A ‘N. T. Wright’ címkével jelölt bejegyzések

Szokásomhoz híven év végén most is összegyűjtöttem a legjobb olvasmányaimat. Több kifejezetten hosszú köteten rágtam át magam idén, ezért kevesebb könyvet tudtam végigolvasni, mint máskor, de így is sok jó élményem volt. Voltak olyan könyvek, amelyektől többet vártam. Ilyen volt például Flaubert-től a Salambo, vagy Goldingtól A torony, illetve régi hithősömtől – Sundar Singhtől – a Látomások a szellemvilágról című (már-már spiritizmusba hajló) spirituális kotyvalék. Viszont klassz felfedezéseim is voltak és rendkívül kellemes meglepetések is értek. A hagyományos három kategóriában (teológia, spiritualitás és kultúra) következik a 2015-ös válogatás.

Tovább a teljes cikkre »

Ez lesz az utolsó bejegyzésem N. T. Wright Jesus and the Victory of God c. történeti monográfiájáról. Ezúttal teológus kételyeimet fogalmazom meg a könyv egyik fő célkitűzésének elérésével kapcsolatban. A JVG céljának – valamint esetleges sikerének vagy kudarcának – bemutatásához és értékeléséhez magától Wrighttól kölcsönzök egy metaforát. Wright projektje – Wright szerint – olyan, mint a tékozló fiú hazatérése. A „tékozló fiú” a felvilágosodás szkeptikus országában csellengő történelem, az „atyai ház” a hagyományos keresztény teológia, az otthon maradt „idősebb testvér” pedig a felvilágosodás módszertanát gyanakvóan elutasító ortodoxia. Wright arra tesz kísérletet, hogy a „tékozlót” visszavezesse az „atyai házba”, vagyis a történelem és a teológia egymástól elvált útjait újra összekösse. De vajon a Wright által megrajzolt úton valóban hazatérhet-e a „tékozló”, és ha igen, milyen állapotban és milyen attitűddel? Erről szeretnék néhány összefoglaló gondolatot megosztani, lábjegyzetek nélkül.

Tovább a teljes cikkre »

N. T. Wright Jesus and the Victory of God c. könyvének egyik legfontosabb célkitűzése, hogy megmutassa a kivezető utat a Schweitzerstrasséról, anélkül, hogy átterelne bennünket a vele párhuzamosan haladó Wredebahnra. A Schweitzerstrasse a keresztény hit számára azért jelent zsákutcát, mert arra a schweitzeri tézisre épül, hogy Jézus küldetése tragikus kudarcban végződött, hiszen az Emberfia nem jött el ahhoz a generációhoz, amelynek megígérte, hogy meglátja közeli eljövetelét. A Schweitzerstrassén lényegében mindenki abból a feltételezésből indul ki – és sokan járnak ezen a teológiai ösvényen! –, hogy Jézus saját generációjának ígérte a parúziát, az mégsem következett be, csalódást okozva a követőknek. Wright a harmadik történeti Jézus-kutatások fényében ebből a zsákutcából ígér kiutat, mégpedig a zsidó apokaliptikus váradalmak mélyebb megértése által.

Tovább a teljes cikkre »

N. T. Wright elég hosszan időzik a Wredebahnon, hogy bemutassa az ott haladók nézeteit és rámutasson ezen nézetek hiányosságaira – és időnként nyilvánvaló tarthatatlanságára. A Jesus and the Victory of God kiemelt figyelmet fordít a Jesus Seminar tevékenységére, valamint az ahhoz ezer szállal kötődő Burton L. Mack és J. Dominic Crossan Jézus-portréira, és a tőlük különböző, de mégis nagyon hasonló utat bejáró Abraham J. Malherbe és F. Gerald Downing hipotéziseire. Ezekben a portrékban meglepő módon Jézus egyfajta cinikus vándortanítóként jelenik meg, aki időtlen igazságokkal provokálja hallgatóságát. (Wright egyébként éppen az időtlenség, a konkrét zsidó kontextustól való elkülönítés miatt nem tartja sem a Jesus Seminart, sem Malherbe és Downing kísérletét a Third Quest részének. Hasonló konklúziói miatt Wright szerint Vermes is végül a Wredebahnon kötött ki, bár a Third Quest ösvényén indult el.) Szeretném most megmutatni, hogy mit értenek a fenti kutatók „cinikus vándortanító” alatt, és azt, hogy mi Wright problémája ezzel a történeti rekonstrukcióval.

Tovább a teljes cikkre »

Folytatom a szemezgetést N. T. Wright Jesus and the Victory of God c. könyvéből. Ezek a posztok elsősorban teológusoknak szólnak, mert speciális ismereteket feltételeznek, és azt, hogy az olvasó tisztában legyen a teológia tudományának publikus jellegével, vagyis azzal, hogy párbeszéd folyik hívő és nem hívő tudósok közt, akik közül az utóbbiak a lehető legkevesebb hit-alapú előfeltevést igyekeznek belevinni tudományos munkájukba (miközben persze metafizikai és egyéb előfeltevésekkel ők is rendelkeznek), ezért a velük való párbeszéd más formát ölt, mint a hívők közösségén belüli beszélgetések. Wright ebben a párbeszédben vesz részt, inkább történeti, mintsem teológiai kérdésekkel. Ezekkel a bejegyzésekkel én is ebbe a dialógusba kapcsolódom be, illetve azokat igyekszem néhány gondolattal támogatni, akik már benne vannak. Jelen poszt középpontjában a Jézus-kutatások harmadik hulláma áll.

Tovább a teljes cikkre »

A Jesus and the Victory of God több mint 700 oldalas monográfia, mely történettudományos módszertannal igyekszik megrajzolni Jézus alakját. Wright a Third Quest legfontosabb alapvetésével dolgozik: Jézust zsidó kontextusában próbálja megérteni. Wright az anglikán egyház teológusa, egy ideig püspöke is volt, hívő ember, e kötetben (és a Christian Origins and the Question of God sorozat többi részében, melynek e kötet a második része) azonban kizárólag történészként nyúl a témáihoz és e minőségben vesz részt a tudományos párbeszédben. Felmerül viszont a kérdés, hogy ez helyes, kívánatos és egyáltalán lehetséges projekt-e. Ez nem könnyű kérdés, de hadd osszak meg egy szempontot, amire Wright saját munkájával (és másokéval) kapcsolatban utal, mert ez közelebb vezethet bennünket is a kérdés megválaszolásához.

Tovább a teljes cikkre »

N. T. Wright Jesus and the Victory of God (Fortress Press, 1996) c. monumentális kötetéről írok éppen egy rövid tanulmányt. A dolgozatot nem erre a blogra szánom, viszont menetközben annyi érdekes és hasznos gondolatot hagynék az út szélén, hogy úgy döntöttem, elindítok egy sorozatot, melyben ezek közül a gondolatok közül emelek fel néhányat, hátha más is érdekesnek találja őket. A sorozat elsősorban teológusoknak szól, akik nagy vonalakban ismerik a történeti Jézus-kutatás kérdéseit, így értik a Wright által folytatott párbeszéd indokait és tétjét is. Erre előre figyelmeztetek, mert megfelelő „helyismeret” nélkül ezek a bejegyzések könnyen félreérthetők lesznek. Bár a címben szereplő JVG a Jesus and the Victory of God rövidítése, a bejegyzések célja nem az, hogy bemutassam Wright könyvét, erre itt nem törekszem, a célom pusztán az, hogy közkinccsé tegyek néhány útközben talált gondolatot.

Tovább a teljes cikkre »

Mostanában Athanasziosz írásait olvasgatom, és döbbenetes számomra, hogy mennyire korszerű mindaz, amit ír, például a világ keletkezéséről szóló vitákkal kapcsolatban. N. T. Wright Stephen Hawking egy idei nyilatkozata kapcsán rámutatott, hogy a történelem ismerete megelőzhet néhány arrogáns megállapítást. Wright emlékeztette a tudóst, hogy a modern ateizmus egyik alaptétele, miszerint a világegyetem örökkévalósága az Isten-hipotézis nélkül is megmagyarázza a világegyetem létezését, egyáltalán nem újkeletű. „Azon töröm a fejem, vajon Hawking tudja-e, hogy pusztán a régi epikureus felfogás egy változatát kelti életre… Nyomasztó, hogy Hawking úgy tűnik, nincs tudatában ennek, ezért nem is gondolkodott el azon, hogy az epikureus felfogásnak lehetnek rendkívül szofisztikált ókori és modern kritikái, melyeket meg kellene vizsgálnia. Többek között a keresztény kritikát, amely, ahogy már említettem, Jézusban összpontosul.” (Részlet The Washington Post cikkéből)

Tovább a teljes cikkre »

Az elmúlt időszakban rengeteg médium idézte a súlyosan mozgáskorlátozott állapotában is brilliáns elmével rendelkező Stephen Hawking provokatív megállapítását, miszerint „a mennyország kitalált tündérmese azoknak, akik félnek a sötétben”. A The Washinton Post nemrégiben „What Stephen Hawking doesn’t understand about heaven” (Amit Stephen Hawking nem ért a mennyel kapcsolatban) címmel közölte N. T. Wright durhami anglikán püspök rövid válaszát. Wright arra figyelmezteti a természettudóst, hogy mondatával egyrészt átlépte kompetenciájának határait, másrészt semmi újdonságot nem mondott, hiszen csak egy régen ismert – és cáfolt – filozófia állítását ismételte meg. Az alábbiakban Wright cikkét szeretném magyarra fordítva teljes terjedelmében közzétenni.

Tovább a teljes cikkre »

Máté evangéliuma furcsa eseményekről számol be Jézus halála kapcsán. Mint mikor Az elveszett frigyláda fosztogatói c. filmben Indiana Jones leemeli a szobrot a tartókorongról, és elkezd összeomlani az egész barlangba vájt épület, Jézus halálakor is megindul a föld Jeruzsálemben és igencsak meglepő dolgok történnek. Az evangélium 27. részében ezt olvassuk: „És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: ’Bizony, Isten Fia volt ez!’” (51-54)

Tovább a teljes cikkre »

Jézus feltámadása történelmi tény – állítják kétezer éve a keresztények. Vajon lehet-e ezt úgy is mondani, hogy a pontot a „történelmi tény” szavak után tegyük ki? Vagy Jézus feltámadása ugyanúgy hit kérdése, mint az, hogy Héraklész járt az alvilágban? Történészek számára az „Újszövetség” néven összegyűjtött első századi dokumentumgyűjtemény természetesen nem szent irat. Mint minden más ókori dokumentum vizsgálatakor, a Jézus feltámadásáról szóló beszámolók esetében is azt kérdezik, hogy van-e okunk az  újszövetségi iratokban található információt megbízhatónak tekinteni. Az 1940-es években az Újszövetséggel foglalkozó kritikusok jelentős része még azt válaszolta volna, hogy Jézus feltámadása a tanítványok képzeletében zajlott le, de nincs, és nem is lehetett történelmi alapja egy ilyen eseménynek.

Tovább a teljes cikkre »

Az újszövetségi teológiában az elmúlt évszázadban a Jézus személyéről és az evangéliumok hagyományrétegeiről kialakult viták jelentették a fő izgalmat. A huszadik század végére ez megváltozott, és hirtelen újra Pál teológiája került a középpontba. Néhány jelentős teológus ugyanis új paradigmát javasolt Pál megértéséhez, mely a teológiai szakzsargonban az „Új Perspektíva” (ÚP) nevet kapta. Megpróbálom ebben a bejegyzésben összefoglalni az ÚP lényegét.

A hagyományos protestáns megközelítés szerint Pál azért szállt szembe kora júdaizmusával, mert a zsidóság saját igazsága alapján kereste Isten előtt a megigazulást. Pál azt hirdette, hogy saját igazságunk alapján soha nem igazulhatunk meg Isten előtt, Krisztus rajtunk kívül álló igazságára van szükségünk, melyet Isten ingyen tulajdonít nekünk, ha a hitünket Krisztusba vetjük. Luthertől Bultmannig ez volt az elfogadott protestáns álláspont.

Tovább a teljes cikkre »

Az ETS konferenciáról készült hangfelvételeket még nem hozták nyilvánosságra, de rengeteg dolog kiszivárgott már N. T. Wright és Thomas Schreiner vitájáról. Érdekes módon az egyik blogon közzétett értékeléshez – szokásával ellentétben – két alkalommal maga Wright is hozzászólt! Talán nem véletlen, hogy ilyen szinten is bevonódott az evangéliumi nyilvánosság előtt róla szóló vitába. Már az is eredeti evangéliumi családjához való közeledését sugallta, hogy részt vett a rendezvényen, ott azonban újabb, még kézzelfoghatóbb gesztust tett konzervatív testvérei felé. Hadd számoljak be az esemény egyik legérdekesebb – és talán legfontosabb – fejleményéről.

Tovább a teljes cikkre »

Szeretném felhívni a figyelmet egy teológiai vitára, amelynek magyarországi protestáns körökben tudomásom szerint nem volt eddig visszhangja. Az Evangelical Theological Society (amerikai evangéliumi teológusokat tömörítő felekezetközi társaság) novemberi találkozóján rekordrészvétellel tartották meg a régóta beharangozott nyilvános vitát a brit anglikán N. T. Wright és az amerikai baptista Thomas Schreiner között. A vita középpontjában az ún. „Új Perspektíva” állt, mely immár három évtizede élénken foglalkoztatja az újszövetséges teológusokat. Az atlantai konferencia több mint 2500 résztvevője mutatja, hogy a vita már nem csak néhány teológus belső polémiája, hanem megmozgatja az egész evangéliumi világ teológus-elitjét. Miről is van szó?

Tovább a teljes cikkre »

Utolsó hozzászólások
Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum