A ‘lelkipásztor’ címkével jelölt bejegyzések

Barátaim, mentoraim és a gyülekezetem már egy ideje tudják, hogy november 26-tól visszalépek a gyülekezetvezetői szolgálatból. Ez egy pontosan húszéves korszakot zár le az életemben. Régóta érlelődött bennem a lépés, de talán soha nem hoztam még meg döntést olyan nehezen, mint ezt. Azért volt nehéz az elhatározás, mert kötődöm a gyülekezetemhez, felelősséget érzek érte, és az ige szolgájaként egyelőre furcsa arra gondolnom, hogy nem fogok minden vasárnap prédikálni. Ha őszinte vagyok magamhoz, az is visszatartott, hogy a keresztény élet megélése középpontjának ma is a gyülekezeteket tartom, ezért a pásztori szolgálathoz képest a lelkem mélyén minden más szolgálatot csak kiegészítő szolgálatnak érzek. Ami lehet, hogy így is van, de most már azt hiszem, készen állok a kiegészítő szolgálatra. Hosszú vajúdás végén, idén májusban jutottam arra a belátásra, hogy eljött az ideje a váltásnak és hogy a gyülekezetemben a vezetés felelősségét másoknak adjam át. Békességem van abban, hogy ez az előre vivő út a közösség számára is, és számomra is.

Tovább a teljes cikkre »

Könnyeimmel küszködve olvastam Don Carson Memoirs of an Ordinary Pastor (Egy átlagos lelkipásztor memoárjai) című könyvét, melyben az ismert evangéliumi teológus a nemigen ismert apjának állít emléket. Tom Carson Kanadában baptista gyülekezetplántáló lelkipásztorként szolgált egy katolikus hátterű, és nagyrészt francia anyanyelvű településen. Évtizedeken keresztül rendkívül kemény talajon végezte az evangélium szolgálatát. A munka frusztrálóan lassan haladt, az előrelépést mindig visszaesés követte, a létszám ritkán emelkedett húsz-harmincnál magasabbra. Tom Carsont gyakran kerítette hatalmába a csüggedés. Mégis mindig ment tovább. Hintette a magot. Hirdette az igét. Szerette a rábízottakat. Szerette azokat is, akik elhagyták. Szerette az ellenfeleit, akik gátolták őt a munkájában. Odaadta magát azoknak, akik örömmel fogadták a szolgálatát, és igyekezett megnyerni azokat, akik nem. Sokszor sikertelenül. Évtizedeken keresztül.

Tovább a teljes cikkre »

Hacsak nincs rossz idő, vasárnap reggel gyalog sétálok el az istentiszteletre. Veszprém szélén lévő lakásunkból nagyjából negyvenöt perc alatt érek be a Városi Művelődési Központba, ahol termet bérelünk az istentiszteletek megtartására. Útközben remek kilátás nyílik a veszprémi várra és a történelmi belvárosra. Szükségem van erre a sétára ahhoz, hogy ráhangolódjak a délelőtti feladataimra: az igehirdetésre, az alkalom vezetésére, a gyülekezeti tagok bátorítására, és arra, hogy mindezt a Szentlélek erejében tudjam végezni. Spurgeon pulpitusára tizenöt lépcső vezetett, minden lépcsőn megvallotta: „Hiszek Szentlélekben”. Nekem ehhez a hitvalláshoz negyvenöt perc kell, meg egy hosszú séta. Az Aranyos-völgy úgy vágja ketté a várost, hogy az arra gyalogló előtt kitágul a tér, és megjelenik a vertikális dimenzió. Ennek látványától vasárnap reggel valahogy megnyílik a lelkem is Isten felé. A mediterrán hangulatú dolomitos táj és a többszáz éves történelmi épületek miatt egyszerre érzem magam Isten és az emberek világában, vagyis pont ott, ahol ilyenkor a helyem van.

Tovább a teljes cikkre »

Milyen legyen a gyülekezeti vezetők és a gyülekezeti tagok kapcsolata? Ez az egyik legizgalmasabb, ugyanakkor az egyik legterheltebb kérdése is a közösségi életnek. Ki az, aki ne szerzett volna sebeket akár gyülekezeti vezetőktől, akár vezetőként a gyülekezete tagjaitól? Én voltam mindkét oldalon. Gyülekezeti tagként bántottam vezetőimet, engem is bántottak vezetőim, vezetőként vétkeztem gyülekezetem tagjai ellen, és engem is bántott gyülekezeti tagok viselkedése. Amikor nem vagyunk vezetői pozícióban, inkább a vezetők visszaéléseitől félünk, és arra törekszünk, hogy a gyülekezeti struktúra elégséges kontrollt képezhessen a vezetők hatalmaskodásának kivédésére. Vezetőkként inkább a gyülekezeti tagok lázadó lelkületétől tartunk, ezért olyan modellt próbálunk megvalósítani, amelyben a gyülekezet akkor is kormányozható marad, ha a közösségben vannak bizalmatlan, gáncsoskodó, szakadást szító emberek. Akik nem voltak még vezetői pozícióban, néha nehezen értik meg, hogy felelősséget csak úgy lehet viselni, hogy ha közben a felelősség hordozójának valódi eszközei vannak a vezetéshez. Vezetők pedig könnyen elfelejtkezhetnek arról, hogy esetleges rossz döntéseik következményeit mások is viselik. Vezetőkként is és gyülekezeti tagokként is szükségünk van tehát apostoli útmutatásra.

Tovább a teljes cikkre »

Lelkipásztorok, gyülekezetvezetők, sőt, egész gyülekezetek kifáradását időnként az okozza, hogy nem tesznek különbséget a keresztények feladata és a keresztény gyülekezet feladata között. Tudom, furcsa ez a különbségtétel, hiszen mi más lenne a gyülekezet, mint a keresztények közössége, és mi más lenne a keresztények közössége, mint gyülekezet. Bizonyos értelemben valóban nincs különbség a kettő között. Más szemszögből nézve azonban van, és most éppen olyan problémáról szeretnék beszélni, melyet az idéz elő, ha nem teszünk különbséget a keresztények feladata és a keresztény gyülekezet feladata között.

Tovább a teljes cikkre »

Előző bejegyzésemben a kreatív szellemi munka példájaként említettem a prédikálást. Több, mint ezer prédikáció elmondása után viszonylag jól ismerem ezt a műfajt, ezért bátrabban is beszélek róla, mint bármely más szellemi tevékenységről. Olvastam igehirdetésről szóló könyveket, legalább négy homiletikai kurzust végigcsináltam (többek között Andrew Page és Bryan Chapell lábainál). Személyiségemből adódóan a módszertan mindig kevésbé érdekelt, mint a dolgok lényege, a homiletikai előadások is akkor segítettek igazán, amikor az igehirdetés szívére tudtak rámutatni. Ha a dolgok velejét megértem, a többi általában magától kibomlik előttem, ha viszont nem sikerül megragadnom egy dolog lényegét, nincs az a részletes gyakorlati magyarázat, amely megfoghatóvá tenné azt a számomra. A prédikálás esetében is a homiletika szívét kutattam. Olvasmányaim, tanulmányaim és tapasztalataim alapján szilárd meggyőződésemmé vált, hogy az igehirdetés szíve elválaszthatatlan az igehirdető szívétől.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum