A ‘koronavírus’ címkével jelölt bejegyzések

A gyülekezetek többsége (talán mind) távkapcsolatokba ment át. Fura ez az új helyzet, de ha azt gondoljuk, hogy a virtuális jelenlét a 21. század technológiai vívmánya, emlékezzünk arra, hogy régen is voltak olyan eszközök, amelyek által a fizikai jelenlétet pótolhatta valamiféle szimbolikus, virtuális kommunikáció. Ilyen eszköz volt az írás, amely képes volt rögzíteni a kommunikációt olyanok számára, akik nem voltak testben jelen, vagy a hajózás, az utak, a lovak és a ló-vontatta szekerek, amelyek távoli vidékekre is hatékonyan el tudtak juttatni üzeneteket, hogy aki távol volt, valamiképpen közelivé válhasson. Ezek a technológiai vívmányok tették lehetségessé, hogy Pál apostol anélkül tarthatott kapcsolatot gyülekezetekkel, hogy személyesen ott lett volna közöttük. Hadd mutassak néhány példát erre a lelki jelenlétre:

Tovább a teljes cikkre »

Találkozzunk-e járvány idején? Keresztény gyülekezeteknek nem először kell dönteniük arról, hogy egy időre felfüggesszék-e az összegyülekezés alkalmait. Ez nem könnyű döntés, hiszen Isten tiszteletéről van szó, aki a legfontosabb számunkra. Sokszor éppen az volt a legbátrabb és legheroikusabb cselekedet, ha keresztények háború vagy üldöztetés idején sem hátráltak meg. Előttem van a kép, ahogy Corrie ten Boom a koncentrációs tábor női barakkjában prédikál a társainak, miközben hátulról majd’ keresztüldöfi őket egy német őr szigorú tekintete. Észak-Koreában a mai napig vannak földalatti keresztény közösségek. Egy világjárvány azonban más. Ilyenkor nem a keresztények vannak veszélyben, hanem ők veszélyeztetik embertársaikat, ha nem figyelnek az elkülönülést szorgalmazó rendeletekre. A mostani helyzetet ezért ne a háborúkhoz vagy üldöztetésekhez hasonlítsuk, hanem a korábbi járványokhoz, és talán leginkább az 1918-as spanyolnáthához.

Tovább a teljes cikkre »

Vészhelyzet – pontosabban veszélyhelyzet – van. A koronavírus-járványnak itt még csak az elején vagyunk, de már le kell mondanunk külföldi utakat, elmaradnak várva várt koncertek, bezárnak a mozik és színházak, törölnek izgalmas konferenciákat, lakatot tesznek kedvenc szórakozóhelyünk ajtajára, az egyetemen váratlan tavaszi szünet szakad a nyakunkba, talán még a munkánkat is haza kell vinnünk, és egyre jobban izgulunk, vajon mi is el fogjuk-e kapni a betegséget, na és persze mi lesz idős vagy beteg rokonainkkal. Fogalmunk sincs, meddig tart a veszélyhelyzet, és hogyan fog kilábalni belőle a világ, amelyik az elmúlt évtizedekben mindent lázasan és makacsul a globalizációra és a nyitottságra épített. Akárhogy is lesz, itt az idő, hogy újra felfedezzünk két régi jó barátot.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum