A ‘öröm’ címkével jelölt bejegyzések

Megéri-e kereszténynek lenni? – tesszük fel a kérdést, amikor egyik szemünkkel a koncerten önfeledten flörtölő barátunkat látjuk, akit mi már nem követünk önfeledten, másik szemünkkel a betegeket ápoló diakonisszát vagy az otthonát elhagyó misszionáriust, akikben két évezrede megtestesül a keresztény önfeláldozás eszménye. „A pogányságról azt mondják, hogy az öröm vallása, a kereszténység pedig a fájdalomé” – foglalja össze Chesterton nem csak azt, amit a flörtölő barátunk és a diakonissza kapcsán megfogalmaztunk, de mindazok ítéletét is, akik a kereszténységet a történelme során a látható öröm mértéke alapján tették mérlegre. Megéri-e kereszténynek lenni, ha cserébe az örömöt kell feladnunk a fájdalomért? Megéri-e kereszténynek lenni, ha a kereszténység időnként az élet apró örömeinek tagadását és a többség által ismeretlen fájdalmak felvételét jelenti?

Tovább a teljes cikkre »

A bibliai szereplők a Szentlélekről nem teológia tankönyvekből hallottak, hanem megtapasztalták őt. Újból és újból. Arról olvasunk a Szentírásban és az egyház történetében, hogy emberek a Lélek hatására bűnbánatra jutnak, belső bizonyossággal telnek meg, megvilágosodnak, nyelveken szólnak vagy prófétálnak, vágy ébred bennük, hogy tanúskodjanak Jézus Krisztusról, és ehhez bátorságot is kapnak, új megértésre és belátásra jutnak a mennyei világ dolgaival kapcsolatban, megtapasztalják Isten szeretetét és közelségét. A Lélekkel való megtelés egyik legnyilvánvalóbb jele azonban az öröm és dicséret. Erre szeretnék ma néhány példát mutatni.

Tovább a teljes cikkre »

Ez a poszt kicsit érzelmes lesz. Kétféle érzés hömpölyög bennem, mint cigarettafüst a levegőben: mélységesen mély fáradtság és felfoghatatlanul nagy öröm. Az öröm a nagyobb. Múlt héten angol nyelvű kurzust tartottam a Károlin az Erasmus program keretében. Hat magyar református és öt muszlim teológus hallgatóm volt. Csodálatos volt a csoport, a kurzus minden percét élveztem velük. A hét összes napján egész délután az apostoli hagyomány szövegeit, bizonyítékait és tartalmát vizsgáltuk együtt. A történelemre és egymás érveire nyitottan, hiszen az előfeltevéseink jelentős részét félre kellett tennünk, hogy értelme legyen a közös történeti vizsgálódásunknak. Ebben elfáradtam. Mégis, inkább az öröm akar most szétrobbanni bennem.

Tovább a teljes cikkre »

Jézus mennybemenetelének ünnepe (katolikus szótárban áldozócsütörtök) van ma. Az evangéliumok szerint Jézus negyven nappal a feltámadása után elragadtatott tanítványai szeme elől és átment a láthatatlan világba. Miután elküldte követőit a népekhez, hogy hirdessék a bűnbocsánat és az örök élet evangéliumát, testileg eltávozott tőlük, hogy visszatérjen Atyjához a dicsőségbe. A keresztények számára ez akár gyásznap is lehetne, ők mégis ünneplik Jézus mennybemenetelét. Miért örülnek Jézus követői a Mester távozásának? Ha megértjük Jézus mennybemenetelének jelentőségét, megértjük a keresztények örömét is. A mennybemenetel legalább négy okot ad Jézus követőinek az örömre.

Tovább a teljes cikkre »

Miután a karizmatikus kálvinistákról szóló cikkem kapcsán tisztáztam, hogy teológiai értelemben kálvinista vagyok, nyilván érdekel némelyeket az is, hogy vajon akkor karizmatikus is vagyok-e. Megpróbálok válaszolni, bár tudom, a magyarországi evangéliumi világban erről nyilatkozni egyelőre kockázatosabb, mint Angliában vagy Amerikában, pláne a föld ébredésektől pezsgő déli féltekén. Testvéri kapcsolatokat nyerhetek vagy veszíthetek, attól függően, hogy mit felelek. Magyarországon a karizmatikusság bizonyos körökben még mindig a „teljes evangélium” vagy a „tévelygő rajongás” lakmusz-tesztje.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum