A ‘példázatok’ címkével jelölt bejegyzések

Jézus Krisztus üzenetének középpontjában az Isten országa állt. Az a valóság, mely olyan, mint a mustármag, a konkoly, a magától növekedő vetés, a földbe rejtett kincs, az igazgyöngy vagy a kerítőháló. Csupa olyan dolog, ami a hit számára válik láthatóvá és megragadhatóvá, máskülönben viszont rejtve marad. „Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek. (…) Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek és meg ne gyógyítsam őket.” (Mt 13,10-13.15)

Tovább a teljes cikkre »

Van egy másik (kisebb) kupac írásom, mely Az Apolló-templom árnyékában elmélkedéseihez hasonlóan eddig talán rejtve maradt az olvasók előtt. Öt rövid igemagyarázat található itt az Isten országa titkairól, mindegyik a Máté evangéliuma 13. részében összegyűjtött példázatokra támaszkodik. A cikkeimre nagy hatással volt az a megközelítés, melyet George Eldon Ladd (a Fuller Seminary újszövetséges professzora) képviselt, többek között a The Gospel of the Kingdom (Eerdmans, 1959), The Presence of the Future (Eerdmans, 1996) és A Theology of the New Testament (Eerdmans, 1974) c. könyveiben. Ladd magyarázatait olvasva tapasztaltam először azt, hogy Jézus példázatait valaki hittel, de az eredeti történeti kontextus fényében értelmezi, és az értelmezését meggyőzőnek és lényeglátónak találom. Rengetegszer elmélkedtem azóta Máté evangéliuma 13. részén, és még mindig úgy érzem, hogy Ladd megközelítése alapvetően megállja a helyét. A következtetéseimért viszont természetesen enyém a felelősség.

Miután Jézus elmondta a magvető példázatát, a tanítványok megkérdezték tőle: „Miért beszélsz nekik példázatokban?” Jézus ezt válaszolta: „Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek.” (Mt 13,11-13) A példázatokat Jézus tehát kettős céllal használta. Azokhoz, akiknek „volt”, azzal a céllal beszélt példázatokban, hogy még többjük legyen. Azokhoz, akiknek „nem volt”, azzal a céllal beszélt példázatokban, hogy még amijük volt, az is elvétessen tőlük. Jézus Ézsaiást idézve teszi nyilvánvalóvá, hogy lelki hozzáállásra – belső látásra és értésre – gondolt: „Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” (15)

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum