A ‘karizmatikus’ címkével jelölt bejegyzések

Teológiailag kontinuacionista vagyok, vagyis hiszek abban, hogy az újszövetségi karizmák (beleértve a nyelvekenszólást, prófétálást, gyógyítást) ma is működnek, vagy működhetnek. Azért vagyok kontinuacionista, mert a Biblia alapján ennek az álláspontnak a helyességéről vagyok meggyőződve. A Szentírás tanulmányozása nyitotta meg az elmémet és a szívemet a Szentlélek „karizmatikusabb” munkái előtt, a tapasztalás ezt csak követte. Az első találkozásaim a karizmatikus mozgalommal inkább riasztottak: nem tetszett a hangerő, a felfokozottság, a csodák hajszolása, az értelem háttérbe szorulása. Ma sem teljesen felhőtlen a viszonyom a pünkösdi-karizmatikus mozgalommal, de van olyan oldala, ami számomra is nagyon vonzó. Megpróbálom összeszedni, mit szeretek ebben az egyházi hagyományban.

Tovább a teljes cikkre »

A „harmadik hullámról” szóló bejegyzést igyekeztem objektíven írni, de nem akarom elhallgatni, hogy valamelyest személyesen is érintett vagyok a dologban. A Vineyard mozgalmat ugyanis belülről is elég jól ismerem. 1992 és 1996 között egy Vineyard-jellegű gyülekezetbe jártam, személyesen találkoztam a mozgalom néhány vezetőjével, jártam Vineyard lelkészkonferencián, részt vettem vezetőképzőkön, olvastam Vineyard szerzők (pl. John Wimber, John White, Jack Deere, Wayne Grudem, Rich Nathan, Ken Blue, Ken Wilson, Sam Storms, George Mallone) könyveit, és nagy hatással volt rám a 90-es évek elejének Vineyard-zenéje (főleg a Touching the Father’s Heart albumok). Legjobb barátaim is egy időben Vineyard gyülekezetekbe jártak. Ma már nem vagyok benne a mozgalomban, de szeretném elmondani, hogyan használta Isten a Vineyardot az életemben, és röviden azt is, hogy miért távolodtam el tőle.

Tovább a teljes cikkre »

Elsősorban Wolfgang Bühne 1992-ben megjelent Harmadik hullám (Evangéliumi Kiadó) c. könyve a felelős azért, hogy Magyarországon az ún. „harmadik hullám” sokak fejében összekeveredik a hit mozgalommal és a koreai Yonggi Cho hajmeresztő tanításaival. Pedig ezek történetileg, szociológiailag és teológiailag is jól elkülöníthető jelenségek. A nyolcvanas-kilencvenes évek óta sokat változott a vallási térkép, kicsit anakronisztikus ma már a „harmadik hullámról” beszélni, de mivel a körülötte kialakult félreértés nálunk makacsul tartja magát, és amúgy is a karizmatikus mozgalomról posztolgatok, ideje, hogy erről is elmondjam régóta kikívánkozó gondolataimat.

Tovább a teljes cikkre »

A fekete-fehér gondolkodásban nem léteznek árnyalatok. Márpedig az élet nagyon sok területén a vagy-vagy kettőssége nem segít az eligazodásban. Szerintem ilyen terület a karizmatikus identitás is. Karizmatikusok tudni szeretnék, vajon karizmatikus vagy-e, és ha azt mondod, igen, igazán közéjük tartozol. Anti-karizmatikusok számára ez a „beismerés” viszont éppen a köreikből való kirekesztést jelenti. A karizmatikus szó evangéliumi „sibbólet”, ha nem jól ejted, idegenné válsz testvéreid körében. De vajon tényleg lehet ezt a kérdést kettős számrendszerben kezelni? Szerintem nem. A valóság sokkal árnyaltabb.

Tovább a teljes cikkre »

John MacArthurnak igaza van abban, hogy nem mindenki örökli az Isten országát, és az, hogy ki örökli azt, nem azon múlik, hogy az illető mekkora keresztény csoporthoz tartozik. Másszóval: nincs jelentősége annak, hogy a karizmatikus mozgalom világszerte nagyjából ötszázmillió embert tömörít. Lehet tizedekkora is vagy tízszer ekkora is, a tagjait nem az üdvözíti, hogy mekkora tömeget képeznek. Hát akkor mi számít? Talán MacArthurnak is ezt a kérdést kellett volna feltennie ahelyett, hogy a karizmatikusokat cakkumpakk eltávolítja magától. A valódi kérdés nem az, hogy ki tartozik a karizmatikus mozgalomhoz (ezt pontos definíció nélkül egyébként is lehetetlen megválaszolni), hanem az, hogy mi tesz egy karizmatikust (vagy bárkit) igazi hívővé. Pontosabban: mi miből vonhatunk le bármiféle következtetést erre vonatkozóan? Ha a kérdést az Újszövetség alapján akarjuk megválaszolni, konkrét emberekről beszéljünk, és inkább ilyesmiket kérdezzünk:

Tovább a teljes cikkre »

John MacArthur ismét csúnyán belegyalogolt millió és millió karizmatikus keresztény hitébe. MacArthur neves evangéliumi vezető Amerikában, az evangéliumi mozgalom fundamentalista szárnyának ikonikus alakja, különleges ismertető jele, hogy bár kálvinista, a Bibliát diszpenzacionalista szemüvegen át olvassa. Ennek ellenére (?) bibliamagyarázataival, könyveivel kétségkívül sokak hitét erősítette. Mindjárt elmondom, mi bánt vele kapcsolatban, de előtte hadd tegyek egy dolgot tisztába. Ugye, mindenki tudja, mi a különbség a nem-karizmatikus és az anti-karizmatikus között? Röviden a következő. Az előbbi el tudja képzelni a békés egymás mellett élést karizmatikus és nem karizmatikus hívők között, az utóbbi nem. A nem-karizmatikus nincs ugyan meggyőződve a karizmatikus bibliaértelmezések helyességéről vagy a karizmatikus tapasztalatok valódiságáról, de kész tanulni karizmatikus testvéreitől, ha van mit. Az anti-karizmatikus számára a karizmatikus nem testvér, hanem sötétben botorkáló tévelygő vagy veszélyes tévtanító. Az anti-karizmatikus vért akar látni és harcol.

Tovább a teljes cikkre »

Az angolszász evangéliumi kereszténységen belül évek óta zajlik az a jelenség, amit kálvinista reneszánsznak neveznek. A kálvinizmus teológiai rendszere olyan áttörést ért el az elmúlt évtizedben, hogy kálvinistának lenni ma már szinte trendinek mondható, különösen a fiatalabb teológus-nemzedék körében. Tavaly világi újságírók számára rendeztek konferenciát, hogy segítsenek kívülállóknak is megérteni a kálvinista teológia meglepő előretörését az evangéliumi világban. Úgy néz ki, hogy a mag, melyet az 1950-es években a Banner of Truth Trust és Martyn Lloyd-Jones londoni szolgálata vetett el, R.C. Sproul, John Piper, Al Mohler és más népszerű kálvinista tanítók öntözése által igazi virágzásnak indult.

Tovább a teljes cikkre »

Apostolinak nevezi magát számos egyház, a római katolikusoktól az ortodoxokon át különböző karizmatikus csoportokig, sőt, ha nevében nem is, jellegében apostolinak tekinti magát valójában a reformáció összes egyháza. Mi dönti el, hogy tényleg apostoli egyházról van-e szó? Az apostoli jelző legalább három dologra utalhat. Utalhat az apostolokkal való személyi és szervezeti folytonosságra, utalhat mai apostolok jelenlétére, és utalhat a kezdetekben lerakott alapokhoz való hűségre.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum