A ‘L’Abri’ címkével jelölt bejegyzések

Andrew Fellows az angliai L’Abri Fellowship vezetője, régi jó barátom. Az elmúlt tíz évben szinte évente összefutottunk valahol, hogy egy-két órában megbeszéljük az életünket, a szolgálatainkat és a gondolkodásunk éppen aktuális kérdéseit és irányait. Idén is egymásba botlottunk egy konferencián, de mindketten rohantunk egy programra, úgyhogy csak pár percünk volt beszélgetni, azt is egy lépcsőn felfelé caplatva. Hogy vagy? És te? Min gondolkodsz mostanában? Miket olvastál? Változott valamivel kapcsolatban a véleményed? Van új felfedezésed? Hát neked? Maradsz a mostani szolgálatban? Jól van a lányod? És a te fiaid? Kálvin vagy Kierkegaard? Dooyeweerdet olvasod még? Hat perc alatt kitárgyaltuk mindezt, ajánlottunk egymásnak néhány olvasmányt, majd továbbrohantunk. Jövőre folytatjuk. Addig is ez és ez. Minden jót. Ja, és átküldöm majd L’Abri állásfoglalását az evolúció/teremtés témakörben. Köszi, a régi email címem még mindig él.  Rendben, küldöm. Jó volt újra látni! Téged is, kár, hogy most csak ennyi volt!

Szóval valahogy így került hozzám a lenti állásfoglalás, melyben az egykor Francis Schaeffer által elindított L’Abri Fellowship újból tisztázza a teremtés/evolúció vitában elfoglalt nézőpontját. Az állásfoglalás rövid, tömör, de szerintem benne van a lényeg, érdemes elolvasni.

Tovább a teljes cikkre »

Az igazság és az irgalom sok keresztény fejében egymást kizáró fogalmak. Ha az igazságot hangsúlyozzuk, irgalmatlanok vagyunk. Ha az irgalmat, akkor viszont szembemegyünk az igazsággal. „Jézus irgalmas volt a bűnösökhöz” – mondja az egyik hívő. „Nem, Jézus mindig néven nevezte a bűnt” – mondja a másik. „Jézus azt mondta, hogy ne ítéljünk és ő sem ítélt el senkit.” „Dehogynem ítélt, sőt, sokkal mélyebbre is vágott, mint a farizeusok!” „De Jézus sírt Jeruzsálem felett!” „Igen, de azért, mert megtéretlenül, kemény szívvel gyűjtöttek magukra haragot!” „Miért, te nem gyűjtesz?” És így tovább. Szerintem mindannyian részt vettünk már ilyen vagy ehhez hasonló vitákban.

Tovább a teljes cikkre »

Edith Schaeffer ezen a Nagyszombaton betelve az élettel misszionárius ősei mellé költözött. Kilencvennyolc éves volt. Hogy most mennyi, az Isten titka, de ha jól értem a bibliai eszkatológiát, Edith most azt várja, hogy teste romolhatatlanságban és dicsőségben újraformálódjon irgalmas Megváltója kezében. Nem győzték le a hádész kapui. Krisztusnál van, és ez neki jobb mindennél. Kétségkívül Edith Schaeffer vendégszeretete volt a szíve annak a hatásában felbecsülhetetlen evangéliumi szolgálatnak, mely L’Abri néven vált ismertté világszerte. Férje, Francis Schaeffer ezer és ezer fiatal értelmiségi mentora lett, apologetikai szolgálata óriási ecsetvonásokkal rajzolta újra az evangéliumi kereszténység missziós felfogását. A különc amerikai misszionárius nemzedékek számára vált ikonná. Alig akad olyan jelentős evangéliumi vezető, aki közvetve vagy közvetlenül ne profitált volna Schaeffer missziójából. Ez a szolgálat viszont nem létezett volna Edith hite és vendégszeretete nélkül. Edith most már Isten vendégszeretetét élvezi, hitre nincs többé szüksége, sem reményre. Lát.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum