A ‘kisegyház’ címkével jelölt bejegyzések

Ravasz László református püspökként hitt a protestánsok alapvető egységében. Ebben talán az is szerepet játszott, hogy saját bevallása szerint a metodista John Mott evangélizációs szolgálatán keresztül tért meg, és az is, hogy mély barátságot ápolt az evangélikus Kapi Bélával és családjával. Ravasz László önmagát református teológusnak tartotta, de hozzátette: „tudom, mi bennem a protestáns, és mi bennem a keresztyén, mert a protestantizmus a keresztyénség egyik történeti formája, a kálvinizmus (éppúgy mint a lutheranizmus) pedig minősített protestantizmus.” (Emlékezéseim. Kálvin Kiadó, 1992, 207)

Tovább a teljes cikkre »

A világ más tájain kevesen tudják, de a vallásszabadság bizonyos értelemben magyar találmány. Büszkébbek lehetnénk rá, mint a Rubik-kockára. Miközben Nyugat-Európában a vallásháborúk tízezrével szedték áldozataikat, János Zsigmond erdélyi fejedelem az 1568-as tordai országgyűlésen a világon elsőként törvényben rögzítette a lelkiismereti és vallásszabadságot. Nemeslelkű vezetők – mint Bethlen Gábor vagy I. Rákóczi György – cselekedetei pedig azt példázzák, hogy volt idő, amikor magyar református politikusok nem az evangéliumi kisegyházak működésének ellehetetlenítésében és jogainak csorbításában jártak élen, hanem abban, hogy politikai biztonságot nyújtsanak számukra. Ez az idő Erdély aranykora volt.

Tovább a teljes cikkre »

Miniszter úr!

Jogfosztott, de Krisztusban szabad evangéliumi lelkészként írok Önnek, az egyházügyekért is felelős államszolgának, a kisegyházak érdekében. Mint keresztény és mint állampolgár szólítom meg Önt, az Önnek a Biblia szerint járó tisztelettel. Bár úgy hiszem, Krisztusban testvérek, teológusként pedig kollégák vagyunk, útjaink több ízben keresztezték is már egymást, jelen helyzetben a tegeződést illetlen bizalmaskodásnak tartanám. Most nem közös evangéliumi szolgálatban találkozunk, mint amilyen a MEKDSZ vagy egy ideig a mindennapi.hu volt, hanem egy egyházi státuszától megfosztott kisegyház lelkészeként szólítom meg Önt, a minisztert, akinek hatalom adatott a kezébe.

Tovább a teljes cikkre »

Levél a kormányzatnak a március 1-től egyesületként működni kényszerülő evangéliumi kisegyházak jövőjéről

A Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) támogatásával létrejött „Fórum az Evangéliumi Egyházakért” nevű szervezet 37 evangéliumi keresztény kisegyházat tömörít, amelyeket február 27-én az Országgyűlés megfosztott korábbi hivatalos egyházi státuszától.

A Fórum március 1-jén levelet intézett a Kormányzat illetékes vezetőihez, amelyben felhívják a figyelmet arra a tényre, hogy az egyházügyi törvény erejénél fogva egyesületi formába alakulni kényszerülő kisegyházak jövőbeni működése mennyire nem tisztázott még, illetve milyen könnyen ellehetetlenülhet. Ennek elkerülése érdekében hatékony szakmai együttműködést javasolnak.

Tovább a teljes cikkre »

A mai naptól nem vagyok egyházi személy. Nem hagytam abba a lelkipásztori szolgálatomat, csak a Magyar Evangéliumi Egyház, melynek eddig lelkésze voltam, március 1-jén valószínűleg egyházból egyesületté vált. Azért „valószínűleg”, mert az új egyháztörvény és annak alkalmazása kapcsán nehéz bármit határozottan kijelenteni. Az Alkotmánybíróság egyszer már megsemmisítette az egyházakról szóló törvényt, ezután is megteheti (remélem, meg is teszi). A Velencei Bizottság is foglalkozik az üggyel, és nem kizárt, hogy valamelyik kisegyház panasza Strasbourgig is eljut. Fokozza a bizonytalanságot, hogy a parlamenti többség láthatóan a saját törvényét sem tartja be, hiszen kb. húsz kisegyház (benne a miénk is) elvileg megfelelt még a szigorított törvényi feltételeknek is, mégis elutasították a jogfolytonossági kérelmünket. Most egy évig nem is kérvényezhetjük újra. Aztán ki tudja, lehet, hogy egyszercsak mégis. Majd utána mégsem. Vagy mégis. Az most viszonylag megbízható információnak tűnik, hogy mától automatikusan egyesület lettünk, pedig meg sem alakultunk. Én meg egyesületi nem is tudom, micsoda vagyok. Képviselő? Tisztségviselő? Alkalmazott? Egy biztos: nem egyházi személy.

Tovább a teljes cikkre »

Tegnap felhívták a figyelmemet egy interjúra, amit az ATV-n Kálmán Olga az egyháztörvény megváltoztatásának másnapján Németh Sándorral készített. (Mint köztudott, az új törvény a háromszáz-akárhány helyett mindössze tizennégy egyházat ismer el, benne sokak megdöbbenésére a Hit Gyülekezetét. Ez adta a beszélgetés apropóját.) Letöltöttem a videót, végignéztem, és utána hosszú ideig csak bámultam magam elé, és nem tudtam, mit kezdjek a bennem kavargó gondolatokkal és érzésekkel. Végül úgy döntöttem, leírom, ami bennem van.

Tovább a teljes cikkre »

A napokban három dolog kapcsán is elgondolkodtam azon, hogy miért van szükség Magyarországon új egyházakra, gyülekezetekre, vallási közösségekre. Egyrészt szombaton két előadást tartottam a kereszténység és a kultúra/társadalom kapcsolatáról, és óhatatlanul felmerült a témával kapcsolatban az új struktúrák és közösségi formák ügye. Vasárnap pedig a Kelenföldi Evangéliumi Gyülekezetben prédikáltam a Kolossé 2,6-23 szakaszról, ahol Pál apostol a Krisztusban található teljességet az emberi hagyományok üres bölcsességével állítja szembe, és ez szintén a régi és az új formák területére vitte a gondolataimat. A harmadik – és legnyilvánvalóbb – okot a parlamentben most tárgyalt egyházügyi törvény adta, mely számos evangéliumi gyülekezetet a jövő évtől egyházból egyesületté fog leminősíteni.

Tovább a teljes cikkre »

Mind független evangéliumi gyülekezetek mind a létükön megütköző nagyegyházak számára tanulságos lehet röviden szemügyre venni az independens és a szeparatista egyháztan közötti különbséget.

Ha máshol nem, történelemórán biztosan hallhattunk az independensekről, akik az angol polgári forradalom idején vezető szerepet töltöttek be Anglia életében. Az 1640-es anti-royalista parlament két befolyásos csoportja az independensek és a presbiteriánusok voltak, közülük kerültek ki végül győztesként az independensek, akik meghatározták a puritanizmus rövid ideig tartó uralmának időszakát. A kor legismertebb independense Oliver Cromwell volt, a Lord Protector, akinek idején Anglia néhány évig köztársasággá vált.

Tovább a teljes cikkre »

A kisegyházakkal, evangéliumi közösségekkel szemben megfogalmazott leggyakoribb vád az, hogy kiszakadtak valahonnan, hűtlenek lettek felekezetükhöz, széttépték nagyobb közösségük szövetét. A vádat nem akarom most azzal tompítani, hogy bebizonyítom: evangéliumi gyülekezetek igen gyakran nem úgy jönnek létre, hogy valamely nagyobb (vagy kisebb) felekezetből kiválnak, hanem úgy, hogy külföldi felekezet alapít hazánkban gyülekezetet, vagy úgy, hogy egyszerű hívők új gyülekezetet hoznak létre természetesen létező testvéri közösségükből. Mindkettőre rengeteg példát láthatunk, ami szerintem nem baj, hiszen a missziós mező Magyarországon óriási. Inkább más oldalról szeretnék a vádra reagálni.

Tovább a teljes cikkre »

Az illetékes államtitkár nyilatkozata szerint a kormány módosítani akarja az egyházak jogállásáról szóló törvényt. A nyilatkozatból úgy tűnik, az egyházaknak újra regisztráltatniuk kell majd magukat, és csak a száz évnél régebbi vagy tízezer tagnál többet számláló közösségek kapják meg újra az egyházi státuszt. Ez azt jelentené, hogy a katolikus, református és evangélikus egyházak könnyedén vennék az akadályt, ahogy a néhány magyarországi ortodox formáció, valamint a baptisták és talán a metodisták is. Valószínűleg nem kapna egyházi státuszt a kisegyházak jelentős része, beleértve az Evangéliumi Pünkösdi Közösséget, a Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezetet, a Szabad Evangéliumi Egyházat, a Golgota Keresztény Gyülekezetet és a Magyar Evangéliumi Egyházat. Egyház maradna viszont a Hit Gyülekezete, a MAZSIHISZ, a Jehova Tanúi és az Unitárius Egyház.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum