A középkori és újkori katolikus lelkiségi írók elsősorban az Istennel való kapcsolat megéléséről és a belső formálódásról osztották meg gondolataikat, ezt azonban időnként összekapcsolták a Szentírás feletti elmélkedéssel is, mint ami által Isten jelenléte megtapasztalható. Ilyenkor kiviláglik az írásaikból, hogy a Szentírásra nem csak emberi műként gondoltak, hanem abban ők is Isten igéjét látták. A Szentírás Isten szavaként való fogadása magától értetődő volt számukra, hiszen – ahogy látni fogjuk – ez volt az egyházatyák álláspontja is, amit ők megörököltek és nem kérdőjeleztek meg....

tovább