki. Az új név: Izráel, pontosabban Jiszráél (יִשְׂרָאֵל). Azt jelenti: Isten harcosa vagy Istennel harcoló. Jákób küzdött Istennel és emberekkel és győzött. Megbirkózott Istennel, majd e küzdelem által szellemi értelemben kipróbált harcosa lett. Jákóbból Izráel.

Tovább a teljes cikkre »

Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.” (1Móz 32,31)

Jákób áldott volt, mégis áldatlannak érezte magát. Lábántól ökrökkel, szamarakkal és juhokkal, szolgákkal és szolgálókkal jött el. Két tábort is tudott belőlük csinálni. Ézsau közelsége azonban áldatlanságára emlékeztette. Hiába kapta meg az atyai áldást, az Isten áldása hiányzott az életéből. Nem az anyagi áldás, hanem az Isten arca és az abból sugárzó békesség.

Tovább a teljes cikkre »

Akkor ezt mondta az ÚR Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére, a rokonaidhoz, én veled leszek!” (1Móz 31,3)

Amikor Isten azt mondja Jákóbnak, hogy térjen vissza atyái földjére, többszörös konfliktus felvállalására hívja őt. Egyrészt szembekerül Lábánnal, akinek nem csak vejévé, de idővel jól tejelő „fejőstehenévé” is vált, ezért nyilván nem akarja majd elengedni. Másrészt Jákóbnak hazatérve szembe kell majd néznie bátyjával, Ézsauval, akitől elcsalta az atyai áldást, és apjával, Izsákkal is, akitől rettentő ambivalens hangulatban kellett elbúcsúznia a kecskeszőrös incidens után. Isten ezekbe a konfliktusokba küldi Jákóbot.

Tovább a teljes cikkre »

De az ÚR látta Lea megvetett voltát, és megnyitotta az ő méhét, Ráhel ellenben meddő maradt.” (1Móz 29,31)

Lea külsőre nem volt szép, de legalábbis nem volt olyan szemrevaló, mint a húga, Ráhel. Ha a két lány történetében romantikus szálat keresünk, az Jákób és Lea között volt. Jákób kétszer hét évet szolgált le Lábánnál, hogy Ráhel az övé lehessen. Amikor az első hét év letelt, Ráhel helyett Leát kapta meg, vele hálta el a mámor éjszakáját. Aztán egy hét múlva Ráhel is az övé lett, de érte még hét évet kellett dolgoznia. Lea pedig ott maradt közöttük. Ez nem csak Jákóbnak és Ráhelnek kínos, de Lea számára is rendkívül megalázó. Az elbeszélő ki is mondja, hogy Jákób jobban szerette Ráhelt Leánál, és ez minden szempontból érthető.

Tovább a teljes cikkre »

Odafönt pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége.” (1Móz 28,13-14)

Jákób ott találkozik Istennel, ahol egykor nagyapja, Ábrahám oltárt épített és segítségül hívta az ÚR nevét (vö. 1Móz 12,8). Ez a hely többször nevet változtatott, de Ábrahám leszármazottainak a szívében mindig Bétel (בֵּֽיתְאֵל) volt, ami azt jelenti: Isten háza. Az elbeszélés szerint Jákób adta ezt a nevet a helynek, mert itt jelent meg neki álomban Isten, hogy megismételje az ígéretet, amit egykor Ábrahámnak tett. Bétel a megismételt találkozás és a megismételt ígéret helye. Mindkettő központi jelentőségű a bibliai hit megértéséhez.

Tovább a teljes cikkre »

Megrendült Izsák, megrendülése igen nagy volt… Amikor meghallotta Ézsau apja beszédét, hangosan és igen keservesen fölkiáltott…” (1Móz 27,33-34)

Ebben a történetben senki sincs a helyén. Izsák azt kedveli, aki a szája íze szerint való vadat tud neki ejteni. Rebeka a háttérből manipulálja az eseményeket. Ézsau mindig azt nézi, ami éppen a szeme előtt van, és ugyanúgy a földre figyel, mint Kain. Jákób az anyja szoknyája mögé bújik és onnan csinál végig egy rendkívül sunyi és visszataszító színjátékot az áldás elnyeréséért. Mindenki a szívéből cselekszik, és semmi nem úgy alakul, ahogy a szereplők elgondolták. Rebeka és Jákób sokat veszítenek (utoljára látják egymást), de a legnagyobb vesztesek Izsák és Ézsau. Nem véletlen, hogy a szöveg is az ő megrendülésüket mutatja meg.

Tovább a teljes cikkre »

Olyan igével folytatom a sort, melynek első ránézésre nem sok köze van az episztemológiához, ráadásul nem is explicit tanítás, hanem egy nagyobb történet parányi epizódja. Ebben a parányi epizódban azonban az egyik legfontosabb ismeretelméleti motívumot látjuk, mely a tapasztalatainkban megjelenik: a csalódás episztemológiai jelentőségét. Az ige egy ismert történet része. Amikor József testvérei hazamentek Egyiptomból apjukhoz, Jákóbhoz, megmondták neki, hogy József még él, és egész Egyiptom fölött uralkodik. Ekkor olvassuk a paradigmatikus mondatot: „De Jákób szíve hideg maradt, nem hitt nekik.” (1Móz 45,26)

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum