A ‘Pascal’ címkével jelölt bejegyzések

Életünk egyik legszebb, legproblémásabb és legmélyebb témájáról indítok most el egy sorozatot. A cikkek az agapé és erosz néven ismert motívumok kapcsolatáról fognak szólni, Isten és az örökkévalóság perspektívájából. A témát nagyjából tíz évvel ezelőtt gondoltam végig, és bár a jegyzeteimet önálló könyv formájában végül nem publikáltam, Erosz nyomában c. könyvem miniatűr esszéit közvetve ezek a teológiai eszmefuttatásaim alapozták meg. A cikksorozat két részből fog állni: a probléma felvetéséből és a probléma megválaszolásából. A probléma az erosz és az agapé antitézise, mely elsősorban Anders Nygren svéd teológus nevéhez fűződik, és átjárja az egész protestáns hagyományt, a megoldás pedig, amire javaslatot teszek, az erosz és az agapé szintézise, Isten örömében, aki a szeretet.

Tovább a teljes cikkre »

Az augusztinuszi predesztináció-felfogásban hívő janzenista Blaise Pascal a kegyelemről szóló írásaiban három nézetet különböztet meg egymástól: Kálvinét, a molinistákét és Szent Ágoston tanítványaiét.

A kálvinista nézetet így jellemzi: „Isten, amikor megteremtette az embert, egyeseket kárhozatra, másokat üdvösségre teremtett feltétlen akarata által, az érdemekre való minden tekintet nélkül. E feltétlen akarat megvalósításához Isten bűnre késztette Ádámot, és bukását nem csupán lehetővé tette, hanem ő maga okozta. Istenben nincs különbség megcselekedni és megengedni között. Isten, miután bűnre késztette Ádámot, és benne minden embert, Jézus Krisztust küldte el azok megváltására, akiket már megteremtésükkor meg akart váltani, és ezeket visszavonhatatlanul a szeretet és az üdvösség adományában részesíti. Isten magukra hagyja és földi életük során mindvégig megfosztja a szeretet adományától mindazokat, akiket már a teremtéskor kárhozatra ítélt. Ezek alkotják tehát ezen eretnekeknek rettenetes véleményét, amely méltatlan Istenhez, az emberek számára pedig felháborító. Ezen istenkáromlások által olyan feltétlen akaratot tételeznek Istenben, amely semmilyen tekintettel sincsen az erényekre vagy bűnökre annak eldöntésében, hogy kárhozatra vagy megváltásra ítélje teremtményeit.” (írások a kegyelemről, 105)

Tovább a teljes cikkre »

Az ATV A tét című beszélgetős műsorában Bánó András minden alkalommal elmondja: „A tét az, hogy mi lesz ezzel az országgal.” Ebben a blogban én is szeretnék tétről beszélni, és már az elején tisztázni akarom, hogy szerintem mi az. A tét az, hogy részünk lesz-e Isten eljövendő örök országában.

Tudom, sokaknak ez nem valódi tét, inkább rózsaszín álom, melyre nem érdemes sok szót vesztegetni. Örök életet ígér a Kétfarkú Kutya Párt is. Annakidején középiskolában filozófiaórán be kellett magolnom a vallás definícióját: „A vallás a világ torz visszatükrözése.” Tóta W. Árpád kendőzetlenül a szemünkbe mondja ma is: a kereszténység kamu. Nagyhatású piramisjáték, melyben a profitot a halálon túlra ígérik. Jézus személye ettől persze még lehet érdekes, mint más vallásalapítóké, újfajta erkölcs hirdetőié vagy ügyes sarlatánoké, de a tanait csak annyira érdemes komolyan venni, mint a pi-víz csodatevő hatását.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum