A ‘nemzeti identitás’ címkével jelölt bejegyzések

Óvodás korom óta szerettem március 15-ét. A tavaszi széllel kifeszülő nemzeti érzést, a Kossuth-nótát, a „Mit kíván a magyar nemzet?” 12 pontját, a Nemzeti dalt, és szinte mindent, ami ehhez az ünnephez tartozik. Március idusán mindig kitűzöm a kokárdát, és elmondom a világnak, hogy magyar vagyok. Jó érzés kis nemzethez tartozni. Amikor valamiből kevés van, az valahogy felértékelődik. Egy liechtensteini polgárt már szinte múzeumban kellene őrizni. Orosznak, amerikainak, pláne kínainak vagy indiainak lenni nem nagy cucc. De magyarnak? Az már valami! Persze tudom, igazából ennek sincs nagy jelentősége. Csak annyi, mint a nyelvünknek. Jó, hogy van ilyen is. Jó, hogy a világ nem olyan egyforma emberekből áll, mint az Idő urai c. rajzfilm arctalan sokasága. Isten szereti a különbözőséget. A világ színesebb azzal, hogy mi is itt vagyunk ezen a bolygón, a magunk ritka nyelvével és girbegurba történelmével.

Tovább a teljes cikkre »

D. A. volt az, aki a 2004. december 5-i kettős népszavazás kudarca után először írt nyílt levelet az erdélyi magyarok nevében, és másokkal ellentétben azonnal békítő hangot ütött meg. Csalódása elképzelhetetlenül nagy lehetett, hiszen D. A. a gyimesi csángó magyarok patrónusaként sokat tett a nemzeti öntudat megőrzéséért. Minden évben Magyarországról érkező csoportokat vezetett a Gyimesbükk szélén található „ezeréves” határhoz, melyet a mai napig egy határkunyhó és egy kisebb hegyvonulat jelez. Rövid személyes ismeretség alapján békülékeny szelídségét leginkább annak a romantikus nemzet- és hazaszeretetnek tudom be, melyre a népszavazás hatalmas csapást mért ugyan, de amely hazaszeretet jogosságának megkérdőjelezése egész életművét tette volna feleslegessé. Inkább ismét menteni akarta, ami még menthető.

Tovább a teljes cikkre »

Trianon évfordulójára szerettem volna írni valamit a nemzeti érzésről és a nemzeti identitásról, de az elmúlt hét rohanásában sajnos nem volt időm arra, hogy összeszedjem és tömören megfogalmazzam a fejemben lévő gondolatokat. Ha lett volna időm megírni a cikket, három bibliai teológiai alapelvre tértem volna ki: a Krisztusban való befogadás (inklúzió) elvére, a Krisztusban való elválasztás (szeparáció) elvére, és a Krisztusban való testetöltés (inkarnáció) missziói elvére. A nemzeti identitás kérdésében Jézus követőit szerintem ez a három elv segítheti az eligazodásban. Angolul értőknek figyelmébe ajánlom New Covenant Israel As a Multi-Ethnic Diaspora c. tanulmányomat, melyben a nemzeti identitás fogalmát bibliai teológiai szemszögből próbálom értelmezni, és elmagyarázom az előbb említett elveket is.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum