A ‘kritikai’ címkével jelölt bejegyzések

Konzervatív kutatóknak többféle oka is lehet arra, hogy bizalommal közelítsenek egy bibliai szöveghez. A legnyilvánvalóbb ok az, hogy a Szentlélektől sugalmazott szövegnek tekintik, ezért úgy gondolják, hogy Isten megvédte a tévedéstől (vö. Mindig igazat mond a Biblia?). A bizalomhoz azonban általában nincs szükség még erre a hermeneutikai kiindulópontra sem, néha elég pusztán azt feltételezni, hogy a szerző nem mond ellent önmagának egy adott szakaszon belül, vagy ha mégis, akkor a  megteremtett feszültéggel retorikai vagy egyéb célja van. Jó példa erre az 1 Sámuel 15, ahol először azt olvassuk, hogy Isten megbánta, hogy királlyá tette Sault (11), utána pedig azt, hogy Isten nem bán meg semmit, mert nem ember, hogy megbánjon valamit (29).

Tovább a teljes cikkre »

A kritikai és a konzervatív bibliaértelmezés közötti különbség sokszor egyszerű hermeneutikai döntésen múlik: bizalommal vagy bizalmatlanul közelítünk a szöveghez? Olyan ez, mint egy váltóállítás: a kezdeti döntés határozza meg a végeredményt, ahova megérkezünk. A hermeneutikai döntések soha nem semleges térben történnek, hanem emberek által, akik mindig előfeltevésekkel közelednek az írott szövegekhez. Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a kritikai megközelítés alapvetően a bizalmatlanság hermeneutikája, a konzervatív megközelítés pedig a bizalomé. Az életben persze a bizalomnak és a bizalmatlanságnak is megvan a helye, csak nem mindegy, mikor melyik vezet közelebb az igazsághoz. Hadd mutassam meg a különbséget egy konkrét példa, a Zsidókhoz írt levél 9. részének 3-4. verse alapján.

Tovább a teljes cikkre »

A bibliakutatás egyik legismertebb és legelterjedtebb módszere az ún. történeti-kritikai módszer, melyet evangéliumi körökben a kissé pongyola (hiszen jóval tágabb jelentésű) „bibliakritika” szóval is szoktak jelölni. A 19-20. században ez a módszer uralta az európai egyetemek bibliakutatással foglalkozó tanszékeit. Mivel a módszer követői azt szedték ízekre, amire a hitünk épül (a Szent Biblia üzenetének történeti igazságát), jogos a kérdés, hogy evangéliumi keresztényekként mit kezdjünk ezzel a módszerrel. Bennünket is az igazság érdekel, nem akarunk butaságokhoz ragaszkodni, de a Szentlélek valamire ráébresztett bennünket, melynek létezését furcsa mód legtöbbször akkor is valóságosnak érezzük (vö. 1Jn 2,20.27), amikor körülöttünk mindenki tagadja azt. Nem akarunk kritikátlanok lenni, de most már hitetlenek sem. Mit kezdjünk hívőkként a tudományos igénnyel fellépő bibliakritikával? A kérdés sokrétű, de feltétlenül közelebb kerülünk a megválaszolásához, ha tisztázzuk, mit jelent a „kritikai” szó a „történeti-kritikai módszer” kifejezésben.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum