A ‘követők’ címkével jelölt bejegyzések

Valaki arra kért, írjak egy cikket arról, mi változott bennem azután, hogy Jézus követője lettem. Megpróbálok eleget tenni a kérésnek. Kezdem a reménnyel. Könnyen azonosulni tudok az egzisztencialisták világlátásával, melyben a halál mindent abszurddá tesz. De amióta Jézus követője lettem, van reménységem. Olyan nekem Krisztus feltámadása, mint egy jövőbe nyíló ablak. A reménység alternatívája az ablaktalanság, a világba való bedobottság heideggeri élménye, Beckett értelmetlen, abszurd világa, ahol az emberi élet nem bír több jelentéssel, mint bármelyik galaxis bármely szegletében található porszem. Ha sikerül jelentést adni neki, jó, ha nem, akár be is lehet fejezni; nincs itt semmi látnivaló. Jézus feltámadása viszont ablakot nyit, és beárad rajta a fény. Jézussal van reménységem.

Tovább a teljes cikkre »

Régi film kérdésfelvetéséről szeretném elmondani a gondolataimat. Szenteste ki tudja hányadszor megint levetítették a tévében Fábri Zoltán Az ötödik pecsét c. alkotását. A rendező 1976-ban Sánta Ferenc hasonló című regényét vitte vászonra, felejthetetlen szereposztással (Őze Lajos, Latinovits Zoltán, Márkus László, Horváth Sándor, Bencze Ferenc, Dégi István). Mivel nincs tévénk, csak most, az elmúlt napokban töltöttem le a filmet az MTV archívumából, miután megkérdezték róla a véleményemet. Bár részleteket láttam már a filmből, eddig valahogy soha nem sikerült végignéznem, és így természetesen azt sem értettem, hogy miről szól. Most viszont kétszer is végignéztem. Nehezen tudna mostantól bárki meggyőzni engem arról, hogy jó filmhez gazdag producerek kellenek. Sok rossz filmet unatkoztam végig az elmúlt években, amelyek költségvetése külön-külön talán a magyar államháztartás egy-egy szegmensét is rendbe tehetné. Fábri Zoltán bebizonyítja, hogy az igényes alkotás elsősorban nem a pénzen múlik. Egy jó forgatókönyv, egy jó rendező és néhány kiváló színész csodákra képes.

Tovább a teljes cikkre »

„Mert tűzzel sózatik meg mindenki. Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással.” (Mk 9,49-50) Ezek Jézus szavai, melyeket Márk evangélista a botránkozásról és a gyehenna tüzéről szóló beszéd után helyezett el az evangélium szövegében. Jézus tűzről és sóról beszél (először tűzről, aztán sóról, a kettő között pedig a tűzzel való megsózatásról), és az olvasónak az a benyomása, mintha a mondatokat nem is tartaná más egyben, csak a só és a tűz képére való asszociáció. Lehet, hogy ez így is van. Mire gondolhatott Jézus a két kép kapcsán?

Tovább a teljes cikkre »

Nemrég rábukkantam egy frappáns gondolatmenetre Jézussal kapcsolatban. A gondolatmenet Bonótól, a U2 énekesétől származik. Fogalmam sincs, hogy Bono megtért ember-e, bevallom, nem követtem nyomon a sorsát, a U2 soha nem játszott fontos szerepet az életemben. Tudom, hogy Bono egy időben valami karizmatikus gyülekezetbe járt, azt is tudom, hogy sokat foglalkozik jótékonykodással, és hallottam U2 számokat is, melyek a hitről és az istenkeresésről szólnak. Nem tudom, hogy Bono Istennel való kapcsolatáról ezek mennyit árulnak el. A most következő mondatokra viszont nehéz legyinteni. A Bono Bonóról c. kötetben Michka Assayas folytat beszélgetéseket az énekessel. A gondolatmenet, amit ebből a könyvből idézni szeretnék most, mély meggyőződésre utal, mely nekem jóval többnek tűnik tettetett istenkeresésnél. Amit Bono Jézus személyéről mond, ügyes és hatásos megfogalmazása annak, amit Jézus tanítványai a Mesterről gondolnak. A könyv 226. oldalán Assayas megkérdezi Bonót: „Ekkora hit csodálatos, bár szerintem súrolja a képtelenség határát. Jézusnak a világ nagy gondolkodói közt a helye. De az, hogy Isten fia… ez nem erőltetett?”

Tovább a teljes cikkre »

Az egyik alapvető különbség a mi generációnk és dédszüleink generációja között az, hogy számunkra az identitás kérdése lényegesen bizonytalanabb, mint az ő számukra volt. Az akkori emberek jórészt kötött pályákon élték az életüket: a szüleik társadalmi státuszát és az abból fakadó lehetőségeket nagyrészt megörökölték. A férfiak nem gondolkodtak sokat pályaválasztáson, rendszerint apáik foglalkozását folytatták; a nők még ennél is szerényebb lehetőségekkel rendelkeztek önmaguk tudatos meghatározására. A társadalmi mobilitás – és a szabad önmeghatározás – reménye legfeljebb a polgárosodás esélyében, vagy a távoli Amerikába való kivándorlásban öltött testet.

Tovább a teljes cikkre »

Os Guinness egyik könyvében tanulságos anekdotát mesél el a Fehér Ház befolyásos közgazdászáról, Arthur Frank Burns-ről. Arthur F. Burns számos amerikai elnök – Dwight Eisenhowertől Ronald Reaganig – közgazdasági tanácsadója volt. 1970 és 1978 között az amerikai Nemzeti Bank (Federal Reserve) elnöki posztját töltötte be, 1981 és 1985 között pedig az Egyesült Államok nyugat-németországi nagykövete lett.

Burns az Osztrák-Magyar Monarchia területén született, környezete előtt ismert volt zsidó származása. Éppen ezért kissé értetlenül figyelték, hogy Burns hétről hétre részt vett a Fehér Ház informális imaalkalmain. Az alkalmak résztvevői sem igen tudtak mit kezdeni Burns jelenlétével. Szinte szabállyá vált, hogy mikor az alkalmat körforgásos alapon valamelyik résztvevő zárta imádsággal, az imaközösség aktuális vezetője – Burns zsidósága iránti tiszteletből, és talán zavarában – mindig kihagyta Burns-t.

Tovább a teljes cikkre »

Kierkegaard-tól származik az a szenvedélyes megállapítás, hogy „szigorú értelemben a csodáló nem igaz keresztény, hiszen csakis a követő az.” Kierkegaard idejében Dánia keresztény országnak számított, az emberek többsége Jézus személyének csodálója volt, aki „ünnepélyesen bizonygatja keresztény meggyőződését”. A dán filozófus azonban különbséget tett a kereszténység illúziója és a valódi krisztushit között. A valódi krisztushit Kierkegaard szerint nem csodálat, hanem követés. „A követő fogalma legyen a rosta, ha igazán a krisztushitről van szó, a követő a valódi, igaz keresztény.”

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum