A ‘Keresztelő János’ címkével jelölt bejegyzések

Kevés emberről mondható el, hogy több évtizeden keresztül, pusztán hitből, Isten hűségében reménykedve gondoskodott volna egyszerre több mint kétezer árva gyerekről. Müller György (George Muller) ilyen ember volt. Óriási hithős a szememben. Láttam a bristoli épületeket: félelmetes még belegondolni is abba, mi lett volna, ha egyik nap nem érkezik meg az adomány a gyerekek számára. Müller György elképesztő hite sokakat megihletett. Azt viszont kevesebben tudják, hogy gyülekezeti vezetőként is szolgált, mégpedig radikális evangéliumi egyszerűséggel, az imádságra, az ige tanulmányozására és a Szentlélek vezetésére alapozva a gyülekezeti életet. Henry Craik volt a legszorosabb munkatársa. F. F. Bruce János-kommentárjának (The Gospel of John, Eerdmans, 1983) lábjegyzetében bukkantam egy megható idézetre, ami rávilágít kettejük kapcsolatára, és Müller György alázatára.

Tovább a teljes cikkre »

Mi lenne, ha a Krisztus eljövetelének célját idén az előfutárán keresztül próbálnánk megérteni? János evangélista napokra lebontva számol be Jézus krisztusi szolgálatának kezdeteiről. Ezekben a kezdetekben kulcsszerepe van a másik Jánosnak, a Keresztelőnek, aki kiáltó szóként jelenti be a Király jövetelét. Az evangélium első fejezetében a Keresztelőt arról faggatják a zsidó vallási vezetők, hogy ő-e a Krisztus. János ezt határozottan visszautasítja. A Krisztus nagyobb nála, ő még arra sem méltó, hogy a saruja szíját megoldja. Ő csak bejelenti a Király jövetelét, és felszólítja a népet, hogy álljanak készen a fogadására. Ahogy az evangélista János mondja, a Keresztelő rámutat a világosságra, de nem ő a világosság. A világosság a Logosz, a testet öltött Isten, a Krisztus.

Tovább a teljes cikkre »

Tegnap reggeli csendességemben megsimogatta a lelkem Máté evangéliumának egy részlete, melyben páratlan erővel mutatkozik meg Jézus emberi arca. A 14. részben Máté arról számol be, hogy Jézusnak megviszik a hírt: Heródes banális és egyben horrorisztikus körülmények között véget vetett Keresztelő János életének. Jézus valószínűleg tudta, hogy János nem párnák között fog meghalni, és Heródessel kapcsolatban sem voltak illúziói, mégsem sztoikus közönnyel reagál a hírre. „Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül.” (13) Máté hallgat arról, hogy Jézus miért akart egyedül lenni, de nem nehéz kitalálni ennek az okát. Kedvenc Jézus-filmemben, a Miracle Maker (A csodatevő) című káprázatos agyagbáb technikával készült animációban Jézus a tengerparton a földre veti magát és sír: siratja Jánost, a prófétát és útkészítőt, és Jánost, a közeli rokont. A szöveg dramaturgiája szerintem is arra enged következtetni, hogy Jézust mélyen megrázta a Keresztelő halála, és emiatt keresi az egyedüllétet.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum