A ‘kétely’ címkével jelölt bejegyzések

Mámorító érzés szkeptikusnak lenni. A szkeptikus ugyanis könnyedén megnyerhet minden vitát, amibe belefolyik. Nincs az az ideológia, nincs az a hitrendszer, nincs az az eszmefuttatás, nincs az az érvelés, amin ne lehetne lyukat ütni, és ezt a szkeptikus jól tudja. Nem boldog ettől, de ha már így alakult, él helyzeti előnyével. A szkeptikusnak egyszerű dolga van: a kezében lévő gombostűvel higgadt, kimért léptekkel oda kell csak osonnia valamelyik nyuszivá, pillangóvá, vagy masnivá hajtogatott lufihoz, és bele kell böknie. Pukk! Ezután már csak rá kell mutatni az ernyedten lifegő gumidarabra, és gúnyos mosollyal odébb lehet állni. Mindenki láthatja megint egy lufiról, hogy az valójában csak egy nyomorult gumicafat. A szkeptikusnak nincs félnivalója: neki nem lufija van, hanem gombostűje, amit nem lehet kipukkasztani.

Tovább a teljes cikkre »

Hinni is és kételkedni is kétféleképpen lehet, attól függően, hogy általuk melyik irányba haladunk. Van „hit”, amely paradox módon a kétely felé visz, és van „kétely”, amelynek valódi iránya a hit. Nem mindegy, hogyan hiszünk, és az sem mindegy, hogyan kételkedünk. Az a „hit”, amelyik nem kérdez, lényegét tekintve hitetlenség, mert aki nem kérdez, nem bízik, hanem fél. Van tehát „hit”, amelyik lényegét tekintve bizalmatlanság. Néha bölcs döntés félretenni a kérdéseinket, amíg eljön az idő, amikor tisztelettel tudunk velük foglalkozni. Soha nem bölcs viszont letagadni, hogy vannak kérdéseink, mert a letagadott kérdések egyszer fellázadnak, és utána mindig uralkodni akarnak.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum