A ‘misszió’ címkével jelölt bejegyzések

John Wesley megtérésének történetét sokan ismerik, mert ő lett a tizennyolcadik századi metodista ébredés egyik vezéralakja, akit Isten bámulatosan használt tízezrek megtérésében. Azt már kevesebben tudják, hogy Wesley megtérésére a herrnhuti cseh-morva testvérek londoni összejövetelén került sor, és két morva misszionárius bátor bizonyságtétele előzte meg, mely Wesley-re mély benyomást tett egy viharos hajóútján. Azt talán még kevesebben tudják, hogy a herrnhuti testvérközösségen keresztül kibontakozott külmissziói munka egy tíz évvel korábbi másik összejövetelen kezdődött, mely joggal pályázhat (nyilván nem egyedül) „a keresztény egyház legnagyobb hatású imaalkalma” címre. Nehéz ugyanis túlbecsülni annak az összejövetelnek a hatását, mely 1727. augusztus 13-án Zinzendorf gróf herrnhuti birtokán zajlott le.

Tovább a teljes cikkre »

Rowland Hill tizennyolcadik századi metodista prédikátor mondta: „A világhoz való igazodás minden korban az egyház romlásához vezetett.” Ezt ma is visszaigazolják a statisztikák, melyek földgolyó szerte a liberális egyházak és gyülekezetek hanyatlását mutatják. Horatius Bonar tizenkilencedik századi skót lelkipásztor tovább is ment ennél, szerinte „a világ azért szippantja magába az egyházat, mert az egyház is örül ennek”. Vagyis könnyű Katót táncba vinni, ha maga is akarja. És ez az igazán fejbekólintó igazság. A „világ” akkor jön be az ajtón, ha beengedjük, mi pedig többnyire akkor engedjük be, ha magunk is erre vágyunk. Ez pedig általában azt jelenti, hogy már előbb is jó nagyokat kortyoltunk belőle.

Tovább a teljes cikkre »

Lenyeltem a csípős-fűszeres kecskepörkölt utolsó falatját, majd odafordultam indiai vendéglátómhoz, aki maszatos kezével egy marék szaftos currys rizst emelt a szájához. Próbáltam én is a kezemmel enni, de néhány szerencsétlen kísérlet után visszatértem a késhez és villához, amit – az idegen iránti könyörületből – előre a tányérom széléhez igazítottak. A palacsintához hasonlító roti kenyérrel ügyesebben bántam, annak ugye nálunk is van némi hagyománya, hogy a kenyérhéjjal kanalazzunk („eb, aki a kanalát meg nem eszi”), de kezdetleges technikámmal mindenki rég megebédelt volna, mire én is befejezem az evést, ezért inkább újra nyugati eszközökhöz nyúltam (kés, villa, kanál). Az ebéd végéhez közeledve az engem érdeklő irányba tereltem a beszélgetést. Szerettem volna többet megtudni arról az evangéliumi mozgalomról, melynek meghívására Indiába csöppentem.

Tovább a teljes cikkre »

Amióta Isten kegyelme megragadott és Krisztus követőjévé tett, szinte mindig intenzíven foglalkoztatott a világmisszió kérdése. Fiatal hívőként faltam az életrajzokat, amelyek nagy kockázatokat vállaló misszionáriusokról szóltak (mint Charles Studd, Hudson Taylor, Isobel Khun vagy az indiai sadhu Sundar Singh), és egy időben én magam is arra készültem, hogy misszionárius leszek egy távoli országban. Ennek érdekében konkrét lépéseket is tettem, a kilencvenes években részt vettem például egy nagy missziói konferencián, majd egy egész nyarat a bolíviai dzsungelben töltöttem, ahol Dórámmal együtt egy kis indián gyülekezet imaházának építésében segédkeztünk a Latin Link misszionáriusaiként. Azt hiszem, ott értettem meg, hogy ez nem romantikus kaland, hanem valódi áldozatokkal járó kihívás, melyhez különleges elhívásra van szükség. Talán nem véletlen, hogy végül lelkipásztor lett belőlem Veszprémben, nem úttörő misszionárius egy egzotikus országban.

Tovább a teljes cikkre »

Kedves barátaim egy doboz ereklyét hoztak nekem Amerikából. Az impozáns gyűjtemény huszonhét darabból áll, és nem más, mint Keil és Delitzsch teljes angol nyelvű kommentársorozata az Ószövetségről, az 1959-es kiadás. Igen, ez egy protestáns ereklye. A két német teológus bibliamagyarázatai önmagukban is nagy értéket jelentenek, az orientalista Carl Friedrich Keil és a zsidó származású Franz Delitzsch filológiai-teológiai munkája a 19. századi konzervatív bibliakutatás egyik legszebb gyöngyszeme. Régóta vágytam rá, nagy öröm, hogy a kezemben tarthatom. Ezek a könyvek azonban különös emlékeket is hoztak magukkal.

Tovább a teljes cikkre »

Múlt héten egy konzultáción vettem részt, mely a világmisszió alakulásáról szólt. A konzultációt az Evangelical Free Churches of America (EFCA) missziós szervezete, a ReachGlobal szervezte. Az előadók között volt az argentín René Padilla (az immár legendás első Lausanne-i Világevangélizációs Kongresszus meghatározó alakja), és K. Rajendran indiai evangéliumi vezető. A konzultáció a GlobalSHIFT nevet viselte, mert a világban zajló globális változások fényében igyekezte újragondolni a világmissziós stratégiákat, különös tekintettel Európára. A nagyjából százhúsz résztvevő többsége Európában szolgáló amerikai misszionárius volt, de jelentős létszámban részt vettek fogadó országok evangéliumi vezetői is. Néhányukat az ELF-ről már ismertem, de újakkal is megismerkedhettem.

Tovább a teljes cikkre »

Utolsó hozzászólások
Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum