A ‘Mark Driscoll’ címkével jelölt bejegyzések

A New York Times január 3-i véleményrovata az amerikai kálvinizmus meglepő újjáéledésével foglalkozik. ’Evangelicals Find Themselves in the Midst of a Calvinist Revival’ (Evangéliumiak kálvinista ébredés kellős közepén) c. évkezdő kolumnájában Mark Oppenheimer az „új kálvinizmus” jelenségét veszi górcső alá. Bár a cikk kritikus hangot üt meg – felhívja például a figyelmet a kálvinizmus terjedése miatti gyülekezeti és felekezeti feszültségekre, és megszólaltat ellendrukkereket, mint a kálvinizmust régóta nem szívlelő baptista teológust, Roger E. Olsont –, a vallási témáiról ismert publicista viszonylag tárgyilagosan beszél az evangéliumi világon belüli jelenségről.

Tovább a teljes cikkre »

Négy nappal ezelőtti halk felhívásomra egyik olvasóm magyarra fordította a levelet, melyet a Strange Fire konferencia után Mark Driscoll írt John MacArthurnak. A levélben Driscoll meghívja a kaliforniai lelkészt egy nyilvános beszélgetésre. Szerintem ez szép példája annak, hogy egy nyilvánosság előtt zajló konfliktust hogyan lehet krisztusi módon kezelni. Driscoll amennyire provokatív tud lenni, annyira derűsen jó lelkületű is, ez a levél most az utóbbira példa. Kíváncsi vagyok, MacArthur mit fog válaszolni. Őszintén szólva meglepne, ha elfogadná a meghívást, de látva a Strange Fire okozta sebeket, kifejezetten jót tenne azzal, ha elmenne.

Itt van tehát a levél, teljes terjedelemben. A fordító nem akarta, hogy a nevét közöljem, de ezúton szeretnék a magam és az olvasók nevében köszönetet mondani érte. A fordításba néhol belepiszkáltam, az esetleges hibákért innentől az enyém minden felelősség.

Tovább a teljes cikkre »

John MacArthur ismét csúnyán belegyalogolt millió és millió karizmatikus keresztény hitébe. MacArthur neves evangéliumi vezető Amerikában, az evangéliumi mozgalom fundamentalista szárnyának ikonikus alakja, különleges ismertető jele, hogy bár kálvinista, a Bibliát diszpenzacionalista szemüvegen át olvassa. Ennek ellenére (?) bibliamagyarázataival, könyveivel kétségkívül sokak hitét erősítette. Mindjárt elmondom, mi bánt vele kapcsolatban, de előtte hadd tegyek egy dolgot tisztába. Ugye, mindenki tudja, mi a különbség a nem-karizmatikus és az anti-karizmatikus között? Röviden a következő. Az előbbi el tudja képzelni a békés egymás mellett élést karizmatikus és nem karizmatikus hívők között, az utóbbi nem. A nem-karizmatikus nincs ugyan meggyőződve a karizmatikus bibliaértelmezések helyességéről vagy a karizmatikus tapasztalatok valódiságáról, de kész tanulni karizmatikus testvéreitől, ha van mit. Az anti-karizmatikus számára a karizmatikus nem testvér, hanem sötétben botorkáló tévelygő vagy veszélyes tévtanító. Az anti-karizmatikus vért akar látni és harcol.

Tovább a teljes cikkre »

Egyáltalán nem ritka, hogy egy jelenség akkor válik fontossá kis hazánkban, amikor az már végnapjait éli. Valami ilyesmi történik az „emerging” mozgalommal is. Miközben egyre többektől hallom, hogy ismerkednek – vagy szeretnének megismerkedni – ezzel az egyházi irányzattal, Amerikában a mozgalom irtózatos sebességgel hull éppen darabokra. Persze, soha nem is volt egységes mozgalom. Az észak-amerikai „emerging church” annak idején (a 90-es évek közepén) az X-generáció szükségeit szem előtt tartó missziós párbeszédként indult, majd a posztmodern kultúrára érzékeny, fiatalos, jófej, látszólag konfliktuskerülő, nem doktríner mozgalomként vált széles körben ismertté. Mára kiderült, hogy a kísérlethez más-más reményeket fűztek az egykori alapítók.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum